Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emberiség történetének valódi téridő-kerete

2012.03.13

Az emberiség történetének

valódi téridő-kerete

 

( Sári Izabella, egy Kanadában élő magyar kontakta-hölgy,

elhozta az emberiség történetének valódi kulcsait. )

/ Rövidített, javított változat /

 

Az Omniverzumban és az Univerzumokban minden tökéletes rend szerint működik. A kicsi és nagy események, a mozgás és a változás folytonossága, örökkévalósága pontos ciklusokban történik, az örökké táguló tudat dimenziókat átívelő spirálján.

A Föld mint otthonunk, a Föld mint misztérium iskola, az emberiség kísérletének “laboratóriuma”, szeretett Földanyánk, Gaia a tudatossággal rendelkező, multidimenzionális, csodálatos Bolygóistennő, úgyszintén pontos ciklusokban halad, egységben és harmóniában az Univerzum ciklusaival.

A Föld Nagy Ciklusai vagyis korszakai “üzenetek sorozatával” jöttek hozzám. Amikor kikristályosodott előttem, hogy Legfelsőbb Énem mibe is vezet bele, meglepődtem. Akkor értettem meg, majd négy évtized után, hogy miért kellett földrajzot végeznem a természettudományi karon és vele párhuzamosan történelmet a bölcsészkaron. E két terület tanulmányozása tette lehetővé minden idők legbriliánsabb csalásának a téridő hamisításának a megértését, és vele együtt a tér dinamikáját az idővonalon!

 

 

A FÖLD NAGY IDŐ-CIKLUSAI

Napjaink gyorsan változó világában egy NAGY KORSZAK és egyidejűleg egy MEGACIKLUS végén járunk. Minden Nagy Korszak pontosan 250 millió földi év, egy Megaciklus pedig 6 Nagy Korszakból áll. És mi most az utolsó Megaciklus hatodik 250 millió éves korszakának a végén vagyunk. Az előző Megaciklusok “történelme” lezárult, a legendák a csillagokban vannak felírva az égre és az Akasha-krónikák őrzik az Alcyone könyvtárában őket.

Az utolsó Megaciklust a korszak másodpercre pontos befejeztével Mu Királya és Királynője fogja lezárni, mielőtt indulna a következő Megaciklus első Nagy Korszaka, a következő tudatossági szintekbe átívelt dimenzionális váltás után.  Ez a váltás, amit a testben való felemelkedésnek is nevezünk, az emberiség kísérletének is a következő szakaszát jelenti, a harmadik dimenzió korlátait túlhaladva, a magasabb szintű tudatosság tágult dimenzióiban.

Az emberiség, illetve az emberi tudat fejlődését kísérve, az utolsó Megaciklus utolsó három Nagy Korszakát, tehát az elmúlt 750 millió év történéseit foglalom össze Lemúria megalapításától napjainkig. Az utolsó Megaciklus első három Nagy Korszakában nem volt én-tudat, az inkább Gaia fejlődésében jelentős és az előkészületekben az emberiség kísérletének a megkezdéséhez.

A harmadik 250 millió éves ciklus a hüllők korszaka volt, akkor voltak lenn a Nibiruiak; Annu, Enlil és Enki azzal a feladattal, hogy előkészítsék a feltételeket a Földön az emberiség kísérletéhez; s közben a Földön található arany segítségével rendbe hozzák a galaktikus háborúkban teljesen tönkrement légkörüket.

A Megaciklus negyedik 250 millió éves korszakával, Lemúria megalapításával kezdődik az “Emberiség Kísérlete”. Minden 250 millió éves Nagy Korszak öt 50 millió éves Alkorszakból áll, az Alkorszakok pedig tíz 5 millió éves  Kis Ciklusból. A maják az idő őrei, az általuk ránk bízott naptárkő a Nagy Ciklusokat mutatja, és a ciklusok tökéletes egységét a vonalon futó idő és a galaktikus idő spirálján.

A Megaciklus utolsó három Nagy Korszaka a vonalon futó idő 750 millió évét foglalja magába, a galaktikus időspirálon viszont ez 37.500 galaktikus év. A Megaciklus teljes időtartama egy milliárd 500 millió földi év illetve 75.000 galaktikus év. Az utolsó galaktikus év ( az utolsó 20.000 év ) játékában ezt használták fel a briliáns idő hamisításra: a galaktikus évek számát földi éveknek minősítették.

Ezáltal egy aránylag rövid időintervallumot fabrikáltak, ami könnyen manipulálható, illetve alakítható az érdekek szerint az emberiség megtévesztésére; és ebben rejlik az időhamisítás zsenialitása.  A történészek, meg az akadémikusok, akik egyébként is minden időben és térben az adott hatalmi rendszer politikai játékának megfelelően irányítják a köztudatot, ezáltal egy maximum 75.000 éves időszakasz keretein belül mozognak, a tagadás tagadásának elvén hamisítva ( azaz tagadják, hogy hamisítanak ) a valóságot a játék illúziója részeként.

A Nagy Ciklusok beazonosíthatók a nagy földtörténeti korszakokkal, még az utolsó galaktikus év játékának zűrzavarában a teljesen diszharmonikussá hamisított időtartamok és az összezavart alkorszakok ellenére is.  A diszharmonikus idő intervallumok lehetetlenné teszik a szinkronicitás érzékelését, vagyis a mikro- és makrociklusok váltakozásának a tökéletes rendjét és harmonikus voltát.

A 3-ik dimenzió korlátai között – a vonalon futtatott idő ciklusainak a diszharmonikus ábrázolása és ennek beépítése a köztudatba, elkülönítette az emberiséget az Univerzum Egységétől és az Egység szinkronicitás általi érzékelésétől. A zseniális időhamisítás az emberiség történelmét egy rövid, diszharmonikus beosztású idő intervallumba hozta át, a geológia pedig az Univerzum és a létezés egységétől teljesen elkülönülten, de ugyanúgy diszharmonikus időbeosztással, a Föld korszakait “tanulmányozza”. Ennek ellenére, a Nagy Korszakok tökéletes rendje fellelhető a geológiai korszakokban is :

- Paleozoikum, vagyis a földtörténeti ókor minden kétséget kizáróan beazonosítható a lemúriai korszakkal, amely 750 millió évvel ezelőtt kezdődött és 500 millió évvel ezelőtt fejeződött be.

- Mezozoikum, vagyis a földtörténeti középkor egybeesik Atlantisz Korszakával, mely 500 millió évvel ezelőtt kezdődött és 250 millió évvel ezelőtt fejeződött be.

- Kainozoikum, vagyis a földtörténeti újkor azonos a Megaciklus utolsó illetve hatodik Nagy Korszakával, 250 millió évvel ezelőtt kezdődött és napjainkban fejeződik be.

Az Univerzumban minden az Isteni, azaz tökéletes rend szerint működik, nincsenek diszharmonikus időtartamú és beosztású idő ciklusok, és mivel a Föld része az Univerzumnak, ezáltal nincsenek a Földön sem. Azonban, az Egységtől és az Egyetemes tudástól csakis az idő illúziójának a diszharmonikus ábrázolásával lehet/lehetett elkülöníteni az emberiséget.

Most, az utolsó Megaciklus utolsó Nagy Korszakának a befejeztével, elérkezett az idő ennek a megértésére, mert kezdődik az új megaciklus első nagy korszaka, ami az elkülönülés helyett az Egység és az Egyetemes Tudás fény frekvenciáján működik. Az elmúlt Nagy Korszakokat le kell zárni, a kollektív és egyéni karmikus leckékből kivont bölcsességet be kell integrálni, ezért szükséges megérteni az elmúlt három nagy korszakot és elválasztani a valóságot az illúziótól, azaz elválasztani a valóságot az utolsó galaktikus év játékának a hamisításaitól.

