Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ezüst kötél

2011.06.25

Ezüst kötél


astralprojection

Az ezüst kötelet úgy írták le, mint ami sima, nagyon hosszú, nagyon fényes, mint egy rugalmas fény-kábel, kb. 1 hüvelyk széles, ragyog, mint az angyalhaj a karácsonyfán és több lehetséges helyen csatlakozik a fizikai testhez. A haldoklás során, amikor a szellemtest elhagyja a fizikai testet, és egyre távolodik, az ezüst kötél vékonyabb lesz, aztán eléri a határt, és elszakad. Amikor ez történik, a szellemtest már nincs kapcsolatban a fizikai testtel. Ezen a ponton lehetetlen, hogy a fizikai testbe visszatérjen. Ezért nevezhetjük „visszafordíthatatlan halálnak," amikor az ezüst kötél elérte a határt, és elszakadt. Ez az úgynevezett „vissza-nem-térés pontja." Ezen a határponton megjelenhet valami más jel is, pl. folyó, fal, kerítés vagy szakadék. Ha átlépték ezt a határt, a halálközeli élmény visszafordíthatatlan haláltapasztalattá válik.

Sok tapasztaló érezte a kötél húzását, amikor lehetõségeinek határához közeledett. Gyakran úgy írják le ezt az élményt, hogy azonnal visszajutottak a fizikai testbe - mint amikor kihõznak egy gumiszalagot, és aztán elengedik az egyik végét.

Az ezüst kötél a szellemtestünk „életvonala" a fizikai testhez, ugyanúgy, ahogyan a köldökzsinór az életvonalunk az anyánk testéhez, amikor megszületünk.

Ha a fizikai test erõszakos halált halt, pl. egy súlyos autóbalesetben, az ezüst kötél az ütközés elõtt elszakad; hogy a szellemtest ne érezze a fizikai test által tapasztalt fájdalmat.

A Biblia is említi az ezüst kötél létezését:  

"Emlékezz rá - mielõtt az ezüst kötél elszakad, vagy az arany tál eltörik; mielõtt a veder széttörik tavasszal, vagy a kerék eltörik a kútnál, és a por visszatér a porhoz, ahonnan jött, és a Glossary Link szellem visszatér Istenhez, aki adta." (Préd. 12:6-7) 


Az ezüst kötél és az arany tál vallási jelentõsége

Az Episcopal Daily Lectionaries Online webhelyrõl vettem ezt a fordítást:

"Az ezüst kötélre függesztett arany tál az élet szimbóluma volt; a kötél elszakadása és a tál eltörése a halálé. A veder és az eltört kerék: más metaforák az életre és annak végére." 


A Christadelphian Tidings webhely szerkesztõi oldalairól:

"A 6. vers két metaforában beszél a halálról. Az egyik az ezüst kötél és az arany tál - a tálat valószínûleg olajmécsesként használták, kötélre akasztva. A meghalást a kötél elszakadásához, a tál földre zuhanásához hasonlítják; a tál eltörik, és a láng kialszik. Másodszor, a halált a vederhez hasonlítják, amellyel kimerik a vizet a kútból. A halál olyan, mint amikor eltörik a veder és a kerék, amelyen leeresztették. Nem lehet több vizet meríteni, gyõzött a halál. 
 
"Érdekes, hogy a szentírások másutt a víz és a fény szimbólumait az életre használják. Az élet megszûnésének következménye a lebomlás, amikor a por visszatér a porhoz. A szellem azonban visszatér Istenhez, „aki adta." Ezt jelenti a halál: az ember minden reménysége összeomlott, megszûnt minden, ami õ volt, és amit akart." 


