Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi lesz veled Magyarország?

2012.01.23

Hír: MI LESZ VELED MAGYARORSZÁG?
(Kategória: A múlt rejtélyei)
Küldte: huedit
2012 jan 08 v - 10:00:00
 

— Kevés olyan év volt a világtörténelemben, melyet akkora aggodalom − vagy ép reményteli várakozás − övezett volna, mint 2012. Vannak, akik hisznek az ezzel foglalkozó ősi jóslatokban, míg mások − arra hivatkozva, hogy például már 1000 vagy 2000 küszöbén is világ végét jövendöltek, mégsem történt semmi − inkább szkeptikus álláspontra helyezkednek. Akár így akár úgy azt viszont senki nem tagadja, hogy a modern világ − próféciáktól függetlenül is − gyökeres átalakulás előtt áll, már ha egyáltalán fenn marad, s nem pusztul el.
 


KIK LESZNEK A BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁSOK IRÁNYÍTÓI?


jeges autok— Katasztrófák ökológiai válságok sorozata sújtja az emberiséget, globális felmelegedésről, vagy ép jégkorszakról vitáznak a kutatók, úgy hogy úgy néz ki, a fejlődés, melyet az utóbbi időben elértünk, nem hogy nem „fenntartható” de inkább a „tarthatatlan” jelzőt érdemelné ki!

Ahogyan a Homo sapiens fajt talán leginkább az „ön-és közveszélyes” minősítéssel lehetne illetni. Mintha mind ez e nem volna elég, a tetejébe még világnézeti válság is sújtja a nyugati civilizációt, az anyagelvű szemlélet roskadozik, viszont az egyházak többsége is hitelét vesztette, így úgy tűnik, a Nyugat egyre inkább Kelet felől várja a szellemi „vérfrissítést”. Nagyjából ennyi a diagnózis.

Válság korszakot élünk, ez biztos − és az is valószínűnek látszik, hogy e helyzet nem tartható fenn sokáig. Ha nem helyezzük civilizációnkat egy teljesen új − vagy nagyon is ősrégi! − alapra, akkor minden bizonnyal utoléri a korábbi emberiségek sorsa, megsemmisül. Mert − akármilyen hihetetlenül is hangzik − az ókori mítoszok, legendák, rendre arról számolnak be, hogy ez a mostani emberi civilizáció nem az első a Földön, s nem is először kerül ez elé a válsz út elé, amely előtt jelenleg is áll!

Az emberiség tehát, ha élni akar, gyökeres változásnak néz elébe. De vajon mi a helyzet az egyes népekkel, országokkal? És mi lesz konkrétan hazánkkal, illetve Magyarországgal? Többen legyintenek erre a kérdésre, mondván, a globalizáció folyamata úgy is afelé mutat, hogy el fognak tűnni az önálló nemzetállamok, a népek, emberfajták összekeverednek, s kialakul egy egynyelvű, egységes ember típus, mely önmagát − minden népi meghatározás nélkül − elsősorban Föld-lakóknak fogja érezni? Ez az új faj, melyet talán „Homo sapiens globaliastus”, azaz „egyen-ember” néven lehet majd emlegetni, olyan lesz, ahogyan a sci-fi irodalom nagyjai már a 19. század végén meg álmodták.

Nem ismer hazát, nemzeti identitást, ahogy feltehetően családi azonosság-tudata sem (hiszen valószínűleg mesterséges megtermékenyítéssel, vagy klónozással jött a világra, s talán nem is ismeri a szüleit). A vallás az isten hitt a hagyományok nem mondanak a számár semmit, meséket minden bizonnyal életében nem olvasott, s nem is olvastak fel neki ilyeneket? Technikai tudása szédületes- már 3 évesen szét tud szedni, majd összerakni például egy számítógépet-ám humán műveltsége, olvasottsága, érzelmi nívója és lelki élete félelmetesen sivár? Ilyenek lennének majd gyermekeink, unokáink? Ilyenek lesznek a következő generációk? Mind ez − a jelenlegi helyzetet nézve − eléggé valószínűnek tűnik, csak hogy az ősi próféciák, melyek ép a mi világunk jövőjére vonatkoznak, nagyon nem ezt vetítik elő.

Akár mennyire is tombol a globalizáció, öntik el a New Yorktól Tokióig egyforma ételek, ruhák, műszaki cikkek, sőt az uniformizált gondolatok is jobb sorsra érdemes Földanyánkat, − akit mostanában csak „világpiacnak” neveznek − mégis az a helyzet, hogy bizonyos szent iratok 2012 épp a nemzetállamok megerősödését, a nemzeti öntudat reneszánszát jósolják! S e folyamatban állítólag különleges szerepe lesz egy, a messze Kelet sztyeppéiről érkezett népnek, melynek harcosai vakmerő lovas-íjászok, jóságuk és becsületességük a gyermekekéhez hasonló, tudásuk pedig régi korok bölcsességével vetekszik.

