Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tűz angyalai

2011.04.11
 
 

A tűz és a tűz szellemei

A tűz is Isten öltözékeinek egyike, Istené, aki a tűz szellemei számára lángba öltözöttnek tűnik. A tűz szellemei Őt minden megnyilvánult élet központi tüzes szívének, a Naprendszert pedig az Ő tűzként való kifejeződésének tekintik. Abból a célból, hogy a tüzet, mint elemet megértsük, az elmét nem szabad társítani a fizikai láng fogalmával. Amint az ember a földön a napot tekinti az egész rendszeren keresztül megnyilvánuló erő, világosság, hő és életerő kifejezőjének, úgy a szalamandra számára a nap mint tűz nyilvánul meg valamennyi síkon. A tűz angyalai a világegyetemet roppant nagy terjedelmű, zúgó lángtengernek látják, olvasztókemencének, melyben minden ég. Minden tárgy minden síkon a tűz kifejeződéseképpen látszik, mintha lángolna. Emberek, angyalok, fák, tájak és bolygók mind tűzközpontok, melyeket áthat és körülvesz a tüzes erő. A szalamandrák a megtestesítői ennek a mindent átható elemnek, benne élnek és dolgoznak, mint a Logosz szolgái, és a Logosz számukra a központi láng.

 

 

Mind a világegyetem, mind a kozmosz hetes beosztása visszatükrözik a tűz birodalmaiban; a tűz hét állapotban létezik, és a szalamandráknak vagy tűzangyaloknak hét fokozatuk van, mindegyik dicsőségesebb és tüzesebb alacsonyabb fokú testvérénél. A földi tűz a legalacsonyabb fokozat, e fokozaton vannak az asztrális szalamandrák is, kiknek e tűz egyik kifejeződésük. Minden tűz minden síkon egy nagy arkangyalban összpontosul, aki a tűz istene a mi naprendszerünkben, és aki alatt - rendfokozatuk szerint - a szalamandrák dolgoznak.

 

Az egyetemes tűz célja az újjáalkotás és átalakítás; az hogy biztosítsa a növekedés folytonosságát a változás által, és azt, hogy a világegyetem egyik része se válhasson statikussá, merevvé és tétlenné. A tűz elem az isteni Akarat kifejeződése, amely szüntelenül nyomást gyakorol minden életre, és minden formában a meglelkesítő élet tökéletesebb kifejezésére irányuló belső kényszerként nyilvánul meg. A tűz speciális feladata fenntartani az egyetemes mozgást; a tűz lakói birtokában vannak annak a tüzes tulajdonságnak, amely átalakít, újjáalakít és - ha szükséges - megsemmisít. A földön a szalamandra eleme a tűz és leginkább "megsemmisítő" aspektusában ismeretes, és mégis mi nemcsak a pusztításra, hanem a világosság, meleg és erő létrehozására is használjuk.

 

A földi tűz és a Logosz szíve között - amely örökösen lángol - a tűznek töretlen lánca van, mely által a Logosz természetének tűz aspektusát egész rendszerében megnyilvánítja, ez a megnyilvánulás olyan formát hoz létre, amely némileg hasonlít a földi kertekben virító napraforgóhoz. A virág szíve a nap, és minden szirom egy-egy hatalmas lángnyelv és a naptól a rendszer legtávolabbi határáig terjed. Bármilyen irányból szemléljük ezt a napraforgót, szélesen kitárt szirmaival ugyanazt a látványt nyújtja, mert a szoláris napraforgó kiterjed a rendszer minden dimenziójába és ezért minden nézőpontból mintegy szemben látható. Mindazonáltal nem a földi virág nemes szépségét, hanem a zúgó tűztengert mutatja annak, aki képes meglátni a Logosz tűz-aspektusát. A tüzes virág minden szirma élő lángnyelv, melyen keresztül hatalmas zúgással erő zúdul állandó és folytonos áradatban.

