Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"A látnokokhoz" - Adamus közreműködésével

Az e2012 SOROZAT:
 
 

3. SHOUD: „A látnokokhoz” – Adamus közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában
1. rész

 

Elhangzott a Bíbor Körben,

2011. november 5-én
 
 

Vagyok, Aki Vagyok, büszke Vagyok arra, hogy Adamus Vagyok. Üdvözöllek benneteket a találkozónkon!
 
Ma sok megbeszélnivaló áll előttünk, sok itt a mosolygós arc – nem tudjátok, mire jelentkeztetek (nevetés) – sok a téma mára. Linda, történjék bármi is, 4.50-kor állíts le, akkor be kell fejeznem.
 
LINDA: -Rendben.
 
ADAMUS: - Addigra be kell fejeznem, mert ha nem tudjuk megtárgyalni ezt az egészet az elkövetkezendő úgy másfél óra alatt, akkor nem is lenne szabad belekezdenünk! Nem igaz, Bonnie? (nevetés)
 
BONNIE: De igen.
 
ADAMUS: Igen. Igen. Ez az egész az energiáról szól, és nem a szavakról. Az összejövetelünkről szól ez, és nem pedig a száraz, sivár előadásról. Szép a kardod (Maryhez szól, aki jelmezbe öltözött)
 
MARY: Köszönöm.
 
ADAMUS: Igen, köszönöm. (elveszi a kardot)
 
 
És John, bármi is legyen, amennyiben Linda nem állít le 5 óra előtt 10 perccel, akkor kapcsold ki a mikrofont!
 
JOHN: Rendben.
 
ADAMUS: Egyszerűen csak kapcsold ki, (nevetés), de egy pillanattal se korábban tedd!
 
 

Érzékiség
 
Tehát ez itt a mi havi spirituális találkozónk. És a kérdés, amivel elindítom a napot így szól: - hogy áll az érzékiséged? Tetszik ez nekem (játszadozik a karddal). Hogy áll az érzékiséged? Szükségünk lesz a mikrofonra!
 
EDITH: - Szex.
 
ADAMUS: - Én nem a szexről kérdeztem.
 
EDITH: - Tudom.
 
ADAMUS: - Az csak kettőnkre tartozik. Én az érzékiségről kérdeztem. (nevetés)
 
LINDA: (megöleli Edith-et) Sajnálom. Itt nem lehet pihenni Edith. Nincs pihenés.
 
ADAMUS: Érzékiség. Hogy állsz az érzékiségeddel?
 
JOSHUA: - Hát mostanság eléggé megcsappant.
 
ADAMUS: -Megcsappant. Jó. Jó. Köszönöm az őszinteségedet. Miért? (csend) Ó, tudod te miért.
 
JOSHUA: - Először is a választásom, de ott a figyelem hiánya.
 
ADAMUS: Talán….talán – elnézésedet kérem Aandrah – de talán túl sokat gondolkodik, nemdebár? Ez aztán képes lerombolni egy nagyon is érzéki napot. Ó, hát gyere! (körbe-körbe hadonászik a karddal, és a közönség nevet, ahogy egy pillanatra abbahagyja, hogy Lindát elengedje) Oké, köszönöm. Köszönöm.
 
-Hogy álltok az érzékiségetekkel? Milyen szép ez a sál! Imádom ezt a kardot! (nevetés) Szép ez a sál. Mi a helyzet az érzékiségeddel?
 
JOYCE: - Azt mondanám, hogy a természettel kapcsolatban rendben van, de a többi dologban már nem vagyok ennyire biztos.
 
ADAMUS: Jó. Jó. A természet roppant érzékiséggel bír. Mindazok a rezgések, érzések, és az a sok teremtmény odakint. Az a rengeteg energia, ami az erdőkben megtalálható. Ó, átmenetileg visszakaphatod. (visszaadja a kardot Mary-nek) Abszolút.
 
-Hogy állsz az érzékiségeddel?
 
LINDA: Ó,
 
ADAMUS: Áh!…Igen.
 
SHAUMBRA 1 (nő): Igazán remekül.
 
ADAMUS: Igazán…jó, jó. Abszolút. Én is jobban fogok állni a sajátommal, ha eszek itt egy pár falatot. (hátranéz, a terem végébe, ahol az ételek találhatóak) Ne is törődjetek velem, csak folytassátok a találkozótokat. Miért nincs egy árva csokoládé sem?
 
LINDA: Tudod, ez egy olyan dolog, hogy mindenki olyan ételt hoz a közösbe, amilyet akar, és észrevetted, hogy szinte semmi csoki sincs köztük?
 
ADAMUS: Nincs csoki. Ez olyan kiábrándító.
 
LINDA: Senki sem szokott csokit hozni. Én sem tudom, hogy ennek mi az oka.
 
ADAMUS: Na jó! Akkor idepakolok valamit magamnak későbbre. (felvesz egy tányért, amin halmokban tornyosulnak édes fánkok)
 
 
Az érzékiségetekről kérdeztelek benneteket…..csak arra az esetre, ha megéheznénk itt. (A fánkokra hivatkozik) Tudjátok odaát nincs ennivaló. (nevetés) Ide kell jönnöm, ha egy jót akarok enni! Köszönöm Linda! Ne nyúlj hozzá!
 
LINDA: Rendben!
 
ADAMUS: (Belaharap egy fánkba) – Hmm. Hmm. (nevetés) Akik most online-on néztek minket, vegyétek úgy, hogy kávészünetet tartunk. (nevetés) Sandra….
 
LINDA: És közben tele szájjal beszélsz.
 
ADAMUS: ….az Erdő Tündér…..nem érdekel. Különben is, ez nem az én szám! Ő néz ki sült bolondnak, nem én! (Adamus Cauldre-re hivatkozik)
 
LINDA: Csámcsogj is egy kicsit, és akkor tudni fogom, hogy ez nem Geoff! (nevetés)
 
ADAMUS: És Erdő Tündér hölgy, lennél olyan szíves, hogy hoznál nekem egy tejszínes kávét? Köszönöm. Tehát megparancsolom az energiáknak, hogy szolgáljanak, és nektek is pontosan ugyanezt kellene tennetek.
 
Az érzéki természetetekről kérdezlek benneteket – hogy álltok vele? – és ezt azért kérdezem, mert általában lenyomjátok. Elnyomjátok azt. Vagy azért, mert azt gondoljátok, hogy nem érmelitek meg, vagy pedig azért, mert azt hiszitek, hogy ez ide fog ragasztani titeket ehhez a bolygóhoz. De ez nem így van. Nem. Amit a Felemelkedett Mesterek közvetlenül a felemelkedésük előtt felismertek - hogy mennyire nagyon érzékiek.
 
Olyan dolgokat tudsz tenni ezen a bolygón – pontosan itt – amit sehol máshol sem tehetsz meg. Máshol nem tudsz megenni egy tál fánkot. Garantálom nektek, hogy univerzumszerte sehol máshol sem ehettek fánkot, csak itt.  
 
EDITH: Valóban!
 
ADAMUS: Valóban. Abszolút! (Sandra hozza a kávét) Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Te egy kedves Erdő Tündér vagy.
 
