Amikor a lélek elhagyja a holttestet: A Delpasse-effektus

Később megváltoztatta az utasítást. Az elektródákat közvetlenül a tv- készülékhez kötötte, és a készenléti hullámokat elektromos úton felerősítette. Ezek után a kísérleti személy pusztán azáltal is be tudta kapcsolni a tv-készüléket, ha csak azt gondolta, hogy be akarja kapcsolni. A készenléti hullám volt a „bekapcsolótényező".

A kísérlet ezen fázisához kapcsolódott Jean Jaques Delpasse, fizikus és kibernetikus, aki feltételezte, hogy a gyakori ismétlés emlékezetmolekulákat hoz létre az agyban, melyeknek a készenléti hullám képezi szilárd „alkatrészét". Az emlékezet anyagi természetű, emlékezetmolekulákból áll.

Ez a megállapítás nyilvánvalóan lehangoló. Ha ugyanis a személyiség, a tudat, a lélek csupán molekula, akkor a Nagy Semmi vár ránk.

Delpasse professzor számára fenti felismerése nem a belenyugvás alapja lett, sőt ellenkezőleg, kihívássá vált. Azt állította, ha a tudat, a szellem számára létezik túlvilág, ha halhatatlan, tehát ha levetvén anyagi köpenyét, a testet, energiastruktúraként megmarad, akkor egy bizonyos részét, mondjuk épp az emlékezetet ki lehet mutatni a halál után is.

Delpasse, Grey Walter kísérletei alapján talált bizonyítási módot, eljárást is. Csakhogy ehhez haldoklókra lett volna szüksége. Ez a feltétel óriási akadályokat gördített a bizonyítási eljárás elé. Haldoklókkal ugyanis nem lehet csak úgy kísérletezni!

S ekkor lépett közbe a véletlen. Delpasse találkozott William Jongh van Amsynck professzorral, a híres neurológussal.

Amsynck sokat foglalkozott az úgynevezett bio-feddbackkel. Magasvérnyomásos betegek számára olyan vérnyomásmérő készüléket szerkesztett, amely a nyomásváltozásokat akusztikilag is lereagálta. Ha emelkedett a vérnyomás, szörnyű, idegölő hangot, ha viszont süllyedt, kellemes haranghangot adott. így a páciensek rövid gyakorlás után képesek voltak vérnyomásukat befolyásolni pusztán azzal, hogy az egyik hangot szívesen, a másikat viszont undorral hallgatták.

Delpasse számára Amsynck betegei alkalmasak voltak elmélete bizonyítására, hiszen mindannyian magas vérnyomásban szenvedtek, s ez a betegség gyakran jár agyvérzéssel, illetőleg halállal.

Amsynck professzor hajlandó volt saját kísérletei mellé felvenni, alkalmazni a Grey Walter-kísérlet technikáját is. A betegek is hajlandók voltak, hiszen örömöt okozott nekik, hogy pusztán akaraterejükkel be tudják kapcsolni a szemben álló tv-készüléket.

Egy napon Amsynck klinikáján váratlanul súlyos agyvérzést kapott egy hatvanhét éves hipertóniás nőbeteg. Hogy agyi működését ellenőrizzék, EEG-készülékhez kötötték, ezenkívül a Grey Walter- kísérlet apparátusával is összekapcsolták.

Az azonnali intézkedések ellenére a betegnél fokozatos agynyomás- növekedés jelei mutatkoztak, mely nyomásnövekedés végül is az agyműködés megszűnéséhez vezetett. Az encefalografon megjelentek a jellegzetes nullahullámok, melyek az agyi áramok kialvását, megszűnését jelezték.

Halála előtt hosszú ideig kómában feküdt a beteg, tehát már nagyon régóta nem volt képes tudatosan és akaratlagosan készenléti hullámokat létrehozni, gerjeszteni. Ennek ellenére a végleges agyhalál szimptómáinak megjelenése után a Grey Walter-készüléken megjelent a bekapcsolási szignál.

Ezt a bekapcsolási szignált, felvillanást, amely a végleges halál küszöbén annak ellenére jelenik meg, hogy már nem létezhetik készenléti hullám, Delpasse-effektusnak nevezzük.

Ez az effektus azt jelenti, hogy az emberi szellem, egy eddig ismeretlen energia hátán, illetve segítségével, a halál pillanatában elhagyja a testet.

(Hernádi Gyula, Lélekvándorlás című könyvéből)

Forrás:

, fényportál