 

Ezen óriási színjáték közepette laknak a tűz angyalai, kormányozzák a tűz ellenállhatatlan energiáját, és irányítják a tüzes naperők működését ama legfelsőbb Tűznek az akarata szerint, aki az ő életük forrása. Ők a tűz urai, a láng arkangyalai, a rendszer szellemi újjáteremtői; a tűzerő élő megtestesítői, kiket az atmikus Logosz tüzes akarata inspirál. Aki az Egy legfőbb Uralkodó és akinek közvetlen kifejeződése az az óriási, szoláris tűzvirág és a tűz urai is.

 

Aranysárgák és lángszerűek, lángból épült, roppant nagy emberekhez hasonlítanak; mindegyiknek a kezében lándzsa és a fején arany korona van élő tűzből. Lángok lövellnek ki belőlük minden oldalon; a tudat minden változása kihajt egy lángnyelvet; minden mozdulatuk tűzáradatot lövell. Ők alkotják a szoláris tűzangyalok dicsőséges testületét, és mindegyikük a maga munkahelyén, ahol a szirom alakú lángnyelvek kiáradnak, körülveszi a napot. Rajtuk keresztül erő halad át; ezt áthaladása közben át kell alakítani, hogy meg ne semmisíthesse a rendszert a nyers erőhatás, amely az ő közvetítésükkel megújít és átalakít. Védik a naprendszert, hogy a tüzes erő meg ne vakítsa azok szemét, akik számára a világosság forrása, és hogy el ne égjenek azok, akik számára a hő forrása, és hogy szét ne rombolja azokat, akik számára az erő forrása.

 

Ilyenek a hatalmas Nagy Lények, Akik az angyalok és emberek tüzes Atyjának tüzes trónusa előtt állnak. Alattuk rangsorban fokról-fokra állnak a tűz szellemeinek hatalmas rendjei. A természet minden síkján Tűz Királyukat szolgálják és hódolnak tűzuraiknak. Tüzes természetük az ellenőrizhetetlen vadság látszatát keltik, a tüzes és romboló erő látszatát. Mindegyikükben, minden síkon, a tüzes logoszi erőnek bizonyos mennyisége van felhalmozva. Növekedésük, ebben az erőben való gyarapodásuk jelzi, a nagyobb méltóság és a logoszi Akarat tüzének sokkal tökéletesebb kifejezése.

 

A legnagyobb földi tűz csupán gyenge és halvány visszfénye a nap valódi tüzének; a legfényesebb földi lángolás csupán árnyéknak tűnik sugárzó fényessége mellett. A rendszer tűz-aspektusa, és a világegyetemé is, a villámot utánozza a napraforgóban megmintázva, melynek mindegyik szirma egy-egy állandó villámfény, és amelynek szíve az anyaméh, amelyben a villám megszületik. Minden megnyilvánult életet minden síkon körülvesz és átjár a tűz; nincs bolygóközi tér; a bolygók elkülönültsége csupán illúzió; a nap nem elszigetelt központja a bolygók gyűrűjének; csupán egyetlen tűzzel teli, egyöntetű egész létezik.

Minden atom a rendszerben, és minden térség az atomok között tűzzel van tele, és minden tüzes erővel lángol. Központ és kerület egy. Noha hatalmas napvirágok látszanak, melyeknek szirmai érintik a legtávolabbi bolygók pályáit, teljes formájukban mutatva önmagukat minden nézőpontról, mégis csupán egy virág és egy tűz van, amint csak egy Naplogosz is van. A szoláris virág az Ő teste, a bolygók az Ő szervei, a nap az Ő tüzes szíve. A szoláris tűzangyalok az Ő tagjai, és hatalmas feje és lába szervei egy nálánál még hatalmasabbnak, az egyetemes Tűz egyetemes Urának.

