Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent Malakiás próféciái

2013.02.25

 

Miként biztosan sokan emlékeztek, a két héttel ezelőtt lezárulttémaszavazáson a több, mint másfélezer szavazó közel fele egy középkori ír szerzetesre adta a voksát, aki lazán maga mögé utasított két, huszadik századi amerikai próféta (vagy jós?) kollégát. A múltkor a jövőbelátás általános kérdéseit boncolgattuk közösen, s számos, érdekesebbnél érdekesebb komment egészítette ki a vitaindítónak (is) szánt alapposztot.
Ma a címszereplőről beszélgetünk egy kicsit, kiemelt prioritásként kezelve azokat az elhíresült próféciáit, amelyek olvastán/hallatán a keresztény világ jóslatokra fogékony hányadának bizony joggal borsódzik a háta.
 

1.) Élete

Az ősi Morgair (más források szerint Mongair) családból származó Malakiás 1095-ben született azUlsterhez (vagyis a négy történelmi ír tartomány közül az északihoz) tartozó Armaghban. Ma úgy mondanánk, hogy értelmiségi sarj volt, hiszen édesapja (Mughron Ua Morgair) a helyi (természetesen egyházi) iskola tanítójaként dolgozott. Az eredeti (mármint ír) nevén Máel Máedóc-nak keresztelt kis srác alig töltötte be a hetedik életévét, amikor már folyékonyan beszélt és olvasott latinul, s nyolc éves volt, amikor először apját, majd (alig egy évvel később) anyját is elvesztette. Először egy környékbeli remete karolta fel a roppant éleselméjű gyerkőcöt, majd a hivatásos papság is felfigyelt a sokat ígérő tehetségre, s (mivel az egyház mindig is jó volt belső PR-ben és utánpótlás-nevelésben) gyakorlatilag kézről kézre adták a nagyszerű képességekkel megáldott ifjoncot.
1119-ben pappá szentelik, s ezzel párhuzamosan egy saját kolostort is kap, ahová összegyűjti azokat a környébeli szerzeteseket, akik tenni is akartak valamit a nyájért, s nem kizárólag a rózsafűzér egyhangú morzsolgatásában látták földi küldetésük egyetlen célját. Ma úgy mondanánk, hogy Malakiás (aki ekkor már nevének általunk is ismert, latinosított verzióját viselte) nagyszerű agrármenedzser volt: vezetése alatt létrehoznak egy mintagazdaságot, ahol egyfelől megtermelik a saját fogyasztásra (és ezen túlmutatóan a cserekereskedelemre)

