Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fájdalomtestünk használ minket – interjú Eckhart Tolléval

 

“Sokan átélték már, hogy párjuk egyszer csak “bekattan” és akkor nem lehet neki olyat mondani, vagy tenni, amibe ne kötne bele. Ilyenkor az úgynevezett érzelmi fájdalomteste aktiválódott. Ezt a fogalmat a világhírű, megvilágosodott spirituális tanító, Eckhart Tolle vezette be és én Nobel-díjat adnék érte, annyira fontos felismerésnek tartom.“  – Dr. Domján László agykontroll oktató interjúja Eckhart Tolléval…

Néhány éve alkalmam volt meginterjúvolni őt. Most ebből a beszélgetésből idézek:

Miként magyaráznád meg a „fájdalomtest” fogalmát olyan valakinek, aki még egyik könyvedet sem olvasta?

– Feltétlenül az illető személyes tapasztalatára építenék. Megkérdezném: „Előfordult-e – talán nem is ritkán –, hogy valamilyen, látszólag jelentéktelen esemény hatására negatív érzés borított el? Hogy valamilyen apróság aránytalanul nagy reakciót váltott ki belőled? Például reggel beültél az autódba, és munkába menet valami közlekedéssel kapcsolatos bosszúság ért. Valaki hirtelen eléd vágott, valami cifrát mondott neked, vagy hasonló. Ettől kicsit ideges lettél, s az idegesség hirtelen valami még nagyobb dologgá terebélyesedett benned. S azt követően, noha reggel még jól érezted magad, a kiváltó esemény hirtelen olyan érzelmekkel és gondolatokkal árasztott el, aminek hatására már azt mondtad: »Rohadt ez az élet!« És amikor beértél a munkahelyedre, addigra már sötét, súlyos felhőt cipeltél magadban. Ezt mindenki érezte, akivel csak találkoztál. Azon keresztül beszéltél, és az értekezleten bármit is mondtál, a szavaid negatív energiatöltésűek voltak.”

Ha tehát viszonylag jelentéktelen dolog, bár néha lehet jelentős is, erős reakciót – haragot, félelmet, zaklatottságot vagy hasonlót – vált ki, az a fájdalomtest aktiválódása. A viszonylag jelentéktelen dolog ilyenkor aktivált benned egy régi érzelmet. Azt az emocionális teret, amit magadban hurcolsz. S ezért robbant ki belőled valami, a viszonylag jelentéktelen dolog hatására. Például ráüvöltesz a pincérre: „Ez a leves hideg!” Miért történt? Nos, a bensődben valami már forrt, csak éppen nem tudtál róla. Régi, néha évekkel korábbi érzelmi szenvedésből származó érzések.

Ugyanis minden ember, főleg gyerekkorában, átél érzelmi szenvedést. Egyesek többet, mások kevesebbet. Minden olyan érzelmi szenvedés, amivel nem nézel teljesen szembe, nyomot hagy. Márpedig a gyerek életében akadnak olyan dolgok, amikkel képtelen teljesen szembenézni. Így hát kénytelen azokat félretenni. Különösen a szülők kapcsolatára vonatkozó ügyeket, amik számára fájdalmasak, a gyerek ösztönösen félretolja. Nem akarja érezni a fájdalmas érzést. S a gyerek számára ez a helyénvaló. Még nincs benne elegendő tudatosság és erő, s a felnőttek fölé tornyosulnak. A félretolt ügy pedig benne marad. Később aztán más dolgok történnek az életében, s akkor is félretolja a keletkező érzéseket. A felnőtt már képes lenne szembenézni velük, ám a szembenézést nem tanulta meg. Hát félretolja, s az érzelmek csak gyűlnek és gyűlnek…

A hasonló frekvenciájú érzések, pl. harag és félelem, hajlamosak vonzani egymást. Egyetlen érzelmi entitásban egyesülnek. És nem csupán a személyes életedről van szó. A fájdalomtestnek létezik kollektív vonatkozása is! A fájdalomtest részben kollektív jelenség. A kollektív azt jelenti: országodnak is van fájdalomteste, mert az évszázadok alatt a világnak azon a táján átélt szenvedés még mind ott rezeg. A kultúra, amibe beleszületsz, közvetíti azt feléd. Maga a nyelv is. A szavak energiát hordoznak. Ahogy a szüleid viselkednek. Iskolatársaid és tanáraid. Az energiamező, amit szubliminálisan magadba szívsz. S az emberiségnek, mint olyannak is létezik fájdalomteste, amit szerintem genetikailag mindenki megörököl. Meggyőződésem, hogy a tudomány fejlődésével egyszer majd a génekben is megleljük a továbbadott fájdalominformációt. Megörököljük azt. Minden emberi lényben rejlik ki nem fejezett érzelmi fájdalom, ami benne fájdalomtestként lapul meg.

