2008-ban kigondolták a „magyar Caminót”, 2010-ben összehozták az ernyőszervezetet (Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás), 2011-ben pedig már el is indultak az első útkeresők az Esztergom és Máriagyűd közötti 420 kilométeres szakaszon. A tavalyi tanulságokat és a zarándokút lelki, illetve technikai vonatkozásait érkeztek megtárgyalni a hegyvidéki MOM Kulturális Központba az elgondolás szervezői, illetve a csatlakozók, akiket Pokorni Zoltán házigazdaként köszöntött. A fideszes polgármestert két éve keresték meg a kezdeményezéssel, ma már az egyik budapesti állomáshely szállásadója.

„Lelki fürdőket itthon is lehet találni, nem kell repülőre ülni hozzá, bár az is nagyon jó dolog” – jelezte rövid beszédében, hogy a spanyolországi Szent Jakab-útnak igenis alternatívája lehet egy magyar zarándoklati lehetőség. A kerületben létrehozott zarándokszálláson egyszerre 28-an férnek el, és büszkén jelentette, hogy az étkészletet például a kerületi Fidesz-tagok adták össze. Korábban gond volt vele, hogy mit kell írni a számlatömbre a különböző kiadások esetében, de úgy látja, ez a nehézség is elhárul a kezdeményezés elől.

A Magyar Zarándokút Önkormányzati Társulás létrejötte óta igen nagy az érdeklődés, főként az észak–déli útvonalhoz közeli helyhatóságok részéről. Ma 500 kilométer hosszan igen sokféle település 30 önkormányzata van benne, budapesti kerülettől parányi kistelepülésig.

„Alapelvünk, hogy bárki, bárhonnan, bárhová, bármikor mehet márciustól novemberig, akár egyénileg, akár csoportosan, de a kérés az, hogy mindenképpen tíz főnél kevesebben menjenek egyszerre” – mondta a fórumon Rumi Imre alapító, külön felhívva a figyelmet, hogy Fajszon a Révkikötő épületében most még csak 8 ember szállhat meg egyszerre, de az útvonal infrastruktúrája folyamatosan fejlődik. Majd praktikus információkkal folytatta: „Ahhoz, hogy valaki elinduljon, ki kell váltania egy zarándokútlevelet. Ezt az okmányt a részt vevő települések majd mindegyikén meg lehet kapni, például Dabason, Ráckevén, Pécsett, az esztergomi Szent Adalbert Központban és Budapesten is, a Sziklakápolnában.

A tavalyi zarándoklat – ahogy az sűrűn előfordul ebben a műfajban – egyik legnagyobb varázsa a spontaneitás volt. Az indulás előtt bejelentkezett Papp Lajos szívsebész, hogy ő is végigmenjen. Jó „reklámarcnak” bizonyult: a tavalyi – csak Esztergomban kiadott – 139 útlevél után idén már a március végi idénykezdet előtt kiállítottak 82-t. Nem mellékesen Papp Lajos kenyéren és vízen élve ment végig az úton, az utána keletkezett beszámolóját kiadvány formájában is megjelentették. Az út – mint Rumi Imre mondja – arra is segít rájönni, milyen szép országban élünk.

A hazánkat észak–déli irányban átszelő zarándokút egyébként a tervek szerint nem áll meg Máriagyűdön; része lesz egy, a jövőben megvalósuló Częstochowa–Međugorje, tehát Lengyelországtól Boszniáig tartó gigantikus útnak – a leendő végállomáson, vagyis a međugorjei Jelenések hegyén a magyarok már fel is festették a „magyar Camino” jelét. A térségi munka egyébként zajlik, az északi irányú folytatás ügyét egy párkányi csoport egyengeti az ottani alpolgármester vezetésével.

„Magyarországon példátlan ez az összefogás. Az alapító önkormányzatok öt megyéből és a fővárosból érkeztek. Ilyen hosszan elnyúló területi kiterjedésű közös fejlesztési cél érdekében eddig még nem társultak települések hazánkban”
(Rumi Imre, a Magyar Zarándokút Egyesület elnöke)

Az alapítók célja, hogy öt éven belül elérjék az évi tízezres zarándokszámot. Az út által érintett települések összlélekszáma egymillió fő.

Egy ilyen zarándokúton a legtöbben vallási okból indulnak el, de olyan is akad, akit magánéleti válság, egészségügyi ok, turisztikai érdeklődés vagy belső sportteljesítmény-kényszer hatására vág neki. A turizmusból érkezett Rubovszky András, az esztergomi „starthely” gazdája, az Esztergomi Prímás Pince Turisztikai és Borkulturális Központ turisztikai igazgatója arra világított rá, hogy ma a világ turizmusának 30–32 százaléka vallási célú, amiben természetesen benne van például a mekkai zarándoklat, ezért az adat csalóka lehet – ugyanígy a hazai 5–6 százalékos szám, amiben nincs benne, hogy „XY plébános rendel egy buszt, és elvisz egy csoportot egy Mária-kegyhelyre”. Az esztergomi fogadót egyébként a régen szemináriumként 350 kispap képzésének otthont adó Szent Adalbert Központban alakították ki; mindössze ezer forint a szállás, és árcsökkentett zarándokmenüt is kínálnak a betérőknek. Egy dolgot kötelességnek érzett tisztázni Rubovszky András: a zarándok nem egyenlő a szegénnyel. Tapasztalata szerint ugyanis igen sokan jönnek jól szituált értelmiségiek a szegényesebb körülmények közé, mást keresve, mint turistaként. Nem tartja ugyanakkor elvetemült gondolatnak, hogy aki a zarándoklat keretei között az érintett településekre látogat, később vágyjon rá, hogy turistaként visszatérjen.

Zarándokszállásokat egyébként már meglévő épületekből alakítanak ki, illetve a célra becsatornázzák azokat a helyeket, amelyek egyébként is idegenforgalmi célokra jöttek létre, és szabad kapacitást jelentenek.

Mint elhangzott, minden zarándoknak mást és mást jelent az út, de tisztító, rendező hatása, testi, lelki, szellemi egészségmegőrző szerepe vitathatatlan; teljesítése lehetőség a mindennapi gondokkal való szakításra, távolabbról szemlélni az életet – közelebbről önmagunkat.

Forrás: MNO

http://www.fenyportal.hu