Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Víz angyalai

2011.04.11
A víz és a víz szellemei 
 

A víz és a víz szellemei

A víz a természet minden síkján az egyetemes oldószer. A víz a folyékony és befogadó aspektusa az isteni életnek; ő a természet méhe, az egyetemes anyaméh, amelyből minden dolog születik; ez okból jelentette mindig az egyetemes anyát. A víz, akárcsak a tűz, az egész megnyilvánulásban megvan, a legalacsonyabb fizikai síktól a legmagasabb szellemi síkig; a földi víz a legsűrűbb kifejezése az egyetemes folyadéknak.

 Amint a tűz alaphangja a változás, úgy a vízé az áramlás. Amint a földön minden energiának kört kell leírnia, mielőtt mint erő megnyilvánulhatna, úgy minden tevékenységnek az egész naprendszerben kifelé kell áramolnia az eredetétől a megnyilvánulás síkjáig és azután vissza. A víz-elem jelentése biztosítja a mozgás szabadságát a logoszi erőnek világain keresztül; a tűz erejét pedig kiegyenlíti, mert nélküle a rendszer elpusztulna; a rendszer gépezetének nagy olajozója; nélküle ez a gépezet megsemmisülne.

 A víz képezi a világegyetem idegrendszerét; valóban a víz az eszköz, mely az erőt a központi erőműből elszállítja és szétosztja a természet minden síkján egészen a legsűrűbbig. A víz a nagy összekötő elem minden síkon, mint elfogadó és továbbadó szolgál, s ekképpen teljesíti be természetének törvényét, amely az áramlás törvénye.

 

Amint a tűz mindent átható, úgy a víz is az; ha nem volna jelen minden sík atomjában, az anyag nem létezhetnék; sem az atom nem tölthetné be feladatát, mint az erő befogadója és továbbadója. Az atom az a rendszernek, ami a földnek a folyó; erő születik a forrásból, melyet az első síkon az első atom befogad, majd kifelé halad egyik síkról a másikra, s elér a legalacsonyabbig. Amint a folyók a vízi erő áramlásai és engedelmeskednek az áramlás törvényének, úgy a rendszert alkotó atomok láncai is áramló energiafolyamok.

 A víz az egyetemes anya, mely befogadja, elraktározza, majd továbbadja és szétosztja az egyetemes erőt. Mint ahogy a teremtés folyamata is szakadatlan, úgy ez a hatalmas nemzés is szakadatlan történés; az isteni Anya örökké szül, és rajta keresztül örökösen megújul a rendszer élete. A víz-elem az örök anya, a mennyei nő, Szűz Mária, örökké produkáló, mégis örökké szeplőtelen, az Egyetemes Ízisz, a naprendszer istennő-királynője, a napistenség jegyese. Élete szabadon árad kifelé a rendszer fenntartása és éltetése céljából. Ő az örökös és megfejthetetlen rejtély, mert bár szűz és szeplőtelen, mégis örökké terhes és örökké életet ad. A naprendszer az Ő gyermeke, melyet kebelén táplál.

 Az emberek mint Istennek Anyját imádták korszakokon át. A vízszellemek minden fajtája, a vízi tündérektől a hatalmas vízi királynőkig, a naprendszer vízgyűjtőinek őrzőiig, az ő képviselői és az Ő életének megtestesítői. Minden síkon ennek a fajnak egy haladottabb tagja képviseli Őt, és azon a síkon a vízi angyalok fejének tisztségét tölti be; mindegyik a maga síkján képviseli a Legfőbb Királynőt, az Örök Anyát, a Tenger Csillagát. A tudatos élet élő láncát képezik ők, melyen keresztül az Ő ereje és tulajdonságai megnyilvánulhatnak az egész rendszerben.

 A vízi angyalok és vízi tündérek kötelessége gondoskodni a szívből a rendszer határáig való közlekedés eszközéről; tudatuk közvetlenebb csatornáról gondoskodik az erők szállítására, mint az atomláncok. Növekedésük, mint az angyalok minden fajtájánál, növekedés rangfokozatban és abban a képességben, hogy ellássák elemük funkcióit. Mint a rendszer víz-aspektusának tudatos lakói, jelenlétük teszi lehetővé törvényeinek intelligens alkalmazását. Kiválasztó és irányító befolyást gyakorolnak a vizek világára, mintegy megolajozzák ott, ahol a legszükségesebb és fenntartják az érintkezés vonalait, amelyek gyakran vannak kitéve roppant nagy megerőltetésnek. Jelenlétük a vak erőt intelligens erővé alakítja át. Előhaladásukban az ilyen munka által intelligensebbé válnak, felfogóképességük tágul, ami által hierarchikus rendjükben mind magasztosabb tisztségeket töltenek be.

