Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Föld angyalai

2011.04.11
 
 
 
 

A föld és a föld szellemei

Mikor itt az ideje, az angyal összekapcsolja a két szolgálatot, a munkát és a játékot. Ilyenkor hierarchiájának közvetítő eszközeként működik a négy elem - föld, levegő, víz, tűz - valamelyikében. A feladat kettős: szüntelenül munkálkodik önmagában saját erői isteni kifejeződésének növelésén, de ugyanakkor azon is dolgozik, hogy az isteni Élet és Tudat azon aspektusának fejlődését serkentse, amely megtestesül abban az elemben, melyhez hozzá van kapcsolva. Amint növekedik, az istenit teljesebben és mélyebben fejezi ki önmagában; öntudatos és mind elevenebb lényének az elem szunnyadó tudatára való ráhatása által serkenti annak működését. Ezt úgy teszi, hogy - amilyen szorosan csak lehet - azonosul az illető elemben lévő élettel és tudattal, hogy megoszthassa vele a saját, jobban kibontakoztatott életerejét. Úgy dolgozik, hogy elmerül fáradozásának tárgyába és egyesül a tudat-áradattal, amelyet serkenteni igyekszik.

 

 

Azok az angyalok, akik a földi természetszellemek csoportjaiból emelkedtek föl, igyekszenek - bár nem mindig - ezt az elemet választani szolgálatuk területéül. Önként leszállnak a föld felszíne alá, és specializált élet erőikkel áthatják a területet. Gyakorlat által megtanulnak elegyedni a fejlődő tudatossággal, hogy serkentsék fejlődését. Amint növekednek rangban és képességben, az általuk ekképpen meglelkesített terület fokozatosan tágul, amíg egész vidéket vagy hegységet magába foglalhat életerőik gyakorlótere.

 

 

Amint az előzőkből látható, a bolygószellem egy egész földgömböt szolgál, a föld angyala pedig bizonyos területet, dombot, völgyet, hegységet és vidéket. A földszellemre és a benne lévő életre gyakorolt serkentő hatás mellett ezen a területen minden elementális élet megváltozik, fejlődési menetében buzdítást és serkentést kap. Ez megint az állati és növényi életre van hatással, mert a természetszellem, a forma építője, ügyesebben dolgozik az angyal jelenlétében. Egy angyal az általa meglelkesített területen, ahol emberek élnek, vagy amelyen sűrűn megfordulnak emberek, kifejezetten hatással lehet azokra az emberekre, akik reagálnak rá; amikor az angyal úgy találja, hogy egy személy vagy csoport különösen megfelel, rájuk összpontosítja erejét, s igénybe veszi a fiatalabb angyalokat és természetszellemeket is testük és aurájuk tulajdonságainak tökéletesítésében és - ha lehetséges - megvilágosítja tudatukat. A legtöbb embernek természetes kapcsolata van a földelemmel és annak szellemeivel, és ebből gyakran az következik, hogy igen sok embernek - ha öntudatlanul is - jelentékeny előnye származik a föld angyalainak szolgálataiból.

 

Az időtartam, ameddig az angyal kapcsolatban marad egy-egy területtel, növekedésétől és az eredményektől függ, amelyekre törekszik. A fiatalabb angyaloknak hosszabb időre van szükségük, mint a haladottabbaknak, hogy észrevehető eredményeket mutathassanak fel. Az angyal egyazon földterülettel legalább 50-100 évig marad kapcsolatban, csaknem folytonosan munkálkodik, hogy azon a területen serkentse az élet minden formájának fejlődését, fejlessze saját képességeit és tágítsa területének korlátait. Mikor saját fejlődésében elérkezett egy bizonyos ponthoz, egyik feljebbvalója általában visszahívja és átirányítja egy más munkára.

 

A föld angyalai nem tartják valami tisztátalan vagy holt anyagnak a földelemet, hanem inkább a Teremtő öltözékei egyikének részeként tekintik. Nekik szent minden fizikai anyag, mert az isteni élet jelenlétét látják minden atomban, melyekből összetevődött. Tudatában vannak az isteni Akarat, Bölcsesség és Intelligencia munkájának a fejlődés fokain, a földi élet és forma különböző módjait kifejező tudat formája és ereje tökéletességének. A puszta homokja, az óriási szikla, a síkság termékeny talaja, a kova, a fém és az értékes drágakövek mindegyikének küldetése van és ez a cél teljesen különbözik attól, amit az emberi elme képzel róluk.

