John William Burgon így írt róla: „Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság.” A sziklába faragott város romjai, impozáns sírtemplomai és varázslatos természeti adottsága egyedülálló a világon, ezért 1985 óta az UNESCO a kulturális világörökség egyik helyszínének nyilvánította Petrát. Időtlen múlt, vallás, hagyomány, misztikum és tömény rejtély - ez mind Petra!

Különleges névadás

A város elnevezése nem egyértelmű, mert senki nem tudja, kik is építették. I.e. 1000 környékén Ézsau leszármazottai éltek ezen a vidéken. A Biblia Edómnak (vörös) hívja ezt a vidéket. Josephus Flavius A zsidók története című műve alapján az arabok metropoliszának sémi (arámi) neve Rakmu (színes). Ugyanakkor találkozunk Petra régebbi nevével a Holt-tengeri tekercsekben és Caesareai Euszebiosz és Szent Jeromos névjegyzékében is, ahol Reqem vagy Rekem („vörös”, „színes”) névvel illetik.

Még az Ótestamentum Bírák könyve és a Királyok könyve 2. is említést tesz egy edomiták lakta, Szela nevű helyről, amely héberül sziklát jelent. Minden bizonnyal ezt fordíthatták később görögre. Így született a Petra (szikla) név. Sztrabón és idősebb Plinius szerint ez volt a nabateusok (valószínűleg egy sémi néptörzs) fővárosa.

Petra fekvése

A város a Holt-tenger és az Akabai-öböl között, Ammántól 190 kilométerre délre emelkedik. Dzsebel el-Hubsza homokkő monolitjaiba épült. Itt található a Vádi Músza („Mózes völgye”), továbbá egy kis patak, melynek vizét a tradíció szerint Mózes fakasztotta. E sziklafalakkal övezett völgyben, vagy inkább szurdokban valaha két karaván út keresztezte egymást: a Tömjénút, amely észak-déli irányban haladt Damaszkuszt és Dél-Arábiát összekötve egymással, illetve a másik kelet-nyugati irányban a Perzsa-öböl térségét kapcsolta össze Egyiptommal.

A városba vezető mély és eléggé szűk Szik szurdok 1600 méter hosszú és helyeként csupán két méter széles, míg meredek falai 80-90 méter magasak.

Petra sziklái rózsaszín látványukat attól nyerik, hogy a homokkő felszínén ásványi anyagok oldódnak ki.

Petra története

A régészeti kutatások megállapították, hogy a völgyterület már Kr. e. 9000 óta lakott volt. A Biblia beszámolóiból az derül ki, hogy előbb a horiták, majd az edomiták laktak itt a Kr.e. 2. évezredben. Az i.e. 6-5. század környékén egy sémi nép, a nabateusok hódították meg Edomot. Nem biztos, de a nabateus törzs névadója Nebajoth, aki Izmael tizenkét fiának egyike volt. Izmael (arabul Iszmáíl) Ábrahámnak Hágártól született fia, akit az arab nép ősatyjának tartanak.

A nabateusok lettek az észak-déli karavánút védelmezői, illetve a völgy három szerájában időző karavánok és áruik őrzői. A karavánokra kirótt adókból és az ellátásukra fordított szolgáltatásokból gazdagodtak meg.

Kr. e. 312-ben Nagy Sándor egyik utódának, I. Antigonosz Monophthalmosznak a támadását verték vissza a petraiak. Ezután Petra a kereskedők luxus pihenőhelye és a nabateusok fővárosa lett.

Virágkorát Kr. e. 200 – Kr. u. 100 között élte, amikor is egyedi építészeti stílust teremtve a nabateusok a kőfalakból faragták ki monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. Fazekas, kőfaragó és ciszternaépítő tudományukat szinte a tökéletességig fejlesztették, így a rendelkezésre álló víz minden cseppjét megőrizték. Szilárd királyi hatalom kormányozta Petrát már a Kr.e. 2. századtól. Meg tudták őrizni autonómiájukat a Szeleukida Királysággal és a ptolemaida uralkodókkal szemben egyaránt.

A nabateusok hatalmukat kiterjesztették Damaszkuszra és Jeruzsálemre is. Ekkor jött Róma, így Kr. e. 63-ban Pompeius megbízásából az ifjabbik Marcus Aemilius Scaurus visszafoglalta Jeruzsálemet és a nabateusokat Petráig szorította vissza, de a várost neki sem sikerült kézre kerítenie.

A király halála után a nabateusok 400 talentum ezüsttel váltották meg területeiket, így autonómiával rendelkező vazallus állammá váltak. A Kr.u. 1. században épült Petra Főtemploma, a Kaszr Bint el-Faraún – „a fáraó lányának erődje”. Akkoriban 20 000‑30 000 lakosa lehetett Petrának. Összesen mintegy 800 emlékművet találunk Petrán.