 szánt zöldséget és gyümölcsöt, továbbá állatokat is tartanak, másfelől pedig a vidék parasztjainak továbbképzéseket tartanak az olyan (részben új) technológiákról, mint a vetésforgó, a helyes trágyázási módszerek, valamint a növényi és állati fajnemesítés apró fogásai.
Még egy idevágó érdekesség: ő vezeti be azt a rendszert, amit talán a mai „franchise”-hoz lehetne a leginkább hasonlítani, vagyis azonos alapelvekre, módszerekre és (talán) technológiákra épülő kolostorhálózatot hoz létre, ahol a hitélet és a vallásgyakorlás mellett a melléküzemágak is abszolút azonos (és hatékony) modellek alapján működtek.
Az ír sziget lakói akkoriban (is) meglehetősen vérzivataros időket éltek: az ideiglenesen (több, mint kétszáz éven át) a szigeten állomásozó, s ezt többször végigdúló vikingek képe még élénken élt az emberek kollektív emlékezetében, s az országot polgárháborús állapotok jellemzik. A XII. században – a mai Magyarországnál valamivel kisebb területen – 9-10 király marakodott folyamatosan egymással (a tökösebb földesurakról, megalomániás törzsfőnökökről és az autonómia után ácsingózó nagyobb városokról most nem is beszélünk), a szomszédos Angliából és Wales-ből még a normannok is be-beszóltak nekik, szóval a Malakiáshoz hasonló fazonokra olyan szükség volt, mint egy falat kenyérre. Egyre komolyabb tekintélyre tesz szert (egyházi és világi berkekben egyaránt), úgyhogy 1132-ben rábeszélik, hogy fogadja el szülővárosa püspöki székét.    
Bármennyire is sajnáljuk, de nem vagyunk hagiográfiai közlöny, ezért nem részletezzük az egyázi pályafutását, csak megemlítjük, hogy 1139-ben Rómában is jár, ahol természetesen meglátogatja az aktuális pápát (II. Incét), aki többször is magánkihallgatáson, négyszemközt is fogadja őt, teljes támogatásáról biztosítva a lelkes ír püspököt, aki hazája egyházának jelentős megreformálásáról beszél az egyházfőnek. Hazatér, majd élénk levelezésbe fog új barátjával és későbbi csodálójával, a ciszterci rendhez tartozó franciaClairvaux-i Bernáttal, akit ma már simán csak Szent Bernátkéntemlegetünk (itt jobbra).
Bizonyos találgatások szerint Malakiás látomásai azután kezdődtek, hogy Bernátot többször meglátogatta Észak-Franciaországban. Látogatási során hosszasan beszélgettek például a templomos lovagrendről, a Szent Grálról és más hasonló témákról, amelyekhez Bernát nagyszerűen értett, hiszen nagybátyja, André de Montbard a templomos lovagrend egyik alapítója (s három évig nagymestere) volt. Ugyanerre az időszakra mondják, hogy Malakiás gyógyítani is kezdett, sőt, eredményesen kacérkodott a levitációval is.
Az 1148-as Inishpatrick-i zsinaton (ahol számos reformintézkedését jóváhagyja az ír klérus) még elnököl. Röviddel ezután ismét Rómába indul, hogy próféciáit megossza az aktuális pápával, III. Jenővel, aki (Bernát tanítványaként) már egy csomó pozitív dolgot hallott felőle és nagy várakozásokkal tekint a találkozó elé. Útközben megszáll Clairvaux-ban Bernát cisztercijei között, ahol

 azonban hirtelen megbetegszik, s november másodikán meghal. Munkássága elismeréseként 1190-ben szentté avatják; az ilyenkor kötelező módon számbavett (és ellenőrzött) csodák között szerepelnek egyes beteljesedett jóslatai is.

2.) A próféciák

Mielőtt rátérnénk azokra a jövendöléseire, amelyek miatt Szent Malakiás kivívta magának a Konteóblogban való szereplés jogát, el kell mondanunk, hogy minden jel szerint egy józan mentalitású, az élet minden területén racionálisan megnyilvánuló papról beszélünk, aki a természettudományoktól sem tartotta távol magát. Még szerzeteskorában sem tartozott tehát a korra amúgy eléggé jellemző, egydimenziós gondolkodású, elvakult és beszűkült agyú egyházfik közé, akiknek minden kérdésre az volt a standard válaszuk, hogy „mert az Úr így akarja”.

2.1.) A sikeres jóslatok

Noha a leghíresebb Malakiás-jóslások természetesen az úgynevezett Pápai Próféciák, mielőtt ezekre sort kerítenénk, emlékezzünk meg az ezeken kívüli fontosabbakról is:
         
- Hét évvel korábban megjósolta a saját halálának napját és helyszínét (ahogyan ő mondta, az ecclesia patiens ünnepnapján fog elhunyni, ráadásul hazájától távol, francia földön);
- Megjövendölte, hogy a nagy keleti szomszéd (Anglia) hamarosan réteszi a kezét az ír szigetre és hét és fél évszázadig onnan nem is távozik (az első angol uralkodó 1171-ben lépett ír földre, az Ír Szabadállamot pedig 1922-ben kiáltották ki);
- Írt arról, hogy hét évszázad múlva a „föld gyümölcsei megrohadnak”, minek következtében „a sziget majdnem kipusztul” (a burgonyavész miatti Nagy Éhezéskövetkezményeként 1845 és 1850 között egymillió ír halt éhen, további egymillió kivándorolt). A dolog érdekessége, hogy Malakiás még magát a krumplit sem ismerhette, hiszen a növény európai megjelenéséig még 400 évet várni kellett.   

