Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aisha North csatornázása 20. rész

2012.06.10

Eredeti forrás: http://aishanorth.wordpress.com/about/

Fordította: Fodor Tom

Ékezetekkel ellátta: Andrea (Köszönjük munkájukat!)

Szerkesztette és szépítette: Róbert és Szabolcs

 

 melchizedekmethod.jpg"145. rész (2012. május 28.)

Az emberiséget már a kezdetek óta foglalkoztatta a nagyobb és jobb utáni kutatás – hozzátesszük, jogosan. Ez a bolygó úgy lett megtervezve, hogy egy kiindulópont legyen. Egy olyan hely, ahol a lélek visszamehet evolúciója legelejére, és elkezdheti az útját a tökéletesség felé. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy a mindent-átfogó jelenlét felé, mert a „tökéletesség” kifejezés nagyon elfogult jelentéssel bír az embereknek. A tökéletességre hajlamosak vagytok úgy tekinteni, mint valami hibátlan - és sokatok számára elérhetetlen - állapotra. A mi értelmezésünkben, viszont azt jelenti; hogy valaki ismeri saját maga középpontját. A ti világotokban a tökéletesség egyfajta akadály, egy túl magas kerítés, melyről úgy érzitek, hogy nem tudjátok átugrani. Emiatt sokan értéktelennek, vagy „nem-elégnek” érzitek magatokat. Nos, elmondjuk, nincs kerítés. Ti már most is tökéletesek vagytok - úgy ahogy vagytok -, de sokan közületek még mindig túl sok akadályt helyeztek az önfelfedezésetek útjára. Ez a kiképzőhely(a Föld bolygó - Tom) sokkal nagyobb kihívóbbá vált, mint amilyennek eredetileg tervezték.

Mindenki azért jött erre a helyre, hogy tanuljon és olyan életet éljen, amely tele van megmérettetésekkel. Mindez azért, hogy még jobban lenyűgözzétek saját magatokat az által, amik belül vagytok. Viszont, az önző célú lények olyan körülményeket teremtettek, amelyek gátat/akadályt képeztek az önfelfedezésetek útján. Innen ered a hiányosságotok, valamint a teljes erőtlenségetek érzete, amely lehetővé tette, hogy ezek a banditák foglyul ejtsék az emberiséget.

Mint tudjuk, azért jöttetek a Föld bolygóra, hogy újra felfedezzétek önmagatokat, az úgynevezett hagyományos emberi életet élve, időről-időre, végigjárva az emberi tapasztalatok mindkét végletét. Ez egy olyan hely, ahol rengeteg olyan dolgot tudtok megtapasztalni, amit máshol nem lehet a multiverzumban. Olyanok vagytok, mint a homokszem a kagylóban, amelyből gyönyörű, tökéletes gyöngy jöhet létre. Ezt a tanulási utat, viszont megszakították azok, akiknek érdekükben állt a bolygótokat a piszkos kis játékukra használni. Nos, a játékuk véget ért és eljött az idő, hogy visszatérhessetek a régi fejlődési úthoz. Nem úgy értjük, hogy visszafelé fogtok menni, hanem, azon az úton haladtok majd tovább, amely elősegíti valódi énetek felszínre kerülését. A folyamat fel is gyorsult. Eljött az idő, hogy az első emberek átlépjék azt a küszöböt, ahol végre felfedhetik a választ arra a kérdésre, mely oly régóta ott lapul az emberiségben; „Ki vagyok én valójában? Mi a teljes lehetőség(potenciál) bennem, és hogyan használhatom fel mindenki előnyére?”