Az alábbi táblázat a geológiai korszakok diszharmonikus és harmonikus felosztását ábrázolja:



Az időhamisítás, illetve a galaktikus évek számának földi évekké minősítésével az emberiség történelme a Negyedkor utolsó pillanataira lett leszűkítve és ez adott lehetőséget a másik briliáns csalásra, a  tér meghamisítására.

A Quarter vagyis a Negyedkor utolsó pillanataiban a Földfelszín arculata már a mai térkép, a mai kontinensek, a mai óceánok és tengerek alakját vette fel! Elkülönítve a földtörténeti koroktól, a tér dinamikája nélkül, a mai térkép alkalmazásával, könnyen megtéveszthető az emberiség Lemúria és Atlantisz múlt homályába vesző legendáinak valóságáról és Lemúria, Atlantisz térbeli elhelyezkedéséről.

Lemúria megalapításának idején, pontosan 750 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti ókor vagyis a paleozoikum kezdetén, egyetlen egy kontinens létezett a Rodinia. Neve az orosz Rodin vagyis „Anyaföld”, illetve „Szülőföld” szóból ered, de nevezik őskontinensnek vagy szuperkontinensnek is; és egyetlen egy óceán volt, az úgynevezett őspacifikum vagyis az ősóceán.

Lemúria ezt a Rodiniát-t vagy őskontinenst foglalta magába, kiterjedt az egész kontinensre és központja ott volt, ahol a Föld Szíve Dobog. Oda érkezett Mu nagy hajójával Adama, azaz Ádám, Dal-Univerzumból lehozva, a Szíriuszon ( maszkulin minőségben ) és a Plejádokon ( feminin minőségben ) keresztül Lemúria megalapítóit. Ott épült fel, mai szóval kifejezve a „főváros” azaz a Maghaza Központja a beavató Piramis-kompexum és a Szellemi Központ, tágabb környezetében pedig Maghaza működését támogató piramisok és csillagvizsgálók.

A geológusok, akik a lemez tektonikával foglalkoznak már „behozták” a geológiába a tér dinamikáját, amit leegyszerűsítve közérthetően, kontinensvándorlásnak neveznek; ám a tudat fejlődésétől elkülönített, diszharmonikus időbeosztású geológiai korszakok lehetetlenné teszik a szinkronicitás, vagyis az ismétlődő egybeesések érzékelését, a pontos és az univerzum ciklusaival harmonikus ciklikus ismétlődését a tér mozgásának. És ebben rejlik a térhamisítás zsenialitása.

Minden 50 millió éves Alkorszak és a 250 millió éves Nagy Korszak végén pólusváltással, azaz a nemek cseréjével a tér dinamikája a Földfelszín arculatát.

Az univerzumban minden állandó mozgásban van a tudat fejlődésének állandóan táguló spirálján.

A tér dinamikájának a tudat fejlődésétől elkülönített mai vizsgálata elszakítja az emberiséget az egyetemes tudástól és a térmozgás mozgatóerőinek megértésétől, mert az Alkorszakok és a Nagy Korszakok végén felszabaduló belső erők, a Magma feszítő ereje, nem más, mint az emberek által a korszakon át Földanya testébe lehorgonyozott bensőjükben lévő energiák összessége. Amilyen energiákat horgonyoztunk le nap mint nap egy korszak alatt, azt nyilvánítja meg Földanya a korszak végén, önmaga, az emberiség és az egyetemes fejlődés érdekében.

Földanya tisztulásának is szokták ezt nevezni, de ez attól sokkal több és teljesebb lépés a fejlődés spirálján.

Az alábbi térkép a geológusok által rekonstruált, 750 millió évvel ezelőtti Rodinia-t ábrázolja. Alakja és formája megegyezik az üzeneteimben látott Földrésszel, csak a Földgömbön való elhelyezésében van különbség :




Figyeljék meg ezt a térképet! Itt a sötétbarna színnel ábrázolt területek - mai tudományos elnevezéssel kratonok vagy másképpen a földrészmagok - a szárazföldként mai is létező kontinensek magját jelöli.

A Baltikum, vagyis a Feno-Szarmát pajzs ( Észak- és Közép-Európa kratogén magja ) itt a térképen a legdélibb rész, majd figyeljék meg ezen a baltikumi pajzson a Déli-sark pozícióját:

A 750 millió évvel ezelőtt a Megaciklus harmadik 250 millió éves Nagy Korszakának a negyedik 250 millió éves Nagy Korszakra váltásakor pólusváltással ez a déli-sarki terület lett az Északi-sark!

És máris nyilvánvaló és érthető, hogy hol szállt le Mu Nagy Hajója és hol volt Lemúria központja. Azért fontos ezt megérteni, mert minden nagy korszak végén megtörténik a pólusváltás, a polaritás, vagyis a nemek cseréje.

Ekkor, minden Nagy Korszak kezdetén, a Föld éppen ellenkező irányba kezd forogni, mint az előző Nagy Korszakban, és az adott korszakra az lesz a Föld forgási iránya. A lemúriai korszakban ( Paleozoikum ) a Föld nyugatról keletre forgott, a nap látszólagos mozgása kelet – nyugat irányú volt; Atlantiszi Korszakban (Mezozoikum) a Föld forgása keletről nyugatra történt, a nap látszólagos mozgása pedig nyugat – kelet irányú volt; és az utolsó Nagy Korszakban (Kainozoikum) a Föld ismét nyugatról keletre forog, a nap látszólagos mozgása kelet – nyugat, vagyis a nap keleten kel és nyugaton nyugszik azaz tűnik el a látóhatár alján. És ez az utolsó Nagy Korszak a Megaciklus végén, ismét pólusváltással és a polaritás, azaz a nemek cseréjével végződik, és kezdődik az új megaciklus első nagy korszaka!

De, itt most sokkal többről van szó, mint a következő Nagy Korszak kezdetéről a Földön. Most nem csak a Föld meg a Naprendszer ciklusai, de a plejádi, sőt a szíriuszi ciklusok is most végződnek és a Galaxis ciklusai is EGYIDEJŰLEG; és kezdődnek az ÚJ CIKLUSOK nem csak az Univerzum, hanem az Omniverzum minden szegmensében. Ez teljes és hatalmas változást hoz a tudatosság fejlődésében, a tudatosság örökké táguló spirálján.

És a Földanya változásaihoz visszatérve, a Naprendszer és maga a Napunk változásai is számottevőek, amely a Fehér Csillag megszületésével, az Új Föld első ciklusának kezdetével válik nyilvánvalóvá.

 

A FÖLD TENGELYE

Az Univerzumban és az Omniverzumban minden a tudatosság körül forog. A Galaxis, az égitestek vagy a Föld tengelye nem más, mint a tudatosság tengelye, ami körül a megnyilvánuló valóság forog.

Az egyéni tengely, a KA-csatorna (a gerincoszlop mellett halad a talpponttól a korona-csakra csúcsáig) az egyéni tudatossági szint minőségével bír, és a megnyilvánuló valóságunk e tengely körül forog. Egyszerűen fogalmazva, minden teremtésünk e tudatossági tengely körül forog. Amennyire tudatosak vagyunk önmagunk korlátaira, de vállalt feladatunkra és a vállalt szerepeinkre is, a dimenzionális korlátokra és a teremtő képességünkre, az nyilvánul meg teremtett valóságunkban, bár egyéni és főleg társteremtéseink módosulnak a kollektív tudatosság, illetve a dimenzionális korlátok által a 3D kódolt rendszerében.

