Az asztrológia sokkal, de sokkal több, mint annak eszköze, hogy az ember a jövőjét kifürkéssze a csillagok segítségével. Az asztrológia a kozmosz és a teremtés finomra hangolt működésének: bölcsességének, sorsformáló erejének és akár fizikai mozgásának összefüggései közötti iránytű, továbbá egy látásmód, egy feltáró és egy megoldó képlet egyszerre. Ebből az aspektusból vizsgájuk meg a kozmikus szintű bolygóegyüttállásoknak az emberi evolúcióra gyakorolt hatásait.

Mi az igazi asztrológia?

Az igazi asztrológia egy olyan tudomány, amelyet még nem fedeztek fel egészen, ez a munka a jövő generációira vár. Az asztrológia tudója ugyanis képes felfogni az ember sorsát, a világegyetem folyamatait és a teremtést a maga teljes valójában, megérti azok működését, megismeri a benne elfoglalt helyét és szerepét. Az igazi asztrológia egy olyan lehetőséget kínál, amely az ember számára régen elveszett: megérteni a sorsot és összhangban lenni vele.
Az asztrológus feladata ebből adódik: tolmácsolja a láthatatlant, lefordítja a lélek titkait, s ezúton támogatja az ember önmegvalósítását. Sokan abban tévednek, hogy az asztrológiát összetévesztik a bolygók és a csillagok mozgásából levont következtetésekkel. Mások statisztikai adatokra vagy szimplán emberi megfigyelésekre hivatkozónak vélik. Az asztrológia ezzel szemben egy életismereti ágazat és az emberiség fejlődése szempontjából egy nélkülözhetetlen kellék.

Együttállások

Minden égi objektum teremtve lett, s rendelkezik valamilyen intelligenciával és erővel. A modern ember ezt nem ismeri. Kicsit olyan a helyzetünk, mintha egy sejtnél egymilliószor kisebb molekulalényekként állnánk a saját testünkben és azt latolgatnánk, hogy azok a tőlünk összehasonlíthatatlanul hatalmasabb szervek vajon rendelkeznek-e élettel, mi mozgatja őket és vajon hatással vannak-e a mi életünkre. Példánkban az ember a parány és a test a kozmosz. Na, ezek tükrében ember legyen a talpán, aki elmagyarázza, hogy valójában mi, töpörödött molekulalények (emberek) teljes mértékben attól függünk, hogy a nagy sejt, amelynek mi az alkotói vagyunk, hogyan dönt. A sejt pedig függ a szerv többi sejtjétől. A szerv a többi szervtől. A többi szerv pedig a szervezetet vezérlő tudattól, tudatalattitól és tudatfelettitől és így tovább.

Maradjunk annyiban, hogy a csillagok és a csillagképek energiájukkal nem csak befolyásolják, hanem nagyon-nagyon meghatározzák a Föld és mindenkori lakóinak az életét és a sorsát. Így működik a rendszer. A csillagoknak és az egyéb égi objektumoknak intelligenciája és ereje folyamatosa sugárzódik ránk. Ennek egyik cáfolhatatlan bizonyítéka a csillagok fénye. Ugyanakkor vannak magasabb dimenziók, amiket nem látunk fizikailag, amelyek attól különlegesek, hogy a fénynek nem kell nagy utat – fényéveket – megtennie, mire ideér, hanem hatásaikat szinte azonnal kifejtik ránk. Magyarul nem telik hosszú időbe, hogy egy fizikailag távoli csillagból vagy csillagképből elindult információ vagy erő ideérjen, mert a „sokadik” dimenzióban nincs távolság.
 
Amikor bizonyos csillagok és bolygók (többnyire ezeket ismerik a legtöbben) a Földről nézve a háromdimenziós valóságban is egy bizonyos módon helyezkednek el, akkor különféle konstellációk (elrendeződések) jönnek létre. Ezek közül most csak egyet ragadok ki: az együttállást, más néven a konjunkció. Az együttállás során egy tökéletes geometriai minta jön létre: a planéták úgy sorakoznak fel egymás mögé/mellé, hogy a Földről nézve nulla fokos szöget zárnak be. Az ilyen aspektus nagy erejű, s ebben nem számít a fényszöget alkotó planéták egymástól való távolsága. Ha én ezt az együttállást látom, vagy kiszámolom, akkor megfigyelhetem a hatásait.