Ahogy a félelem elveszíti fogását, ezek az igazságok mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. Akkor végre elmondhatjátok, hogy tökéletességre fejlesztettétek az önfelfedezés művészetét és befejeztétek az utat önmagatokhoz. Amit pedig ott találtok, valóban mágikus lesz, hiszen kinyitja a gátakat, s mindaz beömölhet hozzátok, ami eddig titokban volt tartva. Titokban, már a legelső pillanattól fogva, ahogy csak beléptetek az emberi testbe. Többet nem úgy fogtok magatokra tekinteni, mint akik hiányosak. Hibáitokban(is) a tökéletességet fogjátok látni, mind kívül, mind belül. Hiszen rá fogtok jönni(fel fogjátok ismerni), hogy ezek a „hibák” (is) a tökéletesség jelei. Egyáltalán nem negatív dolgok, csupán ez tesz benneteket egyénekké. Nem egymás és nem más másolatai vagytok, hanem ÖNMAGATOK tökéletes képei. Nincs semmi más a teremtésben, ami hozzátok hasonlíthatna. Örvendezzetek kedveseim, közel kerültetek a végső hajnalhoz, amikor is rávirradtok arra, hogy nincs már semmi más amit meg tudnátok tanulni és amit el tudnátok érni. Hiszen tökéletesek vagytok, így, ahogy vagytok.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne további munka - vagy akárhogy is nevezitek majd az újra megtalált képességeiteknek köszönhetően a további „teendőket” -, de abban biztosak lehettek, hogy ezt a szívetek teljes örömével végezitek majd. Az a gondolat, hogy „nem vagytok elegek, hogy kevesek lennétek” nem fog többet visszafogni benneteket. Fel tudjátok majd szabadítani azt az energiát, amely eddig a saját magatokban való kételkedésetek miatt tartott vissza benneteket. Pusztán ez az energia elegendő ahhoz, hogy világotok teljes forradalmát ellássa üzemanyaggal. Nem látjátok tisztán, de ez az energia nagyon erős. Egy hatalmas erő, amelyet eddig az egész emberiség lebénítására használtak fel. Ahogy csatlakoztok az önbizalom és büszkeség erőmezejéhez, le lesztek nyűgözve, hiszen ez egy végtelen mező. Meg fogtok találni mindent, amire csak szükségetek van. Még többet is ahhoz, hogy szó szerint a világ tetején/csúcsán érezzétek magatokat.

Ugyanabból az anyagból vagytok, mint a csillagok. Ti csillagok vagytok, s sokkal ragyogóbban csillogtok, mint azok a „sztárok/csillagok”, akik a média címlapjain parádéznak. Hamarosan a világotok minden sarkában megszólalnak majd a harsonák, ahogy egyre többen ismeritek fel valódi/ teljes képességeiteket. Egy emlékezetes nap lesz, kedveseim, hiszen az alkalmatlanság képzelt falai végleg leomlanak, soha nem épülhetnek fel újra. Ekkor már semmilyen külső erő sem képes elhomályosítani fényeteket, és látni fogjátok, milyen vakítóan is ragyogtok (mindannyian). Nem csak a ti világotokat ragyogja be, hanem az Egész Teremtést is. Ahogy majd elengeditek a rátok helyezett igát (mely lehúz benneteket), úgy mindenkit fel fogtok emelni a magasabb szférákba.

 

146. rész (2012. május 30.)

Ma folytatjuk az emberiség nagyság felé törekvésének történetét, hiszen ez az a szál, mely összeköti az összes üzenetünket. Amikor a nagyságról/nagyszerűségről beszélünk, akkor a szó minden jelentésére értjük ezt, hiszen olyan pompás/nagyszerű lények vagytok. Viszont, ahogy már az eddigi üzeneteinkben is említettük, mindezt elfeledtették veletek, amikor megérkeztetek ezekre a partokra, hiszen úgy volt tervezve, hogy ez a hely a tanulásra van szánva és arra, hogy visszaemlékezzetek. Egy olyan hely, ahol minden egyes lélek a legalacsonyabb szintről indul, és szó szerint felkúszik arra a csúcsra, ahonnan jött.

Tehát, annak érdekében, hogy valóban megtanuljátok, milyen nagyszerűek is vagytok, az összes nagyszerűségtől meg kellett fosztani benneteket, hiszen másképp nem tudtátok volna felismerni, vagy magától értetődőnek vettétek volna. Ez a bolygó az egyetlen hely, ahová valaki megérkezik és a kezdetektől tanulhat. Kemény munka és bátorság szükséges ahhoz, hogy keresztüldolgozzátok magatokat azon a sűrűségen, amely mindent befed ebben a környezetben. Olyan ez, mint egy edzőtábor, a legkeményebb/legkitartóbb lelkeknek. Azoknak, akik bármilyen heves ellenállás ellenére is kitartanak az előrehaladásban. Nagyon-nagyon sokan várnak a sorban arra, hogy beléphessenek ebbe a birodalomba és részesei legyenek eme ragyogó kiképzésnek, hiszen ez volt az eredeti terv. Sokan már el is végezték és hazatértek a kellemes emlékeikkel.

