Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A karma és az asztrológia összefüggései

2012.05.10
Az egyéni karma nagyon mély és pontos feltárása a kauzális (ontológiai ismeretek és szempontok szerinti) asztrológia lényege. A kauzális asztrológia egy viszonylag újkeletű, de az asztrológia eredeti metafizikai (létjógosultsági) alapjaihoz vissza térő, és e tisztázott otológiai valóság-alapokon álló, „irányzat”, amelyet a párom, Kozma Szilárd fejlesztette ki kezdetben asztrológus, metafizikus barátai közreműködésével. Ma már főként a folyamatosan bővülő gyakorló asztrológusi tapasztalataink és saját egyéni élettapasztalataink, által bővítjük a kauzális (Karmikus: ősi) asztrológiai, metafizikai ismereteinket.
Honlapodon komolyan foglalkozol az egyéni karma kérdésével. Mit kell erről tudnunk?
 
 
Az egyéni karma nagyon mély és pontos feltárása a kauzális (ontológiai ismeretek és szempontok szerinti) asztrológia lényege. A kauzális asztrológia egy viszonylag új keletű, de az asztrológia eredeti metafizikai (létjógosultsági) alapjaihoz vissza térő, és e tisztázott otológiai valóság-alapokon álló, „irányzat”, amelyet a párom, Kozma Szilárd fejlesztette ki kezdetben asztrológus, metafizikus barátai közreműködésével. Ma már főként a folyamatosan bővülő gyakorló asztrológusi tapasztalataink és saját egyéni élettapasztalataink, által bővítjük a kauzális (Karmikus: ősi) asztrológiai, metafizikai ismereteinket.
 
Az egyéni karma a születési horoszkópban a bolygóknak, az Ascendensnek, a negatív fényszögeknek, valamint főként a Lilithnek és a Sárkányfarok-Sárkányfej tengelynek, mint a féltudatos, és többnyire tudattalan negatív tulajdonságokként, betegségi, baleseti hajlamokként, sorskrízis kiváltó okokként, vagyis meghaladandó karmaként történő értelmezése. Ettől a tudástól és ismerettől válik a létező leghatékonyabb, legeredményesebb spirituális önismereti, sorsrendezési útmutatás rendszerré a kauzális (Ős-karmikus) asztrológia. De nyílván, azok az asztrológusok, akik az asztrológiának ezt a személyes tudatalatti világot a pszichológiánál lényegesen mélyebben feltárni képes részét nem ismerik, nem tudnak az embereknek a problémáik gyökereire rá mutatni és ez által lényegesen és ténylegesen segíteni. És igaz ez minden más spirituális útmutatási rendszerre, legyen az a Ji-King, feng-shui, pszichológia vagy akár a Tarot. A kauzális asztrológia által megszerezhető gyökeres, karmikus önismeret hiányában nem tudjuk saját személyünkre, saját sorsunkra lényegesen pozitív változást hozóan alkalmazni az un ezoterikus és spirituális szemléletmód útmutatásait, a metafizikai igazságot, valamint a felületi, misztikus, vagy pszichológiai jellegű önismereti információt.
Amit én és párom is használunk időnként az asztrológia mellett, az a Tarot és az Aritmológia alkímiája, de amint azt már mondtam, karmikus - kauzális önismeret nélkül az ember nem tudja helyesen önmagára értelmezni ezeket az önismereti információkat sem.
 
 Fogalmazhatunk úgy, hogy az egyéni karmától való megszabadulás az emberek úgynevezett „életfeladata”?
 
