Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bocsánatos levél – egy kispapa vallomása

2012.02.14

Bocsánatos levél – egy kispapa vallomása

Bandi barátunk napokon belül  – szintén – apa lesz, ennek alkalmából írta a lenti, csodálatos levelet születendő kislányának. Úgy éreztük, megéri a továbbközlést, reméljük másoknak is hasznára válik.

drága kislányom!

tegnap voltunk a szülőszobán, hogy felmérjük a terepet, ahol nemsokára talalkozunk. életünkben először. láttam ott egy férfit, aki éppen akkor lett apuka kezében az újszülött gyermekével. végtelen öröm sugárzott az arcáról. ő volt a világ legboldogabb embere. éreztem rajta, hogy abban a pillanatban bizonyos isten létezésében és abban, hogy annak áldása éppen reá szállt. nagyon intim pillanat volt, picit szégyenkeztem is, amiért rányitottunk, és csak annyit tudtam kibökni, hogy gratulálok.

aztán éjszaka arról álmodtam, hogy már mi is a kórházban vagyunk és zajlanak az események. gondolom ennyiből rájöttél már, hogy izgatottan várom az érkezésed. még a blog elnevezése is…

ez az első levél, amit neked írok, remélem jó egészségben olvasod e sorokat. a blog legfőbb célja, hogy majd felnőtt fejjel visszaolvasva (nem kötelező) fel tudd idézni, milyen fontos dolgok történtek veled és körülötted miközben cseperedtél. teljesen más mindent akkor leírni, amikor érzed, amikor még friss az élmény, mert az emlékezet hamar eltorzítja a történteket – sokszor puszta önvédelemből. ez van.

szóval tudom, hogy egy ember alapvető személyiség jegyei már 5-6 éves korára kialakulnak, és azokat megváltoztatni az élet későbbi szakaszában szinte lehetetlen. egy gyerek nemigen tudja megvédeni magát a környezeti hatásoktól, még nagyon kezdetlegesek az eszközei és gyengék. az első években szinte kizárólag a szüleid vesznek körül. ezért nagyon nem mindegy, hogy mit fogsz kapni tőlünk ezekben a kritikus években.

hiszem, hogy egy-egy extrém kivételtől eltekintve minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének. az már más kérdés, hogy ki mit gondol jónak, és hogy mennyire erőlteti rá azt a gyerekére. de tudd, hogy akármilyen hibákat is követtem el veled kapcsolatban, én is a legjobbat akartam/ akarom neked, ezért bocsáss meg kérlek!

mint mondtam már nagyon várom az érkezésed. pedig tudom, hogy az első kb. 10 hónapban elég melós lesz a dolog, mert még magatehetetlen leszel, és a kommunikációs képességeid sem lesznek túl szofisztikáltak (ordítás, bőgés, gügyögés). mi pedig kialvatlanul fogunk fel s
alá rohangálni anyukáddal, hogy kielégítsük a fizikai túléléshez szükséges igényeidet. szóval annyira nem hangzik ez vonzóan, de én mégis nagyon várom, hogy együtt legyünk, mert már iszonyatosan furdalja az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen emberként érkezel a mi világunkba? milyen tulajdonságokat hozol magaddal? ki vagy TE?

az életben maradáshoz rengeteg pragmatikus dolgot fogok neked megtanítani, de ígérem, mindig azon leszek, hogy tiszteletben tartsam, a szuverenitásod. én csupán a saját tapasztalataimat tudom átadni neked, és ezek közül sok dolog már nem lesz aktuális a korkülönbség miatt, illetve bizonyos dolgokat magadnak kell megtapasztalnod, hiába beszél bármit az öreged róla. de engedd meg, hogy azért megosszam az én világnézetemet, ami az én tapasztalataimból ered! nem kell velem egyetértened. én azt szeretném, hogy te képes legyél önállóan levonni a neked megfelelő következtetéseket az életedben.

persze hiába prédikálok neked bármit is, mert leszel annyira okos és érzékeny, hogy lásd az igazi énemet, aki néha csak szeretne megfelelni annak az énképnek, amit magáról kialakított. remélem legtöbbször vagyok olyan érett és tudatos, mint amilyennek hiszem magam, de tudom, hogy sajnos bizonyos szélsőséges (legalábbis számomra annak megélt) helyzetekben képes vagyok úgy viselkedni, mint a gyerekkori önmagam. sokat dolgozom ezen, és valószinűleg nem fogok végezni a feladattal életem végéig, de bízom a haladásban. egyébként nem túl könnyű ez a fejlődésnek nevezett út. egy ponton eljutsz odáig, hogy tudod miért reagálsz bizonyos dolgokra hülyén, destruktívan. fel tudod idézni, hogy mik voltak azok a gyerekkori emlékek, amelyek ilyenné alakítottak (ebben remélem segíteni fog neked ez a blog). azt is tudod, hogy a szüleid a legjobbat akarták neked, de mégsem lettél tökéletes, mint ahogy ők sem voltak tökéletes szülők.

hidd el, hogy te a tökéletlenségeddel vagy tökéletes, mert ismered magad, elfogadod azt, aki vagy és képes vagy szeretni magadat, illetve könnyen megbocsátasz bárkinek (beleértve magadat is), akármilyen sérelem is ért a múltban.

én személyesen azt találom a legnehezebbnek, hogy újrakondicionáljam magam bizonyos élethelyzetekkel kapcsolatban. ami berögzült 5-6 éves koromra, az még mindig előjön, amikor elveszítem a fejemet. amikor nem érzem magam egyensúlyban, akkor megsokszorozott erővel dolgozom azon, hogy sikeresen kitörjek a káros gyermekkori alapsémáim által határolt karanténből. ennek az egyik módja a pszichodráma, melynek során az átélt cselekvés közben felszínre törő érzelmek tudatosítása és újragondolása segít túllépni a múlton.

minden ösztönöm és tapasztalatom azt mondatja velem, hogy a legnagyobb pszichodráma az életben, amikor te magad válsz szülővé. már most tudom, hogy rengeteget fogok tanulni tőled. nem csak abból a bölcsességből, amellyel a világra jössz, hanem az együtt megélt élethelyzeteinken keresztül is.

szóval bevallom, hogy picit önző is vagyok, amikor várok az érkezésedre, mert izgalommal tölt el a tudat, hogy a segítségeddel tovább fejlődhetek. remélem lesz elég erőm, és nyitottságom arra, hogy sokáig együtt haladjunk az úton!

végezetül pedig azért fohászkodom, hogy a te gyerekkori élményeid ne okozzanak neked túl sok szenvedést az életedben!

ölel:

azapád

további remek cikkek a szerzőtől: bandirepublic.wordpress.com

Ehhez a cikkhez remekül illeszkedik ez a közismert, de megúnhatatlan video is:

 

http://tudatbazis.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.