Nincs még egy olyan hely, mint a Föld, ahol belekortyolhatsz egy csésze kávéba, miközben éppen egy élő közvetítés folyik, ahogy most is. Sehol máshol nem létezik olyan hely, ahol mosolyra fakadhatsz, ahol nevethetsz és megpuszilhatsz másokat (arcon puszilja Lindát). Ti pedig hajlamosak vagytok elnyomni ezt az érzéki természeteteket.
 
Az angyalok – a természetükből adódóan – nagyon, de nagyon érzékiek. Imádják a színeket és a hangokat. Imádják a textúrát és a művészetet. Minden olyan dolgot imádnak, ami érzéki tapasztalást nyújt nekik. És itt most nem csak a szexualitásról beszélek, habár ez a dolog szintén teljesen egyedülálló ezen a bolygón. Az, hogy összejöhettek egymással egy csodálatos fizikai, spirituális, energetikai egységben. Akár saját magatokkal teszitek, akár egy partnerrel, ez nem számít.
 
Tehát a mai nap elején azt kérdezem, hogy álltok az érzéki természetetekkel? Mert ez teljes mértékben hatással van az energetikai szintetekre. Tényleg. Amikor elnyomod ezt az érzékiséget, amikor blokkolod az érzékszerveidet – a fizikait és a spirituálist – az alapvetően lezárja az energia áramlást. Amennyiben egy mentális módozatban vagy – sokat gondolkozol, és sok a folyamat – akkor tényleg rettentesen elfáradsz, mivel lezártad a természetes áramlást. És ilyenkor nem sugárzod ki az össz-energia mezőnek azt, hogy többet szeretnél. Nagyon beleragadsz a fejedbe, és olyankor a tested lelassul, lomhává válik, az elméd pedig túlzásba viszi a gondolkozást. Ezt a tapasztalást mindannyian ismeritek – „Mi a baj velem? – elkezdtek analizálni, és megpróbáltok rájönni a válaszra, elkezdtek agyalni azon, hogy –„Mi a baj? Mi a baj? Mi a baj?”
 
Nos, hát az a baj, hogy nem engeded meg magadnak az érzéki létezésedet, minden egyes érzékszerveddel, amid csak van. Nem engeded meg magadnak, hogy olyan nagyon belemerülj az életbe, hogy az sem érdekel, ha beleveszel - de úgysem fogsz beleveszni. Tényleg nem fogsz elveszni benne. Nem engeded meg magadnak, hogy olyannyira belemerülj ömagadba, elmerülj az Én Vagyok-ban, hogy már tényleg nem érdekel, hogy hova mész, vagy, hogy mi történik, mert egy igen nagyon érzéki utazáson veszel részt, ami önmagadba visz téged, és ezáltal másokba is.
 
Határozott ellenállással bírtok az önmagatokba merülésetekkel. Ilyeneket mondtok: - Nos, ez önző dolognak hangzik!” – Mintha csak mindent másokért kellene tennetek. Ez egyáltalán nem így van, és ma erről fogunk beszélni többféleképpen.
 
Engedd meg magadnak, hogy teljesen önmagadban légy, hogy vadul és őrülten szeress bele saját magadba – mert ez az, ami meg fogja változtatni ezt a bolygót. Ez az, ami lényegében megadja neked az öröm megtapasztalását ezen a bolygón. Abszolút így van!  
  
 

Miért vagy itt?   

 

Következő kérdés. A mikrofon készenlétben.
 
LINDA: - Csapjunk bele!
 
ADAMUS: Következő kérdés. Akkor akkor kezdjük az újoncokkal. Egy egész sor tele van velük, és mind felsorakoztak elém! Á, igen! Gyönyörű hölgyeim, akik most vagytok itt első ízben, csak, hogy tudjátok, van itt egy kamera, egy másik meg ott, és ezt csak arra az esetre mondtam, ha megpróbálnátok elfutni. (nevetés) Tehát a világon mindenki lát benneteket. Miért vagy itt? Na nézzük ezt a sort! Miért vagy itt? A mikrofonba beszélj, és ha megtennéd, kérlek állj fel!
 
 
VILI: Nos, ahogy mondani szokták, eljött egy új kezdet ideje, és én mindig is szerettem volna itt lenni. Most vagyok itt első ízben, és így újra az újoncok sorában vagytok. Új tapasztalások kezdete…
 
ADAMUS: - Igen. De úgy értem miért vagy itt a Földön? Nem azt kérdeztem, hogy ma miért jöttél ide. (nevetés) Úgy értem….
 
VILI: Ó, hát azt kérdezted!    
 
ADAMUS: Ez egy tág kérdés. Én…csak egy pillanat…Én….(nevetés, ahogy belenéz a kamerába, és gesztikulál). Kezdjük újra! Vágjuk ki az utolsó részt!
 
VILI: Kezdjük újra!
 
ADAMUS: Kezdjük újra! Kedvesem – ó, bárcsak letehetném ezt egy pillanatra (átadja a mikrofont Lindának) – kedvesem (kezet csókol neki), miért vagy itt?
 
VILI: - Hogy nagyon jól érezzem magam.
 
ADAMUS: Ez nagyszerű! Ez csodálatos – hogy jól érezd magad! Fel tudjátok fogni, hogy öt évvel ezelőtt, te és mások még képtelenek voltatok ezt kimondani?
 
VILI: Nem, egyáltalán nem.
 
ADAMUS: Képtelenek voltatok azt mondani: - „Azért vagyok itt, hogy élvezetet leljek benne.” – Jó! És most egyetlen „de” sem jött ki a szádon. Nincs „de”. Azért vagy itt, hogy élvezd. Köszönöm.
 
VILI: - Köszönöm.
 
ADAMUS: Nos…
 
LINDA: Következő.
 
ADAMUS: Miért vagy itt? Ezen a találkozón is, de ebben az életedben is?
 
PILAR: Én vagyok a legnagyobb rajongód!
 
ADAMUS: - Ó, a legnagyobb rajongóm vagy. Ez….(Lindától kérdezi) Van nálad Adamus Díj? (nevetés)
 
LINDA: Igen, persze.
 
ADAMUS: Ez annyira könnyű, mégis úgy megnehezítik.
 
PILAR: Szerelmes vagyok beléd…
 
ADAMUS: A helyes szót mondd!
 
PILAR: Már évszázadok óta szerelmes vagyok beléd. (A közönség reakciója erre: - Óóó!!!!, és egy kis taps) De ezt te is tudod.
 
ADAMUS: Ó, tudom. Tudom. Á! Hát, akkor most rögtön be is fejezhetjük a találkozónkat! (Adamus és a közönség együtt nevet)
 
PILAR: Menjünk el egy csendes helyre!
 
 
ADAMUS: Van egy üveg tequilank….(nevetés) De rajtam kívül, miért vagy itt?
 
PILAR: Olyan nagyon élvezem az életet. Mindig is örömet jelentett itt lenni. És azt hiszem, némiképpen kiváltságosak vagyunk, hiszen oly sok angyal áll sorban, hogy eljöhessen ide, és alig várják, hogy kirúgjuk már a fenekünket innen, ugye?
 
ADAMUS: Igen. Igen.
 
PILAR: Szóval ez egy kiváltság.
 
ADAMUS: Egy kiváltság. Jó.
 
PILAR: És mi ezt élvezzük.
 