Ez, viszont már nagyon régen volt, hiszen a bukás utáni történelem teljesen eltér ettől. A trükközők - akik idejöttek és lerohanták a kiképzőterepet - nem szándékozták folytatni ezt a természetes folyamatot. Minden fejlődést megállítottak, csak a legszükségesebbeket engedték tovább, hogy uralmuk alá hajtsák az egész bolygót. Sikerrel is jártak, hiszen bármerre is nézel, jól láthatod ezt. Igen, az emberiség fejlődik/fejlődött, de miben is? Ellent kell mondjunk mindazoknak, akik úgy vélik, hogy az emberiség a fejlődésének csúcsán áll és annak is, hogy primitív fajokból fejlődtek valami nagyon fejlett/előrehaladott lényekké. Egy képzetlen emberi szem számára lehet, hogy így tűnik, de a multiverzumban mindenki másnak nyilvánvaló a valóság.

Nagyon messzire távolodtatok az eredeti útvonalatoktól, így megtörtént az elhatározás, hogy újra a megfelelő mederbe hozunk benneteket. Innen ez a hirtelen bejelentés az ébredésre… S ez a felébredés abba a szakaszába jutott, amelyik a legfontosabb állomás az emberiség történelmében. Innen már nincs lehetőség a visszafordulásra, bármennyire is próbálnak azok az erők (a trükközők - Tom) a régi vágányhoz/mederhez kötözni benneteket, azáltal, hogy még mindig alkalmazzák praktikáikat/varázslataikat.

A folyamat kritikus szakaszba jutott és többé már nem állítható meg, mert az úgymond kritikus tömeg meghaladta a felállított alsó határt. Vagyis, megfelelő számú lélek mond(ott) igent arra, hogy részt vesz ebben a folyamatban. Túl sokan vagytok, akik már eléggé kinyitottátok a szemeiteket az igazságra, valamint megnyitottátok a szíveteket a belső lángra. Tehát, még ha bizonytalannak is tűnik a talaj és bukdácsolódásnak érzitek, per pillanat tudjátok, hogy a felszabadulásban való sikeretek garantálva van. Nem csak magatoknak, hanem a bolygónak is, melyet mindannyian nagyon szeretünk.

Ne gondoljátok, hogy ez egy könnyű díszmenet lesz, ahol csak zászlót lobogtatva integettek, de talán ezt nem is kell mondani, mindannyian ráébredtetek már erre. A kemény munkátok nélkül idáig sem jutottatok volna és a jutalom nem is marad majd el. Ez most elég jelentéktelen ígéretnek tűnhet, hiszen ez a folyamat szinte soha véget nem érőnek látszik. Megértjük ezt, hiszen ez az utolsó szakasz a legnagyobb kihívásokkal teli. Az, amelyben minden, amit megszoktatok, szó szerint eltűnni/foszladozni látszik a kezeitek között. Úgy érzitek, mintha üres tér előtt állnátok, ahol már semmi más nem maradt amibe kapaszkodhattok, csupán a reményeitek és a hitetek. Még az ezekbe való kapaszkodás is eltűnni látszik, ahogy szembe találjátok magatokat az egymás után érkező kihívásokkal. A múlt elengedésének félelméhez társul még a harag és a kétségbeesés is. Hiszen nem ismertek mást, csak a múltat, a jövő pedig füstbe veszni látszik, ahogy a világ minden sarkában tornyosul a feszültség. Ez a harag és kétségbeesés megtalálja a módját, hogy még a fényhordozók között is jelen legyen.

Ne csapjátok be magatokat, ti sem vagytok immunisak arra, hogy a félelem mélységeibe essetek, és ez néha akár kétségbeesett tettekhez, vagy szavakhoz is vezethet. Kérünk benneteket, ne adjátok meg magatokat ennek a haragnak, azáltal, hogy önmagatokat marcangoljátok, ha egy kicsit visszaestek. Ez a visszaesés természetes, s próbáljátok megállni, hogy nem büntetitek magatok azért, ha egy kicsit kihagyott/lankadt a figyelmetek. Hiszen ez csupán egy rövidke pillanat/kihagyás. Ne engedjétek, hogy emiatt elveszítsétek a képeteket a valódi önmagatokról, mely ott van – ez a kis, látszólag esendő, segítségért kiáltó – személyiségetek alatt. Ti nem vagytok esendőek és kicsik, még akkor sem, ha a cselekedeteitek mást akarnak sugallni. Igenis, ragyogó mintaképek vagytok, akik érdemesek a szeretetre és dicsőítésre. Nézzetek túl ezen a vékony emberi esendőségen/törékenységen, kedveseim, különösen a jelenkori periódusban. Máskülönben könnyen elveszíthetitek a mindez mögött meghúzódó igazság képét. Soha nem voltatok még közelebb a valódi énetekhez, ahhoz a nagyszerűséghez, amely a sokatokat befedő félelem alatt van. Egy kis karcolás, egy csepp önszeretet és gyengédség ki/fel fogja hozni a felszínre. Tehát, amikor a félelem taszít rajtatok egyet, hagyjátok abba önmagatok ostorozását és kezdjétek el egyre jobban szeretni és dédelgetni magatokat. Ez nagy változást fog hozni a világban. 

