Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II.rész

III.
A: Kérlek, folytassuk onnan, ahol megálltunk az előző beszélgetésnél.
D: A növényeknél és állatoknál maradtunk.
A: Arról a gömbről beszéltünk.
D: Igen, az mindennél létezik. Minden, ami teremtve volt, rendelkezik ilyesmivel. Tudod, amikor az ember csinál magának egy házat, az először valami semmihez sem kapcsolódó gömb formájában jelenik meg. Az annak a személynek a környezetében lebeg, aki kitalálta. Ahogy az ember közeledik annak a befejezéshez, úgy rajzolódik ki jobban, abban a pillanatban, hogy megkezdődik a munkálat, az eljön és hozzákapcsolódik az illető helyhez, és addig marad ott, amíg a ház létezik.
A: És ha vásárolsz egy új lakást vagy egy új házat? Arra gondolok, hogy nem egyedül csinálod, hanem mástól veszed meg.
D: Akkor a gömbbel együtt veszed, mert az a helyé és nem a személyé. A dolog rossz oldala, hogy átveszed az emlékeit és megéléseit azoknak, akik ott laktak. A bánatot, az örömöt és a halált.
A: És ez befolyásol minket?
D: Igen.
A: Vannak olyan személyek, akik kitisztíthatják a házat. Energetikailag és rezgésszinten. Ők ki tudnak olvasni bizonyos dolgokat, amelyek azon a helyen történtek.
D: Igen, mert azok rákapcsolódnak erre a gömbre és információkat gyűjthetnek belőle. Ha van képességük rá, ők meg tudják tisztítani az interferenciáktól és a töltésektől.
A: De nem tudnák megszüntetni és egy újat hozni létre helyette?
D: Nem, mert az illető hellyé. A teremtésével együtt volt létrehozva, és addig fog létezni, amíg a teremtett tárgy el nem tűnik. Ez egy törvény.
A: Tehát Isten megalkotott minket és nekünk is van egy ilyen gömbünk. Mi teremthetünk, és amit kigondolunk, annak lesz egy ilyen gömbje?
D: Nem ugyanilyen, csak valami hasonló. Igen, így van, mi teremthetünk, mert mi részei vagyunk Istennek. Ezért tud az ember fejlődni, kitalálni új dolgokat. Ez az aspektus jelenti a fejlődés, a haladás alapját.
A: Ez azt jelenti, hogy mi képesek vagyunk a Mátrixszal dolgozni.
D: Igen. Mi mindenképpen a Mátrixszal dolgozunk, még akkor is, ha nem találunk ki semmit, mert minden megélésünk és tettünk a Mátrixhoz megy.
A: De miért?
D: Mert azok energiaformák és a Mátrix az, amely tárolja az energiát.
A: És a karma, sors, csak innen jön?
D: Nem jön, mivel ott található. Elkövetsz egy cselekedet. Mondjuk, segítesz valakin, hogy meggyógyuljon. A Mátrixba bemegy az energia-forma, a jó gondolat, a máson való segítés szándéka és nyomot hagy ott. Ez konzerválódik ott és abban a percben, amikor szükséged van rá, visszaküldődik hozzád.
A: És a rossz tettekkel mi történik?
D: A rossz tettek, ha nevezhetjük így, lényegében negatív energiájú gondolat-formák. Nem történik semmi a Mátrixban miattuk. A személynek kell szenvednie értük. Amikor szükség lesz rá, ezek visszaküldődnek a személynek. Tudod, valójában egyensúlynak kell lennie. Ahogy minél több negatív gondolat-formád vagy cselekedet-formád van, annál jobban válsz a célpontjukká. Ezek olyan balszerencsék.
A: De az embernek nem a jólét és harmónia felé kéne hajlania?
D: De igen, mert a Mátrix elsődleges állapotában harmónia, szeretet, tökéletesség. Ezért minden olyan dolgot, ami nem felel meg a polaritásának, ki kell szedni és eltüntetni. És hogy lehet ezt a dolgot megcsinálni? Vissza kell küldeni annak, aki létrehozta, mert csak a teremtője tudja elemeire és energiájára lebontani.
A: Jó, de léteznek a karmák angyalai?
D: Igen, itt így ismerik őket, de ezek a Mátrix irányító entitásai. Ezek tökéletes harmóniában vannak vele, benne élnek és az egyensúly megtartásáért felelnek. Így ők felügyelik azt, hogy testfelvételkor betartsák a törvényeket. Az ember visszaveszi azt, amit adott. A Mátrix eredetileg egészséget, békét, intelligenciát adott neki és ő gyűlöletet, ellenségeskedést és szenvedélyt, akkor ő ezeket a rezgéseket kapja vissza.
A: A következő életében?
D: Igen, de nem feltétlenül. A legjobb az lenne, ha ebben az életében kapna mindent vissza. Sokkal könnyebb lenne.
A: De mi mindannyian egyenlők voltunk egyszer? Nem?
D: Mi mindannyian egyenlők vagyunk. Minden, ami az Univerzumban és a Mátrixban van, egyenlő. Mindenki össze van kötve itt a földön. A mátrix ugyanazon szegmenséhez tartozunk. Inua például egy másik szegmenshez tartozik, ennek ellenére mi a mátrix szintjén vagyunk összekötve vele (az Inuával). Különállóak vagyunk, de mégis valahol egy helyre tartozunk.
A: Ez azt jelenti, hogy az inuakik a testvéreink?
D: Igen. Ugyanahhoz az energiához, gondolathoz, tervhez, teremtéshez tartozunk. A mátrixban van egy bizonyos szegmensünk, amiből létrehoztak. Annak az energiája megfelel a mi energiánknak és befolyásol minket. A tudatalatti szintjén vagyunk összekötve. De ami valakivel történik, az mindenkivel történik. Mi több, a föld és a naprendszer szoros kapcsolatban van az emberrel. Egy ember tettei az összest befolyásolják.
A: Jó, de miért lennék én felelős azért, ha egy ember le akarja dobni az atombombát?