 

A föld angyalai ezeket mind Isten egyik öltözéke különböző részeinek látják, Élete részeinek a növekedés különböző fokozatain, Szépsége különbözőképpen ábrázolt kifejezéseinek; kristályos alakjaikban a geometria példáit látják, amivel Ő megtervezte világegyetemét. Mindezek mögött felismernek egy rendet és szándékot, a fejlődési folyamat egy meghatározott rendszerét, amelyet az ő munkájuknak előmozdítania és szolgálnia kell. A föld-angyaloknak egy egész nagy csoportja e munkának szenteli magát; ebben a nagy csoportban sok alcsoport van, mindegyik a maga megfelelő tevékenységével.

 

A föld angyalaihoz - kiknek általános munkáját röviden körvonalaztuk - tartozik még a természetszellemeknek egy rendje is, amely a kristályos forma fejlődésével van elfoglalva bolygónkon. A kristályosodás minden folyamata ennek a csoportnak befolyása és irányítása alatt működik; tagjai megtestesítői annak a törvénynek, mely az anyag legkülönbözőbb típusaiban kormányozza a kristály alakulását, mindegyiket a megfelelő geometriai formával.

 

A drágakövek hét típusánál például mindegyiknek megvan a maga természetszelleme és angyala, mely kizárólagosan ama típus fejlődésén és tökéletesítésén dolgozik. A Logosz ékszerészeinek tekinthetjük őket, az értékes kövek specialistáinak, akik e köveket a legmagasabb tökéletességhez segítik, hogy Istennek ez a fizikai öltözéke minél díszesebb legyen. Munkájuk éppen olyan örömöt okoz nekik, mint egy művésznek az alkotás munkája.

 

Minden drágakőnek van szíve, egy központi atom, amelyet atomok csoportja vesz körül. Ezen a központi atomon keresztül jut el a kőhöz az első Logosz speciális életereje és befolyása, és az alászálló erő ekképpen magnetizálja a követ. Ezen erő által rendeződnek el ezek az atomok virágszerű alakzatban a drágakő központjában, melynek növekedése a természetszellemek irányítása alatt az így előállított geometriai erővonalak mentén történik. A természetszellem az egész kőben élő, lüktető, virágszerű ékszert lát, mert belülről látja; az emberrel ellentétben nem sok figyelemre méltatja a kő külsejét; ezért olyan csiszolatlan és fénytelen a legtöbb drágakő természetes állapotban.

 

Ez a különbség abban, ahogy a természetszellem és az ember a drágaköveket kezelik és méltányolják, kitűnő példája a természetet illetően eltérő szempontjaiknak. Az ember a drágakő külsejét látja, és minden igyekezetével tökéletesíteni igyekszik azt úgy, hogy a külső fényforrást mind ragyogóbban tükrözze vissza; a természetszellem viszont a kőben a beáramló, átható isteni életet látja., és arra törekszik, hogy a kő annak teljesebben és tökéletesebben kifejező eszköze legyen.

 

A fémekben dolgozó természetszellem is a Logoszt díszítő elemeknek tartja ásványait és a Logosz életét tekinti éltető princípiumuknak. A természetszellemek az ásványi tudat serkentésén és az ásványi forma tökéletesítésén dolgoznak. A földi életben a megfelelő természetszellemek és angyalok mindenütt azon fáradoznak, hogy az isteni elmében lévő őstípus eszmények mindig tökéletesebben kifejezésre jussanak.