ADAMUS: Igen.
 
PILAR: És természetesen, azért is vagyunk itt, hogy felemelkedjünk, ami egy furcsa dolog. Mindenki el akarja azt érni.
 
ADAMUS: De még milyen furcsa!
 
PILAR: És ott tűnödnek a túloldalon. Nekik is le kell jönniük a Földre ahhoz, hogy elérjék a felemelkedésüket.
 
ADAMUS: Igen.
 
PILAR: A felemelkedésért is itt vagyunk.
 
ADAMUS: Igen. Nemrégiben volt egy csoport, akivel a felemelkedésről beszélgettünk, ami igen furcsa volt. Azt kérdeztük a csoporttól: - Mi a felemelkedés? – És ők nem tudtak válaszolni erre a kérdésre. Erre azt kérdeztük tőlük: - Milyen nagyon akarjátok? – Nos, ők tényleg nagyon akarják. Erre azt kérdeztük tőlük: - Akkor mi az, ami visszatart benneteket? – És nem tudták megmondani. Tehát itt van ez az egész felemelkedési dilemma. Egy nap majd beszélni fogunk erről is. De ez abszolút itt van. Szóval azért vagy itt, hogy élvezd.
 
PILAR: Igen.
 
ADAMUS: - És élvezed?
 
PILAR: Teljes mértékben. Minden áldott nap.
 
ADAMUS: Minden nap…csodás. Jó. Köszönöm.
 
És tudjátok, ahogy körbejár a mikrofon, nevén fogom szólítani a makyo-t. (valaki azt mondja: - Aha!) –Aha!
 
PILAR: Ez nem makyo volt.
 
ADAMUS: Nem, nem, nem. Ez jó érzéssel járt, nagyon jóval. Csak másokra hegyezem magam. (nevetés) Következő. Kedvesem, te miért vagy itt?
 
KATA: Szerintem ez egy örömteli szerep, de hozzátennék ehhez még valamit: a szerelmi történetem miatt.
 
ADAMUS: A szerelmi történeted miatt.
 
KATA: Igen.
 
ADAMUS: És kivel?
 
KATA: Saját magammal.
 
ADAMUS: Á!
 
KATA: - A gyerekeimmel.
 
ADAMUS: Á!
 
KATA: Az Élettel!
 
ADAMUS: Igen.
 
KATA: Hogy minél inkább megnyissam ezt a szeretetet magamban, és mindenhol máshol is.
 
ADAMUS: Jó. Kitűnő.
 
KATA: Köszönöm.
 
ADAMUS: Szeretet, és nekem tetszik, ahogy magadat az első helyre teszed, mert, nos, nem kívánok belemenni a részletekbe, de ha nem tudod magadat szeretni, akkor tényleg nem tudsz senki mást sem szeretni.

 

A SZERETETRŐL

 
Tudjátok van valami a szeretettel kapcsolatban – csodálatos alkalmam nyílt nemrégiben erről beszélni Franciaországban - hogy van valami a szeretettel kapcsolatban, ami nagyon, de nagyon érdekes. Nem létezett az a szeretet, amit ismertek. Nem létezett szeretet az Első Körből, a Minden Létezőtől, Istentől. Isten, a kezdetek kezdetén nem ismerte a szeretetet. Igaz, valódi szeretet nem létezett az angyalok között, amikor az angyali családotok körében tartózkodtatok. Persze létezett együttérzés, léteztek kapcsolatok, de egészen addig nem létezett szeretet sehol a teremtés egészében, amíg el nem jöttetek a Földre, és fel nem fedeztétek a szeretetet pontosan itt, a Földön. Bámulatos!
 
Nos, azt tanították nektek, hogy Isten mindig is szeretett benneteket. Isten nem ismerte a szeretetet, egészen addig, amíg te rá nem jöttél, hogy mi is a szeretet. És abban a pillanatban, amikor érezted ezt a dolgot, amit szeretetnek neveznek, és ahogy ezt visszatükrözted vagy visszasugároztad a Szellemnek, akkor a Szellem szerelembe esett. A Szellem ezt visszatükrözte neked, és most itt ez a hatalmas szerelem. Időnként elfeledkeztek róla, de attól az még itt van – a te szereteted a Szellem felé, és a Szellem szeretete feléd.
 
Ez az egyik olyan dolog, ami annyira bámulatossá teszi a Földet. Ezt nem a Plejádok, nem az Arktúriak és nem is az Angyali Családjaitok, és nem is mások máshol teremtették meg drága barátaim. Hanem pontosan itt lett létrehozva. És most kisugárzódik és megosztásra kerül minden szinten, a Földközeli Birodalmakban, más dimenziókban, és más bolygókon.  
 
És még csodálkoztok, hogy miért érdeklődnek annyira aziránt, hogy mi folyik itt? Hogy miért sugározzák ide magukat, vagy nagy ritkán miért próbálnak kis űrhajókkal ideutazni – ami nem valami jól működik nekik? Mert nagyon kíváncsiak erre a dologra, amit szeretetnek neveznek. Tudják, hogy innen származik, és most már ők is akarják saját maguk számára.
 
Meg fogják tanulni. Meg fogják tanulni. Tőletek fogják ezt megtanulni, és megtanulják saját maguk számára. De igen kedvesem, Kata, a szeretet egy bámulatos dolog. Elképesztő dolog, hogy annyira bele tudtok ragadni, hogy annyira tud fájni nektek, hogy annyira bele tudtok merülni.
 
De a legtöbb esetben nagyon, de nagyon kevés olyan ember akad, aki tudja milyen érzés saját magát szeretni. A legtöbben csak elviselik, eltűrik, tolerálják magukat. Egy kellemetlen, kínos kapcsolatban vannak saját magukkal, és mindig más embereknél keresik és másokkal teremtik meg a szeretetet. De tudjátok mi fog történni ezen a bolygón…most elkalandozok, de imádok elkalandozni.Mi fog történni ezen a bolygón, ami létrehozta a szeretetet, megosztotta a szeretetet és szerelemben van? Az fog történni ezen a bolygón, ami még soha sehol máshol nem esett meg a teremtés egészében, hogy azok a létezők, akik eljöttek ide, elkezdik szeretni saját magukat. Ez a következő határ. A következő fejlődés. A következő spirál, de ez egy olyan spirál….(filctollat keres, hogy rajzolhasson)
 
LINDA: Jaj, nincs filctoll? Ó!
 
 
ADAMUS: Akkor a képzeletünkre kell hagyatkoznunk.
 
LINDA: Nem, nem. Máris lesz filctoll, már úton van. Fuss, Forrest, fuss! (Larry hozza a filctollat)
 
ADAMUS: Nem mintha olyan követelőző lennék! Csak egy csésze kávé, és egy filctoll – mindössze erre van szükségem ahhoz, hogy boldog legyek! Tehát mondhatni az eddigi tapasztalásaitok egy óriási spirálhoz hasonlatosak, amik folyamatosan tovább terjednek, további tapasztalásokat teremtve, és mindazok megosztását lehetővé téve.
 