Érdemes ezt magunkban fölfedezni. Észrevenni, ahogy a fájdalomtest néha szunnyad bennünk, s ilyenkor szinte nem is érezzük, legfeljebb halványan, a háttérben; máskor pedig fölébred. Amikor aktiválódik – periodikusan –, akkor „táplálkozik”. S észre kell ezt venned a saját életedben, különösen a kapcsolataidban, ahogy arra használod a másikat, hogy „etesd” a fájdalomtestedet, illetve ahogy ő arra használ téged, hogy táplálja a saját fájdalomtestét. Bármelyikőtök is kezdi a harcot, talál valamilyen apropót, valamit, amit mondtál, egy apró megjegyzésedet, és úgy reagál rá, mintha valami elképesztően szörnyű dolog hangzott volna el. „Hát ez hogyan történhetett meg?” Úgy, hogy a fájdalomtest az alkalomra várt. Hogy előbújhasson, hogy fölébredhessen. S kapóra jött neki az apró megjegyzésed. „Mit csináltam? Mit mondtam?” – kérdezed. „Azt mondtad, hogy…”, s következik a vádak hosszú sora. Hát itt a fájdalomtest!

Legkönnyebben úgy ismerheted meg a fájdalomtestet, ha megfigyeled. Először megtanulod megfigyelni a partneredben, mert ahhoz, hogy önmagadban tudd megfigyelni, nagyobb éberség szükséges. Ébernek kell lenned. A fájdalomtest ugyanis hajlamos használni téged, az elmédet. Uralkodni akar fölötted, s azt óhajtja elhitetni veled, hogy te ő vagy. S olyankor valóban a fájdalmas érzéssé, a fájdalomtestté válsz. Ezért én úgy tekintek a fájdalomtestre, mintha az egy kis élősködő élőlény lenne az emberben. Egy emocionális parazitaentitás.

A fájdalomtest más emberek reakciójából is képes „táplálkozni”, ezért provokálja őket. A partnerek pontosan tudják, hogy mire ugrik a másik… Amint beindul a verkli, a fájdalomnak nem akarnak véget vetni. Nem békét akarnak, hanem még több fájdalmat. Eladdig, míg a fájdalomtest újra fel nem töltődött.

Ha remeteként élsz – tehát nincs partnered, némi emberi kapcsolatod –, akkor a fájdalomtested a gondolkodásodat használva is feltöltheti önmagát. Ez esetben olyan gondolatokat teremt az elmédben, amelyek a fájdalomtest energiamezejét tükrözik vissza. Ha az félelem, akkor félelemteli gondolatokat gondolsz. Ha harag, akkor haragos gondolatokat. Gondolataid füzére tehát negatívvá válik, és minden gondolatod egy-egy „falat” a fájdalomtested számára, mert minden gondolat egy-egy energiamező, aminek az energiáját a fájdalomtest mohón behabzsolja. Imádja, ha negatív gondolatokat gondolsz! Valósággal „bezabálja” a negativitást. S ha meg tudod figyelni magadat, amikor elmerülsz a negatív gondolkodásban, akkor azt találod, hogy a gondolataid éppen valaki ellen irányulnak, vagy önsajnálatba vagy önvádba merülsz, vagy panaszkodsz egy helyzet miatt, vagy hibáztatsz valakit. A gondolat tartalma különböző lehet, ám minden esetben mélyen negatív. A fájdalomtestnek csak ez számít. És aztán az érzelem megújítja önmagát. Egy idő után aztán a fájdalomtest ismét „aludni tér”. Egyes embereknél elég látványosan meg lehet figyelni, ahogy hirtelen fölébrednek a fájdalomtesttel való teljes, tudattalan azonosulásból. „Ó, elmúlt!” – mondják esetleg. S a pár tagjai megcsókolják egymást vagy szeretkeznek, és így szólnak: „Minden rendben”. Egy hét múlva persze megismétlődik a folyamat…

Mit tehetünk a fájdalomtesttel kapcsolatban? Meg lehet-e szüntetni vagy valahogyan lehet-e uralni? Az Új föld című, világhírű könyv vagy A világ csak belülről változhat meg című (MP3-as) CD elmondja.

Még több Tolle:

 

Domján László
www.agykontroll.hu

http://tudatbazis.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


****


******

 


Angel


Angyalok


Élet virága


Energy


Fényt hozok


Fényváros

uj.jpg

 

" A Fény gyermeke vagyok.
Szeretem a Fényt.
Szolgálom a Fényt.
Fényben élek.
A Fény vezet, gyógyít,
átalakít és megvilágít.
Áldom a Fényt.
A Fény bennem van.
Egy vagyok a Fénnyel.
A Fény én magam vagyok!"


Őrangyalod vagyok


Sanat Sananda


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2022 >>
Ke Sze Csü Szo Va
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Statisztika

Online: 6
Összes: 3175685
Hónap: 37005
Nap: 605