Veszélyes világban élünk, melyben gyúlékony, tűzveszélyes és robbanékony anyagok vesznek körül minket. De mi a helyzet velünk? Az emberek is éppily hirtelen lángra kaphatnak?

Évszázadok óta tartja magát ez a hiedelem, melyet különös tűzesetek igazolni látszanak. Az emberiség egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye a spontán öngyulladás elképesztő jelensége. Úgy tűnik, hogy bárkivel és bármikor előfordulhat

A spontán öngyulladás szinte egy hihetetlen jelenség még a parajelenségek között is.

"Egy alkalommal, nem akarták elhinni, amikor elmondtam, hogy a lángok a ruhám alól csaptak ki; még azt is megkérdezték, hogy nem egy idegen bolygóról érkeztem-e?" - mondta egy megélő.

Az emberi test nem képes belülről tüzet fogni. Erre sem biológiai, sem orvosi magyarázat nem létezik. Vajon létezik-e spontán öngyulladás vagy csak a puszta fantázia szüleménye? Ismerjük meg a tényeket, a hívők és a kétkedők szemszögéből; lássuk, hogyan csapnak össze a tudományos és a természetfölötti érvek.

1986. március 26.-án este, New York állam északi részén a tűzoltókat egy megdöbbentő tűzeset helyszínére riasztották. A test majdnem teljesen elhamvadt. Csak a fej egy része és a láb egyes részei maradnak meg. Hogyan történhetett ilyesmi?
A látvány még egy rutinos szakember számára is mélyen felkavarónak bizonyult. Robert Purdy az elsők között érkezett a helyszínre. "Már sok tűzesetben nyomoztam, de ehhez foghatóval soha életemben nem találkoztam. Olyasvalami történt, amit soha nem fogok elfelejteni" mondta.
Ez a férfi épen és egészségesen feküdt le, és a jó nyolcvan kilós súlyából alig másfél kiló csont maradt az ágyában, míg a tűzben a háza sem égett le. George Mott maradványait elszenesedett ágyán találták meg. A szobában ezen kívül szinte semmi sem kapott lángra.
Gyilkosság lett volna? Ebből a szemszögből is mindent megvizsgáltunk. Öngyilkosság lett volna? Ebben is komolyan kételkedem.
Évtizedek óta megdöbbenti a tűzvizsgálókat, hogy míg az áldozatok szinte teljesen elhamvadnak, a környezetük jóformán épen marad. Miféle tűz képes arra, hogy megsemmisítsen egy emberi lényt, anélkül, hogy megperzselné a szoba többi részét? Hogyan lehet, hogy az áldozatok meg sem próbálták oltani magukat, hacsak nem egy pillanat alatt váltak a lángok martalékává? .

Nem ez az első alkalom, hogy ilyen rejtélyes és végzetes tűzeset történt. 1951. július 2.-án, a floridai St. Petersburgben a 67 éves Mary Reeserrel végzett a tűz, csak a mája, lába és a koponyája egy darabja maradt meg. 1964. november 8.-án, a pennsylvaniai Upper Darby-ban az 51 éves Helen Con way kapott lángra.
Ugyancsak Pennsylvaniában, a 92 éves dr. John Irving Bentley-t hasonló körülmények között találták meg 1966. december 5.-én; csak az egyik lába maradt meg. Mindössze három a hasonló, tragikus halálesetek tucatjai közül melyekre azonnal lecsaptak a szenzációhajhász bulvárlapok. Az azonban tény, hogy igen ritkán, de előfordul, hogy valóban így hal meg valaki.

Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, "Lángokban" című könyvnek. A szkeptikusok ugyanakkor puszta fikciónak tartják az öngyulladást.

Az emberi test egyik fő alkotóeleme a víz. Nem létezik olyan kémiai reakció vagy olyan helyzet, melyben számolhatnánk az öngyulladás veszélyével; így ennek vajmi kevés vagy semmi esélye sincs. De a helyzet valójában még ennél is rosszabb. Bármiféle égés nélkülözhetetlen alapja a hő, az oxigén és az éghető anyag. Szokványos esetben meggyújtjuk a tüzelőanyagot és az oxigén jelenlétében elég.
Egy öngyulladás során a gyúlékony anyagok, mint pl. az olajjal átitatott rongyok oxidálódva felhevülnek, és lángra lobbannak. Mindez közismert tűzveszélyes állapotnak számít. Az eddigi emberi öngyulladások kiindulópontja a feltételezések szerint a test belseje, holott itt sem szabad oxigén, sem gyújtóláng nem található!

Mivel az emberi öngyulladásnak eddig sem tanúi, sem túlélői nem akadtak, a rejtély tovább mélyül. Igen ritkán, de elöfordul, hogy tanúk elött Iobban lángra valaki, aki túléli az eseményt. Nyomozásunk egy ilyen túlélő hihetetlen történetével veszi kezdetét.
Belgium, 2002 Újév napja: Brüsszeltől északra, Adele Waldack, miközben családjával hazafelé tart a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lesz figyelmes. Derekától a térdéig terjedő, súlyos égési sérülést szenved. Az orvosai mind a mai napig rejtélyesnek tartják a tűz okát.
Az emberi öngyulladás hívei szerint ez az eset bizonyíték erejű lehet arra, hogy az emberi test belülről is lángra kaphat. Két homlokegyenest eltérő véleményen lévő nyomozó utazott Belgiumba, hogy megoldják a rejtélyt.