De egy bizonyos ponton egy vicces dolog történik a Felébredés ösvényén, amin most mentek keresztül. Ez a spirál visszatér önmagába. És ekkor létrehozol egy hologramot, amit nem tudunk egy táblára felrajzolni – de lényegében keresztül mész egy kapun, egy olyan kapun, ami önmagadba vezet. És ekkor már soha többet nem leszel egyedül, mivel megtaláltad önmagad, és ezzel egyidőben egy bensőséges megértésre teszel szert minden más és mindenki más kapcsán is, amikor szerelmes leszel saját magadba.    
 
Ezt megtenni az egyik legkeményebb, legnehezebb dolog, abszolút az, és most mindannyiótokra nézek, mert mindannyiótoknak meg voltak a magatok tapasztalásai, vagy most mentek éppen keresztül a saját magatok szeretetének a megtapasztalásán. Ó, ez sokszor oly nehéz, megannyi kihívással jár. És akkor meg elkezditek megpróbálni kiagyalni ezt az egész dolgot: - De hogyan is kell magamat szeretni? – Ú, ezzel már el is buktad! Hagyd abba, menj vissza, szundíts egyet, és gyere vissza később! (Adamus nevet)
 

Miért vagy itt? 

 

Jó. Szóval az a kérdés, hogy miért vagy itt? – egy hatalmas kérdés. De igazából nem olyan nehéz kérdés. Ma bele fogunk ebbe menni. Ez nagyon egyszerű, és amikor tényleg elkezdesz ebbe beleérezni, akkor elkezd egyre bonyolultabbá válni. De annak az oka, amiért itt vagytok – a szeretet.
 
Szeretet a bolygó iránt, az abszolút szeretete ennek a bolygónak. És tudom, hogy emiatt rengeteget panaszkodtatok az évek során, és ez még a saját panaszáradatomat is jóval meghaladta….ez vicces volt.
 
LINDA: Ha-ha-ha-ha-ha.
 
ADAMUS…..még a saját panaszáradatomat is felülmúltátok. (valaki hangosan nevet) Köszönöm. Köszönöm. De lényegében a vicc az, ha egyszer eltávozol innen, különösen a távozásodat megelőző legutolsó pillanatokra gondolok itt, életed utolsó heteit értem ezalatt, akkor hirtelenjében csak elkezdesz mindazokra a dolgokra emlékezni, ami annyira nagyszerűvé teszi ezt az életet, amiért annyira szeretsz itt lenni, és akkor meg, a francba is, bármennyire is esküdöztél, hogy soha többet nem térsz ide vissza, haszontalan fráter, újra itt találod magad, megint itt vagy – mert szereted. Mert szereted ezt.
 
A Miért vagy itt? – egy nagy kérdés. Azt mondanám, hogy az egyik legnagyobb kihívás számomra a veletek végzett munka során az, hogy megláttassam veletek azt, akik valójában vagytok, és hogy megértessem veletek, hogy miért vagytok itt, hogy mit is tesztek itt.
 
Szerencsére már elég rendesen túlléptünk azokon a régi közhelyeken, mint amilyen a „régi karmám miatt vagyok itt” – Túlléptünk már ezen, hogy azért lennél itt, mert valami rosszat vagy bánom is én mit tettél egy elmúlt életben, és most ki kellene azokat a dolgokat javítanod, vagy jóvá kellene tenned. – Hála a Magasságos Égnek, hogy sikerült végre túllépnünk ezen a gáton, ezen az akadályon! Senki sem azért van itt – akár itt vagy ebben a teremben, akár a netről nézel minket, vagy legyél bárhol is – senki sem a karma miatt van itt, hacsak nem akarsz hinni abban a karmában persze.  
 
Sokan úgy éreztétek, hogy azért vagytok itt, hogy másokkal törődjetek, hogy gondját viseljétek másoknak. Másoknak. Ez tényleg nagyon rossz oka lenne az ittlétednek, mert ők bizony így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de szarni fognak rátok. (nevetés) Szarni fognak rátok. Hadd fogalmazzam ezt meg másképpen, mert Cauldre most ujjal mutogat rám. Előbb vagy utóbb csalódást fognak okozni nektek. Ha van egy olyan elvárásod, szándékod, hogy valaki más miatt kell itt lenned, akkor ők előbb vagy utóbb csalódást fognak neked okozni. És ennek így is kell lennie, csalódást is kell, hogy okozzanak. Hiszen először is, fel kell, hogy szabadítsanak téged egyszer és mindenkorra, és magukat is fel kell szabadítaniuk, hogy szuverének lehessenek.
 
Sokan még mindig ezzel küzdötök: - „Mindenki másért kell itt lennem.” – Néhányan – ebbe majd később megyek bele – de a legtöbben még mindig sok időt töltötök ezzel…és nagyon remélem, hogy ezen ma sikerül túllépnetek. A régi szerepetekben vagytok itt, abban a szerepetekben, amiről éveken át beszélt nektek Tóbiás, és még mindig nem voltatok képesek azt lerázni magatokról. Még mindig nem tudtátok ezt a szerepet teljesen lerázni magatokról, ami azért van, mert még mindig nem teljesen értettétek meg, még mindig nem öleltétek teljesen át, vagy még mindig nem éreztetek bele igazán abba, hogy miért is vagytok itt valójában. Ezért még mindig ahhoz a régi elképzelésetekhez ragaszkodtok, hogy energia őrzők vagytok – hogy egy energia őrző vagy – mert már oly régen ebben a szerepben élsz.
 
A szó legszorosabb értelmében léteznek olyan csoportok, akik a hegyek belsejében élnek, vagy a föld alatt élnek, vagy valahol az erdők mélyén élnek – ők titkos csoportok. Hosszú évszázadok óta ezt teszik, és őrzik az energiát a bolygó számára. Kántálnak. Mantráznak. Imádkoznak. Megtagadják maguktól a legtöbb emberi örömöt – na ők egyáltalán nem érzéki emberek. És sok ilyen ember található a vallási rendekben is, habár ezt ők maguk sem egészen értik. Azt hiszik a vallás miatt vannak ott, pedig valójában energia őrzők. Jeruzsálem egésze tele van velük. Ott vannak a mecsetekben és a templomokban, az őslakos közösségekben, az őslakos csoportokban szerte az egész bolygón.
 
Generációkon át mást sem tesznek. Visszainkarnálódnak a régi energia őrző csoportjaikba, amik hosszú időn keresztül csodás célt szolgáltak. Hosszú-hosszú időn keresztül te magad is az energia őrzők egyike voltál. Hosszú időn keresztül. Lényegében életeken át.
 
És mégis mit őriztél? Mit őriztél? Pár évvel ezelőtt elmentünk Egyiptomba, és Tóbiás mesélt arról, hogy az energiák még mindig ott vannak a templomok falaiban, még mindig ott vannak a föld alá temetve, és még mindig ott találhatóak sokaknál, akik fizikai formában élnek a Földön. És azt mondta: - Ezek az energia őrzők már évezredek óta itt vannak.” – Senki sem tette fel a kérdést, hogy mégis mit őriznek? Mit őriznek? Mit őriznek?
 
Nos, néhányan talán azt mondanák: - Őrzik a béke energiáját. – Nos, erre rácsesztél, mert nincs béke. (Adamus a saját viccén nevet)
 
LINDA: Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha! Ezért kapsz egy Adamus díjat. Hurrá!
 
ADAMUS: Igen, a saját viccemen nevetek!
 