Igen. Egyértelműen. Mindannyian azért születünk, hogy megvalósítsuk az elérhető legnagyobb boldogságot, egészségesek legyünk. Kiteljesedésre, teljességre, „Egész-ségre” törekszünk és vágyunk. Arra, hogy visszaállítsuk, amennyire tudjuk azt az Egységet, kiegyenlített állapotot, harmóniát, ami az ősemlékezetünkben él. Ez a megváltotti állapot elérése az életünk célja, ha vallásosan akarom magam kifejezni. Ha metafizikailag, akkor a kiegyenlítődés, „Nagy Egység”, egységben a mindenséggel, az Abszolút Szellemmel. Jézus a Mennyek országának nevezte. Ez, természetesen a földi életünk, gyakorlati tapasztalatainknak az elméleti elképzeléseinkkel való össze vetésée segítségével elérhető, és rendeltetésünk, isteni késztetésünk, hogy elérjük ezt az állapotot. Ez lenne az a bizonyos tisztító tűz, amit a leg értelmesebb dolog az elhárítási - kikerülési törekvések helyett, felvállalni és így meghaladni. De a földi állapot a Pokol is. Ezt valósítjuk meg, ha hagyjuk, hogy a negatív karmikus tulajdonságaink vezéreljenek, akár ismerjük őket, tehát tudatosan döntünk hitetlenül, pesszimistán, élvezet hajhászva, bosszúból stb., akár tudattalanul döntünk a sorsunk fontos mozzanataiban e rejtett negatív tulajdonságainktól motiválva, s a felszínen önkéntelenül becsapjuk magunkat, úgy érzékeljük, hogy mi jót akarunk, áldozathozóak, önzetlenek, békések stb. vagyunk. Rendkívül gyakori, hogy az ember nem is sejti, hogy azért keseredett meg évek, évtizedek alatt az élete, mert valami, amiről az éber, úgynevezett nappali éber tudatával meg van győződve, hogy helyes, ahhoz a lelke és a tudata legmélyén azért ragaszkodik, mert valami lényeges hibabelátást, áldozathozatalt, bátor tettet, felelősségvállalást, félelem és harag elengedést mindenáron el akar kerülni. És ezek, mint mondtam az egész életet, több évtizedet az életünkből fokozatosan megmérgezhetnek, megkeseríthetnek. Ezek nem egyszeri önámítások, tévedések, ezek karaktervonások, jellemvonások, amelyekre épül a sorsunk, az egész életünk.
 
Nem váltott meg minket előlegezetten senki, és nem folytatódik a karmafeloldás a következő életünkben. Hogy ez alatt mit értek, nem szeretném itt kifejteni, mert tényleg nem lehet röviden, kulcsmondatokban, de mindenki figyelmébe ajánlom Kozma Szilárd „A kereszt metafizikai értelme és a kereszténység paradoxona” című és „Reinkarnáció, miszticizmus vagy valóság?” című metafizikai tanulmányait, mindkettő elérhető az ő honlapjain.
 
Rájöhetünk magunktól is, mi a dolgunk, itt a Földön, vagy erről csak személyes képlet felállításával szerezhetünk bizonyosságot?
 
Vannak jó spirituális fogékonysággal, misztikus érzékkel rendelkező emberek, akik az életfeladataik néhány felszíni részletére ráéreznek, vagy egy kiválóan helyes nevelés következtében, abba már a szüleik által azok egyikébe - másikába ugymond "beiktatódnak" . De ez nagyon kevés még, ettől még az életük tragédiába is torkolhat, hiába kutakodnak és tesznek részletes elméleti metafizikai felfedezéseket, ha nem tudják meg az összes személyi életfeladatukat. Még olyan közegben is, olyan kultúrában, ahol metafizikai ismereteken alapszanak a vallásos, népi, vagy kulturális szokások, és ezért az illető metafizikailag helyesen él nagyjából, a leggyakoribb, hogy az individuális karmájából eredő, rejtett negatív tulajdonságait nem tudja felismerni, s így azok félreviszik az életét, boldogtalanságot, betegségeket okoznak. A személyes karma megismeréséhez szükség van egy olyan pontos térképre, mint a születési képlet.
 
Mára a magyar kultúrából is olyan általános, mindenkire vonatkozó életfeladatok realizálása tűnt el, mint pl. a normális gyermekszámú családi élet, tehát a gyermekáldás-kultusza, az apának a felnőtti kor küszöbére érkező gyermekeinek a "beavatói" szerepe, a párkapcsolatok harmóniájának feltételeit jelentő nemi szerepek stb., hogy a természet iránti szeretetről, tiszteletről és főként felelősségről, már ne is beszéljek. Érdesnek tartom megjegyezni, hogy a felelősségre, helytállásra, sors-vállalásra való nevelés főként az apák szerepéhez kapcsolódik, hiszen az apa a gyakorlatibb és racionálisabb, így következetesen elváróbb és ha kell: szigorúbb, tehát eredetileg férfi tulajdonság az életre-nevelés, amelyet minden apa tovább kellene, hogy adjon a gyermekeinek, sőt, feleségének, akitől viszont a férj a családi és párkapcsolati egységet fenntartató megértő-szeretet, a gondoskodást, a közvetlen tápláláshoz szükséges türelmet kell, hogy megtanulja a párkapcsolat és közös családi élet során. Ehelyett manapság ennek már semmi hagyománya, sőt, megvetik ezeket a szerepeket, pedig csak innen kiindulva lehet eljutni a mindkét nem funkciójának a megértéséig és valós elsajátításáig, a szellemi-lelki Androgün állapotig. Tehát abba az életfázisba, és fejlődési-fázisba, ahol a nő, már nemcsak nő, mert a férfiszerepeket is elsajátította, és a férfi nem csak férfi, mert a női szerepeket is elsajátította. Mindketten könnyedén és természetesen képesek bátrak, önérvényesítők és ugyanakkor kedvesek és megértőek lenni, fegyelmezőek lenni a gyermekkel, barkácsolni, szerelni, autót vezetni, sportolni, hegyet mászni, úszni, politizálni stb., bármit, ami pozitív férfias tulajdonság és könnyedén és természetesen kimutatni szeretetüket, gondoskodóak lenni, gyerekeket etetni, pelenkázni, mosni, főzni, takarítani, bevásárolni stb., bármit, ami pozitív nőies tulajdonság.
 