A bolygó tengelyét a kollektív tudatossági szint minősége jellemzi; a kollektív tudatossági tengely körül forog teremtett világunk. Ennek tudatában egyértelmű a világra jellemző kapzsiság, hatalomvágy, az ego elkülönült, önös törekvése.

Ezen a tudatossági tengelyen keresztül érkeznek hozzánk az Univerzum különböző csillag-valóságainak energiái, attól függően, hogy a Föld tengelye melyik csillag valóságra mutat az északi póluson keresztül, és melyik csillag valóságenergiái tartják ezeket az energiákat a déli pólus felett. Ezeket a beérkező energiákat a dimenziónak megfelelő csakra alakítja át az emberek számára értelmezhető energiákká. A 3D-ben a harmadik csakra, vagyis a napfonat az „energiaértelmező”. A napfonat-csakra az ego, a hatalomvágy, az agresszió (harag, düh) és a félelmek erő központja. Így máris érthető a világ, a teremtett valóság, ami a kollektív tudatossági tengely körül forog!

A Megaciklus 4. Nagy Korszakában ( 750 - 500 millió év között ), a lemúriai korszakban a Föld tengelye merőleges volt, a szív-csakrán haladt keresztül és Nimródra, azaz az Orion övének középső csillagára mutatott – a gizai Nagy Piramisok tengelye és tájolása ezt mutatták az elmúlt korszakokon át ( Vagyis a három gizai piramis megfelel a három Orion-öv csillagának ). – Az Északi-sark ott volt, ahol a Föld Szíve Dobog, felette Nimród ragyogott, a tudatosság tengelyén, a Teremtő, a Minden Ami Van – mert a térben, és nem a az égbolt síkján, a hatalmas Orionban benne van minden, ami van – Nimród Fénye és energiája érkezett a Földre, amit a szívcsakra, a szeretet otthona alakított át az emberek számára értelmezhető energiákká. A Déli-sark felett a Kígyótartó csillagkép ragyogott és beavató misztériumával tartotta a beérkező energiákat.

Amikor a Föld tengelye merőleges, nincsenek éghajlati zónák, az egész Föld felszínén trópusi éghajlat alakul ki ( ezt bizonyítja, hogy paleozoikumi őspáfrány-kőszenet találtak az északi Spitzbergáktól egészen a déli Antarktiszig ) és egész éven át napéjegyenlőség van, tehát a napi és az évi természetes ciklusok harmonikusak. A polaritás így ebben a korszakban egyensúlyban volt, hiszen Nimród Fénye érkezett a tengelyen át, és a Kígyótartó csillagkép tartotta az energiákat. Az egyenes tudatossági tengely a valóság „egyenes” értelmezését is jelentette.

600 millió évvel ezelőtt, miután az 5D-s Lemúria felemelkedett a Plejádokhoz ( erről A Tér Dinamikájában bővebben lesz szó) az energetikai szakadás következtében a polaritás egyensúlya is „megszakadt” és a befogadó-teremtő női energia vált dominánssá. Ezzel egyidejűleg a Lyra-beliek ( a Lant csillagképbeliek ), a világűr uralomra törekvő harcosai megtámadták az Orion csillagképet, majd 550 millió évvel ezelőtt a Naprendszert is.

„Nimród elment”, vagyis a Naprendszer pályasíkja megbillent és a Föld tengelye a Vega-ra ( a Lant csillagkép alfájára ) mutatott. Ezek az energiák érkeztek a tudatosság egyenes tengelyén át, a szívcsakra által értelmezve és a Galamb ( Columba ) csillagkép valósága tartotta az energiákat; vagyis, a Galamb szelíd energiái tartották a harcos-maszkulin lyrai energiákat.

A lemúriai Nagy Korszak végi pólusváltáskor, 500 millió évvel ezelőtt, a polaritás,  vagyis a nemek cseréje megtörténtével Atlantiszi kor kezdetével a Föld az ellenkező irányba kezdett forogni. Ezt úgy mondhatnánk egyszerűen, hogy „megfordult a világ”. Ahol addig kelet volt, most ott lett nyugat, s ahol addig észak volt, ott lett dél. A minőségi változás az örökké táguló tudatosság spirálján elsősorban is abban nyilvánult meg, hogy a befogadó, azaz teremtő női energia helyett, a megnyilvánító férfi energia vált dominánssá. A pólusváltás nem jelenti a bolygó földrajzi, azaz térbeli megfordulását, csak a forgás, illetve az áramlás irányának a változását. Míg a 3D-s Lemúriában a női-teremtő energia az északi pólust jellemezte, Atlantiszi korban a férfi-megnyilvánító erő lett az északi pólus jellemzője. A Vega beáramló energiái a maszkulin minőség által lettek lehorgonyozva a Földbe.

Atlantisz Második Fénykorának a kezdetével, 350 millió évvel ezelőtt a Lyra csillaga valóságában helyre állt az egyensúly, mert a szakadár/harcos Lyra-beliek elveszítették csillaguk támogatását és a Föld valóságába „zuhantak”. Ezáltal a Föld pályasíkja megbillent és a tudatosság tengelye a Sasra, pontosabban az Altairra ( a Sas, vagyis az Aquilla csillagkép alfájára ) mutatott. Atlantisz korszakának utolsó két Alkorszakában ezek az energiák érkeztek az egyenes tengelyen át, a szív-csakrával értelmezve és a maszkulin minőség által lehorgonyozva a Föld valóságába. Az anunnaki Sas-energiáit az Egyszarvú ( a Monoceros csillagkép ) valóság tartotta fenn.

Atlantisz gigászi kataklizmája következtében a Föld tudatossági tengelye kibillent és a pólusok elhagyták helyüket, a  ferde tengely már nem a szív-csakrán haladt keresztül, hanem a pólus félúton a napfonat és a szív-csakra között állapodott meg. Az energiákat a 3D-nek megfelelően a napfonat-csakra alakítja át, nem a szív, hanem az elme a domináns, hiszen a szív-csakra általi értelmezés Atlantisz bukásához vezetett. Ez a megállapítás már a ferde tengely ferde értelmezését tükrözi, és mutatja a korszak minőségi jellegét, vagyis, hogy a szív szolgálja az elmét.

Atlantisz kataklizmájával nemcsak a Föld tudatossági tengelye ferdült el, hanem kibillent a pályasíkja is a Naprendszerének pályasíkjával együtt. Az atlantiszi Nagy Korszak-végi pólusváltással, 250 millió évvel ezelőtt, a mesterséges merkaba-mező következtében ( erről A Tér Dinamikájában lesz magyarázat ) a ferde tengely ismét az anunnaki-Sasra mutatott. A polaritás, azaz a nemek cseréje megtörtént, az utolsó Nagy Korszak kezdetével a forgás iránya megváltozott, de Altair energiái a maszkulin minőség dominanciáját erősítették.

A ferde tudatossági tengely a valóság ferde értelmezését is jelenti, amellett ráhajlása az ekliptika síkjára az éghajlati övezetek kialakulását eredményezte meg a nappalok és az éjszakák nem egyenlő hosszát. Ez diszharmonikussá változtatta a harmonikus napi és évi ciklusokat. Ezek a természetesnek minősített diszharmonikus ciklusok, valamint a ferde tengely általi ferde értelmezés, tökéletes alapul szolgált az utolsó galaktikus év játékában a briliáns tér-idő hamisításnak.