D: Mert te hallgatólagos beleegyezésedet adtad. Ha azok, akik nem értenek ezzel egyet, összetartanának, vagy legalább te arra gondolnál, hogy ez a dolog nem jó, mert rossz, mert meg kell állítani valahogyan, ha a teljes szívedből kívánnád, hogy ez a dolog ne történjen meg, a te gondolat-formád eljutna a mátrixba, az energiahullámokká alakulna és azokat más személyek foghatnák fel. Manapság a földön az emberiség súlyos közönyben él. Az embereket még a béke,
és a csend sem érdekli. Igazi vágyakra gondolok, melyek a lélekből fakadnak, nem csak azért vannak kifejezve, hogy jót okozzanak.
A: Én nem hiszek abban, hogy a békevágyam önmagában eredményhez vezetne.
D: Te nem hiszed, a többiek még annyira sem, inkább ne törődjünk ezzel és hagyjuk a dolgokat a maguk medrében, arra alapozva, hogy mások, ügyesebbek, felkészültebbek, megcsinálják helyettünk. Miért dolgozzál, amikor lazítani is lehet?
A: Ez nem teljesen igaz, mi nem ismerjük ezeket a dolgokat. Valamit hallottam, de senki nem hiszi, mert azokat nem lehet bebizonyítani.
D: Be lehet bizonyítani, de mindannyinknál belülről kell jönnie és nem mások által mondva. A földieket megtanították, hogy mások elképzelései, előítéletei vagy információi alapján döntsenek. Azt mondták nekünk, hogy megszületünk, élünk és meghalunk. Miért? Ki döntötte ezt el?
A: Isten.
D: Nem. Mi döntöttük el. Mi egy gondolat-energia-formát hoztunk létre a Mátrixban, amelyhez, természetesen, mindannyian rácsatlakoztunk, vagy még a gyermekeinket is rácsatoljuk, tudományosan megmagyarázva ezeket a dolgokat. Mi programoztuk be magunkat. Neked kéne mondanod, hogy nem szeretnél csatlakozni, hogy nem fogadod el, hogy nem tartozol a csoporthoz, hogy mást szeretnél.
A: És sikerülni fog?
D: Persze, sőt! Egy új gondolat-energia-formát fogsz létrehozni, amihez fel fognak sorakozni mindazok, akik szeretnék megismerni vagy megértik azt.
A: És hogy csináljam, hogy megértsék?
D: Én azt ajánlom mindenkinek, akik elolvassák ezt a könyvet, hogy csatlakozzanak rá minden vasárnap 22:30-kor az új gondolat-energia-formára. Mi most egy gondolat-energia-formát hozunk létre, amely azt mondja, hogy az ember halhatatlan. Megszületik, felnő és így marad. Erős, egészséges, életerős.
A: Jó, de ez azt jelenti, hogy túlnépesedünk. Hogy végtelen sok ember születik.
D: Ne idegeskedj, minden szabályozva van. A lélekszámot csak a Mátrix határozhatja meg. Másképpen nem megy.
A: Ha nem hal meg senki, de mégis el szeretnél menni?
D: Ez magától szabályozódik.
A: Jó, próbáljuk meg. Minden vasárnap 22:30-kor. Mit kell tennünk?
D: 5 percen keresztül ismételve azt mondjuk, hogy fiatalok vagyunk, érettek vagyunk, egészségesek vagyunk, életerősek vagyunk, jók vagyunk, szeretetteljesek vagyunk, és nem létezik halál. Örökké élni fogunk.
A: Megpróbálni megpróbálhatjuk, de ha mindenki másképp gondolja, vagy ha hozzátesz még valamit?
D: Minden szó felszabadít egy fajta energiát és színt. Az a gondolat-energia-forma a mátrixból, amelyet mi hoztunk létre, azok számára lesz elérhető, akik hasonló rezgést küldenek. Semmi nem zavarhatja meg, mert az egy bizonyos hullámhosszon, frekvencián volt létrehozva.
A: Jó, így fogunk eljárni.
D: Megéri!
A: Azt mondtad, hogy minden, amit az ember csinál, az elején egy gömb formájában jelenik meg és utána valósul meg anyagi szinten. Mi van azokkal a dolgokkal, amiket mások csináltak és mi megvásároljuk?
D: Nekik megvan a saját gömbjük. Például, amikor egy számítógépet veszel, az alapjául egy elképzelés szolgált, amely egy gondolat-energia-formát hozott létre, amely materializálódott. A kezdeti objektumnak megvan a gömbje, amihez a többi kapcsolódik.
A: Vagyis ha vásárolsz egy ruhát, annak nincs meg a saját gömbje?
D: Nem, ő az eredetivel van összekötve.
A: Jó, de például tudjuk, hogy vannak átkozott gyémántok, amelyek a tulajdonosuknak bajt okoznak.
D: Emberek által létrehozott dolgokról beszéltem. A természetben mindennek megvan a Mátrixból származó gömbje. Vagyis mindennek, amit Isten hozott létre, megvan a saját, egyedi gömbje, amely egy másik nagyobbhoz kapcsolódik; az ember által teremtetteknek saját gömbjük van, de ezek közösek, csak egy van belőlük, függetlenül, hogy hány másolatot készítenek róluk, más energiájuk van, különböznek a Mátrixból származóktól.
A: De ha a szomszédom ugyanahhoz az építőhöz megy és az enyéméhez hasonló házat épít?
D: Nem számít, lehet ugyanolyan, de saját gömbje lesz, mert a létrehozó változik.
A: És hogy van az, hogy a ruha megtartja az ember lenyomatát, aki viselte azt? Azt jelenti, hogy az energia a közös gömbbe jut, és onnan mindenki kiveheti?
D: Nem, a megmaradt energia a tárgy valamiféle lenyomata. Ha például örökölsz egy ágyat, részed lesz a benne alvók megéléseinek. Ha megtisztítod, megváltoztatod a huzatját, megfested, az energia eltűnik, újjá válik. Ha a lenyomatot benne hagyták volna a gömbben, az nem lett volna kiszedhető.
A: És az állatok?
D: Azoknak saját gömbjük van, de kisebbek, amelyek a maguk módján egy nagyobb, hatalmasabb gömbhöz csatlakoznak, amelyben megtalálhatóak a faj jellegzetességei. Ez történik a kövekkel, növényekkel és a többivel.