 

147. Rész (2012. június 1.)

A mai üzenetben egy kicsit mélyebbre hatolunk a múltba, hiszen a múlt fontos tényező számotokra. Nem azért, hogy beleragadjatok, ahogy annyira sokan tettétek, hanem hogy ugródeszkának használjátok a jövő felé. Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. Ahhoz, hogy az emberiség felfogja, hogy nagyon fontos változtatásokat kell eszközölnie, elengedhetetlen, hogy felnyissa a szemét és (jól) szétnézzen. Amikor azt mondjuk; “szét”, akkor mind a fizikai környezetetekre, mind az idővonalatokra is gondolunk. Tehát, emeljétek fel a lábujjatokról a tekinteteket és vizsgáljatok meg mindent, ami körülvesz benneteket. Amit látni fogtok, segítségetekre lesz abban, hogy elszakítsátok magatokat a(z) (“e világi”) dolgoktól. Akik életüket még most is alvajárva élik, nem valószínű, hogy olvassák ezen sorokat, hiszen még nem érte el őket az az érzés/eszme, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, és hogy valamit ki kellene igazítani(helyre kell hozni). Nem csak a saját életükben, hanem a körülöttük lévő világban is. Nem veszik észre, hogy az az irány amerre fajotok tart, a szakadék peremére vezet, így továbbra is ezen az úton haladnak, napról-napra, életről-életre. Miközben ti, akik az álmot már kidörzsöltétek a szemeitekből, tisztán láthatjátok, hogy valami nagyon nincs rendben. Több értelemben is már szinte kijavíthatatlan, így kezetekbe vettétek az új valóság megteremtését. Egy olyan valóságét, amely mindannyiótokat egy jobb jövő felé visz, és az eddig járt utat nem folytatjátok tovább.

Viszont, nagyon érdekes lehet visszatekinteni és megnézni honnan is jöttetek, ugye? Lenyűgöző a néhány év és hónap alatt megtett távolság. A szívetek mélyén jól tudjátok, hogy még ha az életetek a régire is hasonlít (legalábbis a felszínen), akkor is óriási utat tettetek már meg. Jól elhagytátok az a nyúzott és lelkesedés nélküli utazót, aki a szemeiteket és az orrotokat a földre szegezve tartotta.

Felemeltétek a szemeiteket, kedveseim, ezáltal pedig szó szerint elszakítottátok az a köteléket, amely a régi nyomorhoz kötött benneteket. Beléptetek az új életbe, ahol minden még fárasztóbbnak tűnik, de már tudjátok, hogy ez azért van, mert újraépítitek magatokat és az egész bolygótokat. Ez nem arra a fáradtságra hasonlít, amelyet akkor éreztetek, amikor még az illúzió foglyai voltatok. Már érezhetitek a nehéz munkátok eredményeit, a jutalom nem marad el. Végre azok után már elkezdtetek szabadabban lélegezni, hogy minden ki volt belőletek szippantva, mialatt a mátrix foglyai voltatok. Mely mátrixnak csak egy célja volt, hogy a csúcson lévőket táplálja az utolsó csepp életerőtökből is. Ezzel együtt elpárologtatva az utolsó csepp lehetőséget is a kiszabadulásra. Ti, viszont sikeresen kiszabadultatok és még, ha úgy is érzitek, hogy a régi hazugsághálóba vagytok még mindig tekeredve, igazából már szabadok vagytok. Olyan, mintha a háló utolsó szála még a lábatokra szövődne, de a háló el lett vágva a rögzítésnél, így szabadon mozoghattok a kívánt irányba, ahelyett, hogy a régi nyomor folyójának sodrását követnétek.