2.2.) A Pápai Próféciák

Lássuk akkor a Malakiás-életmű gyöngyszemeit, amelyek keletkezésével és utóéletével kapcsolatban két fő elmélet létezik.
Az egyikről már tettem említést: eszerint a Clairvaux-i ciszterci apátságban tett látogatások, s a Szent Bernáttal folytatott beszélgetések folyománya volt a jövendölési kényszer. A második (egy kicsit részletesebb) verzió arról szól, hogy Rómában, közvetlenül a pápával lebonyolított beszélgetések után eltűnt a vatikáni kertekben, s amikor pár óra múlva (kicsit kábán) rátaláltak, arról számolt be, hogy támadt egy látomása, amiről nem akar beszélni, amíg erre engedélyt nem kap Őszentségétől. II. Ince ismét fogadja, majd – az audienciáról történt távozása után – azt mondja a titkárának, hogy hallgatási fogadalmat tett a pápának, viszont írásos formában rögzítette a rögzítendőket, s a dokumentumot átadta az egyházfőnek.
Nem tudjuk, pontosan hogyan is történt, mindenesetre a próféciákról 450 évig senki sem beszélt, mígnem egy északfrancia származású (de egy lombard kolostorban élő) bencés szerzetes (bizonyos Arnold de Wyon) nem kezd el kutakodni a vatikáni könyv- és levéltárban (a Biblotheca Apostolica Vaticana akkor még egységes volt, a szupertitkos dokumentumokat külön tároló Archivum Secretum Vaticanum csak 1612-ben vált le róla). Nos, Arnold barátunk egy szekrény mélyén bukkan a kéziratra, amelyet lelkiismeretes levéltárosok precízen ledátumoztak, s amelyről már régesrégen letört a zárópecsét (legalábbis Arnold utólag ezzel magyarázta, hogy el tudta olvasni a latinul íródott szöveget, márpedig egy bencés soha nem hazudik!)
 
A szerencsés szerzetes annyira meghökken a dokumentum tartalmán, hogy khm, zavarában a csuhája alá rejtette és olyan sietősen távozott, hogy tán még az olvasójegyét is elfelejtette lebélyegeztetni a kijáratnál.
Az emberi természet a XVI. század végén sem különbözött a maitól; a közlési kényszer és a súlyos titok megosztására irányuló késztetés Arnoldot sem kerülte el. Először egyházi berkeken belül indult el a pletyka, majd a világi hatalmasságok fülébe is eljutottak a hírek egy olyan jövendölés-sorozatról, amely az elmúlt ( s ami még izgalmasabb: az elkövetkezendő) idők pápáira tesz utalásokat. 1590-ben 