A: Megértettem. Amikor egy ember meghal, hová megy a gömbje?
D: A Mátrixba, a szegmenshez, amihez tartozik.
A: Létezik pokol? Arra a pokolra értem, amire általában gondolunk?
D: Nem tudom, mit értünk a poklon, de a gömb a saját helyére kerül, amely megfelel a tartalmának. A mátrixszegmensünk több szintből áll. A gömbök a nekik megfelelő rezgésszinten vannak.
A: Vannak, és mit csinálnak? Egyszerűen ott vannak?
D: Nem, kapcsolatba lépnek azokkal, akik ott vannak, a nekik megfelelőekkel.
A: De ez nem időveszteség?
D: Én is ezt mondom neked. Mi azt akarjuk, hogy minél hamarabb felnőjünk, és egyúttal, hogy minél hamarabb meghaljunk, hogy visszajussunk a Mátrixhoz. Miért? Még nem sikerült megértenem. A mi helyünk azon a bolygón van, amelynek részei vagyunk. Minél többet kell segítenünk, tökéletesítenünk, el kell jutnunk az igazság és teremtés megismeréséhez, de idejövünk és sietünk, hogy elmehessünk.
A: Felfogod, mit jelentene, ha Hitler, a gyilkosok vagy a diktátorok végtelenségig élnének?
D: Többet nem lenne lehetséges. Ha az emberiség az élethez, békéhez, egészséghez és örökkévalósághoz csatlakozna, nem jöhetnének többet ide, amíg nem válnának olyanná, mint a
többiek. Ki lennének zárva a mátrix által a reinkarnáció alól (az itteni reinkarnációra gondolok). Az nem engedné meg többet nekik, a rezgésüknek megfelelően ki lennének taszítva a Föld mátrixszegmenséből és olyan helyre vinnék őket, amely megfelel a rezgésüknek.
Meg kell értened, hogy a többség szabja meg az irányt.
A: Jó lenne, ha a vezetőink egy részét eltávolítanák és elvinnék innen!
D: Akarjátok! Valójában minden egyes vasárnap este akarjuk együtt, hogy akik nem felelnek meg a Mátrix Igazságainak, azok legyenek kiszedve, eltávolítva, elszállítva egy másik szegmensbe!
A: Én azt hiszem, hogy ez egy karma dolog. Ezt érdemeljük.
D: Ostobaság. Ezt mondván, mi egyetértünk velük és ők lényegében a mi segítségünkkel maradnak itt.
Nekünk nincs semmilyen karmánk. Valójában az ember azon a ponton van, hogy befejezze a karma törvényét.
Mi nem tartozunk senkinek, semmivel így tehát nem kell fejet szegnünk. Meg kell mondanunk, mindenki egyedül, kiáltanunk kell a szomszédoknak, rokonoknak: Vége! Elegünk van! Elég volt idáig! Állj! Mostantól kezdve szabadok vagyunk! Kérjük a Mátrixot, hogy vigyen el mindenkit, aki megszegi a játékszabályokat, aki az Igazság ellen szegül, aki valamilyen formán leigáz és elnyom. Az altalajkincsek, a víz, a levegő, az élelem, az üzemanyag, a bolygó gazdagságai mindannyinkat megilletnek. Badarság, hogy teremtésének egy részét Isten csak egyetlen ember, egyetlen család kezébe adta volna. Miért?
Kérjétek a jogaitokat! Saját magatokért, a leszármazottaitokért tegyétek!
A: Milyen szépen és egyszerűen hangzik! Megérted, hogy ez egy utópia? Akik a bolygó gazdagságát birtokolják már évszázadok, generációk óta rendelkeznek ezzel az előjoggal.
D: És az elsőknek ki adta ezt a jogot? Isten döntött így? Van valamilyen papírjuk? Valamilyen egyezségük Vele? Ők egyedül adták maguknak. Elvették azt, ami nem az övéké, de még rosszabb, mindannyinktól elvették.
A: Jó, de ha a tulajdonjogot nem tartanánk be, káosz lenne!
D: Nem, mert akkor az emberek megértenék, hogy minden az övéké és elvehetnének bármit, bármikor, amikor szükségük van rá. Többet venni annál, mint amire szükség van, értelmetlen. Ha
nem versengenénk a szomszéddal, ha nem csodálnánk meg egy házat vagy egy autót, akkor mi lenne? Tudd meg, hogy neked is bármid lehet, ha akarod vagy kívánod.
A: Szép lenne!
D: Én csak annyit mondok, hogy így kell lennie és biztosan így is lesz. Az emberek és a bolygó megérdemli ezt. Ahhoz a ponthoz érkeztünk, hogy az emberiségnek kezébe kell vennie a saját sorsát. Hogy saját maga döntsön. Hogy egyedül gazdálkodjon és megfontoljon dolgokat. Hogy megalkossa a maga törvényeit és kiválassza a vezetőit. És többet ne engedje meg, hogy az Igazság és az Élet el legyen véve tőle.
A: És hogy csinálhatjuk meg ezt?
D: Elsősorban, higgyetek abban, hogy minden megváltoztatható. Másodsorban kérjétek a Mátrixtól a rabságból való felszabadítást és a szabad kormányzás jogát.
A: De mi vagyunk azok, akik a vezetőket választottuk!
D: Nem, semmiképpen sem. Ők választották magukat. Máskülönben, akik a bolygót vezetik, mindig ugyanazok. Igaz, hogy változnak, úgy értem fizikailag, név szerint, hely szerint, de ők több ezer éve ugyanazok. Egymást váltják, ide-oda sétálnak, de lényegében, mint gondolat-energia-formák mindig ugyanazok.
A: A különböző okkult szervezetekre gondolsz, amelyekről azt állítják, hogy a világot vezetik?
D: Igen, azzal a módosítással, hogy azok tényleg vezetik. Az egész: a választások, a demokrácia, a szabadság, a törvények valójában egy színlelés, egy csalás. Gondolkodj, ha odatesznek, hogy kötelezően két államelnök közül kell választanod. Az egyik erőszakos, a másik meg gyilkos. Nincs más választásod. Melyiket választod?