Az északi és a déli sarkon a poláris éghajlat következtében vastag jégsapka képződött. Ez áldásnak bizonyult a korszak alatt, mert a poláris nyílást több km vastag jég fedte és ez nagy mértékben gyengítette az anunnakik Sas-energiáinak beáramlását a Belső Föld valóságaiba.




2 millió évvel ezelőtt, a Tejút-galaxis csillagmagjainak leszületésével a Földre, mint a lélekfejlődés misztérium iskolájába, a tengelyhajlás kb. felét veszítette ferdeségéből és végre elhagyta az anunnaki-Sast, és azóta is a Felemelkedés Szekerére, azaz a Kis Göncöl Szekérre mutat. Ezáltal a Szekér, vagyis a Felemelkedés energiái áramlottak és áramlanak a Földre, ezeket az energiákat az Oktáns ( Octans ) csillagkép háromszöget mutató, a dualitást meghaladó és a trialitást erősítő energiái tartják, azonban a vastag jég a sarkokon ugyanúgy gyengítette ezen energiák beáramlását, mint az anunnaki-Sas energiákét.

Azonkívül az anunnakik, érdekeiknek megfelelően, kivonták a női-teremtő energiát a valóság teremtés folyamatából, s maradt csak a férfi-megnyilvánító energia, a nyers fizikai erő.

Erre csak 1987-ben, a Galaktikus Föderáció Harmonikus Konvergencia alatt tartott ülésén derült fény, amikor arról volt szó, hogy a Szekér energiáinak hatása lényegesen gyengébb a vártnál, azaz a tervezettnél. Ekkor vált nyilvánvalóvá a ferde tengely = ferde értelmezés következménye is, és a játék briliáns téridő-hamisításának a hatása is, a 3D-s anunnaki kódolt rendszerében.

Az elmúlt 24 év bölcsességtanításai, a 11:11 mesterenergia csillagkapu nyitásai, az információt Földre hozó – a játék alatt kiiktatott – Fényörvények és Átjárók újraaktiválásai és a fényhozók törekvései mind arra irányultak és irányulnak, hogy a Szekér és a Felemelkedés Energiái teljes mértékben eljussanak az emberi szívekhez, mert a Nagy Központi Napból kiáramló frekvenciát csak a szív képes befogadni és túlvinni az elme korlátain.

Most, a Megaciklus utolsó Nagy Korszakának végén, a Pólusváltás során a tengely ismét kiegyenesedik,  az eredeti helyére kerül és Nimródra mutat. Ez jelenti tehát Nimród következő eljövetelét is – amikor az egyenes tengely ismét a szív-csakrán halad keresztül, és az Északi-sark ismét ott lesz, ahol a Föld Szíve Dobog, felette pedig a Nimród ragyog,  és az energiákat ismét a Kígyótartó csillagkép tartja a Déli-sark felett.

A polaritás Nimród által egyensúlyba kerül, a napi és évi ciklusok harmonikusak lesznek, mivel az egyenes tengely miatt állandó a napéjegyenlőség, ezért évszakok sem lesznek. A valóság értelmezése így egyenes lesz, és a tudatosság felemelkedik a napfonat-csakra általi értelmezésből a szív-csakra általi értelmezésbe. S ez végét jelenti annak is, hogy a szív szolgálja az elmét, azaz, hogy döntéseink és választásaink egy kódolt rendszer társadalmi, erkölcsi, vallási stb. elvárásainak megfelelően - az ego kifejező eszközeként - az elme akaratát és nem a szív szavát követik.

A következő Megaciklus első Nagy Korszakának kezdetével, elkezdődik az emberiség, a nemi jellegű fizikai test kísérletének a következő szakasza. Az Új Föld 5D-s közegében a szív általi értelmezés túllép az elme 3D-s korlátain, így az érzékelési skálája kiszélesedik az örökké táguló tudatosság spiráljának magasabb frekvencia-tartományaiban, és a kollektív, illetve egyéni karmikus leckéket beintegrálva a Szent Elme a beintegrált bölcsességgel szolgálja a Szent Szív szeretetét.

 

A KARMIKUS LECKÉK

A karmikus univerzumban a lélekfejlődés a karmikus leckék megtanulása és beintegrálása által történik. Egy-egy Megaciklus minden Nagy Korszakának megvannak a sajátságos karmikus leckéi, amit a korszak kollektív karmikus leckéinek is nevezhetünk. Minden Megaciklus hat 250 millió éves Nagy Korszakból áll, minden Nagy Korszakban öt 50 millió éves Alkorszak van, és minden Alkorszakot tíz 5 millió éves Kis Ciklus alkot. A 250 millió éves Nagy Korszakok végét 5 galaktikus nap, azaz 2.500 földi év ( 1 galaktikus nap = 500 földi év)  vagyis, az Időn Kívüli Napok követik. Ekkor történik meg a vonalon futtatott földi idő kiegyenlítése a galaktikus idővel. A korszak alatt megtanult karmikus leckékből kivont bölcsesség beintegrálása, és a korszak lezárása, ami Mu Királynőjének és Királyának a feladata és Nimród jelenlétében történik.

Az emberiség, azaz a nemi jellegű fizikai test kísérletének, illetve fejlődésének első szakaszában, az egyéni karmikus leckék a kollektív karmikus leckékből fakadnak. Mondhatnánk úgy is, hogy a kollektív karmikus leckéket, minden egyes lélek, a saját egyedi fejlődési ütemében és szintjén, tapasztalati úton sajátítja el, és egyéni szinten erősíti meg.

A magasabb dimenzionális szinteken, az emberi test kísérletének következő szakaszában, az egyénileg elsajátított karmikus lecke, a belőle kivont bölcsesség rögtön beépül az egyén tudati tengelyébe, és az információ tökéletes áramlásának köszönhetően nyomban a kollektív tudat tengelyébe áramlik és onnan azonnal minden egyén tudatossági tengelyébe, ily módon egyidejűleg emelve a kollektív és az egyéni tudatossági szintet is.

 Most, az utolsó Megaciklus hatodik Nagy Korszakát követő 5. Időn Kívüli Nap végén vagyunk. Ezt az elmúlt 2.500 évet tartják a játék illúziójában az úgynevezett „történeti” időnek. Ide sűrítik bele a minden szinten és módon manipulált, azaz hamisított történelmét az emberiségnek, az ókortól napjainkig. Rendkívül fontos megérteni, hogy ez miért és miként  történik. Mert az ötödik nap végén a váltás megtörténik, csak nem mindegy, hogy mit, azaz milyen bölcsességet integrál be az emberiség és hova irányítja tudatossági tengelyét, mert az lesz az uralkodó energia minőség a következő Megaciklus első Nagy Korszakában!

Ez az emberiség szabad választása által történik, és ezt a választást irányítani és befolyásolni kizárólag és csakis a téridő hamisításával lehet, a ferde tengely = ferde értelmezés által nyújtott lehetőséget kihasználva, valamint az Univerzum információáramlását kiiktatva. És ezt tették az anunnakik, lezárták azokat az erőközpontokat amelyeken keresztül az információ a 3D-s közegbe juthatott volna, a diszharmonikusan futtatott idővonal pedig elszakította az emberiséget az Univerzum Egységétől és Harmóniájától, és az Egyetemes Tudástól.

Atlantisz kataklizmájával megsemmisült a Föld Akasha-lemeze, ennek hiányában aránylag könnyen lehetett hamisítani a legendákat, egyből többet fabrikálni, meg több legendát összevonva egyet csinálni, átírni az értelmét a hamisított térben és időben az anunnaki érdekek szerint. A játék illúziójában a felejtés fátyla ezt csak megkönnyítette, mert a sejtemlékezet által felidézhető Tudás éber tudatosságban nehezen bizonyítható a briliáns téridő hamisítás következtében, azonkívül a 6,5 milliárd csillagmag ezzel nem rezonál együtt, azaz ez nem része sejtemlékezetének, hiszen mindössze 2 millió éve jöttek a Földre, a Föld misztérium iskolájába tanulni.