A konjunkció hatásai változók. Az érintett két vagy több planéta jellemzői együttesen mutatkoznak meg az együttállásokban és erejük koncentráltan jelentkezik. Aligha meglepő, hogy az együttállás potenciálisan minden hatást egyesít, de legfőbb ismérve az erőteljessége. Az asztrológia szerint sokkal erősebb és közvetlenebb hatású, mint bármely más sugárzás.

Kozmikus együttállások

Együttállások létrejöhetnek egyfelől a naprendszeren belüli planéták között, másfelől galaktikus szinten is. Ugye, érezzük, hogy a galaktikus együttállások hatása legalább olyan jelentős, mint a hozzánk közelebb lévőké? Illetve, ami még elmondható, hogy a galaktikus együttállások lefolyása nagyobb intervallumot ölel fel emberi léptékben mérve, mint a lokálisak. Például a Kos csillagkép előtt kb. 2160 év alatt utazik a naprendszerünk, vagy a küszöbön álló Vízöntő korszak is nagyjából ennyi évet fog igénybe venni. Ez még nem együttállás, pusztán a léptéket mutatja.

Az emberiség fizikai és lelki evolúcióját az együttállásokból sugárzódó energiák döntően befolyásolják. Például az imént említett zodiákus kör (Kos, Halak, Vízöntő...) hatásai adják az emberiség egyes világkorszakainak és történelmi éráinak a főbb jellegeit. Nem véletlen egy őskor, egy ókor, egy sötét középkor, egy felvilágosodás stb.

Ezen felül az asztrológusok azt is meg tudják állapítani, hogy az egyes energiák milyen hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Ne felejtsük el, hogy a testünk és az auránk bizonyos értelemben a csillagok energiáiból lett összegyúrva, s a velük való kölcsönhatásokból kapja folyamatosan az éltető és fejlesztő energiákat.

Azt minden nő sejti és érzi, hogy a gondolkodását sokkal erősebben befolyásolják a Hold-állások, mint a férfiakét. A nőknél az egész menstruációs szakaszt, illetve a menstruációnak a milyenségét is befolyásolja a Hold-állás. Ez máris egy olyan jelentős tényező, amin keresztül tetten érhető a bolygóállások hatása. Az ember gondolkodását, hangulatállapotát és érzékeit elsősorban a Hold-állás befolyásolja, de ezen felül más egyéb együttállások is. A galaktikus bolygóegyüttállások viszont egyformán hatnak a nőkre és a férfiakra.

A Plejádok, vagyis a Fiastyúk csillagkép központi csillaga, az Alcyone körül halad, kering a naprendszerünk. A 2012-es téli napforduló egyes számítások szerint éppen egybeesik egy ilyen 25625 évig tartó keringési ciklus lezárulásával. Ez a dátum megegyezik egy még nagyobb, 225 millió évig tartó ciklus végével, amely a Plejádok egész csillagrendszerére vonatkozik. Sőt még egy ettől is sokkal hosszabb keringési periódusnak is a végéhez érünk idén, amely pedig a Tejútrendszer központi csillaga körüli asztrális tánccal függ össze. Ha mindezt összevetjük, akkor érezhetjük, hogy micsoda összhang és egymásra hangoltság uralkodik a kozmoszban. A 2012-es komoly fordulópontot is kozmikus együttállások fogják meghatározni a maja-kutatók szerint: a Föld és a Nap együtt fog áll a Tejút központjában lévő „sötét hasadékkal”, illetve kozmikus kapcsolat jön majd létre a Vénusz, a Nap, a Fiastyúk és az Orion között.

A NASA által Planet-X néven nyilvántartott Nibiru közeledése szintén okozhat kozmikus együttállásokat. A legutóbbi ilyen konjunkciója a Nibirunak az ősi sumer kőtáblák szerint a Nappal és a Földdel való együttállása volt, amelynek hatására néhány száz kilométerrel arrébb tolódtak a Föld mágneses pólusai. Az északi pólus Grönlandról átkerült Kanada északi szigeteire.

Mindebből talán kitűnik, hogy miért érdemes számolni az együttállásokkal. A 2012-es esztendő több különleges kozmikus szintű bolygóegyüttállást tartogat a számunkra, úgyhogy lesz alkalmunk testközelből megtapasztalni a hatásaikat.

Boldog napot!