 Ahol csak víz van, láthatóan vagy láthatatlanul, ott jelen vannak. A vizek elkülönülése folyókká, tavakká és tengerekké, különböző halmazállapotai a folyékonytól a gőzig, akár óceán, akár felhő, azt az illúziót keltik, hogy ahol nem látható a víz, ott nincs is; pedig mivel a víz minden atomnak alkatrésze, mindent áthat, és így a víz szellemei is mindenütt jelen vannak. Minden síkon a sűrűség minden fokán a víz egy mindent átható elem kifejezése, mely a Logosz feminin aspektusának, minden világ minden angyal és minden ember anyjának közvetítő eszköze. Ezért szent a víz. Mikor vizet iszunk, az Ő életét fogadjuk be; mikor víz öntözi a mezőket, az Ő jótékonyságának jele ez; mikor fürdünk, Ő tisztít meg bennünket; az óceánon utazókat Ő hordozza kebelén. Övé a napfelkelte rózsaszínű felhőinek glóriája; a napnyugta felhőinek szépsége az Ő halhatatlan szépségét tükrözi. Ő a vér az ember ereiben; az Ő élete a fákban és növényekben keringő nedv; a harmat, mely felékesíti a mezőt és a gyepet, mely lehűti és felfrissíti a kiszikkadt talajt, mind annak a határtalan nagylelkűségnek és önzetlen áldozatnak példája, mellyel fenntartja és élteti a világot. A szivárvány az Ő üzenete angyalok és emberek számára, hogy Anyjuk kiterjesztett szárnyakkal őrködik fölöttük örökké éber anyai gondossággal, és felfedi nekik dicső hétszeres szépségét, amely körülveszi az egész világot.

 A mennyei anya minden születésnél felügyel. Ő a Főpapnő, Akinek szolgálatában mutatja be minden anya az áldozatot, hogy Ő, a világ Anyja felfedhesse minden pompáját, minden szépségét a születés szentségénél. Ő a mennyei nő, akinek része minden asszony. Ő, akinek trónja a Legmagasabb oltára mellett áll, ott trónol egyúttal minden asszony szívében is. Az anyaságnál ez a szent kötelék a világosság élő vonalává válik, mikor leszáll trónusáról, hogy a szülőágy mellé álljon. Ismeri a fájdalmat; érzi a gyötrelmet; minden kiáltás az Ő szívét szúrja át és lehívja gyógyító, oltalmazó erejét az anyára, akiben Ő kicsinyben Önmagát látja.

 Parancsára őrködnek a születés angyalai anya és gyermeke fölött, és segédkeznek az eszköz építésénél, melybe az alászálló lélek inkarnálódik. Minden nő képét szívében őrzi, hozzákapcsolva földi eredetijéhez, hogy mindenkor őrizhesse és áldhassa ezt az Ő képviselőjét alant a világban. A tiszta és tökéletes nő jelenlétének báját tükrözi; szépségén keresztül az Ő pompája ragyog. Jelenlétének mélyen az asszonyi szívben való megmozdulásakor felébrednek az anyaság rejtett forrásai és ez az örök anya erejének és sóvárgásának megnyilatkozása. A férfiben a teremtő tűz fellobbanása az örök Atya erejének felébredése, ami teremtésre ösztönzi őt. Ilyenformán férfiben is, nőben is egyaránt megnyilvánul Isten apasága, illetve anyasága. Isteni származásúak, és azok lehetnének a teremtés makrokozmikus drámájának mikrokozmikus megismétlésében is. Mikor lealacsonyítják ezt a mélységesen szent működést, embernek és Istennek ezt a legmagasabb és legszentebb képességét szennyezik és mocskolják be; ilyen istentelen cselekedetekkor Ízisz udvarának angyalai eltakarják tekintetüket, és szégyenkezve elfordulnak, sőt Ő, az Istenanya is érzi a szégyen iszonyodását, amely keresztülárad birodalmán, és átmenetileg megzavarja azt a tökéletes harmóniát, amely törvényeinek működését áthatja.

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Az angyali seregek Geoffrey Hodson részlet

Fordította: N. I. 1928. - MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT
Számítógépes változat: Tohai Éva, 2004.
Internetes változat: SZERETNI.HU 2007 - Vatti &8482;