Larry Arnold, a megmagyarázatlan tűzesetek világhírű kutatója és az emberi öngyulladás megrögzött híve, aki harminc éve járja a világot és gyűjti a bizonyítékokat, hogy az emberi test belülről is lángra lobbanhat.
Arnold régi ellenlábasa, Mark Beneeke igazságügyi biológus-szakértő. Ö az egyik leghíresebb német bűnügyi helyszínelő. A rendőrség különös esetekben fordul hozzá. Azért jött Belgiumba, hogy Adele balesetére az öngyulladástól eltérő, logikus magyarázatot találjon. Szerinte, szokatlan, furcsa esetekben egy ötéves fejével kell gondolkodnunk és nem szabad azt hajtogatni, hogy a téma lehetetlen.
Bár Beneeke és Arnold teljesen másként vélekednek az öngyulladásról, abban egyetértenek, hogy az igazság valahol ott bújik az áldozat és a tanúk vallomásában. Mi úgy véljük, hogy az emberi öngyulladásért rendkívüli tényezők felelősek.

A találkozás így zajlott le:

- Kérem, mesélje el, hogy mi történt Önnel 2002. január elsején? teszi fel a kérdést Adele Waldack-nak: " Egy tengerparti sétára indultunk Szilveszter másnapján. A lányom felkiáltott, "nézd mama, milyen szép ez a kagyló"mondta. Egy osztrigát talált, egy nagyon apró kagylót. Egészen különleges formája volt. A kagylót a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk a kocsihoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből és beletöröltem a kezem, mert vizes lett attól, amit a parton felvettem és ezt is a zsebembe, a bal zsebembe tettem. A zsebkendő a kagyló mellé került.
- Amikor hazafelé tartottunk, úgy fél órával később... Éreztem valamit itt, ezen a tájon.. ."
- A combja felső részén?
- Igen, a combom felső részén. Tíz másodperccel később, kékes láng csapott ki a zsebemből. Olyan természetellenes volt, mintha csak álmodnék.
- Ezek a képek aznap készültek, amikor kórházba került?
- Igen, abban a pillanatban, hogy bevittek.
- Visszaemlékszik-e olyasmire, hogy amikor Újév napján a tengerparton sétált, látott-e olajfoltot azon a partszakaszon, ami az elmúlt években rakódhatott le vagy más olyan szennyeződést, amiről az újságban olvasott?
- Mindenfelé tűzijátékok maradványai hevertek. Rakéták is, amiket feljőnek, ameddig a szem ellátott, mindenütt tele volt velük a tengerpart.

Számos kérdés merült fel, pl. : a szilveszteri tűzijátékok maradványai kerülhettek a kagylóra? Ha így van, akkor vajon mitől gyulladtak meg Adele zsebében? Ehhez valamilyen gyújtóeszközre van szükség, de milyen lehet az ? Szokatlan eset, és számtalan kérdést vet fel...
Ideje viszont visszatérnünk egy hasonló esetre, George Mott megdöbbentő halálára, mert az ő esete sokak szerint az öngyulladás megdönthetetlen bizonyítéka, ahol estéből csupán másfél kiló elszenesedett csont és hamu maradt. Napi szokásait illetően pedáns, rendszeres embernek ismerték. Feltehetőleg kiment a fürdőszobába, talán megfürdött vagy legalábbis megmosakodott. Később valószínűleg bevette a gyógyszereit, melyeket este már kikészített az asztalra. Majd pizsamára vetkőzött. Valamivel később, hogy lefeküdt aludni, testét felemésztette ez a hátborzongató, titokzatos, természetfeletti jelenség.
Bármi pusztította is el George Mott-ot, feltételezzük, hogy a testén belül zajlott le és hogy nem volt tudatánál, így nem szenvedett. Úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan elhamvadt a tűzben.

Az az elképzelés, hogy az emberek lángra gyúlhatnak, már régóta beépült a hiedelmek világába. Sőt, a 17. századi Európában egyes orvosok hiteles diagnózis ként írták le az emberi öngyulladást. Vajon ők mivel hozták összefüggésbe ezt a hirtelen és végzetes kórt? A válasz akkor egyszerű volt: "az alkoholfogyasztással"! Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a részegség és az öngyulladás valahogy összefügg.
Az antialkoholista mozgalom mumusként emlegette az öngyulladást, hogy elriassza az embereket az ivástól. Nem vagyok biztos abban, hogy a hiedelem terjesztői is hittek-e benne, lehet, hogy csak így ösztönöztek mértékletes életmódra.

Lehet, hogy a jelenség ki is veszett volna a néphitből, ha egy tűzhalál ábrázolása nem őrzi ezt meg. Charles Dickens 1852-ben "Puszta ház" című regényében írt az emberi öngyulladásról. Egy fiatalember egy késő éjszakai órán iszonyatos jelenet tanúja lesz. Egy Krook nevű gonosztevő részegen hirtelen meghal. A regény nagy port vert fel.
Korabeli írók regényeiben is hasonló halállal múltak ki a szereplők. A tudósok már a kezdet kezdetén megpróbálták felderíteni a jelenséget.
Justus von Liebig, 19. századi vegyész egy egyszerű kísérletben vizsgálta az alkohol és az öngyulladás feltételezett összefüggését. Dr. Mark Benecke, német igazságügyi biológus-szakértő most ezt a kísérletet szemlélteti. Korábban az volt az elképzelés, hogy az elfogyasztott alkohol meggyulladhat, és lángba boríthat ja a testet.
Ha ez igaz lenne, akkor belülről kellett volna elégniük az áldozatoknak.