A világ 4 legpechesebb embere
Ő az a nő, akinek sikerült egymás után három különböző hajóval is elsüllyednie.
A régi idők tengerészei általában szerencsétlen jelnek tartották, ha nő volt a fedélzeten. Arról nem szól a fáma, hogy mit szóltak, ha ezt a nőt Violet Jessopnak hívták...
Jessop története nem kisebb hajón kezdődött, mint az Olympic, a Titanic testvérhajója. A luxusóceánjáró 1911-ben összeütközött egy brit hadihajóval, és bár az esetnek nem volt halálos áldozata, Jessop kisasszony úgy döntött, hogy egy még nagyobb, elsüllyeszthetetlen hajón próbál szerencsét: a Titanic-on. A többi már történelem…
Mivel az Olympic első embere, Edward Smith volt a Titanic kapitánya is, megfordulhat az ember fejében, hogy a balesetekért nem feltétlenül a hölgy pechje, hanem az illető úriember okolható. Viszont a történetnek még mindig nincs vége, 1916-ban rövid kitérő után ismét újabb hajón találjuk Violet Jessop-ot. A Britannic-on sem szolgálhatott sokáig: a hajó a változatosság kedvéért aknára futott, és… …elsüllyedt. Hiába számított Jessop már rutinos hajótöröttnek, ez alkalommal a mentőcsónakja nem jutott elég messzire a hajótól, ezért kénytelen volt vízbe ugrani. Ugrás közben beverte a fejét a csónakba, de valahogy ezt is túlélte, úgyhogy behúzhatta a harmadik strigulát is a többi kettő mellé.
Violet Jessop szívszélhűdésben halt meg 1971-ben. A tengerbe lett eltemetve.
3. helyezett: Roy Sullivan
Roy Sullivan azzal büszkélkedhet, hogy túlélt egy villámcsapást. Pontosabban hetet...
Annak az esélye, hogy valakibe belecsapjon a villám, egy a háromezerhez. Ezek után annak az esélye, hogy ez hétszer megtörténjen: 22 szeptillion az egyhez. (Csak hogy jobban érthető legyen, ez 22.000.000.000.000.000.000.000.000:1. Na, most már sokkal jobb.
Sullivan parkőrként dolgozott. Tudom, ez csalás, úgy sokkal nagyobb volt az esélye, de akkor is, hét alkalommal!!!
Szóval, először 1942-ben történt a dolog. A villám a lábán találta el, és a lábhüvelykujján (ha van ilyen szó…) távozott, kilőve a helyéről a körmét. Az eset egy őrtoronyban történt, de a későbbiek során csapott villám Sullivanbe horgászás illetve autózás közben, sőt, egy alkalommal egy őrház belsejében is. Egyépület belsejében. Ez lehetett az a pont, amikor komolyan elgondolkodhatott, hogy valami nagyon nem stimmel vele…
A villám a haját is lángra gyújtotta, úgyhogy ettől kezdve emberünk egy üveg vizet vitt magával mindenhova. Sose lehet tudni… Három évvel később a sarkába csapott a villám, és mivel az ember sarka nem olyan gyúlékony, mint a haja, így a vizespalacknak nem sok szerep jutott.
Nem sokkal később a felesége is belekeveredett a sztoriba, amikor a szárítóról szedte össze a ruhákat. Pontosabban nem csak ő, hiszen egy ilyen buliból Sullivan sosem maradhatott ki: mindkettőjükbe belecsapott a villám. Ezután kezdte mondogatni szegény, hogy próbál menekülni a felhők elől, amik „határozottan követik őt”.
Végül nem villámcsapásba halt bele, hanem 71 évesen főbe lőtte magát szerelmi bánatában. Közben biztos arra gondolt, hogy „na villám, ezt kapd ki!”
2. helyezett: Jeanne Rogers
Jeanne Rogers nem specializálódott egy témára úgy, mint listánk eddigi szereplői, bár pl. Roy Sullivanhez hasonlóan kipróbálta a villámcsapást is. Ő kettőig jutott.
Viszont pl. tizennyolc éves korában egy barátnőjével részt vett egy tengeri utazáson. Amikor a fedélzeten fényképezték egymást, kezében a fényképezőgéppel megbillent, és átesett a korláton.
A barátnője segítséget akart hívni, de ő meg megcsúszott, elesett, és elvesztette az eszméletét. Eközben Jeanne a vízből nézte a távolodó hajót… Végül a barátnő visszanyerte az eszméletét, és visszafordította a tengerjárót. Jeanne megmenekült.
Évekkel később a kisfiával sétált, amikor az elkiáltotta magát: „Nézd anyu, de vicces madár!” A madár egy denevér volt. Én azt hittem, hogy ezek nem szállnak bele az ember hajába, de Jeanne Rogers az élő ellenpélda. Úgyhogy hajában a denevérrel hisztérikusan próbált mindenhová becsengetni segítségért, de látványára az emberek sikoltozva vágták rá az ajtót. A sikoltozástól a denevér még inkább megijedt…
Jeanne Rogers felnőttkorához hozzátartozik, hogy többek között kirabolták, rálőttek, egy ízben megpróbálták megfojtani, egyszer pedig beleesett egy nyitott csatornanyílásba.
„A halál egyáltalán nem rémiszt engem. Az élettől viszont rettegek.”
1. helyezett: Tsutomu Yamaguchi
A világon csak két olyan város van, amit atomtámadás rombolt porig. Tsutomu Yamaguchi mind a kettőben ott volt.
Yamaguchi úr 1945. augusztus 6-án üzleti úton volt Hiroshimában. Éppen leszállt a villamosról, amikor tőle három kilométerre felrobbant az atombomba. Beszakadt dobhártyával és átmenetileg megvakulva próbálta kitalálni, hogy mi a csoda történhetett. Miután az éjszakát egy óvóhelyen töltötte, úgy döntött, hogy Hiroshima nem a legbiztonságosabb hely a számára, úgyhogy hazaindult.
Nagaszakiba.
Augusztus 9-én a főnöke irodájában volt, és mesélte neki hihetetlen tapasztalatait arról, hogy hogyan úszta meg annak a bizonyos misztikus „mindent elpárologtató szuperbombának a robbanását”.
Épp azt próbálta elmagyarázni, hogy a közeljövőben nem nagyon lehet autókat eladni egy olyan helyen, ahol szó szerint lángokban áll az egész város, amikor olyan hang reszkettette meg a levegőt, amit Yamaguchin kívül a világon senki sem ismert volna meg. Ismét felrobbant egy atombomba, újra csak három kilométeren belül.
Yamaguchi úr nemcsak hogy túlélte a két atomrobbanást, de a mai napig életben van, már 93 éves. Személyes tragédiáját arra használja, hogy felhívja az emberek figyelmét az atombombák veszélyeire. Több könyvet is írt, és harcos ellenzője a nukleáris fegyvereknek. Pedig ha valakinek, neki aztán már igazán rutinja van benne, hogy hogyan kell egy atomtámadás színhelyéről egyszerűen elsétálni…