Tudjuk, hogy néha nehéz ezt a szabadságot elérni, hiszen oly sok „régiséget” halmoztatok fel, ezért fontos, hogy éberek legyetek, nehogy ezek a maradékok/romok abba a gondolatmenetbe csaljanak, hogy örökre csapdába vagytok ejtve. Nézzetek szét alaposan az életetekben. Úgy érezzük, oly sok szabadságot tudtok ott felfedezni, (szó szerint) a lábatok előtt, de ehhez el kell tűntetni azokat az apró hálókat, amelyek megakadályoznak ebben benneteket. Ezek a hálócskák számos alakot ölthetnek, lehet régi szokás, kapcsolódás, vagy szabály, melyről ki kell, hogy derítsétek, hogy többé már nem részei az életeteknek. Csupán úgy tűnnek, mintha részesei lennének, de a ti feladatotok, hogy megfogjátok a seprűt és nekimenjetek. Már sokszor beszéltünk a tavaszi nagytakarításról és a nagy részét már el is végeztétek, de a régi rendszerek keményfejűek és bármi áron ki fognak tartani. Tehát, ne vonakodjatok kedveseim, takarítsatok tovább, az eredmény pedig meglepő lesz, nagyon is kellemes. Ne feledjétek, ez nem azt jelenti, hogy fel kell dolgoznotok az egész (nehéz) poggyászt, nem, azt már megtettétek, csupán annyit, hogy kisöpörjétek a maradék törmeléket is.

 

148. Rész (2012. június 3.) 

Bolygótok egy újabb heves energiabombázásához közelít. Mint máskor is, most is számos módon érezhetitek ezt, de nyugodjatok meg, még ha a folyamatot nehezen is emésztitek meg, a végeredmény hasznos lesz. Ezek a bejövő energiák még egy szöget ütnek bele az idejétmúlt folyamatok és minták koporsójába. Innen a következő hét végéig érezni fogjátok, hogy a dolgok még gyorsabb iramban hullnak szét, mint eddig.

Minden fel fog gyorsulni megint, tehát csatoljátok be az öveket és kapaszkodjatok. Kívül lehet, nem sok minden tűnik majd fel első ránézésre, de amit a saját életetekben tapasztaltok, bátorító lesz számotokra. A nappali és éjjeli események egymásba folynak, nehéz lesz őket megkülönböztetni. Az álomidőtök egyre éberebb(lucid) és nyilvánvalóbb lesz, hogy sokkal aktívabban vesztek majd részt az éjjeli leckékben is. Eljött az idő, hogy még jobban kitágítsátok a látószögeteket, kedveseim. Az iskolában új évad kezdődik, s a leckéktől, melyeket kaptok, szívetek szárnyalni fog. Sok kapu meg fog nyílni a belsőtökre, tehát készüljetek fel arra, hogy le lesztek nyűgözve attól, amit belül találtok. Ennyi mára…

 

149. Rész (2012. június 4.) 

Ma a Nap és a Hold a mennyei táncát járja és ez mindenkire hatással lesz. Egy nagyobb csomag energia töltődik le, s ezt a csontotokig meg fogjátok érezni. Ne vonakodjatok ezt észrevenni, hiszen úgy még erőteljesebb lesz. Ezek a bejövő energiák azt akarják, hogy észrevegyétek őket(felfigyeljetek rájuk), hiszen egy táncra invitálnak benneteket. Ez lehet, hogy nagyon burkoltan hangzik, de arra kérünk benneteket, fontoljátok meg a külső és belső erők összejövetelét/összeolvadását. Úgy gondoljuk, szórakoztatónak fogjátok találni. Valamint, meg fogjátok érezni a kettősség ingázását, ahogy egy nyugodt pontba olvad. Mára ennyi….