(más források szerint öt évvel később) már sokszorosítják Szent Malakiás leghíresebb művét, méghozzá Arnold de Wyon egyik tudományos munkájának (a II. Fülöp spanyol királynak dedikáltLignum vitae) utóirataként.
Most, hogy annyit beszéltünk a próféciákról, lássuk, mik is ezek valójában.
Hát ne számítsatok valami szaftos sztorikra. A Pápai Próféciák gyakorlatilag 112 tételből (sorból) áll. Mindegyik sor egy-egy jelzős szerkezetet vagy tőmondatot tartalmaz latinul, amelyek (az előszóból, illetve a záró megjegyzésből következtetve) egy-egy pápára utalnak. A felsorolásban az első az II. Celesztin, aki sorszámát tekintve a 165. római püspök,  s akit 1143 őszén (vagyis négy évvel a próféciák megírása után) választott meg a bíborosi konklávé. Ő volt tehát II. Ince közvetlen utódja.
Csak hogy értsük a próféciák módszertanát, álljon itt három példa:
II. Celesztinre (165., 1143-1144)  úgy hivatkozik, mint „Ex castro Tiberis”, vagyis „A Tiberis melletti kastélyból származó”-ra. Celesztin valóban a Tiberis partján található Cittá di Castello kisváros szülötte, s eredeti neve is „Guido di Castellano” volt.
IV. Celesztin (179., 1241) a „Leo Sabinus” (Szabin oroszlán) jelzőt kapja. Megválasztása előtt a középolasz Sabina régió püspöke volt, s címerében egy oroszlán látható.
VI. Sándor (214., 1492-1503) mint „Bos Albanus in portu” (Albanus ökre a kikötőben) jelenik meg. Mindenki kedvenc Borgiája eredetileg Albano és Porto városainak püspöke volt (porto = portu = kikötő), s ha ez nem lenne elég, címerében még egy ökör is ott figyel.
S ez így meg tovább, egészen napjainkig.
Ugye óhatatlanul felmerül a lehetőség (elvégre konteósok lennénk, vagy mi a szösz), hogy esetleg utólag hamisították a jóslatokat, mindenféle politikai (vagy más) okokból. Hát ezt az opciót az 1590/1595 előtti pápák esetében valóban nem lehet kizárni, de mi a helyzet az ezt követően trónra kerültekkel? Emlékeztetnék ugyanis mindenkit, hogy a Pápai Próféciák több, mint 400 éve olvashatók változatlan formában. Feltéve tehát (de meg nem engedve), hogy valójában nem 1139-ben, hanem 1590-ben íródtak, az ezután következő pápákra vonatkozó jövendölésekkel mi a helyzet? Oké, akkor nem Malakiás látott a jövőbe, hanem Arnold de Wyon..?
Annak érzékeltetéséül, hogy milyen próféciák születtek az 1590-es évek utáni pápákra, ismét következzék néhány példa:
XII. Ince (242., 1691-1700): „Rastrum in porta” (Gereblye az ajtóban). Ince eredeti teljes neve Antonio Pignatelli del Rastrello volt, az olasz „rastrello” szó ugyanazt jelenti, mint a latin „rastrum”, vagyis „gereblye”. Ez a pápa többek között arról volt nevezetes, hogy a bíborosait gyakran az ajtóban állva fogadta, s a megbeszélések egy részét is állva folytatta (nem mintha nem lettek volna székek a pápai rezidencián, csak állítólag komoly aranyér-problémái voltak szegénynek).
VI. Pál (262., 1963-1978), „Flos florum” (Virágok virága). Címerében liliom (és mindjárt három) látható. Ezt a növényt különböző teológiai szövegekben virágok virágánaknevezik.
I. János Pál (263., 1978), „De medietate lunæ” (A félholdtól származó). A rejtélyes körülmények között, alig egy hónapnyi uralkodás után elhunyt pápa felszentelésekor is félhold volt, s halálakor is. Eredeti teljes neve Albino Luciani volt, ami (nagyjából) fehér fényt jelent, amit a merészebb jóslatfejtők a (fél)hold fényéhez hasonlítanak. És ez még nem minden: a Mosolygós Pápa az északolasz Belluno megyében született (belluno = szép hold).
Lássuk akkor az utolsó (akarom mondani: a legutóbbi) két pápát, hiszen ők tényleg karnyújtásnyira vannak napjainktól.
II. János Pál (264., 1978-2005), Malakiás listáján a 110. Ő a „De labore solis” mondatot kapta, ami nagyjából annyit tesz, hogy „A nap munkájából eredő”. Születése napján (1920. május 18-án) részleges napfogyatkozás volt, akárcsak a temetése napján (2005. április 8-án). És mivel ő volt a 

legtöbbet utazó pápa is, magyarázók egy csoportja ezt úgy (is) értelmezi, hogy fáradhatatlanul járta körbe a Földet, akárcsak a Nap.
XVI. Benedek (265., 2005-napjaink). Az utolsó előtti a listán, s a szerző úgy hivatkozik rá, mint „Gloria olivæ”, vagyis „Az olajfa dicsősége”. A mondat klasszikus megfejtése az, hogy Ratzinger bíboros pápai nevét Szent Benedek inspirálta, márpedig a kereszténység első szerzetesrendjének (a bencéseknek) a megalapítója annak idején (a hatodik században) az olajágat választotta szimbólumaként. Mellesleg a bencéseknek létezik egy olyan ága, amelyet a 