 

A régi időkben a tűz Nap-urai hírnököt küldtek a földre, hogy megalapítsa a tűz vallását, és átadja az embereknek a tűz üzenetét. Neve Zarathusztra volt; a földi emberiség egyik virága volt ő, egy az első termésből, aki elérkezett a tűz birodalmába és megtanult benne lakni, majd elnyerte a tudást és az erőt, hogy sértetlenül megálljon a Nap Urai előtt, hogy megtanulja tőlük az üzenetet, amit el kellett hoznia, és elfogadja a tűz fölötti uralom adományát. Lángnyelvek között jelent meg az ő népe előtt, körülvéve a tűz szellemeivel. Beszélt a tűzről, a megújító és átalakítóról, és tanította népét, hogyan alakítsák át életüket a saját akaratuk tüze által, egyesítve azt az isteni Akarattal. Azt tanította, hogy életükben és országukban minden rosszat el kell emészteni a tűz által, hogy így templomot készíthessenek a szellemi nap megújító ereje számára. Ismerve a hatalom szavát, a magasságból lehívta a tüzet; ebből a tűzből lobbantotta lángra a templomi lámpák és a tűzhelyek tüzeit az egész országban.

 

Küldetése sokat jelentett bolygónk fejlődő életében, mivel a tűz-elemet szorosabb kapcsolatba hozta a föld-elemmel. Míg a kémikusaink fel nem fedezik a tűznek, mint elemnek a jelentőségét, és meg nem tanulják nyomon követni azt az atomban és a természet minden birodalmában, addig ennek az állításnak az értelmét nem lehet teljesen felfogni. Zarathusztra után változás állott be minden földi emberben, mert ő megnövelte a szoláris tűznek mennyiségét annak a fizikai atomnak szívében, melyből minden kémiai elem keletkezett. Megalapította a földön a tűz birodalmát, és attól a naptól fogva minden anyag formálhatóbbá vált a gondolat és akarat számára.

 

Valahányszor tűz és a tűzhelyeinkben, közvetítő eszköz az a napból való tűz számára; ezért a tüzet mindenhol szentnek kellene tartani. A tűz lángra lobbantása tűzangyalt hív elő; a tűzhely tüzének megvan a maga természetszelleme és az erdei tüzeknek a magukéi; egy nagy tűzvész nagy számban vonzza őket és jönnek mulatozni és örvendezni elemük földi megnyilvánulásában. Habár ők csak a napból való tűz megtestesítői, a fizikai tűz meglelkesítőinek lehet őket tekinteni, és e tűzhöz körülbelül úgy viszonylanak, mint a Naplogosz tűz-aspektusa őhozzájuk.

 

A tűzhányók központok, melyekben a napból való tűz összpontosul, és ahol tűzangyalok tömörülnek az ő különböző fokozataikban; mert ahol az ő elemük tevékeny, ott jelen vannak a tűz-szellemek. Mélyen e föld színe alatt olthatatlan tűz ég, valóságos része a napból való tűznek, mely még mindég táplálja, és amellyel szüntelen és közvetlen kapcsolatban van. A tűzangyalok fajának hatalmas képviselői laknak ott; a természetszellemeknek és angyaloknak sokféle rendje dolgozik ott, mert a föld központjában van a bolygó számára az élet és erő belső forrása. Életerői ott újulnak meg, az elfáradt anyag újratöltődik, és a csillagközi atomokat ott hatják át a bolygó speciális rezgésszámával, hogy aztán a bolygó atomi életének keringési áramába léphessenek. A Logosz tüzes életereje a föld központjában jelenik meg. Útjában nincs szüksége földi csatornákra; ez az életerő közvetlenül a magasabb dimenziójú mechanizmus működése révén érkezik, amely a rendszert irányítja. Ott vannak összegyűjtve és megújítva a bolygó magnetikus erői, mindegyik a maga megfelelő természetszellemének és angyalának felügyelete alatt; az erők minden fajtája a központi isteni erő egy aspektusának egy-egy fizikai visszatükröződése, és közvetlen kapcsolatban van a napból való tűz világával.

