Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Óriáspók a sivatagban

2011.04.28
2009.08.01. 09:44| Szerző: Kovács Timy

Egy pók, mely mély álomba szenderít, majd lerágja a húst a csontjaidról. Legenda vagy valóság? A kép eredetiségéhez nem fér kétség, noha nekünk is utána kellett járnunk, valóban eredeti, hamisítatlan anyaggal van-e dolgunk. A választ akár már ki is találhattátok ebből, a képen látott élőlény valóban létezik. Igazából nem teljesen olyan, mint ahogyan azt néhány sivatagban elterejdt rémtörténetben állítják. De lássuk csak, mivel is van dolgunk!


Főleg sivatagban állomásozó katonák, esetleg turisták vagy helyiek körében terjed a "tanmese" ezekről a pókokról, melyek a beszámolók szerint csak éjszaka jönnek elő, vagy ha megfelelő árnyékot találnak. 16 km/h-val képesek futni, és majd egy méteres magasságba tudnak felszökkenni. Nyugtatót injekcióznak áldozatukba, amitől az azonnal elalszik, s másnap felébredve veszi észre, hiányzik egy darab a kezéből, vagy épp a lábából, mert azt egész éjjel rágcsálták. A jótanácsok között szerepel, hogy ha meglát valaki egy ilyet nappal, azonnal kezdjen el futni, mert az árnyékot követve a nyomába eredhet, miközben sikító hangot ad ki magából. A tevetartók közt gyakran beszédtéma, hogy ezek a teremtmények megeszika  tevék gyomrát.

Szóval, mint már említettük, a fenti kép valódi. A róla oly sokszor megfogalmazott dolgok viszont nem. Az angolul csak Camel Spider névre hallgató pókféle valóban létezik, főként a Közel-Kelet sivatagaiban honos, de megtalálható az Egyesült Államokban és Mexikó sivatagaiban is. Valójában nem is pók, hanem pókféle, azaz arachnid (rovarpók). ahogyan az Urban Legends weboldalán is írják. A nyugati közvélemény széleskörben az első iraki háború alatt ismerte meg, s már akkor rengeteg valótlan, vagy épp túlzó állítás keringett róla a világhálón, Email-ekben. Valójában ugyanis fele olyan veszélyes, vagy rémisztő, mint ahogy a róla szóló legendák állítják. Először is, a Camel Spider nem akkora, mint a kép sugallja. A fotón két pók látható, és maga a beállítás is trükkös, megtévesztő. A fényképész kicsit rájátszott a "méret illúzióra". Nem sikongatnak, sőt, semmilyen hangot nem adnak ki magukból, mely hallható lenne az ember számára. Az egy méteres magasságba való szökkenés képessége is csak kitaláció, mint az is, hogy az emberre előszeretettel rátámadnak. Nem esznek emberhúst, még csak nem is fenyegetőek, továbbá áldozatukat nem érzéstelenítő, vagy nyugtató segítségével cserkészik be. Időnként megjelenik néhány kép egy állítólagos harapásról, mely egy több napos incidens nyomait ábrázolja, ezeknek a képeknek a forrása megbízhatatlan, nagy valószínűséggel hamisítványokról van szó, vagy legalábbis nem a szóban forgó pók eme sebek okozója. Akkor mi az igazság?

 A Camel Spider hivatalos, ám de kevésbé ismert neve a Solifugae. Előszeretettel használják rá a Camel Spider mellett a Sun Spider (nap pók), Sun Scorpion (nap skorpió) wind scorpion (szél skorpió) jelzőket. Valóban éjszakai élőlény, nappal nem merészkedik felszínre, csak ha árnyékot talál. Kisebb rovarokkal, állatokkal tápálkozik, mint például gyíkok, madarak, egyéb pókok. Csáprágója, és tapogatója is ollós. Annak ellenére hogy nem esznek embert, és általában békés teremtések, időnként valóban rátámadnak az emberre, képesek kárt tenni a bőrben, esetleg átrágni magukat rajta. Többször jelentettek ehhez hasonló fájdalmas csípésekről. A kifejlett példányok elérik a 7 centimétert is. A többi pókféléhez hasonlóan nyolc lába van, azonban az első pár egészen kicsi, lényegében arra szolgál hogy az állat kitapogassa környezetét vele, ezért csak a maradék 6 lábát használja futásra. Valóban képes 15 km/h-val futni, bár egyes beszámolók túlzóan akár 40 km/h-t is állítanak. Nem szőnek hálót sem, tejesen a sivatagi élethez alkalmazkodva. Egyébként nevüket, a Camel Spider-t is innen kapták. Mindent összevetve a létező teremtményt nem létező, hamis legendák övezik, emiatt teszik még félelmetesebbé a róla szóló meséket a keleten járó idegenek számára. Pedig nem többről van itt szó, mint egy érdekes, ám de veszélytelen pókféléről.

 

 

forrás:www./legendavadasz.blog.hu