Jeruzsálem melletti Olajfák hegyéről neveztek el, ők az Olajfák-hegyi Miasszonyunk Rendje (informálisan: az olivetánok), akik állítólag a jelenlegi pápa szíve csücskét jelentik.
A lista 112. tétele egy kicsit bőbeszédűbb, mint az ezt megelőzőek, ugyanis egy (vagy több) összetett mondatot is tartalmaz:
In persecutione extrema Sacrae Romanae Ecclesiae sedebit Petrus Romanus qui pascet oves in multis tribulationibus quibus transactis civitas septicollis diruetur et Iudex tremadus iudicabit populum suum. Finis.
Hevenyészett fordításban ez kábé ezt jelenti:
A Szent Római Egyház szélsőséges [utolsó?] üldöztetése során Péter, A Római ül [a trónon], aki számos megpróbáltatás közepette legelteti nyáját. Amikor mindezek [az idők] elmúlnak, a hét dombra épült város meg fog semmisülni, s a félelmetes bíró el fogja ítélni népét. Vége.
A legelterjedtebb megfejtés (vagy következtetés?) nagyjából azt tartalmazza, hogy XVI. Benedek után jön az utolsó pápa (aki olasz, sőt római származású, s aki a Péter nevet fogja felvenni vagy viselni), akinek uralkodása alatt a katolikus anyaszentegyház komoly megpróbáltatásokkal szembesül, s végül (a Vatikánnal, illetve hát Rómával együtt) megsemmisül, apokaliptikus körülmények közepette, ami után már csak a végítélet következik, s a vég.
Egyes vélemények szerint az első fordulat („In persecutione extrema Sacrae Romanae Ecclesiae sedebit”) még az előző pápára (vagyis XVI. Benedekre) vonatkozik, s olyanok is vannak, aki szerint a Péterre utaló mondatrész csak Arnold de Wyon kreálmánya, de ezt (az eredeti kézirat megszemlélése nélkül) bizony soha nem fogjuk megtudni.
Az eddigi pápák közül senki sem vette fel az egyes számú római püspök nevét, de ez csak egy hallgatólagos tabu, semmi sem tiltja. Persze az is lehetséges, hogy az utolsó pápa nem II. Péter lesz, hanem (Malakiás metaforikus stílusából kiindulva) talán a címerében lesz mondjuk egy kő vagy szikla (petra = kő, latinul), netán a kereszteléskor kapott nevére utal, ami (ha elfogadjuk, hogy olasz lesz), lehet akár Pietro is.
Van még egy bónusz érdekesség, amit csak egy helyen olvastam, de mivel – mint minden kényszeres – én is megszállottja vagyok a szimmetriának, veletek is megosztom.
Arról van szó, hogy az egyik értelmezés szerint az V. Szixtuszravonatkozó jósmondat (Axis in medietate signi, azaz a jel középpontján áthaladó tengely, esetleg fejsze) azt jelent(het)i, hogy ő (azaz az ő uralkodása) jelenti a középpontját a próféciában szereplő valamennyi pápai ciklusnak, mármint az időtengelyen. Egy Jean-Paul Kleber nevű nyelvész szerint a “signum” (jel) szót a középkorban “jövendölés” értelemben is használták, vagyis a latin mondat jelentése:a jövendölés középpontján áthaladó tengely (fejsze?). Ergo végezzük el a következő számításokat:
a.) A próféciában felbukkanó legelső pápa (II. Celesztin) trónralépését (1143. szeptember 26-át) vegyük kezdőpontként.
b.) Számítsuk ki a “felezőként” megnevezett V. Szixtusz trónralépése (1585. április 24.) és halála (1590. augusztus 27.) között eltelt időt (1948 nap).
c.) Ezt felezzük (974 nap), majd nézzük meg, hogy ez milyen napra esik. Megkapjuk így V. Szixtusz (és a próféciák pápai vonalának) felezőpontját, vagyis 1587. december 25-ét.
d.) Számoljuk ki, hogy a prófécia első napjától (II. Celesztin pápává történő felszentelésétől, vagyis 1143. szeptember 26-tól) kezdve a felezőpontig (1587. december 25-ig) hány nap telt el. Ez 162251 nap.
e.) A felezőnaphoz adjunk hozzá ugyanennyit, vagyis nézzük meg, hogy mikor kettyen le 1587. december 25-től számítva további 162251 nap.
f.) Meglátjuk, hogy a következő dátum jön ki: 2032. március 18.
A fenti logika alapján ez lesz az utolsó pápa uralkodásának utolsó napja.