De láthatjuk, hogy e helyett, az alapvető metafizikai ismeret nélkül, és ehhez képest a nyugati társadalomnak egy lényeges százaléka egy hanyatló, metafizikátlan és ezért öncélú és steril, un. fogyasztói szokásrendet vett fel, ami egyre inkább terjed, hisz jelenleg igen erős divat, hogy a gyermekeket eleve nem nevelik még csak a neme szerinti szerepre sem, mintegy meg is fosztva őket attól eleve, hogy egészséges, harmonikus, fejlődőképes párkapcsolataik legyenek, és esélyük legyen majd aztán a másik nem pozitív tulajdonságait értékelni, sőt: azokat felvenni, hiszen még a saját neműk szerinti funkciójukat sem értik és nem értékelik. Mindezzel a negatív karmikus meghatározódások erősődési késztetésének kedvezünk, amelyek egyébként is diszharmóniára, szétdarabolódásra motiválnak minket. Bár, igaz, ezzel a hanyatló, steril nyugati tendenciával párhuzamosan, egy kisebb, de önmagával és életével - sorsával szemben igényesebb réteg, egyre nyitottabb a komoly, valódi spiritualitás és reális sorsrendezési lehetőségek felé. Ez alatt viszont, egyáltalán mem az un. ezoterikus fantazmogóriák, illetve misztikus zagyvaságok szerinti ámítók és önámítók seregét értettem.
 
Miből érezheti valaki, hogy nagyon nem a „saját útját járja”?
 
Több dologból is. A legegyértelműbben a fizikai sík jelzi vissza az életút tévesztést és a sors-hibáinkat. (A szellemünkben, lelkünkben rejtőző, dolgozó negatívumokat.) Ilyen egyértelmű jelek a betegségek, balesetek és az anyagi szűkösség is. Bár, nagyon fontos, hogy fokozatokról beszéljük: minél nagyobb egy fizikálisan érzékelhető problémánk, annál régebb óta, s annál intenzívebben haladunk és haladtunk addig a rossz irányba. Tehát pl. minél súlyosabb egy betegség, vagy baleset, ami ér minket, annál fontosabb helyesen értelmezni annak a szimbólikus jelentését. Legtöbbször az a téves mentalitásunk, ami ide juttat, nem, hiába, hogy tudunk róla, mert a feloldási és meghaladási igényünk, nem jut el a gyakorlati realizációig, ehhez gyengének érezzük magunkat, illetve a problémát, vagyis a karmikus hibánkat érezzük bagetellnek. Így azt hisszük, nem olyan nagydolog, nem nagy hiba, pl. titokban haragudni, bosszúérzéseket táplálni, titokban elvágyódni partnerünk mellől más karjaiba, máshol keresni a boldogságot. Úgy gondoljuk, ezeket mind nem is gondoltuk olyan komolyan, s különben is: a lényeg, hogy nem tettük meg. De ez nem így van. A tudattalanunk számára ez egyáltalán nem komolytalan dolog. Minél inkább rejtjük még magunk elől is negatív érzéseinket, annál intenzívebben dolgoznak azok a mélyben. Szellemi, lelki tevékenységünk, érvényesülési célt követő pszichológiai szokásaink halmaza, magában rejti azt a veszélyt, hogy még magunk elől is elrejtjük, amit érzünk, amit gondolunk. Lesüllyesztjük a tudattalanunkba bizonyos megoldatlan konfliktusokból származó tartós nehezteléseinket, nehéz helyzetekben felébredő félelmeinket, stb. Rejteni magunk elől veszélyes, ezért is kapunk a sorstól durva visszajelzéseket ilyen esetekben.
 
Ilyen, rejtett tudattalan tartalmak tükröződnek a betegségeinkben, baleseteinkben, gyermekeink betegségeiben, sérüléseiben, mentális, vagy alkalmazkodási problémáiban, anyagi nehézségeinkben is.
 
 
Forrás: Kozma Szilárd http://www.fenyportal.hu
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.