 

A tüzes nap - nem fizikai burka - az erőközpont, amelyből a Logosz életadó energiái kiáradnak keresztül-kasul a rendszeren. A tűzangyalok ennek az erőnek közvetítő közegei, és mérnökei annak a mechanizmusnak, amely általuk újjáalkot és átalakít minden életet befolyásának hatáskörében. A tűz erejének legfeltűnőbb jellegzetessége a változás; így a fizikai tűz lényének törvénye által pusztít, hogy előidézze a forma megváltozását, hogy az erőnek új fokozatai szabadulhassanak fel.

 

 

A tűznek ez a láthatatlan eleme működik az egész rendszer mögött, és ott dolgoznak közvetítő közegei is. Minden sziklára, kőre, drágakőre, növényre, állatra és emberre szüntelen nyomást gyakorol a változás irányában; az ő jelenléte miatt nem lehet a Természetben soha semmi nyugalomban; ő biztosítja a rendszer növekedését. Erejét nem csupán a természetszellemek használják, akik ösztönösen dolgoznak a változás érdekében, hanem a nagy tűz-angyalok is, akik tudatosan idéznek elő minden változást az egész rendszerben, hogy a létrehozott új születés növekedésében mindinkább megközelíthesse az Isten elméjében lévő őstípust. Így a tűz "az az erő, ami minden dolgot megújít" és a változás az egyetemes "jelszó", az alaptörvény a tűz egész birodalmában, az ige, ami által erői felszabadulnak, és lakói megidézetnek.

 

Ha a szikra kipattan a tűzkőből, megnyilvánul az istenség; ha a tűzhelyeken lángra lobban a tűz, a szent Jelenlétet invokálták; ahol felszabadult ez az istenség és az a Jelenlét invokálódott, ott embernek és angyalnak egyaránt hódolnia kellene Annak, akinek életét köszönheti. Vissza kell térni a tűz-imádat napjainak; az emberek szívében és elméjében az isteni élet szent tüzének fényesebben kell lángolnia, amint minden ember megtudja magáról, hogy ő földi mása a központi tüzes Embernek, aki a mindenható uralkodó, kinek trónusa ott áll az ő szívében és a mindenség tüzes szívében egyaránt.

 

A tűz a Tavasz szülőatyja, minden világban a megújulás ígérete; tűz lakozik az ember szívében, tűz melegíti vérét; láthatatlan énjében ő a tűz-ember.

 

Himnusz a tűzhöz

 

Üdv a tűznek! Üdv Szoláris Napurak!

Üdv Tűz-szellemek!

Megszámlálhatatlan sokaságtokban,

sokféle rendfokozatokban

köszöntünk benneteket, Tűz-testvéreink!

 

Ó szent Tűz! Ó csodálatos Láng!

A világ átalakítója, világok megújítója,

Minden forma számára életadó Te.

Tüzes erőd dicsősége betölti az eget és a földet

és a tágas tartományokat a csillagok között.

Te vagy a szikra a kőben, az élet a fában,

Te vagy a tűzhely tüze, a Nap ragyogása.

A Te kezed festi a rózsaszínű pirkadatot,

Tiéd a napnyugta tűzpompája;

Tiéd a virágillatú nyári szél langyos fuvallata,

A te erőd alkot újjá minden dolgot.

 

Tűz szól a tűzhöz, Néked ajánljuk lelkünket,

Vonj tüzes szívedhez közelebb bennünket,

Hogy Benned elfelejtsük énünket.

Ó Isteni Tűz! Lángolj tüzesen életünkben,

Hogy sötétség, kéjvágy és gyűlölet száműzve legyen

és az emberi lelkek tisztán ragyogjanak,

A Nap kápráztató dicsőségével.

 

Tisztíts meg minket, ó fennkölt Tűz; ifjítsd

meg szívünket és elménket;

Hamvaszd el a szennyet, újítsd meg akaratunkat

És küldj ki, hogy nevedben dolgozzunk, mi,

A Te választott Tűz-embereid.

Amen

 

 

 

 

 

Forrás: Az angyali seregek Geoffrey Hodson részlet

Fordította: N. I. 1928. - MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT
Számítógépes változat: Tohai Éva, 2004.
Internetes változat: SZERETNI.HU 2007 - Vatti ™