A: Egyiket sem. Nem megyek szavazni.
D: Persze, és az egyik mindenképpen győztes lesz. Miért? Mert egyesek azt hiszik, hogy érveik vannak az egyik vagy a másik mellett!
A: Jó, de ha elmegyek, és az egyikre szavazok, a logika azt mondja, hogy a kettő közül csak az egyik fog nyerni.
D: Helyes, de megvan a lehetősége, hogy bojkottáljad a választásokat. Hogy kinyisd a szádat. Ha senki nem menne el, ha nulla jelenlét lenne, akkor egyik sem győzne. Ez lenne az első lépés.
A: Igen, de elmennének az embereik, rokonaik…
D: Sokáig érvelhetünk. Máskülönben az életet úgy mutatták be nekünk, hogy logikus legyen. A megérzésre és a lélekre nem szabad hallgatni! Először próbálj meg valamit és csak utána mondd, hogy nem lehet!
A: Talán megpróbáljátok ti, az újonnan jöttek, mert mi elfáradtunk!
D: Igen, egyszerűbb az örökséget okolni… sokkal egyszerűbb, mint rávenni magad, hogy megoldd…
A: Hát ti, a mostaniak, a kristály, indigó gyermekekre gondolok... Apropó, te ezek közé tartozol?
D: Nem. Ők másféle lelkek.
A: Azt hallottam, hogy nagyon különlegesek...
D: Igen, de nem mindenik. Nem mindenik, akinek a felépítésében szerepel a lila szín, azért jött ide, hogy segítse a bolygót. Egyesek azért voltak küldve, hogy destabilizálják, éppen most, ebben a helyzetben. De különben Aghton azt üzeni, hogy nem mindenik hiperaktív és rosszul nevelt gyermekkel kell elnézően bánni. A jó érzéknek semmi köze a mező színéhez. A szülök azok, akik bizonyos szempontból túltengőeknek tartják és megpróbálják a nevelés kudarcát egynéhány olvasott dologra kenni. Ugyanúgy az autizmusnak kevés esetben van köze az e világba való alkalmazkodással.
A: Igen, de azt mondják az autista, hiányosságokkal rendelkező gyermekekről, hogy nem felelnek meg a bolygó rezgésszintjének...
D: Lehetetlen, hogy nem felelnének meg, mivel a Mátrix ugyanazon szegmenséből jönnek. Ők a Föld kezdete óta ott vannak, megfelelnek neki, sőt függnek tőle.
A: És akkor mi van velük?
D: Nem gondolok mindenikre, de a nagyrészük hibázott a bolygó vagy az emberek ellen. Nagy, hatalmas hibákra gondolok. Ők halálukkal a Mátrixban hagyják ennek a súlyát. Ez maga módján a következő életben is kapcsolatba lépik velük és letargiát (közönyt) küld nekik, hogy ne legyenek képesek ugyanazt a dolgot elkövetni és ugyanakkor, hogy visszaküldje nekik azt, amit csináltak. Ezért a társaik elutasítják, kiközösítik őket. Ennek ellenére a mi felelősségünk, hogy segítsük őket, mert ők hozzánk tartoznak, mi magunkhoz. Egy bizonyos szinten összekötődünk.
A: És a többiek, akik nem tartoznak ehhez a kategóriához?
D: Ők nemes lelkek, érzékenyek, különlegesek, de akik az előző létezésük egy bizonyos pontján szintén nagyon megzavarták a mátrix mezőjét. Valójában nagyon kevesen vannak. Onnan ismered fel őket, hogy nem agresszívak és a problémáik ellenére szeretetet sugároznak;
csendesek, udvariasak, érzik a közeledés, a kapcsolattartás szükségét, és akik velük találkoznak, barátokként kezelik őket. Ők azok, akik egy jól meghatározott céllal jöttek ide. A többségük úttörő, feltaláló vagy forradalmár volt. Hagytak valamit az emberiség számára, lehet, hogy rosszul használták vagy értelmezték és most azért jöttek, hogy megváltoztassák azt. Forradalmasítani tudnak bizonyos területeket. A problémájuk az, hogy két világban élnek, ha kifejezhetem így magamat. Látják azt, amit mi nem látunk. Az embereknek még nincs meg a képességük, hogy segítsék őket. Teletömik gyógyszerekkel és bizonyos szocializáló programokra teszik.
A: Itt ellentmondok neked! Ezek a dolgok a segítségükre vannak!
D: Nem igaz. Abban segítenek, hogy olyanok legyenek, mint a többiek, amikor ők különlegesek. Békén kéne hagyni őket, az árnyékba maradjanak, hagyni, hogy kifejlesszék igazi képességeiket. Ők azok, akik be tudják bizonyítani, hogy más is létezik az anyagon túl, hogy a gondolat ereje a legerősebb rezgéshullám, hogy a tér és idő uralható, meghódítható.
A: Már elvesztettél! Nem akarok ellentmondani neked! Beszélnél nekem az indigó gyermekekről, akik segíteni jöttek a bolygóért? Ők honnan jönnek?
D: Ők vagy a Földnek megfelelő szegmensből vagy más szegmensekből jöttek. Akik a mátrix ugyanazon helyéről jönnek, azok emelkedett entitások, akik új irányvonalakat nyitnak. Akik máshonnan jönnek, azok magasabb entitások, a Mátrix más szegmenséből származnak, a bolygó segítése a céljuk. Mindkét kategóriának megvan a képessége, hogy tudatosan rákapcsolódjon a mátrix memóriájára és felhasználja a tudását. Ők alkalmazkodnak a legjobban és leghamarabb az új rezgésszinthez. Ők azok, akik képesek lesznek visszaszerezni a Földet, és bánni vele.
A: És velünk, többiekkel, akik nem fognak az új paraméterekre hangolódni, mi fog történni?
D: Ők a Mátrix egy másik szegmensébe lesznek vezetve. Máskülönben a belsejében ez bármikor megtörténik. Egy idő után kitisztulnak a szegmensek. Összegyűlnek azok, akik egy bizonyos energetikai és rezgési szintnek felelnek meg és létrehoznak egy új mátrixszegmenst.