LINDA: Ez annyira vicces volt! Ha-ha-ha. (Ad neki egy Adamus Díjat)
 
ADAMUS: Ez az első díjam! Köszönöm. Köszönöm. Feltűznéd rám, miközben tovább beszélek?
 
LINDA: Örömmel.
 
ADAMUS: - De mégis, mit őriznek? Mit őriznek? És egy páran még mindig benne vagytok ebben a fajta hipnózisban, ebben a fajta rétegben. Mostanában rendkívül érdekes beszélgetéseket folytattunk több csoporttal, akik még mindig azt hiszik, hogy a természet energiáit őrzik. Én nem hinném! A természet, köszöni, remekül meg van.
 
LINDA: Készen vagy!
 
ADAMUS: Köszönöm, milyen különleges!
 
Még mindig ezt a szerepet játsszátok, és én amondó vagyok, hogy ez bizony nehéz lehet. Az én óriási kihívásom abban áll, hogy megláttassam veletek azt, hogy valójában miért vagytok itt, hogy igazából miért vagytok itt.
 
Apropó, az ilyen érzéki spirituális kalózoknak, mint amilyenek ti vagytok, az energia őrzés rettenetesen unalmas, és nem igazán élenjáró. Az érdekes ebben az egészben pedig az, hogy sokatoknak nagy nehézséget okoz ennek a szerepnek a feladása, mert azt hiszitek, hogy ha nem folytatjátok tovább a szerepeteket, akkor össze fog dőlni a világ. A világ egyébként is össze fog omlani, akár játszod ezt a szerepet, akár nem, de a lényeg az, hogy vannak olyanok, akik talán még nem rendelkeznek olyan mérhetetlenül sok Földi tapasztalással, mint ti – és akik most valamiféle szolgálatot akarnak ellátni. Ők lesznek azok, akik magukra öltik majd ezeket a szerepeket. Tehát, bizonyos értelemben véve, nem engeditek meg nekik, hogy ők legyenek a következő energia őrzők.
 
A Földnek mindig is szüksége lesz egy bizonyos mértékű energia őrzésre – vagy talán az energia kiegyensúlyozó egy jobb szó erre, mert ahogy a tudatosság meglépi ezt a bakugrást, ahogy a tudatosság tényleg megmozdul és kiterjed, jelenleg van egy olyan dinamika, ami fenntartja az egyensúlyt mindeközben. De van egy bizonyos időszak, amikor ez is megváltozik, és a következő új csoport felváltja a régit, és ők őrzik tovább ezt az egyensúlyt.
 
De mit is kell őrizni? Nos, őrizni kell a lendületet, a hajtóerőt, hogy ne legyen teljes őrület. Őrizniük kell – az őslakosoknak, akik már több ezer éve ezt művelik – őrizniük kell ezt a megfelelő időig, a megfelelő csoportnak. Őrizniük kell egészen addig, amíg a Föld tudatossága el nem éri azt a szintet, ahol is emberek csoportjai képesek lesznek arra, hogy szuverén létezőkké váljanak, Mesterekké váljanak, megvilágosodjanak, miközben továbbra is fizikai testben maradnak. Egészen addig őrzik azt, amíg el nem érkezik az az időszak, amikor is elegendő számú olyan ember lesz, akik tényleg képesek kifejleszteni a szeretetet és az együttérzést saját maguk iránt, és ők az igazi új Szabványai ennek a bolygónak. Ez az, amit és amiért őriznek.
 
És ezek ti vagytok. És ez az, amit nem láttok, és ezért kell időnként a fejemre csapnom, és azt mondanom: - „Miért nem látják ezt?” – Ezt sokszor megkérdezem magamtól. Miért nem látod?
 
Nos, ennek sok oka van. Az egyik az, hogy még mindig bele vagy ragadva ebbe az energiaőrző szerepbe, és egy energia őrző képtelen meglátni, hogy ki is ő valójában, amennyiben még mindig abban az arénában játszik.
 
A többi ok pedig az, hogy egyszerűen nem hiszitek ezt el. Képtelenek vagytok ezt felfogni. Azt mondod: - Kicsoda, még hogy én? Szerény kicsi énem? Ha én tényleg annyira jó lennék, ha tényleg az a magasan fejlett lény lennék, mint amiről Adamus beszél, akkor egyetlen csettintésre képes lennék a semmiből elővarázsolni egy csésze kávét! – Látjátok már? Igazán hátborzongatóan furcsa szabványok szerint méritek le magatokat, hiszen azok a dolgok lényegében egyáltalán nem fontosak.
 
Meg azt is mondod: - Ha annyira megvilágosodott lennék, akkor képes lennék…(Lindának eláll a lélegzete, mert Adamus azzal fenyegeti Garret-et, hogy ráönti a kávéját) Sose merném megtenni. (Adamus és a közönség nevet)
 
                 
GARRET: -De igen, meg mernéd tenni.
 
ADAMUS:- Nem.
 
GARRET: - Dehogynem!
 
ADAMUS: - Ilyeneket mondtok: - Ha annyira megvilágosodott lennék, akkor pontosan tudnám, mi fog holnap történni a tőzsdén.” – De lényegében egy megvilágosodott személyt cseppet nem érdekel, hogy mi fog történni a tőzsdén. Egy megvilágosodott személyt egyáltalán nem érdekli az, hogy mások mit gondolnak, mert azoknak a gondolatoknak a 95%-a szemét.

Egy megvilágosodott személy lényegében igazából nem törődik semmivel, mert abszolút élvezettel tölti el az, hogy a Most Pillanatában van.

 
 
Tehát az egyik dolog, amit szeretnék ma megtenni a beszélgetésünk során az, hogy lépjetek túl ezen az energia őrző szerepen! Nem azért vagy itt, hogy őrizd az energiát a delfinek számára. Nem azért vagy itt, hogy őrizd azt a bálnák, a mókusok, a kígyók vagy bárki más számára. Tényleg nem azért vagy itt. Vannak mások, akik ezt meg fogják tenni. Nem azért vagy itt, hogy őrizd az energiát a bolygó számára, Jézus második eljövetele számára, mert ő egyébként sem tér vissza. Látta, hogy mi történik, és azt mondta: - Nem szükséges visszatérnem.
 
Nem azért vagytok itt, hogy Gaia számára őrizzétek az energiát. Ő távozóban van. Távozóban van, és azt szeretné, ha felvállalnátok a felelősséget a környezetért, amibe beletartozik a saját tested, a fizikai környezeted, de ő maga távozóban van. Nincs szüksége energia őrzőkre. Energia tolókra van szüksége, akik kitolják őt innen, mert túl sokan vannak olyanok, akik megpróbálják őt itt tartani. Neki olyanokra van szüksége, akik kitolják őt az ajtón, hogy az emberek végre képesek legyenek felelősséget vállalni ezért a bolygóért egyszer 's mindenkorra.
 
Akkor erre most vegyünk egy mély lélegzetet!
 