Halálközeli élmények és az ezüst kötél

Amikor Edgar Cayce az egyik túlvilági utazására készült, elvesztette az eszméletét, álmot látott. Szokás szerint egy alagúton át utazott a fény felé. De ez alkalommal a halál Glossary Link angyalával találkozott, és hallott az ezüst kötélrõl. Ezekkel a szavakkal írja le a tapasztalatát:  
 
 Amikor kimentem, megértettem, hogy kapcsolatba kerültem a halállal, mint személlyel, egyénnel vagy lénnyel. Ezt mondtam neki: 
 
 "Te nem olyan vagy, ahogyan ábrázolnak - fekete álarccal vagy csuklyával, vagy mint csontváz, vagy mint az idõ atyja, kaszával. Sõt nagyon is szép vagy, erõteljes, rózsás az arcod - ollód vagy kaszád van." 
 
Kétszer is rá kellett néznem a lábaira, vagy a testére, hogy a test formát öltsön. A halál angyala válaszolt: 
 
"Igen, a halál nem olyan, mint ahogy sokan gondolják. Nem olyan borzalmas, mint gyakran ábrázolják. Csak egy változás - egy látogatás. Az ember valóban a kaszát vagy ollót asszociálja az élettel és a halállal. Ezek egyesítenek a megosztással - és megosztanak az egyesítéssel. A kötél általában nem középrõl nyúlik ki, mint ahogyan gondolják - lehet, hogy a fejnél vagy a homloknál szakad meg - a lágy résznél, amit a csecsemõnél lüktetni látunk. 
 
"Ezért látjuk, hogy az öregek, maguk sem tudják, miért, erõt nyernek a fiataloktól, ha ott csókolják meg õket; és a fiatalok bölcsességet nyernek ezektõl a csókoktól. 
 
"A rezgéseket fokozni is lehet, annyira, hogy a kötél ismét kapcsolódik, ahogyan a mester tette a naini özvegy fiával. Mert nem a kezét fogta meg (amit odakötöztek a testéhez, akkoriban az volt a szokás), hanem a fejét simogatta - és a test életet vett az Élettõl! Látod, az ezüst kötél el is szakadhat - de a rezgés ...'" (Edgar Cayce)  
 
Láttam, hosszú ezüst kötél jött ki a szellemtestembõl, a vékony ruhán keresztül, amit viseltem. A kötél le- és kilógott elõttem, és amikor megfordultam, láttam, hogyan csavarodik mögöttem, mint egy köldökzsinór. Követtem a két csarnokon át, a lakóhelyemig, ahol láttam, hogy a fizikai testem fejéhez csatlakozik. A kötél kb. 1 hüvelyk széles volt, és ragyogott, mint az angyalhaj a karácsonyfán ... Amint megláttam, hogy az ezüst kötél a fejemhez csatlakozik, a szellememet azonnal belökték egy sötét alagútba. (Dr. Dianne Morrissey)

Dr. PMH Atwater könyvében, (A fényen túl) találjuk Alice Morrison-Mays halálközeli beszámolóját. Alice elmondja, hogyan tért vissza a fizikai testébe, egy halálközeli tapasztalatból. Emlékszik, hogy az ezüst kötélen keresztül lépett be a fizikai testébe:

"Csaknem azonnal éreztem a visszatérést a testembe, az ezüst kötélen át, a fejem tetején. Olyasmi volt, mint egy fizikai ütés. Amint beléptem, hallottam, hogy valaki ezt mondja mellettem, 'Ó, visszakaptuk.' Azt mondták, két darab placentát távolítottak el, akkorák voltak, mint a grapefruitok." (Alice-Morrison-Mays)

Szó szerint olyan nagy fény volt, hogy nem tudtam nézni, elfordultam. Abban a pillanatban észrevettem az ezüst kötelet, a köldökterület táján csatlakozott, lefelé, le, le a személyig, aki az ágyamon feküdt. Ez voltam én. Furcsa módon nem érdekelt. (Joni Maggie)

Amikor az elsõ gyerekem született, úgy éreztem, kívül vagyok a testemen, fölötte lebegek, egy vastag kötél köt össze vele. (Mrs. Walters) 
 