I.sz. 106-ban Traianus császár végleg meghódította a nabateus királyságot. Ennek folyományaként Szíria kormányzójának fennhatósága alatt Arabia Petraea néven provinciájává vált a város. Petra kezdte elveszíteni kereskedelmi jelentőségét, mivel a forgalom az új karavánutakra és a tengerekre terelődött át. Alexander Severus császársága idején az építkezéseknek vége szakadt, minden jel szerint az Újperzsa (Szászánida) Birodalom inváziója hatására.

A város Diocletianus császár uralkodása idején Palaestina salutaris provincia központja lett. A kereszténység a mai „Urna-sírt” templommá alakította és a város püspöki székhely lett. 395-től 634-ig a Kelet-római Birodalomhoz tartozott, majd arab fennhatóság alá került.

A legenda szerint Mózes fivére, Áron, itt halt meg. Őt a közeli hegyekben temették el a mai városromok közelében álló dombon, amely a Dzsebel Hárún („Áron hegye”) nevet viseli. A Petrába vezető déli völgy a Vádi Músza – „Mózes völgye” elnevezést kapta, a várost tápláló forrás pedig a „Mózes-forrás”.

A várost két nagy földrengés is megtépázta 363-ban és 551-ben. A 7. század volt Petra legszörnyűbb időszaka, amikor az iszlám terjeszkedés során az arab hódítók 663-ban elűzték a városlakókat és a csodálatos építmények jelentős részét lerombolták. A keresztes háborúk alatt a 11-13. században stratégiai szerepet töltött be, később azonban a Jeruzsálemi Királyság elfoglalása után elnéptelenedett.

Petra újrafelfedezése

A keresztes háborúk után az 1800-as évek elejéig egyetlen európai sem jutott el Petrába. 1812-ben Jean Louis Burckhardt svájci felfedező és arabista tette ismertté újra az elfeledett várost. Sok utazó, kalandor és kutató kereste fel Petrát.

A tudományos feltárások 1907-ben kezdődtek. Az első régészeti ásatásokra 1929-ben került sor, melyet több másik hullám is követett. 1993 és 2002 között újabb ásatások következtek, de összességében a város 12 négyzetkilométeres területének csupán egy százaléka tekinthető feltártnak.

2007. július 7-én Petrát a világ hét új csodája közé választották.

Kincsesház - Haznet al-Faraún

A Szik szurdok végénél találjuk a leghíresebb petrai építményt, a 40 méter magas és 25 méter széles hellenisztikus stílusú Haznet al-Faraúnt, azaz a „Fáraó kincstárát”. A kétszintes homlokzatot a sziklafalba vájt gigantikus fülkébe illesztették. A falakon görög mitológiai jeleneteket ábrázoló féldomborművek találhatók. Az építmény jó állapotnak örvend, kivéve az urnát, amely a beduinok fegyverei miatt szétesett. Ők azt remélték, hogy megszerezhetik a fáraó rejtett kincsét.

A hagyomány szerint az épületet III. Ramszesz építtette, akinek a környéken voltak a bányái. A kutatók feltétezik, hogy Kr. e. 1. század első feléből származik az épület, amely talán III. Aretász, nabateus király sírboltja lehetett.

Petra színháza

A színházat a nabateusok vájták ki a hegyoldalból 2000 évvel ezelőtt. A 45 soros nézőtéren 3000 ember fért el. A rómaiak kibővítették a nézőteret, így 8000 fő is befért a színházba. A földrengések azonban erősen megrongálták az épületet.

Királysírok

Petra sziklába vágott épületei közül még a királysírokat emelném ki, amely homlokzatai gyönyörűek. Láthatjuk az Asszír Birodalom, a Babiloni és a Római Birodalom építészetének stílusjegyeit. A legpompásabbak közé tartozik a következő hat Királysír: az „Uneisu-sír”, az „Urna-sír”, a „Selyem-sír”, a „Korinthoszi sír”, a „Palota-sír” és „Sextius Florentinus sírja”.

Petra vallásossága

A nabateusok többistenhívők voltak, isteneket és istennőket tiszteltek. Egyes uralkodójukat isteni rangra emelték. A „Kolostor” (ed-Dejr) építésére például éppen az adott indokot, hogy I. Obodas nabateus királyt népe halála után istenné avatta a Kr. e. 1 században.

A nabateusok főistene Dusára, a „hegyek ura”, a napisten volt. Mellette tűnt fel az úgynevezett szent hattyúk szentháromsága: al-Uzza (a szépség és a termékenység), Allát (erő és tudás), valamint al-Manát (szenvedély és viszály) istennői.

Dusára istent egy hatalmas fekete kőkocka formájú bálványként tisztelték, mivel a mítosz szerint az isten a sziklából született. Sztrabóntól tudjuk, hogy a nabateusok otthonaikban házi oltárokat állítottak, és minden nap tömjén- és italáldozatot mutattak be a főistenüknek.

A hellenizáció hatására megfigyelhető a vallási szinkretizmus, melynek keretében Dusárát Zeusszal, al-Uzzát Aphrodité–Vénusszal, Allátot Athéné-Minervával, al-Manátot Nemeszisszel azonosították.

A görögök után a rómaiak, majd a kereszténység és az iszlám következett.

http://www.boldognapot.hu