Talán a nap végeztével egy kicsit másként fogjátok látni magatokat, egy kicsit látni fogjátok azt magatokban, akik valójában vagytok, úgy, ahogy én látlak benneteket! És talán egy kissé kellemetlen érzés jár majd át benneteket, mert annyira grandiózusak vagytok, de miért is ne? Hiszen annyira nagyon lenyűgözőek vagytok, hiszen ezek vagytok. Annyira bámulatos, mert ez így van. Remélhetőleg a nap végén vesztek majd egy mély lélegeztet, és abbahagyjátok saját magatok kétségbe vonását, és többé már nem gondolkoztok azon, hogy igazából miért is vagytok itt. Igen, az örömért, igen, a szeretetért, de van itt valami egészen nagyszerű is.
  
Miért jöttetek ide?  
 
Mellékesen megjegyezve, többé már nem a spirituális családotok nevében vagytok itt. Ez kemény dió, vagy annak kellene lennie. Tudjátok, közületek sokan az angyali, spirituális családjaitok nevében jöttetek el ide, erre a bolygóra. Azért jöttetek el ide, hogy itt megtanuljatok valamit, ami végül majd felszabadítja őket. Hiszen a Kozmosz egészében leállt minden. Óriási leállás történt….hasonlatos ez a nagy iszappal teli sárgödörhöz. Minden besűrűsödött, és már nem tudott tovább mozdulni, és ti pedig eljöttetek ide, erre a bolygóra, hogy rájöjjetek arra, hogy mi is történt.
 
Idejöttetek életről életre, és lényegében újra éltétek valamiképpen azokat az eseményeket. Azok persze nem fizikai formában játszódtak le, de a fizikai forma tette lehetővé számotokra, hogy egy teljesen más megértést kapjatok. És mi történt? Idejöttetek a spirituális családotok nevében – elképesztően bátran, a szolgálat iránti óriási elkötelezettséggel, és mindez igazán nemes tett volt a részetekről. A munka, amit végeztetek, felszabadította az energiát a teremtésben a spirituális családotokban. Ezért is állnak most olyan sokan sorban azért, hogy eljöhessenek erre a bolygóra vagy az Új Földre. Ők szabadok. Az energia újra mozog. Már nincs munkátok. (Adamus nevet) Nahát! És akkor most mi van? Angyali munkanélküliség. (valaki beszól: - Munkanélküli ellátás csekkek) Igen, nos, hát ezek a csekkek már nagyon régóta nem jönnek.
 
Ez teljesen így van, és ez kemény dió, mert ez az egyik valódi gyökér oka annak, hogy eljöttetek ide, erre a bolygóra. Elköteleztétek magatokat ennek, és amikor ez véget ért, akkor valahogy így érzitek magatokat: - Nos, most akkor mi legyen? Mihez kezdjek?
 
Egy nagyon mély szinten erről van szó. Az elméd talán nincs ennek tudatában, de ez játszódik le mélyen bennetek. Ezért aztán hajlamosak vagytok fura dolgokat tenni – olyanokról álmodtok, hogy újra besoroznak titeket a hadseregbe, vagy egy szolgálatot végző szervezetbe, és csak céltalanul vándoroltok körbe-körbe, hogy megpróbáljatok találni valakit, akinek szüksége van a segítségetekre, de nekik nincs szükségük rá. Tudjátok, olyan ez, mint a befejezett munka utáni utóhatás.
 
Erre azt kérdezitek: - Hol maradt a nagy ünnepség? Hol maradt az a nagy ünnepség a munkámért, amit elvégeztem? A spirituális családom szabaddá vált. – Majd később rendeznek ünnepséget, de most egyedül akarnak hagyni magaddal. Tudják mit tettél, de most időt akarnak adni neked saját magadra.
 
Ez egy hosszú utazás volt. Tele volt ütközetekkel, csatákkal, sok-sok nehézséggel és próbatétellel, és tudják, hogy most csakis arra van szükséged, hogy egyedül legyél saját magaddal.        
 
Vegyünk egy mély lélegzetet!
 
Különleges csoport vagytok, és ezt nem mondom más csoportoknak, hacsak nem fizetnek meg érte nagyon busásan! (nevetés) Ti is tudjátok, hogy nem mondok ilyet más csoportoknak, és azt is tudjátok, hogy megmondanám nektek, ha azt érezném, hogy tele vagytok makyo-val. Én lennék az első. Örömmel mondanám el nektek, sőt több, mint örömmel. Csak az alkalomra várok! (nevetés) Azt keresem.
 
Valami nagyon különleges dologért vagytok itt, az öröm mellett, az élet szeretete mellett, és csak úgy az élvezet miatt– miért is ne? Sok-sok életet a meglehetősen nehéz szolgálatnak szenteltetek már. Egy listát is összeírhatnánk annak kapcsán, hogy miért is ne? – de ezt most költői kérdésnek szántam. Miért ne? Miért is ne?
 
Egy nagyon különleges csoport vagytok, és akár ma, akár holnap vagy talán jövőre, remélem ezt ti magatok is felismeritek – hogy mennyire különlegesek vagytok. Arra kértem meg drága Lindát, hogy olvasson fel egy idézetet nektek, és titeket pedig arra kérlek, hogy érezzetek ebbe bele! És olvasd lassan, drámaian és érzékien! Miért is ne? Akkor kezdheted!
 
LINDA: (fojtott hangon kezd olvasni) „Szóljon ez az őrülteknek, azoknak, akik nem illeszkednek be, a lázadóknak, a bajkeltőknek, a nem megfelelő helyen lévőknek, azokhoz, akik másként látják a dolgokat. Ők azok, akik nem kedvelik a szabályokat, és nem tartják tiszteletben a status quo-t.” – Rendben van? – „Idézheted őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted vagy rágalmazhatod őket. Az egyetlen dolog, amit nem tehetsz meg az az, hogy figyelmen kívül hagyd őket, mert ők azok, akik képesek megváltoztatni a dolgokat. Ők tolják előre az emberi fajt. És miközben sokan őrültekként tekintetek rájuk, mi zseniket látunk. Mert azok az emberek, akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, hogy képesek megváltoztatni a világot, ők azok, akik ezt meg is teszik.”
 
ADAMUS: -Abszolút. Csodálatos. És nagyon igaz rátok Shaumbra. (egy páran tapsolnak) „Az őrültek, akik elhiszik, hogy meg tudják változtatni a világot, és nem csupán csak a változás kedvéért, hanem azért, mert tudják, hogy a világ kéri a változást. A világ azt mondja: - Készen állunk.” – Ezért ti tovább léptek és azt mondjátok: - És ezen lehet változtatni. Abszolút megváltoztatható, és ezért meg is fog változni.
 

 

Mai vendégünk
 
Csodálatos ez az idézet. És igazából nem rólatok írták. De igaz rátok. Ki írta? (valaki mondja: Steve Jobs) Steve Jobs. Abszolút. Abszolút.
 
Namost, Steve Jobs nem szent.
 
LINDA: -Szeretnéd, ha úgy olvasnám fel, mintha Steve Jobs olvasná?
 
ADAMUS: -Tessék?
 
LINDA: -Szeretnéd, ha úgy olvasnám fel, mintha Steve Jobs olvasná?
 
