Szellemvárosok Magyarországon: Nagyvázsonyi Kis-Moszkva

Nagyvázsonytól hat kilométerre található a Kis-Moszkva nevezetű, в/ч 16205 sorszámú volt szovjet katonai bázis, amely a hatvanas években épült, az utolsó szovjet katona 1990. március 20.-án hagyta el, ám ezután is szigorú őrizet alatt állt.

Az 1960-as években, egy szovjet hadgyakorlat kudarcát követően (nem érkezett meg időre a töltet a kilövő állásra, technikai okok miatt) döntött úgy a legfelsőbb szovjet párt- és állami vezetés a katonai vezérkarral együtt, hogy a Varsói Szerződés tagországainak területén “különleges tárolókat” kell kialakítani, és tökéletesíteni kell a “mobilitást és a híradást”.Működése idején közvetlenül Moszkva alá tartozott.
A „Kis-Moszkva” nevet a környékbeli lakosoktól kapta, a többi szovjet katonai bázishoz hasonlóan, hiszen a helyiek távolról egy komplett várost láthattak az erdőben.
A legendákkal ellentétben a laktanyát magyar munkások építették szovjet irányítás alatt, a magyar állam pénzén, mai áron számolva kb. 800 millió forintért.

A létesítmény 36 hektáron terül el, magába foglal három, négyemeletes panelházat, iskolát, könyvtárat, uszodát, éttermet, gyakorló- és sportpályákat, játszóteret, garázsokat, helikopter-leszállót és két különálló, légmentesen zárható atomtárolót is, amelyekben nukleáris tölteteket, rakétatartozékokat tároltak.
A szovjet katonáknak és családjaiknak – hogy ne kelljen elhagyni a laktanyát – mindenük megvolt a ”kisvárosban”, ahogy ők nevezték:
ABC bolt, fodrászat, orvosi rendelő, a gyermekek pedig helyben járhattak iskolába az 1985-ben befejezett panelház alagsorába.
A laktanyát tripla szögesdrótkerítés védte, amik közé annak idején aknákat telepítettek. A szellemváros közelében még ma is látható, több helyen lőállás bújik meg az út mentén és a fák között. Az őrök az illetéktelen betolakodókra kérdés nélkül tüzet nyithattak, jobb esetlen letartóztatták őket. Egy esetben a környékbeli erdő sűrűjében egy magukat turistának kiadó párt fogtak el. Akkoriban nagyon szigorúan büntették a kémeket, főleg hogy egy kifejezetten titkos objektumról volt szó, így jobb nem belegondolni mi történt velük…
A kivonulás évében akadt olyan család is, aki váratlanul, egyik napról a másikra hagyta el a lakást. Értéktelen cuccait szétdobálva, ételmaradékait, edényeit az asztalon hagyva.
A lakásokat és az épületeket 1990. március 20.-tól a magyar hadsereg 82 személyes sorállománya tartotta karban és felügyelte az egész terület őrzését.
A két darab atomtároló egy-egy bejáratát a megtévesztés miatt hullámpalából készült konténernek álcázták. Mindkét tárolónál 4-4 atomfej szállító gépjármű egyidejű fogadására alkalmas beállót alakítottak ki. A fél méter vastag acélajtókat légmentesen zárták le:
Az ajtókon levő szigetelőréteg /gumigyűrű / hermetikusan zárta le a belső teret, mivel abban a külső normál értéknél 8-12%-al nagyobb légnyomás volt. A levegő – ha az érték a beállítottnál nagyobb lett – csak kifelé áramolhatott az ajtók mellett levő szelepeken keresztül.
Az önálló áramforrással rendelkező földalatti létesítményeket, légkondicionáló berendezéssel is ellátták, a beáramló levegőt szűrték, a hőmérsékletet és a páratartalmat szigorúan szabályozták. A technikai felszerelést 1988 végén -1989 elején vonhatták ki, amikor feltételezhetően egy csapatmozgás keretében kiürítették a bázist.

A laktanya hasznosításáról a mai napig nem született elfogadható ötlet. Egyesek retro parkot, öregek otthonát, mások pedig gyermeküdülő kialakítását szorgalmazzák.
De a kérdés fennáll: Melyik szülő adná a gyermekét egy olyan helyre, ahol annak idején tömegpusztító fegyvereket tároltak?…

Szöveg, Hajner Gyula