A: Mint egyfajta új közösség?
D: Igen, pontosan. Ezek egy helyre lesznek téve, és ott maradnak, amíg nem indul be egy új tisztulási folyamat.
A: Ez a helyzet, amiben mi jelenleg vagyunk?
D: Gondolkodj, ide is egyforma rezgésűek voltak hozva. Százezer év alatt eltávolodtunk egymástól, és most elérkezett a kiegyenlítődés pillanata.
A: Ez az első kiegyenlítődés?
D: Nem, ez a harmadik.
A: Beszélnél nekem a többiről?
D: Nem, mert nem ismerem azokat.
A: Értsem úgy, hogy időről időre az univerzum szétválasztja az entitásokat? A jók együtt maradnak, és a rosszak elmennek?
D: Nem tudjuk szétválasztani a jót a rossztól. A Mátrix dönti el, ki marad, és ki megy el. Ez egy rezgési tényező.
A: És ez a dolog mindig megtörténik? Egy helyre vihetik az összes szegmens entitásait?
D: Igen, de azok rezgésszinten meg kell egyezniük és csak akkor, ha egy új, bizonyos rezgésszintű szegmens létrehozását döntötték el.
A: Hát nem különböznek az univerzumok, bolygók és fajok?
D: Ahogy mondtam, egy bizonyos szinten összekötődünk. Ugyanabból a kovászból vagyunk gyúrva.
A: Igen, de más törvényeknek engedelmeskedünk. Ha összetennénk a földieket és az inaukikat egy helyre, mi lenne?
D: Ez lehetetlen, mert ők rezgésileg nem felelnek meg. Inuakik azok voltak, akik mi most vagyunk. Nem létezik már az Inuán olyan, aki megfelelne a legfejlettebbnek itt a Földön.
A: Vagyis ők jobbak, nyugodtabbak, szeretőbbek?
D: Ők már nem zavarják meg a Mátrixot. Semmivel. Ellenkezőleg, segítik, hogy beállítódjon, pozitívan feltöltődjön.
A: Hogy csinálják ezt a dolgot?
D: A tetteikkel, gondolataikkal és megéléseikkel. Tudják, hogy állandóan ehhez kapcsolódnak és harmóniában élnek vele. Semmi értelme megzavarni az egyensúlyt.
A: Látom, hogy elkezdtél forgolódni. Meg szeretnél állni?
D: Igen, de előtte jó lenne, ha megértenéd, hogy mindennek van logikája. Semmi sem létezik véletlenül és önmagától. Minden dolog vagy minden élőlény mögött egy gondolat bújik meg, egy gondolat- rezgés-forma.
A: Igen, de egyeseket az emberek csinálták. Tehát az ember is tud materializálni dolgokat.
D: Igen. Sajnos nem csak jó és hasznos dolgokat.
A: Az állatok megzavarhatják a Mátrixot?
D: Nem, mert azok a központi gömbre csatlakoznak, és ezt védő entitások irányítják, akik nem engedik meg.
A: És az embereknek nincs?
D: Nem, mert ők egyvalamiben mások. Istenhez hasonlóak, akik képesek egy gondolat-formával teremteni.
A: Mondd csak, ezek a ötletek, mint például a találmányok nem léteztek korábban a Mátrixban, és onnan kivehették azok, akiknek szánták.
D: Igen, mondhatnánk. Egyes ötleteket már korábban kigondolták. Vegyünk például egy repülőt. Azt több ezer évvel ezelőtt már az első ember kitalálta, aki feltette a kérdést, hogyan lehet a madarakhoz hasonlóan repülni. Mindenki, aki erre a dologra gondolt, hozzátette az energiáját, amikor is egy szép napon, amikor valaki, aki ugyanarra hullámhosszra került, továbbfejlesztette az ötletet és gyakorlatba ültette, materializálta.
A: De nem léteznek Isten által létrehozott gondolatok?
D: Nem. A Föld szegmensében levő gondolatokat az emberek hozták létre. Még léteznek más gondolat-energia-formák, amelyeket más szintek entitásai hoztak létre.
A: Nem értem.
D: Tegyük fel, hogy az inuakik engedélyt adnak a kristályok fényének fémek megmunkálásában való felhasználására. Két megoldás létezik. Vagy reinkarnációra küldenek egy entitást, aki megőrizheti az eredeti mátrixszegmens memóriáját, vagy egy gondolat-energia-formát küldenek a Föld mátrixszegmensébe. A második változatot használják a leggyakrabban.
A: Ez azt jelenti, hogy neked hozzáférésed lévén az Inuakik életének adataihoz, azért jöttél, hogy valami különlegeset hozzál?
D: Igen, de erről a következő alkalommal szeretnék beszélni.
IV.
A: Beszéljünk ma arról, hogy hogyan kerültél te ide a Földre és miért. Te választottad a helyet és a szülőket?
D: Nem igazán. Ők jelentették az egyik elérhető lehetőséget abban a percben.
A: És te eljöttél, felvetted a testet és megszülettél, mint gyermek?
D: Nem születtem.
A: De, én azt hiszem, hogy születtél. Mi mást tehettél volna?
D: Ez egy kicsit bonyolult. Nekik volt egy gyermekük, aki normálisan született, kilenc hónap terhesség után, mint minden földi lény. Sajnos, ő beteges gyermek volt, következésképpen a programjának megfelelően el kellett volna hagynia ezt a világot. Akkor jöttem én és átvettem a helyét.
A: Lennél kicsit pontosabb? Nem értettem semmit.
D: A gyermekük, Dávid, azért született e világra, hogy meghaljon. Ez volt a programjában. Neki a 6. hónapban kellett volna távoznia. Akkor úgy döntöttek a Mátrixban, hogy én átveszem a helyét.
A: Igen, de hogy? Nem jöttek rá, hogy más gyermekük van?
D: Nem, mert én ott voltam helyette.
A: Eldöntötték, nem értem.