750 millió év sejtemlékezete csak a fizikai testben itt lévő lemúriaiak és az 500 millió év sejtemlékezete, csak a fizikai testben itt lévő lemúriai-atlantiszi népesség része, akik összesen, Kryon szavaival, nem egészen egy százaléka az emberiségnek. Ennek tudatában teljesen nyilvánvaló az idő, a vonalon futtatott idő és a tér hamisításának a lényege.

És arra a kérdésre, hogy miért volt mindez az anunnakik érdeke, a válasz igen egyszerű : megszerezni a Föld és az emberiség örökségét, az érzelmi testet és a 12 helixes DNS-t fizikai testben. Mert aktív 12 DNS helixszel a fizikai test mind a 12 dimenzióban funkcionál.

Az anunnakik 2010 áprilisában való távozása után beindult a világméretű tisztulás mindenütt, de erről a Tér Dinamikájában lesz bővebben szó. Amit itt ismételten hangsúlyozok :

A szívek megnyitása, mert csak a szív képes befogadni az Atya-Teremtő-Nimród vagy légyen bármilyen névvel nevezve, Fényét és energiáját, a teremtő Fény szeretetét és csak a  szív képes a feltétel nélküli szeretet által túllépni az elme korlátain, az ego önös elkülönültségéből a szeretet egységébe lépni, azaz a tudatossági tengelyt Nimródra irányítani. Ezt megtéve Nimród újra eljő.

Ez a kozmikus pillanat pedig maga a változás, az 5. Időn Kívüli Nap utolsó perce, az új ciklusokra váltás az Omniverzum minden szegmensében!

Nimród újra eljövetelével az utolsó Megaciklus utolsó 3 Nagy Korszakát Mu Királynője és Királya zárja le, Nimród Fényében. Az elmúlt 3 Nagy Korszak, a 750 millió év karmikus leckéinek a bölcsessége, a korszakok lezárásával épül be a kollektív és az egyéni tudatosság tengelybe.

Amíg a korszakok nincsenek lezárva, a karmikus leckék összemosódnak és újra és újrateremti az emberiség az egyéni és a kollektív karma beteljesedését. Az utolsó galaktikus év játékának illúziójában a felejtés fátylával ez még inkább kifejezetté vált. Az utolsó galaktikus év játékáról a Tér Dinamikájában lesz bővebben szó. Itt csak annyit említek még meg, hogy az illúzió megtörése akkor történik meg, amikor azok, akiknek az illúzió megtörése a feladatuk, éber tudatosságba tudják hozni a feladatot, éber tudatosságban megértik saját életük karmikus összefüggéseit és ezáltal elválasszák a feladat valóságát a játékban vállalt szereptől. Hogy ezt  megtegyék, minden szinten meg kell nyitni a szívüket, és be kell fogadni az Atya Fényét, mely megvilágítja a sejtemlékezetet, miáltal a tudatossági tengely kiegyenesedik, és akkor a Szent Szív túllép az elme és az anunnakik által kódolt rendszer korlátain.

Lemúriai és atlantiszi kor végén Nimród nem jött el, azaz a korszak nem lett lezárva. Lemúriai kor végén a Lyra-beliek támadásai, illetve az Orion “felbolydulása” miatt, Atlantiszi kor végén pedig az anunnaki Sas-energiái, a mesterséges merkaba-mező, a bekövetkezett kataklizma tették ezt lehetetlenné. Így az utolsó 3 Nagy Korszak karmikus leckéi összemosódtak és a megtanult leckék bölcsessége nem épült be a sem a kollektív, sem az egyéni tudat tengelybe.

Ezért annyira fontos a Nagy Korszakok megértése, illetve most, a Megaciklus végén, az Időn Kivüli 5. nap utolsó perceiben vagyis az „idők végeztével” megnyitni szívünket és a beáramló felemelkedési energiák segítségével tudatosságunk tengelyét Nimródra irányítani, hogy Nimród eljövetelének kozmikus pillanatában felismerjük önmagunkban az Atya-Nimród Fényét, a szív szeretetével túllépjünk a dualitás és az elme korlátai által a jó és rossz között ingázó ítéletalkotáson, és a korszakok lezárásával az elmúlt 3 korszak leckéinek bölcsessége beépüljön a kollektív és az egyéni tudat tengelybe.

A lemúriai kor karmikus leckéi elsősorban a nemi jellegűek voltak : fizikai testben a szeretet-szerelem-szexualitás közötti különbség megtanulása és elválasztása volt:

A lélek, az egyéni tudat, családokban, közösségekben tölti el a különböző korszakok alatt a létidejét, különböző élethelyzeteket teremtve, hogy elsajátítsa a feltétel nélküli szeretetet. És ez addig tart, amíg meg nem tanulja, hogy a szeretet nem pusztán egy érzés, hanem maga az  Atya Fényével való rezonancia, azaz több, mint a megértés és az elfogadás, vagy az együttérzés és a nagyra becsülés vagy az elvárásoknak való megfelelés.

A szeretet az az önmagunkból felragyogó fény, amely együtt rezeg a Teremtő Fény szeretetével, megvilágítva az elme korlátait, mivel felismeri az Atya Fényét minden teremtményben és ez a felismerés önmagunk fényével kezdődik.

Addig nem ismerjük fel mások fényét, míg fel nem ismerjük önmagunkban a fényt, amely megvilágítja az elme korlátait, s szívünk túl nem lép az elme korlátain. Először önmagunkat kell szeretni, igazán szeretni, érezni a rezonanciát Legfelsőbb Énünk Fényével ahhoz, hogy túl tudjunk lépni az ego önös elkülönülésén és a megértés, az elfogadás, az együttérzés és a megbecsülés érzelmi eszközeivel mások fényében is felismerjük az ATYA FÉNYÉT. Ez a fényrezonancia az Egységet erősíti, nyitott a másság elfogadására, nem szab feltételeket, mert azt az ego teszi a dimenzionális frekvenciatartomány korlátai között.

A szexualitás nem azonos a szeretettel és nem azonos a szerelemmel. Míg a szeretethez elég önmagad Fénye, amely rezonanciában van a Teremtő Fény Szeretetével, és akkor is ragyog, ha „nem szeretik viszont”; a szexualitás ennek ellenében a két nemi jellegű fizikai testben élő lélek egymás teste iránti vonzalma, a két nemi jellegű testben élő lélek egyesülési vágya, és e vágy kielégítésének nem alap feltétele sem a szeretet, sem a szerelem, de mindkét fél hozzájárulása szükséges.

A lélek, az egyéni tudat, a szexualitást a párkapcsolatokban tanulja meg, különböző élethelyzetekben a lét korszakain át. Míg a szeretet egy rezonancia, mellyel a Teremtő Fény szeretetét fejezi ki, addig a szexuális vonzalom egy olyan érzés, amely az érzelmi test reakciója a kundalini-energia felszabadítására a dualitás ellentétes polaritású közegében.

A kundalini- vagy szexuális  energia a legerősebb ösztönző erő a fizikai létben, és egyáltalán nem korlátozódik csak a nemi vágy kielégítésére. Bár az utolsó galaktikus év játékában a kundalini kígyó-mozgását, illetve a KA-testnek a kundalini-energia általi erősítését kivonták a tudás 3D-s szintjéről és kizárólag a nemi vágy kielégítésére degradálták, mégis a kundalini-energia az a tisztító tűz, amely a KA- testet aktiválni képes és amely miatt a magasabb dimenzionális érzékelést is lehetővé teszi.