ADAMUS: - Nem, nem, nem. Steve Jobs nem volt szent. Egyáltalán nem volt szent. Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák – Steve Jobs az Apple társteremtője, társalapítója. Steve Jobs megváltoztatta a világot. Ó, hát egy érdekes, érdekes személyiség, és bár nem vagyok túlságosan híve annak, hogy magamon kívül mással is megosszam a színpadot – szeretlek titeket csak magamnak tartogatni – nem úgy mint Tóbiás, aki mindig hívott vendégeket, - most mégis arra kértem Mr. Jobs-ot, hogy legyen velünk a mai napon. (A közönség reakciója: - Ó!) És ő ebbe azonnal beleegyezett, habozás nélkül.
 
Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!
 
Már itt van, és megígérte, hogy nem fog idiótáknak nevezni benneteket! (nevetés) De azt is mondta, hogy én megtehetem! (Adamus nevet)
 
Akkor most hívjuk be Steve Jobs-ot! Igen, ez némiképpen történelmi esemény, mert én általában nem teszek ilyet, és nem is akarok ebből szokást csinálni. De ahogy ezt már ma korábban elmondtuk, ő is Shaumbra féle volt, és kapcsolódott az energiákkal. Most mosolyog. Ha kedvetek tartja, becsukhatjátok a szemeteket, és érzékelhetitek őt magatok előtt, vagy nyitva is hagyhatjátok, mert most is mászkál ebben a teremben. Jelenleg nem áll szándékában elmenni a Virágok Hídjához, vagy sehova máshova. Még mindig nagyon jól érzi magát, hogy csak cselleng itt. Túl sok projektet, túl sok dolgot véghez akar vinni, túl sok a kapcsolat, az érintkezés.
 
Azt mesélik, hogy Steve Jobs buddhista volt. Talán rá lehet ezt mondani. De most éppen a fejét csóválja, és azt mondja: - Az volt, és nem volt az, nem igazán törődött se az egyikkel, se a másikkal, de az valahogy illett hozzá. Szeretett vele azonosulni.
 
Számára a buddhizmus nem igazán a spirituális útról szólt. Hanem abban segítette őt, hogy képes volt kezelni, irányítani az energiáit a meditáción, az étrenden, a fegyelmen és a tagadáson keresztül. Ezáltal szert tett egy-két felismerésre, mint amilyen az egyszerűség is, és valószínűleg ezt a világon mindennél többre tartotta: az eleganciát és az egyszerűséget, az Élet Zenjét, a csodálatos, egyszerű eleganciát. Tehát ezen keresztül kapcsolódott a buddhizmushoz.
 
De ahogy ezt ti is tudjátok Stevennek volt egy bizonyos természete. Részben az jellemezte, hogy nem akarta beérni a kevesebbel. Mindig a legtöbbet akarta kihozni saját magából, és a vele együtt dolgozókból, de ez időnként csak haragra gerjesztette. Szóval a buddhizmus azt a szerepet töltötte be az életében, ahol vissza tudott térni az egyensúlyához és a közzéppontjába. 
 
Mikor nemrégiben átkelt a mi oldalunkra, azokat az egyszerű szavakat mondta ki utoljára a száján, amit sokan olvashattatok: - „Oh, wow, oh wow, oh, wow!” – Mintha csak spirituális orgazmusa lett volna, hiszen ez az is volt. De vajon mire mondta azt, hogy „oh wow” (ó, nahát, hűha!) (valaki azt mondja: -Ránk!, megint más azt: - Az Életre, megint más: -Saját magára) Saját magára. Igen. Ezért kapsz egy Adamus Díjat. Magára mondta. Találkozott saját magával – azzal az Énnel, aki oly közel volt hozzá, olyan nagyon közel volt, amiatt a belső munka miatt, amit magán végzett. És az pontosan ott volt. Tehát ahogy átkelt a túloldalra, azonnal találkozott Magával. –Oh, wow! – ez bámulatos volt.
 
A legtöbb ember nem ezt tapasztalja az átkelésekor. Rájuk az jellemző, hogy keresztül utaznak egy nagy és hosszú alagúton, majd szemügyre veszik azokat a dolgaikat, amiket megbántak, és a nagymamájuk még akkor is veszekszik velük, meg hasonló dolgokat élnek át. De azt kell, hogy mondjam drága barátaim, hogy amikor ti átkeltek, nektek is meg lesz ez a „Oh wow!” Rá fogtok döbbenni – és talán nem is kell ahhoz meghaljatok, hogy ez megtörténhessen veletek – rá fogtok jönni, hogy az „Én” pontosan itt van. Nem valahol messze távol, hanem „oh wow”, pontosan itt.
 
 Ez volt Steve „Oh, wow-ja”. „Pontosan itt vagyok. És ebben az Én Vagyokban, ebben az „Oh wow-ban” felismerte, hogy az ettől való elkülönültsége olyan vékony volt, hogy szinte képes lett volna egyszerűen csak huss! – belevetni magát, és belezuhanni! Ennyire vékony volt a fátyol az emberi aspektusa és az Én Vagyoksága között. Ennyire nagyon vékony volt.
 
És aztán meg nevetett egy hatalmasat, egy órási nevetés szakadt fel belőle – de a teste már halott volt, ezért senki se láthatta – de egy óriásit nevetett, és azt mondta: - Tudjátok, ha csak vettem volna egy mély lélegzetet, és ha csak egy pillanatra is ellazultam volna, akkor rájöhettem volna, hogy az „oh wow” pontosan itt volt velem. De én egyre csak túl sokat akartam tanulni, megpróbáltam kifejleszteni a mechanikákat és a rendszereket a saját élő felemelkedésem céljából, de ez nem működött. Egyébiránt jól elvoltam, de nem lett volna nagyszerű – mondja most Steve – nem lett volna nagyszerű, ha ezt az „oh wow-t” már régen megtettem volna, jóval azt megelőzően, mielőtt még szembe kellett volna néznem a fizikai távozásommal? Az „Oh wow” a Most Pillanatában.
 
Tehát meghívtam ide közénk Mr. Jobs-ot ma, és teljesen le van nyűgözve attól, amit tesztek. Tudja, hogy mit tesztek, mivel beszéltem erről vele, és ezt most is képes érzékelni. Teljesen elkápráztatja és csodálja a munkátok úttörő természetét. És mondana most egy pár szót – amit nem közvetlenül Cauldre fog lecsatornázn, hanem majd én.
 

Steve meglátása 
 
Mond most egy pár szót: - „Engedjétek meg magatoknak, hogy meglássátok azt, amit tesztek. Ne tagadjátok meg azt, akik vagytok, mert ezzel csak becses éveket fogtok elpazarolni – a saját becses éveiteket, és a bolygó becses éveit is. Ne tagadd meg azt, aki vagy! Engedd, hogy megmutatkozzon a nagyságod! Ha ehhez fel kell menned egy épület tetejére, és onnan kell világgá kürtölnöd a nagyságodat, akkor tedd meg! Ha ehhez be kell zárnod magad egy szobába, hogy érezhesd a nagyságodat, akkor tedd azt! Senkinek sem teszel egy csepp szolgálatot sem azzal, hogy megtagadod a nagyságodat. Ez egy rossz játszma. Ez tényleg egy rossz játszma. Ez egy zsákutca játszma! Ez egy, ó, ez egy ostoba, - ja rendben, ezt Steve mondja – Idióták vagytok, ha ezt a játszmát játsszátok! (nevetés) „Idióták vagytok!” - mondja. Rendben, szóval…én sokkal nyugodtabb vagyok nálad Steve!
 