2.3.) A mellélövések

Nem lennénk korrektek, ha elhallgatnánk, hogy voltak (legalábbis eddig) be nem teljesedett jövendölései is. Például az, mely szerint (háromszáz év vallási függetlenség után) Anglia visszatér Róma püspökének fennhatósága alá, s az angoloknak az igazhithez történő visszaterelésében az íreknek oroszlánrészük lesz. Nos, figyelemmel a statisztikai adatokra (a 60 milliós brit lakosság nem egészen 9%-a vallja magát katolikusnak), a beteljesedésig azért még várni kell, noha lengyel barátaink térnyerése kétségkívül ezirányba mutat. És persze ismerjük el: már az is szép teljesítmény a XII. századi Malakiás részéről, hogy előrelátta a négyszáz évvel későbbi VIII. Henrik ténykedését és Anglia szakítását a katolicizmussal.

3.) A lehetőségek

Nem akarom szükségtelenül szaporítani a szót, ezért csak röviden felvázolom azokat a verziókat, amelyek szóbajöhetnek Malakiás barátunk jövendöléseivel kapcsolatban.

3.1.) A próféciák valósak

1139-ben Malakiásnak valóban megadatott, hogy belepillanthasson az elkövetkezendő közel kilenc évszázad pápasággal kapcsolatos információiba (a „hogyan” tekintetében tessenek visszaolvasni a jövendölésekről szóló előző posztban kifejtett opciókat). Valamilyen okból kifolyólag (talán Ince kérésére, talán azok utasítására, akik a jövőbelátást lehetővé tették, esetleg saját elhatározásból) úgy döntött, hogy az utókort nem kényezteti el konkrét adatokkal, hanem ad egy kis fejtörnivalót.
Azon meg lehet filózni, hogy a világvégét szó szerint értette-e (lásd még a maja naptárral összefüggő találgatásokat), vagy csak az egyház rohamos térvesztésének veszélyére hívta fel a figyelmet. Ami bennünket illet, természetesen jó egészséget kívánunk XVI. Benedeknek; ezerszer inkább őt kívánjuk az emberiségnek, mint mondjuk egy Ahmed Jasszin sejk típusú vallási vezetőt.
S azt se feledjük, hogy az eredeti (bibliai) Malakiás próféta nevének jelentése: Az Úr hírnöke…

3.2.) A próféciák hamisak

A jövendölések nem állják ki egyetlen, legalább részben objektív kritika próbáját sem. Az elkövető természetesen Arnold de Wyon, aki valószínűleg megrendelésre hamisította az egészet, ezzel próbálván befolyásolni az elkövetkezendő pápaválasztások eredményét. Visszamenőlegesen (1595 előtti egyházfők esetében) persze vannak szép találatok, de az ezután következők már csak találgatások és utólagos (gyakran erőltetett) belemagyarázások. Fantázia és kreativitás kérdése az egész; egy megfelelő képzelőerővel, műveltséggel, tájékozottsággal (és szabadidővel) rendelkező értelmes embernek nem okozhat problémát logikai kapcsolatok megteremtése a két-három szavas „próféciák” és a célszemély között.
Javaslom is a latinul vagy angolul értő olvasóknak, hogy találomra válasszanak egy Malakiás-féle próféciát mondjuk innen, azt kapcsolják össze egy (ugyancsak véletlenszerűen kiválasztott) pápával, s ide a rozsdás bökőt, hogy maximum fél óra alatt találnak valamiféle, logikusnak tűnő kapcsolatot a kettő között (én kipróbáltam, ötből négy esetben sikerrel is jártam). Agytornának is jó.

 


Forrás: http://konteo.blogrepublik.eu/2012/12/03/szent-malakias-profeciai/ http://tudatvaltas2012.blogspot.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.