D: A gyermek érzékenynek született. Egész idő alatt meg volt fázva. 6 hónapos korában az anyja az ágyban kapta, kómában. Elszaladt vele az orvoshoz, ahol megpróbálták visszahozni az életbe, de ő meghalt. Egy pár percig leállt a szíve. Akkor a lelke szétvált a testétől és én felvettem azt. Az orvosok azt hitték, hogy felélesztették, de nem így volt. Ő távozott.
A: És nem jöttek rá?
D: Nem, képtelenség lett volna. Ugyanaz a test volt.
A: Te azzal az öntudattal léptél be a testbe, hogy vagy aki vagy?
D: A belépéskor tudtam ki vagyok. Megpróbáltam tudatosan feléleszteni, de a biológiai óra és a test funkciói csak csecsemőként engedték meg, hogy megnyilvánuljak. Aztán a tudatosságom önmagától eltűnt. Elfelejtettem mindent, és keresztül kellett mennem a tanulás állomásain, mint bármely halandó.
A: Miért?
D: Hogy meg tanuljak alkalmazkodni az emberek és a hely rezgéséhez. Hogy megértsem a mentalitásukat és az életmódjukat.
A: Sok időt vesztettél!
D: Nem, dehogy, mert megkaptam a karácsonyt, a boldogságával és fényével, amely valójában a kedvenc ünnepem. Anyám azt mondta, hogy fog jönni az angyal. Olyan izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni. Akkor kezdtem el gondolatban beszélni, bizonyos dolgokat kérdezve magamtól és valaki elkezdett válaszolni nekem. Elég sok időre volt szükségem, hogy megértsem. A legrosszabb az volt, hogy magamra maradtam, mert se anyám, se apám nem akart engem meghallgatni, sőt megtiltották, hogy másnak beszéljek a dologról. Még a barátom, Vladuţ is azt mondta, hogy furcsa vagyok, és ha nem fejezem be ezeket a bolondságokat, nem fog többet játszani velem.
A: Így vetted fel a kapcsolatot Aghtonnal?
D: Valójában ő vette fel a kapcsolatot velem. Ő mondta nekem, hogy egész idő alatt figyeltek, de csak akkor léptek kapcsolatba velem, amikor a kapcsolatom a Földdel teljesen stabilizálódott.
A: Miért?
D: Mert megvolt a veszélye annak, hogy felevenítve ezt, el akarok majd menni.
A: És rossz volt?
D: Igen, mert egy küldetéssel jöttem és ezt a dolgot végig kell vinni.
A: Aghton beszélt neked az Inuáról?
D: Nem mesélt. Olyan volt, mintha egy filmet néztem volna. A elmém szemeivel néztem, mintha a TV-t nézném a fejemben, mindent, az Inuára való születésemtől az elmenésemig. Láttam a bolygó történetét, újraéltem az életet és visszaszereztem a tudásomat. Amivel nem voltam tisztában, megkérdeztem, és ő válaszolt, képeket, hangokat és rezgéseket mutatva nekem.
A: Te meghaltál az Inuán, hogy ide jöhess?
D: Nem haltam meg, hanem áttértem a másik szintre, tudatosan szétbomlasztva a testem és várva a megfelelő pillanatot, hogy ide jöhessek.
A: Tehát a szülők valahogy ki voltak választva!
D: Nem, egy utolsó percben történt döntés volt.
A: De azt mondtad, hogy vártad a megfelelő pillanatot!
D: Igen, de a szüleim nem ezek voltak. Az egy fiatal pár volt, akik egy ezoterikus irányzatot képviseltek, amely valójában egy nagy misztikus iskola utódja volt. A lány terherbe kellett volna essen és meg kellett volna szüljön engem, így reális támogatást kaptam volna és sokkal korábban és optimális körülmények között nyilvánulhattam volna meg.
A: És ők meggondolták magukat, nem akartak többet a gyermeket?
D: De igen, meg voltam tervezve. Sőt elindítottam az entitás megtestesülésének folyamatát, de anyám meggondolta és megszakította a terhességet.
A: De ha te egy különleges, segített entitás voltál, miért nem mondták meg neki?
D: Meg volt mondva neki, de ő úgy gondolta, hogy túl fiatal. Álmokat is küldtek neki, megéléseket, de a félelem miatt nem értette meg. Valójában a félelem és a gyűlölet az egyedüli földi érzelmek, amelyek meggátolják a tudás és a fejlődés kibontakozását.
A: És nem várhattál még?
D: Nem, mert maradhatok sokat a Mátrixban. Ha többet időztem volna, el kellett volna vegyülnöm vagy inuakiként újraszülessek. Így vettem át Dávid helyét.
A: A Mátrixban csak egy bizonyos idő van a rendelkezésedre?
D: Igen, egy különleges megtestesülést megelőzően megmaradnak a sajátosságaid és a mátrixbeli memóriád, de a benne lévő energia megzavarhatja az entitás egységét, miután túllépett egy bizonyos időt.
A: És Dávid entitásával mi történt?
D: Ő visszatért a Mátrixba és egy másik lehetőségre vár, hogy visszajöjjön.
A: És ez helyes vele szemben?
D: Igen, mert egy magasabb helyre került vissza, mint ahonnan jött.
A: Miért?
D: Mert a program, amivel érkezett a testre volt hagyva, amit én átvettem.
A: Vagyis átvetted a karmáját?
D: Nem éppen, te a karmát másképpen értelmezed. Én átvettem a nagyrészét azoknak a zavaroknak, amit a múltban Mátrixban hagyott, de csak azokat, amelyeket most megoldani hozott ide. A többi abban a mátrixszegmensben van, ahol most tartózkodik, és akkor fogja elhozni, amikor ezt eldönti magában.
A: Ez azt jelenti, hogy te szembe kell nézzél a problémáival?
D: Igen.
A: És ha komoly egészségi gondjai vannak? A jövőre gondolok.
D: Túl tudom tenni magamat rajtuk, mert ez egy egyveleg, amit ő hagyott és amit én hoztam magammal. És ezen kívül, minden megoldható, ha tudod hogyan kell.
A: Igen, természetesen, ha tudod hogyan.
D: Mi tudjuk, a probléma az, hogy földiek nem akarják tudatosítani ezeket a dolgokat.
A: Leírnád nekem a testátvétel folyamatát?