És akkor jöhet a következő: - Ti vagytok ennek a bolygónak a látnokai, de ezt azáltal teszitek meg, ha saját magatok látnokai vagytok” – A látomás az egyik legnagyobb ajándék, amit Mr. Jobs megengedett magának. Ezzel érkezett a bolygóra, de meg is engedte, hogy ez megmutatkozzon.
 
A látomása, az érzésekre való képessége, nem az apróságokba és a részletekbe, hanem az átfogó beleérző képessége abba, ami fejlesztheti a tudatosságot – egy számítógép az asztalodon. Egy alkalommal volt egy óriási veszekedése az Amerikai Egyesült Államok kormányával azzal kapcsolatosan, hogy a kommunista országokba is lehessen számítógépeket szállítani. És a kormány persze a saját bölcsessége híján azt mondta: - Nem, ezt nem teheted meg, mert akkor ők is rendelkezni fognak ezekkel a nagyszerű eszközökkel! – A látomása viszont azt mondta neki: - Meg kell tenned, mert ez minden embernek szuverenitást ad majd az íróasztalán. Elérhetőséget biztosít majd mindenkinek a világhoz. Megnyitja az igazságot. Képessé teszi majd őket arra, hogy a maguk hatalmában, erejében állhassanak. És amikor az ember a saját hatalmában, belső erejében áll, akkor ott nem lehetnek falak! Ott nem létezhetnek régi politikai struktúrák, és ott nem létezhetnek energetikai egyensúlytalanságok. Szállítsd a Mac-eket! (nevetés, Adamus kuncog) Bedobtam a cégének egy kis reklámot! (nevetés)
 
Rendelkezett a látomásra való képességgel, látta, hogy az emberek a számítógép mögé látnak majd, és nem csak a szotfver programok futtatására és a gépelésre használják majd azokat. Hanem a kapcsolat központi pontjának – a magukkal való kapcsolatra, és másodsorban pedig a külvilággal való kapcsolatra, a zenéjükkel, a kreativitásukkal, a fotóikkal és a művészetükkel, és az összes aspektusukkal való kapcsolatra. Az az apró kis doboz, ami ott ücsörög az asztalotokon, lényegében egy ragyogó eszköz, ami összekapcsol benneteket az aspektusaitokkal, lehetővé teszi számotokra, hogy mindent valós időbe, mozgásba hozzon, és érzéki kapcsolatot tesz lehetővé az aspektusaitokkal – a művészeti, és lényegében az elmúlt életbeli aspektusaitokkal – ebbe csak érezzetek bele egy kicsit később – de ez egyféle kapcsolódási pont.
 
És itt nem a hardverről beszélek, hanem annak potenciáljairól, amit ez képvisel, és mindazt, amit megtehettek általa – és Steve Jobs-nak erről volt egy látomása. Azt mondta: - És igen, akkor az emberek megvehetik a zenét, és összekapcsolódhatnak egymással az Internet segítségével, és könyveket olvashatnak rajta, meg minden mást is megtehetnek, mert ezek a belső hatalom, a belső erő eszközei - és ő rendelkezett ezzel a látomással.  
 
Tehát kettes számú pontként azt kéri, hogy legyen látomásod önmagadról. Nem vagytok még túl öregek ehhez, egyikőtök sem. Engem nem érdekel, hogy hány éves a tested. Lényegében, azok a legjobb évek a látomáshoz, mert sok tapasztalat van már mögötted. Már eljutottál egy egészen jó egyensúly ponthoz. Ezenkívül még sok kétséged is van, és azon morfondírozol: - Ó, ez sok energiát igényel. – De nem így van.
 
A látnokoknak a látomáshoz nem kell sok energia. Ez nem fárasztó. A mentális létezők fáradnak csak el. Ők elfáradnak. A strukturális létezők kimerülnek, pontosan úgy, ahogy a szerkezeti gépek és részek is kifáradnak. A szerkezeti emberek kimerülnek, de a látnokok azok nem!
 
-Mi a látomásod önmagadról? – kérdezi Steve, és én is ezt kérdezem. –Mi az önmagadról alkotott látomásod? Csak sodródsz tovább az Élet folyóján, miközben azon töprengsz, hogy vajon mi a fene fog legközelebb történni veled? (Adamus nevet) Helló Crash! (Dave-hez szól) Neked mi a látomásod önmagadról – arra vársz, hogy történjen veled valami, amire aztán végre reagálhatsz? Nos, ez megfutamodás. Sajnálom. Ez megfutamodás. A legtöbb ember pontosan így éli az életét. „Csak várok, hogy mi fog történni, majd reagálok rá.” Igen. Vagy pedig látomásod van – egy látomásod, ami olyan, akár egy óriási tudat mágnes – amit aztán magához vonzza az összes forrást, hogy az virágba borulhasson, behozza az összes energiát, embert, ami által megtörténik a dolog.
 
Nos, Steve sok mindent megtanult a források behozataláról. Támadt ezzel némi kis problémája, amivel talán sokan tudtok azonosulni. Megint szükségem lenne arra a kardra. Szeretett csatába vonulni, harcolni! Lényegében élvezte azt, pont úgy, ahogy egy páran szintén élvezitek. Szeretitek a harcot! Ettől érzitek valódinak magatokat. Ez élesen és fényesen tartja a pengéteket. De ennek nem kell így lennie. Nem kell küzdenetek. Nem kell csatába, harcba indulnotok a tömegtudattal vagy, hogy is mondjam ezt – olyan emberekkel, akik nincsenek a megvilágosodásnak vagy a tudatosságnak azon a szintjén, mint ti. Nem azt mondom, hogy legyetek kritikusak, csak hogy legyetek realisták, hiszen élnek köztetek olyan emberek, akik még csak egy pár életet vagy csak egy pár száz életet éltek le ezen a bolygón. Ők egyszerűen csak nem – nem úgy fejlődnek vagy terjednek ki, mint ti. Ezt nem kell eltűrnötök az életetekben.
 
Nem ők lesznek a munkatársaid, kivéve, ha ez a látomásod. Nem kellene, hogy ők legyenek a kollégáid. Lehet egy olyan látomásod, hogy olyan emberekkel akarsz együtt dolgozni, akik ugyanazzal a szintű látomással és kiválósággal bírnak, mint te, és ugyanazok a szenvedélyeik is, mint neked. Nem kell megmentened azzal a világot, hogy olyanokkal dolgozol együtt, vagy olyanokkal van kapcsolatod, vagy olyannal élsz párkapcsolatban, akik más szinten vannak, mint te. Ők ott tartanak, ahol tartanak. Sokkal többet teszel értük hosszútávon, ha önmagadról van látomásod.
 
Mi ez a látomás? Miről szól ez a látomás?
 
Érzitek itt az energiát, ami kezd nagyon érdekes lenni? Hm. Igen. David, neked adom a kardomat. Excalibur David. Excalibur.
 
Akkor jó! Steven velünk marad egész nap, és azt mondja, hogy nyitott egy beszélgetésre bármelyikőtökkel, aki itt van, vagy aki néz minket, egy bizonyos ideig. Jelenleg jól érzi magát itt.
 

Folytatás a 2. résszel

innen...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.