A szexualitás, a nemi vágy kielégítése, a párkapcsolat fontos része, de önmagában semmiképpen sem alapja az együttlétnek, mert nélkülözi a szeretet Fény Rezonanciáját és a szerelem lelki és szellemi egymáshoz tartozását. A pillanat örömének potenciálját magában hordozza, de nem a boldogság Fény Frekvenciáját.

A boldogság Fény Frekvenciáját a szerelem tartja. A lélek, az egyéni tudat, a szerelem minőségi szintjeit, azaz a párok egymás iránti szerelméből fakadó boldogságukat  ( vagy hiány esetén boldogtalanságukat )  a párkapcsolatokban tapasztalja meg, a különböző létkorszakok különböző élethelyzeteiben.

Ehhez kapcsolódva egy indián bölcsességet idézek:

„Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha!”

A szerelem a két nemi jellegű fizikai testben élő lélek szellemi összetartozása és rezonanciája. A szerelem ötvözi a két lélek szellemi rezonanciáját és a szeretet rezonanciáját a Teremtő Fény szeretetével a kundalini-energia tüzében. A kundalini tüzében egymásba olvadó két lélek egymás iránti szeretet-rezonanciája hozza létre a boldogság Fény-frekvenciáját, ami az ikerláng-szerelemben csúcsosodik ki.

A boldogság Fényfrekvenciáján a két lélek teljesen egymásba fonódik, tökéletesen kiegészítik egymást, a feminin és a maszkulin energia teljes és tökéletes egységet alkot és a testi, lelki és szellemi szinteken is maradéktalanul adják önmagukat egymásnak. A boldogság Fényfrekvenciáján a két lélek nem önmagát keresi a párkapcsolatban, hanem egymást!

Az ikerláng-szerelem kizárólag egyenes tudatossági tengellyel létezhet, mert két fizikai testben élő lélek maradéktalanul csakis akkor adhatja önmagát egymásnak, ha azt adja, ami a szívében és a lelkében van, s mind a két lélek egyszerre adó és befogadó is. Viszont a ferde tengely ferde értelmezésével az elme olyan szinten gondolkozik, hogy pl. megbántom, ha elmondom, ami a lelkemet nyomja, vagy mit gondolnak majd rólam stb. - ezek azonban az ego, az elme által kifejezett gondolatok. Ezzel ellentétben a szív a Szeretet Otthona, ahol nincs ítélet, de ott van a Teremtő Fény szeretetének a rezonanciája.

Mivel azonban a korszakok nem lettek lezárva, a megtanult karmikus leckék bölcsessége nem épült be sem a kollektív, sem az egyéni tudat tengelybe, így a következő Nagy Korszakban is aktuális karmikus lecke maradt.

Atlantiszi korszakban a kollektív és egyéni karmikus leckék elsősorban a felelősség vállalása és a tiszta kommunikáció megtanulása volt, de a lemúriai leckék, a szeretet-szerelem-szexualitás közötti különbség elsajátítása is meghatározója maradt az élethelyzeteknek.

A felelősség vállalást a lélek, az egyéni tudat, az önmagával való kapcsolatban tanulja meg, amit aztán tovább visz a családi, a közösségi és a párkapcsolatokban is. Felvállalni önmagát, felvállalni azt, ami a szívben van, az egyetlen út túllépni az elme korlátain. Először önmaga előtt kell a léleknek felelősséget vállalnia azért, ami a szívben van, mert a szeretet = a Teremtő Fény szeretetének a rezonanciája a szívben lakik, és csak ez a szeretet, ez a rezonancia az Atya–Nimród Fényével képes megvilágítani, vagyis felismerhetővé tenni, és ezáltal túllépni az elme korlátain.

Csak ekkor tapasztalhatja meg a lélek önmaga Fényének ragyogását, és terjesztheti azt ki a családban és a közösségekben is. A szívben jön létre ekkor a boldogság Fényfrekvenciája is, amit a szív szerelme ötvöz, de ezért is először önmaga előtt kell felelősséget vállalnia a léleknek, hogy kiterjeszthesse Fényét a párkapcsolatban is. Felelősséget vállalni másért, csak az képes, aki először is felelősséget tud vállalni önmagáért.  Ez a felelősség-vállalás vonatkozik bármilyen kapcsolatra: szülő-gyermek, gyermek-szülő, testvér-testvér, barát-barát, munkatárs-munkatárs és mindenekelőtt a szeretett nő-szeretett férfi között.

A boldogság Fényfrekvenciája,  amely a szívben jön létre és a szívből ragyog, nem átalakítani akarja a szülő, a gyermek, a barát, a munkatárs és a szeretett nő/férfi egyéniségét, hanem támogatni a bennük élő Fény csodáját. Ehhez először önmaga Fényéért kell minden léleknek felelősséget vállalnia, s a gyermek akkor tanulja meg az igaz kapcsolatot önmagával, ha a szülök egymás közötti kapcsolatát a boldogság Fényfrekvenciája ragyogja át.

Téves azt hinni, hogy a „boldog” gyermekkorhoz elég, ha a szülök külön-külön szeretetükkel halmozzák el a gyermeket, de az apa-anya egymás közti viszonya nélkülözi a Fény rezonanciáját és a boldogság Fényfrekvenciáját. Ilyen helyzetekben az önmaga Fényének felismerése és a felelősségvállalás a gyermek tudatában önzőséggé torzulhat.

Mivel az előző kor karmikus leckéinek a bölcsessége, vagyis a szeretet-szerelem-szexualitás közötti különbség nem épült be a tudatosság tengelyébe, a felelősség vállalás megtanulása összemosódott az előző kor leckéinek az újra tanulásával.

A tiszta kommunikációt a lélek, az egyéni tudat, a családban tanulja meg, majd a párkapcsolatban emeli a boldogság Fényfrekvenciáján az Atya Fényével való rezonancia szintjére és terjeszti ki a minden nemű ( rokoni, baráti, közösségi, munka stb. ) kapcsolatokra. A tiszta kommunikáció nagyon fontos része minden, bármilyen nemű és szintű kapcsolatnak,  mert a tiszta kommunikáció arról szól, hogy azt közöljük, elsősorban is szeretteinkkel, de embertársainkkal is, ami a szívben van : önmagunk fényének az Atya Fényével rezonáló igazságát.

Ehhez persze, először is felelősséget kell vállalni önmagunk fényéért és azért, ami a szívünkben van. A szív a szeretet otthona, ott tanyázik az Atya Fényének a rezonanciája, a szerelem és a szeretet ötvözésével létrejött a fényfrekvenciája a boldogságnak. A szívből ragyog a fényünk, és az az Atya Fényével rezonál, s ez szívünk igazsága. Ez az igazság vezérli a tiszta kommunikációt, de alkalmazása bölcsességet igényel, vagyis a szent elmének a szent szív szolgálatában kell állnia. A szent elme pedig az egyetemes tudás frekvenciájával rezonál.

A szívben nincsenek érzések, azok az érzelmi testben vannak, és az elme tolmácsolja őket egyéni és dimenzionális korlátainak megfelelően, az  energia-átalakító, illetve értelmező  csakra értelmében.

Atlantiszi korban az energia-átalakító, illetve értelmező a szív csakrája volt, de a tudati tengely a Vega-ra ( Lant csillagkép alfájára), majd az Altair-ra ( a Sas csillagkép alfájára ) mutatott, s ezek az energiák a szív-csakra által voltak értelmezve, de a megtanult karmikus leckék bölcsességének a hiányában a felelősség vállalást és a tiszta kommunikációt, de a szeretet-szerelem-szexualitás közötti különbség megértését is módosították, elsősorban is a szakadár területeken, meg a „központtól” kívül eső részeken.