 

Az isteni mintaképek - mind a plátói szilárd testek változatai - megvannak a Logosz tudatában, és belé vannak ültetve minden sík akasájába; ezek azután állandóan befolyásolnak minden formát; úgy, hogy ezek a formák igyekeznek az őstípusuk hasonmásává növekedni. Ezeket az isteni elméből jövő hatásokat a természetszellemek és angyalok nem úgy fogják fel lemásolandó mintának, mint egy munkásember, hanem inkább anyaguk minden atomjában benne lévő tendenciáknak. Némely esetben a természetszellem valósággal az őstípus modelljévé válik és felölti annak alakját, amint ez a virágépítő tündéreknél látható, akik gyakran mutatkoznak változatos virágalakokban.

 

Ez a folyamat a természetszellemekben ösztönös és nagyrészt szoros azonosulásukból származik az isteni elmével, amelyből a mintakép készült. Az isteni elmével való azonosulásuknak ez az ereje olyan magas fokot ér el, amely már csaknem beleolvadás. A tudat ama kiterjeszkedésének és az azonosulás ama képességének tükörképe ez, amelyet az ember a felső mentális síkon ér el. A tündér olyan tökéletesen azonosítja magát az élettel a növényben, amelyen dolgozik, hogy saját formája ideiglenesen eltűnik, és tudatát kiterjeszti a növény minden sejtjébe és atomjába. Ebben az állapotban valósággal a Nirvána üdvösségének visszfényét éli át; és bár ez ösztönös és tudatalatti megközelítése az Egységnek, mégis felszabadít bizonyos mennyiséget a nirvánikus életből; ez a felszabadítás fejlődésében ösztönzi a növényt és mellékesen a tündért is.

 

Ugyanez a folyamat megy végbe, a természetszellemek munkája következtében, különböző fokokon a természet minden birodalmában. Ez alapvető folyamat, megéri a komoly tanulmányt és elmélyedést, mert megértése adja meg a kulcsot sok problémához. A teremtő erő az állati és az emberi birodalomban egyaránt úgy fejlődik ki, hogy tudatosan vágyik azonosulni az ellentétes pólussal; az azonosuláskor bizonyos erő szabadul fel és mennyisége megfelel a tudat azon síkjának, amelyen elérte az azonosulást.

 

A buddhikus és nirvánikus erőnek tudatos felszabadítása az emberben a tökéletes egység elérését eredményezhetné a fizikai síktól az Egóig. Ilyen eredményeket azonban csak azok érnek el, akik tudatukat a fizikai helyett szándékosan a szellemire összpontosítják és a nemzés aktusa alatt meditálnak. Az eszményi emberi egyesülés az, ha a lehető legnagyobb hűséggel ismétlődik meg a Logosz által végrehajtott teremtési folyamat. Az ember a maga kicsiny világa szerint teremt, és ebben a folyamatban szinte istenné válik. Ebből kitűnik, hogy mekkora csúfságba és szégyenbe esnek azok, akik vágyaik kielégítésére visszaélnek a teremtő erővel. Amikor az ember a fejlődésnek emberi ösvényét választotta, vagyis azt, hogy testet ölt a sűrű fizikai síkon, elnyerte a képességet, hogy testileg teremtsen, és megadatott neki a szabadság, hogy válasszon, miképp használja föl ezt az adományt. Az emberi ösvény a szenvedés ösvényévé válik, mert - amíg még nem halad egy bizonyos fokozatot - elkerülhetetlenül visszaél ezzel a szabadsággal. Az angyaloknak nem adatott meg ilyen választásnak a lehetősége, és noha ők olyan erőknek és képességeknek vannak birtokában, melyeket az ember csak sok élet után bontakoztat ki, nincsenek kitéve annak a veszélynek, hogy visszaélnek velük, mert soha sem felejtik el eredetükkel való azonosságukat.

Az angyalok az egyesülést és azonosulást nem a faj szaporítása céljából gyakorolják, hanem inkább hogy megosszák életüket és tudatukat az élet más formáival; olyan nagymértékben azonosulnak munkálkodásuk tárgyának életével és tudatával, hogy buddhikus és nirvánikus erő szabadul fel minden életben és formában azon a síkon, amelyiken működnek.

 

 

 

 

 

 

Forrás: Az angyali seregek Geoffrey Hodson részlet

Fordította: N. I. 1928. - MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT
Számítógépes változat: Tohai Éva, 2004.
Internetes változat: SZERETNI.HU 2007 - Vatti ™