Pár évvel ezelõtt tapasztaltam az ezüst kötelet, amikor 'transzban kiléptem.' A testemen kívül, egy-másfél m távolságban megfordultam, a fizikai testemmel szembe. Mint testközeli távolságban szokásos, vizuális észlelés nélkül, abszolút sötétségben voltam. Érintést éreztem a mellemen, odanyúltam, és valami sima felületû, toboz forma dolgot éreztem, alul (a mellemnél) 15-20 cm lehetett az átmérõje, egyre kisebb, kb. 5 cm, kb. 30 cm testtávolságban.

Ennél az átmérõnél (5 cm) kötéllé változott, a fizikai testem felé vezetett. A többi testen kívüIi, „transzban kilépés" esetben nem figyeltem az ezüst kötélre, de egy bizonyos távolságban (kb. 50 m) húzást éreztem. Ez megállított, mintha hátulról meg kellett volna kötözve. Abban a pillanatban visszarántott a fizikai testbe. Ez nagyon gyakran történt, és frusztrált, mert csak rövid kirándulásokat engedett. (Alfred Ballabene) 
 
 
Sylvab Muldoon elsõ tudatos projekciója akkor történt, amikor 12 éves volt. Felébredt az éjszaka közepén, tudatos volt, de nem tudta, hol van, úgy vélte, meg sem tud mozdulni. Késõbb asztrális katalepsziának nevezte ezt az állapotot

Aztán úgy érezte, hogy lebeg, gyors föl-le rezgést, hatalmas nyomást érzett a tarkóján. A lidércnyomásos érzések közepette lassan visszatért a gyerek hallása, aztán a látása, látta, hogy a szobában, az ágya fölött lebeg.

Valami erõ elkapta, és a vízszintes helyzetbõl függõlegesbe húzta. Látta, hogy a hasonmása nyugodtan alszik az ágyon, és kettejük között gumiszerû kábel van, amely tudatos énje tarkójától a vagy hat lábnyira, az ágyban felvõ test szemei közötti pontig vezet.

Muldoon el akarta hútni a kötelet, át akart menni a másik szobába, hogy felébresszen valakit, de azt találta, hogy keresztülment a (bezárt) ajtón, más alvók testén is, amikor fel akarta rázni vagy megmarkolta õket. Rémülten kóválygott a házban, érzése szerint 15 percig, aztán a kötél húzása lassan felerõsödött, és visszarántotta õt a testébe. 
 
Most minden fordítva történt. Vízszintes helyzetbe billent, ismét kataleptikus lett, ugyanazokat a rezgéseket érezte, aztán egy rándulással visszaesett a testébe. Ismét ébren volt, és élt. (Sylvan Muldoon) 
 
Az ezüst kötél sokféle módon véd minket. Hirtelen halál, pl. autóbaleset esetén az ezüst kötél még az ütközés elõtt elszakad, hogy a személy ne érezzen fájdalmat. Nagyon megvigasztalt a tudat, hogy a fiam nem érzett fájdalmat, amikor meghalt. A haldoklás során a kötél egyre vékonyabb lesz, és végül elszakad. A lélek kiszabadul. (Debbie Doe) 
 
Susan Blackmore-t, a korábban nagyon szkeptikus parapszichológust a testen kívüli és halálközeli élmények a világ egyik vezetõ tekintélyének tartják. Neki is volt egy halálközeli élménye, amikor az oxfordi egyetemre járt a 70-es évek elején. Maga is elismeri, hogy „az idõ nagy részét belõve töltötte, különféle drogokkal kísérletezett." 

A halálközeli élményt az elsõ oxfordi évében élte át, miután több órát töltött az Ouija táblánál, marijuanával tele. A tapasztalat életének abban az idõszakában is megismétlõdött, amikor általában alig aludt. Azt mondja, „elég sajátos elmeállapotban" volt a halálközeli élmény idején. 
 