Mivel a lemúriai kor lezárása elmaradt, karmikus leckéinek bölcsessége nem épült be a tudat tengelybe, a két Nagy Korszak karmikus leckéi egybeolvadtak és a tanulás szintjén maradtak. Atlantisz kataklizmája következtében a korszakok lezárása ismét elmaradt és megsemmisült a Föld Akasha-lemeze is, a karmikus leckék bölcsessége ismét nem épült be a tudatossági tengelybe, ezáltal a következő Nagy Korszakban is tanulandó leckékként maradtak jelen.

Az Utolsó Nagy Korszak kollektív és egyéni karmikus leckéi az igaz és a hamis felismerése és elválasztása volt, de Atlantisz és Lemúria karmikus leckéi is újra és újra megjelentek tanulandó leckékként összemosódva a korszak leckéivel az élet helyzetekben. Amellett, Atlantisz bukásával a Föld tudatossági tengelye kibillent, és a ferde tudat tengely a világ ferde értelmezését jelenti. Az igaz és a hamis az előző korszakok leckéivel összeolvadva már ferde értelmezésben van jelen. Az „energiaértelmező” csakra a 3D-nek megfelelően már a 3., vagyis  a napfonat, azaz az ego csakrája lett, ennek következtében az ego kifejező eszköze, az elme vette át az irányítást a szív felett.

Az igaz értékek felismerését és elválasztását a hamistól a lélek, az egyéni tudat a családban tanulja meg és terjeszti ki a párkapcsolatra és a közösségi kapcsolatokra. Minden igaz érték, légyen az bármi, a szív igazságával rezonál, s magában hordozza a szívnek az Atya Fényével való rezonanciáját. Tehát a felismerését a megtanult karmikus leckéknek a kollektív és egyéni tudati tengelybe beépült bölcsességtől függ. És ez a bölcsesség az Egyetemes Tudást gazdagítja, mert az Egyetemes Tudás része és az Egyetemes Tudásból fakad.

Mivel a korszakok nem lettek lezárva, a bölcsesség nem épült be a tudatosság tengelyébe, az értékrendszer megváltozott, a szív Fényrezonanciájának vezérlését az elme értelmezése váltotta fel, a ferde tudati tengely ferde értelmezést eredményezett a 3D dimenzionális korlátai és az elme egyéni korlátai között. Az elme értelmezése a karmikus univerzumban a dualitás pozitív és negatív pólusai között ingázó ítéletalkotásban fejeződik ki.

Így a három Nagy Korszak karmikus leckéi összemosódva az elme ferde értelmezésében az igazság keresése, a különbségek, a másság félre értelmezése és az agresszív, a szív fényét nélkülöző, félrevezető megoldások jellemzik az utolsó 250 millió évet.

Az utolsó Nagy Korszakban, a ferde tengely = ferde értelmezés következtében az emberiség küzd a szeretet-szerelem-szexualitás közötti különbség megértésével, a felelősségvállalás lényegének a minőségi megértésével, a kommunikáció pedig, ami a szómágia használatára korlátozódik, azt tükrözi, ami az elmében, és nem azt, ami a szívben van. Az elme irányította szómágia ezen használata nélkülözi az Atya Fényével való rezonanciát, s önmagunk Fényének az Atya Fényével rezonáló igazságát.

Az igaz elválasztása a hamistól, az igazság keresése, az elme ferde értelmezésével és annak korlátai között, az elméletek, tanok s dogmák halmazát hozta létre elkülönülve a szív és a teremtő Fény szeretetének rezonanciájától, az univerzum Egységétől és a bölcsesség hiányában az Egyetemes Tudástól, és ezt az elkülönülést csak fokozta az utolsó galaktikus évben az információ áramlásának az anunnakik általi kizárása a 3D kódolt rendszeréből.

A kibillent, ferde tudat tengely a feminin és a maszkulin energia egyensúlyának a kibillenését is eredményezte; a női, azaz a teremtő erő háttérbe szorult a férfi, azaz a megnyilvánító erő dominanciája következtében. A női = befogadó = teremtő erő jelenléte nélkül, a férfi = megnyilvánító erő csak a nyers fizikai erőt nyilvánítja meg a napfonat-csakra agresszivitásának értelmében.

A 250 millió földi évet számláló Nagy Korszak galaktikus években számolt időtartama 12.500 Galaktikus Év, vagyis 1 Galaktikus Év = 20.000 földi  évvel, de úgy is mondhatnánk, hogy húszezerszer kevesebbet tapasztalunk a galaktikus időnél.

22.500 földi évvel ezelőtt, Jézus eljövetelével kezdetét vette a Megaciklus utolsó Nagy Korszakának az utolsó galaktikus éve, ami tehát 20.000 földi év, ehhez hozzájön még 5 Időn Kívüli Nap, ami 2.500 földi év. A Napban végbemenő felgyorsult folyamatok következtében Húsvét misztériuma befejezetlen maradt, ( erről a Tér Dinamikájában és a Tévhitek Igézetében lesz bővebben szó) ezért várja mindenki Jézus/Nimród/Krisna stb. újra eljövetelét.

Itt csak a karmikus leckékre vonatkozó részleteket foglalom össze:

Jézus keresztre feszítését Marduk, a feltétel nélküli szeretet bukásának minősítette és kifejezte uralkodási óhaját a Föld és az emberiség felett. A Belső Föld 4-5D fényvárosaiban tartózkodó lemúriaiak, Ádám és Mu Királynője ezt elvetették. A Királynő kijelentette, hogy „márpedig a feltétel nélküli szeretet az egyetlen, ami felülír mindent”. Marduk erre, az utolsó galaktikus év időtartamára játékot ajánlott, s bár kénytelen–kelletlen beleegyezett, hogy a játék végén az emberiség majd szabad akaratával döntsön, hogy merre, azaz hová irányítja tudatossági tengelyét, de a feltételeket ő diktálta.

A Föld így játszótérré változott, a lelkek 3-4 galaktikus órákig tartó létidőkre ( 1 galaktikus óra = 20,83333 földi év, azaz 20 év és 10 hónap) inkarnálódnak fizikai testben és újra játszák a 3 Nagy Korszak történetét különböző szerepeket vállalva, különbözőképpen a különböző létidőkben; a „történet forgatókönyve” pedig a ferde tudati tengely ferde értelmezésével különbözőképpen kombinálódott/kombinálódik az anunnaki érdekeinek megfelelően.

Hogy a lelkek a szerepeket valósághűen eljátszhassák és megteremtsék valóságukat a szerep minőségében, megjelent a felejtés fátyla, a membrán a két agyfélteke között. A felejtés fátylának következtében a fizikai testben inkarnálódott lélek azonosul a szerepével és a szerepnek megfelelően teremti meg valóságát az adott forgatókönyv alapján, a ferde tudati tengely ferde értelmezésével és az elme vezérlésével.

Pedig ezzel a szereppel való azonosulás és a szerep valóságteremtése az illúzió, a játék illúziója. Mert a fizikai valóság-illúzió, a fizikai létezés, vagyis az anyag megnyilvánult illúzió-formája ( Az Igazi Valóság ugyanis a szív által az Atya Fényével rezonál ), csak a játékban vállalt szerep, és a szerep értelmezésében az elme által, az ego eszközeivel teremtett valóság az az illúzió, amely nélkülözi a szívnek az Atya Fényével való rezonanciáját.