 

150. Rész (2012. június 5.) 

Mostantól nagyon heves energiák működését fogjátok mindannyian érezni. Igazán erős (energia)bombázás vár rátok, de ne féljetek attól, hogy fizikai testetekkel bármi baj is lenne. Már nem idegenek számotokra ezek a (energia)befecskendezések, de talán feltűnhetett, hogy más ízt, vagy mondjuk úgy… hőfokot vettetek fel. Néhány órán belül egy új “hang” fog csatlakozni ehhez a kórushoz, mely nem csak titeket, de az egész bolygótokat jótékony, de kényelmetlen, magas intenzitású erővel bombázza. Az égbolton lévő bolygók egy jelét küldik el annak, hogy valami új érkezik, valamint a régi véget érését. Más szavakkal, gondoljatok erre egyfajta kapuként/átjáróként (portál), amelyen ha áthaladtatok, már nincs visszatérés. A bolygótok megteszi az első lépését az új holnapba és még annak ellenére is, hogy a régi világ egy lenyűgöző műsort mutat be azért, hogy meggyőzön ennek ellenkezőjéről, lassan, de biztosan elveszíti a fogást rajtatok, melyet korszakokon át olyan szilárdan tartott. Az ideje lejárt és egyre gyorsabban kezdenek lepörögni homokórában lévő homokszemek.

Már beszéltünk a folyamat gyorsulásáról, de most egy még gyorsabb fokozatba vált. Olyan, mintha milliónyi kis kezecske tolna benneteket, miközben azt suttogja, hogy haladjatok egyre gyorsabban és gyorsabban, ne lassítsatok. Sokan megpróbáltok lassítani, hogy meg tudjátok emészteni mindazt, ami történik, de el szeretnénk mondani, hogy ez nem jó ötlet. Csupán az elmétek érzi úgy, hogy szüksége van a dolgok feletti elemzésre, de az elme egy régi és lassú dolog, nincs hozzáállva az új fénysebességhez, mely felemel benneteket és az új holnapotok felé tol/terel. A szívetek jól tudja ezt és örömében énekel, ahogy érzitek az egyre csak gyorsuló sebességet. Nem fél a sebességtől, örömmel tölti el(mulat rajta), ahogy az otthon irányába tart, oda, ahol nem vagytok leláncolva a lassú elmétek által, mely csapdában tartott eddig a Földön. A szívetek végre újra érezheti a felszabadulást, tehát hagyjátok, hogy a szívetek mutassa az utat és hagyjátok figyelmen kívül az elmétek hangját, mely azt mondogatja: “lassíts le, vedd könnyedén, ne veszítsd el az irányítást”.

Az elmétek téved. Csak emeljétek fel lábatokat és engedjétek, hogy a változás folyója magával sodorjon benneteket. A sebesség nem fog megölni, vagy kárt okozni bennetek. Csupán az áramlatok ellen való küzdelem tud számotokra káros lenni, hiszen (ha hagyjátok) ezen erők hatványozottan megnőnek és kiszakítanak a régi mintából, melyet félelemmel telve görcsösen markoltok. Ne engedjétek, hogy ez történjen veletek és tudjatok arról, hogy az “irányítás” a legutolsó dolog, amire most szükségetek van. Az irányítás csupán a régi egó, mely megpróbálja elterelni/megakadályozni a változást. Csak hagyjátok, hogy történjen és élvezzétek az utazást. Bízzatok benne, hogy még ha nem is tudjátok mi vár rátok, akkor is biztosan meg fogtok érkezni a gyönyörű túlpartra.

Ne féljetek attól, ha néha lehúz a tajtékzó ár, hiszen csak a félelemtől mozdulatlanná merevedett egyének fognak belesüllyedni a saját szomorúságukba/bánatukba. A többiek csak rövid tűzkeresztségen esnek át, tehát töröljétek ilyenkor ki a szemetekből a vizet és folytassátok az utat. Ne próbáljatok meg semmi a partról kiálló dologba megkapaszkodni azért, hogy leállítsátok ezt a vad vágtát. Vonzó tűnhet, hogy lelassítsátok az iramot, de így az út könnyebb lesz, mint a part közelében. Nagyobb biztonságban vagytok a közepén, hiszen ott az áramlat gyorsabban sodor. Végig figyelünk rátok és azt is tudjuk, hogy kitűnő úszók vagytok, így nem aggódunk. Tehát, emeljétek fel a lábatokat és engedjétek, hogy sodorjon a víz, biztonságban. Egyszerűen csak el kell engednie az elméteknek az irányítást, az energiák pedig megteszik a többit. Találkozunk ott kedveseim! Rövidesen érezni fogjátok, hogy az áramlat/sodrás hirtelen begyorsul és magával repít benneteket a jövőbe.”


http://www.facebook.com/notes/szigli-szabolcs/aisha-north-csatorn%C3%A1z%C3%A1sa-20-r%C3%A9sz/423250387698480