D: Igen. Ez az ellentétese annak, amit halálnak hívunk, csakhogy a gömb a abban a pillanatban szabadul fel, amikor a fonal elválik a testtől, egy másik veszi át a helyét. Ez kezd szétágazni, belépve a fejtetőn keresztül a hátgerincbe, majd a szívbe és innen a gyomorba, fejbe és végtagokba, majd pedig a test egy fényesség többletet kap, amely a mátrix mezőjéből lépik ki. Színében és erejében a villámhoz hasonlít. Ez egy rövid, de nagy intenzítású felvillanás. Utána magadénak érzed a tested. Érzed a fájdalmat, éhséget, szúrásokat, a saját kedved szerint irányíthatod és utasíthatod.
Da nekem, ahogy mondtam, korlátozott mozgáslehetőségem volt, mivel a fej csak egy 6 hónapos gyermek ismereteit tarlamazta.
A: És ha egy entitás egy felnőtt testet vesz át? Lehetséges?
D: Igen, de akkor rendelkezik a felnőtt test előnyeivel és sokkal több lépést tehet meg.
A: Az azt jelenti, hogy magától aktiválná a tudatosságát?
D: Nem. Neki is alkalmazkodnia kell a testhez, a hely rezgésével, a Föld pulzusával.
A: Jó, de ez azt jelentené, hogy nagy üressége, amnéziája lenne. Nem emlékezne semmire, nem ismerné meg a rokonait, barátait.
D: Nem lenne amnéziája, mert a test felvevésével átvenné az információit is. A jelenlegi élet emlékei tárolva vannak a Mátrixban és a fejben is. Valójában a Mátrixba a tettek gondolat-energia-formája jut el, az emlékek a testben maradnak tárolva. Akárcsak a tapasztalatok és érzelmek.
A: Ezek nem befolyásolják a Mátrixot?
D: De igen, ezek zavart idéznek elő, de más típusút és csupán az illető lélek mátrixszegmensében. A földi tapasztalatok és érzelmek biztosítják a test helyes működését. Ez egy földi jármű, amely valójában ugyanúgy van energiával, étellel táplálva, mint tapasztalattal.
A: És amikor az entitás megtudja, hogy a teste nem volt az elejétől az övé?
D: Függ az alkalmazkodási szintjétől. Nem törvényszerű. Akkor tudja meg, amikor a rezgése megfelel a Földével.
A: Sok személy van itt?
D: Nem tudom. Annyit tudok, hogy az Inuáról 10-en jöttünk.
A: Veled egy időben?
D: Nem, különböző időpontokban. Én a harmadik voltam.
A: És a többiek tudják, tudatosak?
D: Aghton azt mondja, hogy rajtam kívül csak héttel tud kommunikálni.
A: És mi történt a másik kettővel?
D: Az átvétel kudarcba fulladt. Bizonyos kockázatok vannak.
A: Nincs lehetőség arra, hogy helyrejöjjenek?
D: Nincs.
A: És meddig maradnak így?
D: A test halálával mehetnek csak el, ez pedig csak akkor jön el, amikor befejeződik a programja.
A: És nem lehet semmit csinálni?
D: Nem, mert a törvényeket be kell tartani. Mindennek logikája van.
A: De miért történtek ezek a balesetek?
D: Ahogy én értettem, az egyiknél az átvétel túl sokat tartott, a test nem volt bőségesen oxigénnel ellátva és az agy károsodott, a másik meg balesetet szenvedett az átvételkor. Az entitás, aki a testben volt, meggondolta magát, amikor az új fonal rögzült és így a testet most két lélek lakja, ami nagy zavart idéz elő a rendszerben, amit nem lehet irányítani.
A: De ezek a dolgokat nem ismerték korábban?
D: Nem, honnan tudhatod, hogy az entitás nem tartja be a törvényt, hogy ellenkezik?
A: És a többiekkel mi történt?
D: Azt tudom, hogy jól vannak, megkezdték a kommunikációt és minden rendben van. Egy még nálam is fejlettebb, mert mindkét szülő támogatásának örvend.
A: Mivel foglalkoznak a szülei?
D: Kutatók, de a Rózsakeresztesek Rendjéhez tartoznak, így tehát magasabb ezoterikus ismeretekbe van belátásuk.
A: De nem valami sátánista szervezethez tartoznak?
D: Nem, teljesen más. Igaz, hogy vannak olyan irányzatok, amelyek a saját jólétüket helyezik előrébb, mint a fejlődést és önzetlenséget, de akikről beszélek egész biztosan nem negatívak.
A: És Romániában vannak?
D: Nem, csak én vagyok egyedül itt. Azok közül, akiknek sikerült átvenniük a testet, hárman Amerikában vannak, egy Franciaországban, egy Kínában és egy Németországban.
A: Veled együtt hét. A nyolcadik hol van?
D: Egy speciális helyen, amit Agthon nem mondhat meg neked.
A: Én Aghtonnal beszéltem?
D: Nagy részben.
A: Miért választották ezt a szétszórást.
D: Az elhelyezést az események fontossági sorrendjében csinálták, amelyek jönni fognak.
A: Azt veszem ki, hogy nekünk a franciákkal és a kínaiakkal együtt nem lesz különösebb eseményben részük.
D: Ellenkezőleg, itt viszont nincs annyi munka. Minden nyugodtan fog lezajlani.
A: Miért?
D: Mert ezen a területen nagyon fejlett lények éltek, amelyek a elkövetkező nemzedékeknek egyfajta energia burát hagytak, amelyek nagy értékű információkat tartalmaznak. Ezek egy bizonyos pillanatban fognak feltárulni. Ugyanakkor ezekhez hozzáférve, minden olyan kérdésre választ kapunk majd, amely az evolúció során felmerült, kérdések, amelyekre az helyes válaszokat általában elrejtették, elfedték vagy megcsonkították.
A: Adnál rá egy példát?
D: Nem, mert nem az én feladatom.
A: És sok van addig, amikor elérhetővé válik számunkra ez a kincstár?
D: Nem. Egyesek már használják, sőt, továbbítják a kapott információkat.
A: És mi miért nem tudunk róla?
