Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elmélkedés a metafizikáról

 

Elmélkedés a metafizikáról

© Jennabeth

Musings on Metaphysics

Célzatos kifejezésre juttatásai vagyunk az Egységnek, az Isteni lényegnek, mely a világegyetem eredete.

Minden gyermek magában hordoz egy szándék magot, egy céltudatosságot. Amikor belső célunkkal ellenkezően élünk, akkor ebből a káros reakció önmagát különböző egészségtelen módokon jeleníti meg.

Amikor ebben a világképben [paradigmában] tettetjük az élet élését, ezt azáltal színleljük, hogy bizonyos értékeket kifejezésre juttatunk, melyek ellentétesek azzal, melyet mélyen belül tudunk a magunk létezéséről. Elmondjuk önmagunknak, hogy olyan dolgokat cselekedjünk, gondoljunk és tegyünk, melyről azt hisszük, hogy ez az, melyet „dolgunk” megtenni, létezni és érezni. Ennek hatékony megtételéhez szükséges elveszítenünk magunkat a képmutatásban, és olyannyira elveszetté válhatunk, hogy elfelejtjük, kik vagyunk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettünk, elmondták nekünk, kik vagyunk, és mit kellene hinnünk. A szülők, tanárok, vallások, kultúrák, hazánk és mások legjobb szándékai minket az „övéiknek” állítottak. Egész életünkben, ahogy felnövünk, voltak mások, akik nálunk jobban tudták, hogyan kell lennünk. Nem említve saját félremagyarázásainkat és ártalmas belső párbeszédeinket.

Itt az idő magunkba tekinteni szubjektíven, hogy megtaláljuk belső Gráciánkat és bizonyosságunkat, mielőtt kifelé tekintenénk tanítókért. „Ismerd meg Önmagad!” – mindenki, mind az erősségeket, mind a gyengeségeket, a jóság szemüvegén keresztül a személyes fejlődés elősegítése érdekében. Kérdjétek meg magatokat: „amit hiszek, az a legjobb érdekeimet szolgálja?” Ha nem, akkor alakítsátok át hiteteket tápláló hitekké. Sose hallgassatok arra a belső hangra, mely leszid benneteket, ez nem ti vagytok!

Amikor elkezdjük követni a magunk belső örömét, úgy találjuk, hogy sokkal boldogabbak, beteljesültebbek, eredményesebbek és az eseményeket jobban előidézők, vagy megváltoztatók vagyunk inkább, mint az eseményekre reagálók. Majd amikor önmagunkat vizsgáljuk, és megkérdezzük magunktól: „ki vagyok?”, „mi az, amit tenni akarok?” attól eltérő válaszokra lelünk, mint amit adtak nekünk.

A körülöttünk lévő világ elfogulatlan [objektív] érzékelése és belső tudatunk szubjektív kinyilvánítása a tápláló út.

Amikor bármit elfogulatlanul figyelünk, olyannak látjuk, ami; ebben a pillanatban, ítélkezés nélkül, és anélkül, hogy magunkra vennénk azt. A szépség, mely minket körülvesz, elkezd átragyogni. E részrehajlás nélküli észleléshez hozzátéve saját szépségünk szubjektív kifejezését, hozzáadódik környezetünk varázslatához – gazdagítva az életet mindenki számára.

Tudjuk, hogy bármi, amire a figyelmünket fordítjuk, minőségében változik. A kvantumfizikusok megmutatták ezt a kettős rés kísérleten [Double Slit Experiment] keresztül. Következésképpen saját szemünkkel láthatjuk, hogy a figyelem az átalakítás velejáró ereje. Például a légzés automatikus, jóllehet, amikor tudatossá válik légzésetek, megváltozik a lélegzés minősége, elkerülhetetlenül mélyebbé és harmonikusabbá, simábbá válik. Ez a változás a légzés minőségében további kifinomult anyagokat hoz be … Egy lény átalakításának köze kell, hogy legyen a minőségi váltással. Az új tudat új testet kíván, és egy új testet részben egy más légzési minőség hoz létre, ahogyan az elérhető meditáció, összpontosítás és/vagy összefüggés [koherencia] alatt.

Amikor összefüggésben [koherenciában] vagyunk, könnyű felismerni, hogy a változatosság és az egyéniség a kapott legnagyszerűbb áldások között van. Ebben a világképben [paradigmában] átváltunk a harmóniának egy állapotába, egységben a Teremtéssel és az Egyetemes Tudat Szívével.

Az ősi sámánok belenéztek a világegyetem szívébe, és látták, hogyan jött létre a világmindenség a Nem - Létezésből az Egyetemes Tudaton át. Felismerték az egységet, egyensúlyt, összhangot [harmóniát] és változatosságot e tudaton belül, és szemtanúi voltak annak, ahogyan ez a világegyetem azzá vált, melynek ma ismerjük. Az Ősi Bölcsességeket a Sámánok a beavatottnak a művészeten, zenén, táncon és szertartáson keresztül adták át. Titkos Felelősséggel rendelkező őrzőkként gondját viselték az Anyaföldnek és lakóinak.

Minden lényt Érzőként tudva, megértették a Természet Törvényeit, és összhangban éltek a Természettel, biztosítva a jövő nemzedékeinek túlélését. Más nyelveken beszéltek, más zenéjük, táncaik és szertartásaik voltak, mégis mind tudták, hogy mi mind a Föld virágai vagyunk, mely mind olyan gyönyörű, mint a másik, és mindet a benne rejlő egyedülálló volta miatt értékelték. Itt van az, ahol rátalálunk, és elsajátítjuk a feltétel nélküli elfogadását és értékelését saját Lelkünknek, a „testi elménknek”, érzelmi kötelékeinknek, és elkezdjük meglátni az élet csodáit minden Élet jellegben.