A beteljesítendő küldetése vagy feladata az emberiségnek az - ami egy-egy korszakra szólt, de a lemúriaknál a korszakokon át ívelt –, hogy elválassza a valóságot az illúziótól, ami annyit tesz, hogy elválassza a feladatát az utolsó galaktikus év játékában vállalt szerepeitől. Kryon erre mondja többször, hogy tudnod kell ki vagy valójában, hogy megértsd a játék illúzió voltát.

A megegyezés Mardukkal úgy szólt, hogy amint az első ember ráébred, hogy ki is valójában, azaz nem azonos a fizikai testével és megérti az utolsó galaktikus év játékában vállalt szerepeinek az illúzióját, az anunnakik távoznak. Marduk döntő feltételei közé tartozott, hogy az angyali és arkangyali karok nem segíthetik közvetlenül az emberiséget, azonkívül a Királynő és a Király nem vehetnek részt a játékban, csak az utolsó létidőben – mert az ő feladatuk az illúzió megtörése.

Az anunnakik távozása hosszas tárgyalások után 2010 áprilisának végén következett be.

Az utolsó galaktikus év játékában, az elmúlt 22.500 évben történt a téridő hamisítása. Ez pedig kitűnő alapul szolgált a „tudományok” és a történelem meghamisítására, amit a ferde tudati tengely eredményezte ferde értelmezés meg a felejtés fátyla csak megkönnyített, annál is inkább, mert az Akasha-lemez megsemmisült, az Univerzum információ áramlása pedig - az azt lehetővé tevő energia-központok anunnakik általi lezárásának következtében - nem érte el a 3D kódolt  ( vallási-társadalmi-erkölcsi kódok ) rendszerét. Ezáltal a 3 Nagy Korszak összemosódott karmikus leckéi különböző variációkban, az elme által vezérelve, a ferde tengely eredményeként ferdén értelmezve vannak jelen, ezért az emberiség újra és újra megteremti a különböző „forgatókönyvek” alapján a karma beteljesedését.

A dualitás pólusai között az elme ítéletalkotásai megnehezítik a szív megnyitását. Ez a kihívás mindenki számára, mert a ferde értelmezés eredményeként az érzelmek feletti uralmat az elme a szív feletti uralomként tolmácsolja. A szív azonban nem az érzelmek, hanem a szeretet otthona, az érzelmek az érzelmi testben vannak jelen és az elme értelmezi őket. Uralkodni az érzelmeken ezért érzelmi test uralását jelenti.

Elmével uralkodni az érzelmi test felett az a dualitás pozitív és negatív pólusai közötti ítéletalkotás; szívvel uralni az érzelmi testet pedig a szeretet kiterjesztését jelenti teljes lényünkre ítéletalkotás nélkül, ez a szív megnyitása és a polarizáció semlegesítése.

A pozitív pólus erősítése nem szünteti meg az ellenpólus jelenlétét, ezért a „pozitív gondolkodás” a szív megnyitása, azaz a Szív Fényrezonanciája nélkül, az elme ferde értelmezésében, ugyancsak a kódolt rendszert erősíti.

A szeretet kiterjesztése egész lényünkre, önön Fényünk ragyogásának felismerése és kiterjesztése önmagunkkal kezdődik, mert az az indiai mondás is, hogy ’Ahimsa nyamaja’: „ne árts senkinek”, eredetileg úgy hangzott, hogy: „ne árts sem önmagadnak, sem másoknak!” A ferde tengely = ferde értelmezés által viszont a „ne árts senkinek” ’nyama’ a mindenki elvárásainak való megfelelés igyekezetévé torzult, miközben senki sem sérül, csak önmagad. (Mind erről bővebben a Tévhitek Igézetében lesz szó)

A rövid létidők ( mindössze 3-4 galaktikus óra, azaz kb. 60-80 földi év ) és a sűrű szerepcsere tette lehetővé, hogy a bölcsesség hiányában a ferde értelmezés áthatotta a lelki szinteket, a köztes létet, a 3D felsíkjait és a 4D alsíkjait is. Ez az anunnaki-céloknak megfelelően irányította az eseményeket, mert az emberiség szabad választása, amit Marduk ugyan elfogadott, de az csak és kizárólag az elme által befolyásolható.

Ha manipulálni tudják az elmét, akkor befolyásolni, illetve irányítani tudják az emberiség szabad választását is. Azonkívül, csak a szív képes befogadni a Teremtő Fény Frekvenciáit, s ha a szív szolgálja az elmét, az elme ferde értelmezésével, a napfonat-csakra energia átalakításával, az elme döntései elkülönülnek az Atya Fényével való rezonanciától a szívben.

A karmikus leckék pedig újfent, új „forgatókönyv” szerint, tanulandó leckék maradnak. Ezt az állapotot igyekeztek az anunnakik elmélyíteni, mert ez igazolta volna, hogy az emberiség képtelen megnyitni a szívét az Atya Fényének és azáltal feljebb lépni a tudatosság örökké táguló spirálján, tehát ezáltal igazolták az uralkodásukat a Föld felett.

2.500 évvel ezelőtt befejeződött a Megaciklus utolsó Nagy Korszaka és elkezdődött az 5 Időn Kívüli Nap, amikor a vonalon futtatott idő kiegyenlítődik a galaktikus idővel és a kollektív és az egyéni karma beteljesedik. Nimród eljövetelével és a korszak lezárásával – ami Mu Királynőjének és Királyának a feladata Nimród jelenlétében – a korszak alatt megtanult karmikus leckékből kivont bölcsesség beépül a tudat tengelyébe. A korszak 250 millió éve alatt az emberiség által Földanya testébe lehorgonyozott energiákat a Földanya felszabadítja, és azáltal mozgásba lendül a tér dinamikája.

Most az 5. Időn Kívüli Nap utolsó perceiben vagyunk, a hatalmas változások és a váltás küszöbén. Mind ez teljesen nyilvánvalóvá válik az illúzió megtörésével. Mert a játék, vagyis az utolsó galaktikus év befejeződött, az emberiség pedig már az illúzió illúzióját teremti meg nap mint nap, de az „idők végeztével, az utolsó percben” Nimród újra eljő, amikor a szívek megnyitásával a tudatosság tengelyét, a tengelyt, ami körül minden forog, újra Nimródra irányítja az emberiség, azáltal a tengely kiegyenesedik, a pólus elfoglalja eredeti helyét.

Most a 3 Nagy Korszak egyszerre lesz lezárva, zárul a Megaciklus is, és az emberiség, azaz a 12 szálú DNS-helixszel rendelkező fizikaitest-kísérletnek az első szakasza is. Az emberiség hatalmas feladatot teljesített a kísérlet első szakaszában, mert a feladat nem kevesebb volt, mint lehozni és lehorgonyozni a Fényt a sűrű anyagban.

2010 májusában, az anunnakik távozása után ez az üzenet jött hozzám: „az Anunnaki-Sas felszállt! A karma beteljesedett!”

Földanya megkezdte a bensőjében lehorgonyozott és felgyülemlett energiák felszabadítását, a tér dinamikája mozgásba lendült.

És most zárulnak az Univerzum és az Omniverzum nagy ciklusai is, és kezdődnek az új ciklusok. Az Új Földön kezdődik az új Megaciklus első Nagy Korszaka és a 12 DNS szálú hélixszel rendelkező fizikaitest-kísérletének a következő szakasza, a tudatosság örökké táguló spiráljának egy magasabb dimenzionális szintjén, az elmúlt Megaciklus bölcsesség a tudat tengelyébe való beépülésével!

 

http://spiritufo.ditro.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.