A halálközeli élmény során Blackmore fák között, de mintegy alagúton ment egy fény felé, a mennyezetnél lebegett, látta odalent a testét, az ezüst kötelet, amely a lebegõ asztráltestéhez csatlakozott, kilebegett az Oxford melletti épületbõl, Anglia, majd az Atlanti óceán fölött, New Yorkba.

Egy ideig New York fölött lebegett, aztán visszatért a szobájába, ahol nagyon kicsi lett, és testének lábujjaiba lépett be. Aztán nagyon nagy lett, elõször akkora, mint egy bolygó, aztán kitöltötte a naprendszert, végül akkora lett, mint az Glossary Link univerzum. Az ezüst kötél-tapasztalata éppen olyan, mint a hagyományos okkult írásokban, az asztrális projekcióról. (Susan Blackmore)

Könyvében (Nyugtalan elme) a bipoláris rendellenességben szenvedõ Kay Redford Jamison hasonló utazást ír le, mint Blackmore. Jamison a Jupiterre utazott, elmebetegségének mániás fázisában. (Susan Blackmore)

Egy paciens 2 éves múlt, amikor leállt a szíve. A szülei Dr. Sam Parnia orvost hívták ki, miután a gyerek lerajzolta magát, mint aki kint van a testébõl, és alátekint a testére.

A rajzon mintha egy léggömb tapadt volna hozzá. Amikor megkérdezték, mi az a léggömb, ezt mondta, "Amikor meghalsz, ragyogó fényt látsz, és össze vagy kötve egy kötéllel." 
 
 "Még 3 éves sem volt, amikor ezt tapasztalta," mondta Parnia. (Dr. Sam Parnia) 
 
Hirtelen a testem fölött lebegtem, egy furcsa kötél kötött össze a fizikai testemmel. Errõl már olvastam, és tudtam, hogy normális. Gyakoroltam, aztán tovább lebegtem, töbnnyire a szuterénben. Aztán fölmentem az emeletre hogy megnézzem, van-e ott valaki, és a nõvéremet a konyhában találtam. Megérintettem az arcát, és õ egyenesen rám nézett.

Egy pillanatra azt gondoltam, hogy látott engem. De aztán keresztülsétált rajtam, és beállította a termosztátot. Ekkor vettem észre, hogy a kötelem eltûnt!  Egy szál se maradt belõle. Azt gondoltam, visszamegyek a testembe, de nem történt semmi. Biztosra vettem, hogy vége. Senki sem fogja tudni, mi történt velem.

Visszamentem a szuterénbe, hogy megnézzem, milyennek látszom kívülrõl. És ott ült. A legszebb férfi, akit valaha láttam. Intett, hogy menjek oda, és megtettem. Azt mondta, csak lebegjek a testem fölé, és õ majd segít. Hirtelen úgy éreztem, visszahúztak a testembe. Fölébredtem, mielõtt köszönetet mondhattam volna neki ... tudom, hogy egy angyallal találkoztam. (Caroline Graham) 

Éjszaka egy fiú fölébredt, és fölkelt az ágyból. Amikor átment a hallon, észrevette, hogy „valami nem stimmel." Megfordult, hátranézett, és látott valamit, ami tõle a hálószobáig vezetõ, vékony fény-kötélnek tûnt. Természetesen megijedt, követte a kötelet, vissza a hálószobába ahol fölfedezte, hogy még mindig az ágyában alszik. Nem emlékezett rá, hogyan tért vissza a fizikai testébe. 
 
Ez egy tipikus példa az alvás közbeni, testen kívüli tapasztalatra, ami mindenkivel megtörténik. Ebben az esetben csak az szokatlan, hogy a fiú asztrálutazás közben fölébredt, és megrémült.

 

(Kevin Williams és Govinda)

forrás: www.auranka.hu