Az emberi nem visszafejlődése az Ősi Misztérium Iskolák tanításait elvezette a fátylak mögé való elrejtéséhez, attól tartva, hogy széttépik a dogma magyarázók, a Bölcsességet „titokban” adva tovább. Még akkor is, ha néhány beavatott visszaélt tudásával, hogy mások felett hatalomra tegyen szert. Később, az üzleti szellem őrült kultúrája elkezdi romba dönteni a lélek életének szövetét.

Létezünk a tudat egyetemes fejlődésének áramlatában. Ez nemcsak itt van a Földön, hanem szerte a Kozmoszban, hogy a tudat fejlődik. Néha az egyénnek bele kell néznie a szakadékba, mielőtt kimászik, hogy átalakuljon és megújuljon egy új látószöggel. Utána igazán értékelhetjük a varázslatot és elkezdhetünk újra visszaemlékezni a Bölcsesség Tanításokra.

Az Ősi Bölcsesség képletesen tekinthető egy nagy vöröshagymának. A külső rétegek, az avatatlanok számára érthető [exoterikus] tudás, még mindig leköt magában néhány eredeti tulajdonságot, azonban kiszáradtak, elvékonyodtak és könnyen elmorzsolódnak. A belső rétegek, ahogyan rétegről rétegre lehámozzuk, tartogatják és rejtik magukban a rétegeiket, a tanításokat, melyek elvezetnek a csak a beavatottak számára érthető [Ezoterikus] Bölcsességek szívéhez.

Az Ezoterikus Bölcsességen belül bizonyos tanítások átadása csupán tanítótól diákra következik be közvetlenül beavatás, vagy felhatalmazás során, és nem lehet egyszerűen könyvből megtanulni. Számos technikáról mondják rendszerint, hogy titkos, azonban magában a titkosság nem fontos tényező, és csupán a valóságnak egy mellékhatása, miszerint a technikáknak nincs érvényessége a beavatott vonalán kívül. Ahhoz, hogy az Ezoterikus gyakorlatnak elkötelezze magát valaki, a személynek egy ilyen beavatást, vagy engedélyt kellett volna kapnia. Bizonyos időkben a Testi elme egy nagyon kifinomult állapotban van, melyet a haladó gyakorlók alkalmazhatnak az „Elme-áramlat” átalakításához. Az ilyen a tudatküszöbre vonatkozó idők Bardo állapotokként ismertek a tibeti Buddhizmusban, ahogyan ilyen átmeneti állapotokat tartalmaz a meditáció, álmodás, szex és halál alatti idő is.

Ha e technikákat nem gyakorolják helyesen, a gyakorló esetleg árthat magának fizikálisan és mentálisan, szintén nagy kárt okozva azoknak, akiknek a segítségére számít. E veszélyek elkerülése érdekében a gyakorlatot „titokként” őrizték. A titkosság és az elkötelezettség a titkos kötelék jellege, mely védi mind a gyakorlót, mind a tanítások sértetlenségét.

A tanításokat talán lehet „magunknak titkosnak” tekinteni, értve ez alatt azt, hogy még ha ezeket közvetlenül is kell elmondani egy személynek, az a személy nem szükségszerűen érti meg a tanításokat a helyes összefüggésben. Ily módon a tanítások „titkosak” azoknak az elméknek, akik az ösvényt nem többért követik, mint egyszerű kíváncsiságért.

Az ezoterikus átadás váza különböző formákat vehet fel. Számos Igaz ezoterikus tanítás érhető el a legkomolyabb tanítványok számára, és egy maroknyi kisebb alárendelt iskola hasznosítja az ezoterikus anyagok kisebb mennyiségét. Vannak Exoterikus tanítások is, néhányat tévesen „tukmálnak” Ezoterikusként, annak léte nélkül, melyet állítanak.

Bárki, aki komoly az Ezoterikus Bölcsességek tanulásával kapcsolatban, először át kellene gondolnia indítékát, hiszen bárkinek, aki hírnevet, gazdagságot, tiszteletet és hatalmat remél szerezni mások felett, nem kellene továbbmennie. Az Ok-Okozat Törvénye egy állandó Egyetemes Törvény, mely jellegével bír az Akasha alapelvben, jelentősége mélységesen mélyreható. A makrokozmoszban és a mikrokozmoszban minden az Okozati Síkon keresztüli elemeken át jön létre. Az Ezoterikus Bölcsességek tartalmazzák a Szent Tudományt, őrizve a tudást, mely megtanít minket arra, hogyan értsük meg és hasznosítsuk az Egyetemes Törvényeket. Bárki, aki megfontolt fejlődése kapcsán, rá fog lelni a helyes útmutatásra.

Ez a felelőssége minden egyes egyénnek, hogy tárgyilagos érzékelését alkalmazza, utána pillantson bele saját Szívének Középpontjába a szubjektív önvizsgálaton keresztül ösvényének megtalálása érdekében. Amikor a tanítvány készen áll, a Tanító feltűnik. A Misztérium [Hittitok] nem csupán egy megfejtendő valami. Ezeket ünnepelni kell. Zenén, filozófián, nyelven, művészeten [stb.] keresztül a végtelenségig [ad infinitum]. Ez egy csodálatos idő életben lenni!

In LaK’ech (mely egy maja üdvözlés, ami azt jelenti, hogy „te egy másik én vagy, és én egy másik te vagyok”)

Jennabeth

www.balancedreflections.net

Forrás: http://consciouslifenews.com/musings-metaphysics/1126568/

Translated by / magyar nyelvű fordítás: Clarissa

http://fenyvilag.blogspot.com/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.