D: Haljuk, de nem érdekelnek. A nagy része mesének gondolja.
A: Az egész Romániát ezek a lények lakták?
D: Főleg a jelenlegi ország közepén, az egyik hegyen még egy nagy jelentőségű információs tudástár is van.
A: Miért nem tudta idáig senki?
D: Aghton azt mondja, hogy sokan tudják, de nem akarják elmondani. Vannak személyek, akik éppenséggel beléptek már oda.
A: Ez Romániára jellemző. Ha olyant hallasz, amit nem szabad tudj, azt mondják neked, hogy tájékozatlan vagy, hogy rosszul értetted, vagy nem jutottál arra a szintre, ahol feltárulkozhat számodra a titok.
D: Mindenki meg fogja tudni, amikor eljön az ideje.
A: Mit mondhatsz a mi országunkról?
D: Az egyetlen ország, amelynek hét aktív csakrája van.
A: A többieknek nincs?
D: Nincs. A Földnek a maga rendjén hét energia pontja van, szétszórva a teljes felszínén, de különben egyetlen országnak sincs hét saját központja. Ez az oka annak, hogy bizonyos negatív áramlatok vagy szervezetek rá akarták tenni a kezüket Romániára.
A: Meg tudnád mondani nekem, hogy hol vannak a Föld csakrái?
D: A Föld csakrái Kaliforniában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, Angliában, Egyiptomban, Iránban és Tibetben vannak.
A: De a Romániáé?
D: Az egyik Felsőszombatfalván (Brassó megye), a második a Radnai-havasokban, a harmadik Szilágysomlyón, a negyedik Capidaván, az ötödik Várhelyen (Szármiszegetúza), a hatodik Páring-hegységben, a hetedik a Géta Szubkárpátokban van. Jó, de nem abban a sorrendben vannak, ahogy én mondtam, nem tárhatóak fel, mert nem százszázalékosan aktívak.
A: De a Bucegi hegységről tudnál mondani valamit?
D: Úgy a Bucegi-ben, mint a Ceahlău-ban létezik ez az információs kincs, amelyről beszéltem. Ha az emberek megnéznék, láthatják is talán. Azokon a helyeken valamiféle energetikai képződmények jelennek meg, olyanok, mint valami négyszögletű piramisok. Most egyfajta hologramoknak látszanak, de ahogy bizonyos eseményekhez közeledünk, úgy lesznek kifejezőbbek.
A: Milyen szerepük van ezeknek a piramisoknak?
D: Ezek különböző energetikai támadásoktól védik meg az országot és olyan gondolat-energia-formákat közvetítenek, amelyek védelmet és spirituális fejlődést biztosítanak. Valahogyan megpróbálják a teljes Romániára megemelni a rezgést. Úgy a helyét, mint az emberekét.
A: Hasonlítanak ezek a központok az emberekéhez?
D: Igen, egyezőek. Ugyanolyan színük és szerepük van.
A: De mi a céljuk?
D: Azok beállítják, felügyelik és optimalizálják a bolygó működését. Akárcsak az élőlények csakrái, amelyek felügyelik a teljes rendszer működését. Az embereknek ugyanannyi központjuk van, mivel itt élnek és rezgés szinten meg kell egyezniük a bolygóval.
A: De Románia csakrái?
D: Ezek csak 1986-ban voltak aktiválva. A maximumot 2011-ben érik el.
A: De mi azok szerepe?
D: Nem mondhatok többet, mint hogy ez ország földje a Föld kezdetétől létezik. Ugyanitt voltak az első lények létrehozva, akik aztán elmentek és benépesítették az egész bolygót. Ennek az országnak fontos szerepe lesz az elkövetkező években. A kollektív tudat, amit az ősök hagytak, felrobban, betöltve azok szívét, akiknek megadatik a túlélés.
A: Hogy túléljenek?
D: Igen, mert nem leszünk védettek. Másfelől jó, hogy így van. Nem minden ember van felkészülve arra, hogy átlépjen egy másik szintre. De nem beszélhetek erről.
A: Meg tudod mondani nekem, hogy történik-e valami rossz globális szinten az elkövetkező évben?
D: Igen. Lesznek gondok.
A: Milyen gondok?
D: Valami vízzel kapcsolatosak, de többet nincs jogom tudni.
A: Romániát érinteni fogja ez a víz?
D: Nem. Itt csak gazdasági jellegű problémák lesznek. Valójában lehet, nagy gazdasági gondok lesznek, lehet, hogy lesz egy nagy földrengés.
A: Részletezni tudnád?
D: Nem. Meg szeretnék állni.
Megkérem Dávidot, hogy mielőtt elmenne, hagyja, hogy beszéljek a mamájával. Megtudom tőle, hogy a gyermek tényleg különleges érzékenységgel született és az első 6 hónapban valóban folyamatosan meg volt fázva, mi több, ezen időszakban egy súlyos tüdőgyulladás következtében egy hajszál választotta el a haláltól, amit megnehezített az antibiotikumokkal szembeni intolerancia, mondja nekem, hogy az orvosok kétszer is megpróbálták feléleszteni. Megtudom még tőle, hogy az egész egy csoda volt, mert e történet után Dávid egyből helyrejött, soha semmi problémája nem volt.
Az ajtóhoz kísértem, hogy elbúcsúzzak tőle. Mielőtt kilépett volna, felém fordult, és ezt suttogta:
– Tudja, érdekes érzés, nem szeretném, hogy bolondnak higgyen, de akkor, amikor kinyitotta a szemeit, az volt az érzésem, hogy nem ő az! Megbeszéltem a pappal is ezt a dolgot, és ördögűző szertartásokat végeztettem, de... Megtörténhet, hogy megszállta valami?
Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de megelőz engem, ezt mondva:
- Kérem, ne válaszoljon. Nem vagyok felkészülve erre. Nem szeretném, ha egy szörnyeteg lakna bent a lakásban.
Elmenésük után sokáig álltam ott a gondolataimba süllyedve. Azon gondolkodtam, hogy jó lenne, ha az anyja meghallgatná a beszélgetések hangszalagját. Úgy döntöttem, mégsem teszem meg mielőtt nem egyeztetek vele.