„Íme, nagy nép jön Északról…”


Az ókorban a szkítákat különleges népnek tekintették − nem véletlen tehát, hogy különleges sorsot is jövendöltek nekik a szent iratok. Hérodotosz „Görög-Perzsa háború” című történeti művének IV. könyve teljes egészébe velük foglalkozik, s a történetíró már a fejezet elején azt állítja, hogy a szkíták az emberiség legősibb népe, akiknek csatában tanúsított bátorsága talán csak bölcsességük és lelkük tisztasága múlja felül. Tény, hogy a I. e I. évezred nagy részében − egészen Nagy Sándor fellépéséig − a szkíták voltak az abszolút urai annak a területnek, mely a Dunától a Fekete-tenger vidékén keresztül egészen a mai Indiai és Pakisztán határvidékéig ér. Középkori krónikaíróink pedig egy öntetűen állítják, hogy a szkíták, a hunok és a magyarok vérségi ősei, s ez az állítás tökéletesen összecseng a magyar néphagyománnyal.

Egyre több bizonyíték támasztja tehát alá azt, hogy − ellentétben a Finnugor-származás elmélettel, amit még ma is tanítanak az iskolákban − a magyarságinkább olyan iráni népekhez köthető kultúrájában és származásában egyaránt, mint a médek, a perzsák, a párthusok vagy maguk a szkíták! Ha elfogadjuk ezt az elméletet, jó pár olyan „rejtélyre” kapunk rögtön választ, melyek korábban megoldhatatlannak tűntek? Egyértelművé válik például az, hogy miért hordott Árpád fejedelem párduc-kacagányt (az iráni sztyeppék törzsfőinél volt ez szokás), s miért jelentett honszerzést az, hogy fehérlovat küldött a morva Szvatopluknak (az indoirániaknál a fehér ló a királyterületi hatalmának jelképe) és sok minden más egyéb is!

Csak hogy ha ez igaz, akkor egy döbbenetes ténnyel kerülünk szemben, a szkítákkal, tehát a magyarság őseivel foglalkozik az ókori Kelet számos jóslata! A leg híresebbek ezek közül az ó testamentum héber próféták − főként Ezékiel és Jeremiás − jövendölései. Mindketten azt állítják, hogy a messze jövőben, amikor majd minden nép háborúban áll egymással, s a z emberek többsége elfordul Istentől, a szkíták lesznek azok, akik visszavezetik az emberiséget az isteni rend tiszteletéhez, az erkölcshöz. Jóslataikban nagy erejű szavakkal ecsetelik a szkíták majdani erejét.

ősmagyarok„ Íme, nép jön Északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból. Ívet és pajzsot ragadnak (?), és lovakkal jönnek, min d viadalra készek te ellened, te Babilon leánya! Hallja a Babiloni király az ő híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el őt, fájdalom, mint a gyermek szülőt” − (Jeremiás, 50,41-43.)

Babilon itt egyébként nem feltétlenül a híres mezopotámiai várost jelenti, hanem a Földnek egy olyan korszakát, amikor az ember félelmei és nihilizmusa elől a gyönyörök hajszolásába, az egyik napról a másikba élésbe menekül. A babiloni életvitel − különösen az asszír korban − ugyan is hírhedt volt hedonizmusáról, és arról, hogy egy idő után már sokkal jobban becsülték a pénzt, a sikert és a hatalmat, mint a belső, lelki értékeket.

És hogy miért biztos, hogy az Északról jövő nép egyértelműen a szkítákra utal? Nos, a választ Ezékiel könyvéből a 38.14-17. versek adják meg. E szerint ugyan is az északiak valójában nem mások, mint „Góg és Magóg” népe, akik az új, az előzőnél tisztább, jobb világban példát mutatnak majd a többi népnek istenhittből és igazságosságból. Egyébként az, hogy a „Vaskor” − azaz a mai világgal azonosítható anyagias, Istentől elforduló világkorszak − végén egy sztyeppei, konkrétan szkíta származású nép veszi át a szellemi irányítást, közismert az indiai, iráni, egyáltalán a keleti jóslatokban is!

Az indiai Puránák − ősi szent iratok − úgy tudják, hogy a Kali-Yuga, az emberiség teljes lealacsonyodásának leg végén, 2000 körül a turuska nép fogja képviselni elsőként az új Aranykort, a Sataya-Yuga (azaz, az Igazság Kora) szellemét. A turuskákat viszont a türkökkel azonosította a kutatás, már pedig az ókorban e név alatt gyakran a magyarok őseit értették. A bizánci szövegek − például Bölcs László Taktika című műve − az Etelköz felől érkező ősmagyarokat következetesen „türköknek” nevezi.

Az eddigiekből adódó következtetés több min t döbbenetes, az ókori jóslatok tehát a szkítákat az Aranykor népének tartották, akik oroszlánrészt fognak vállalni egy, 2000 tájára jövendölt, világméretű átalakulásban! A szkíták viszont számos bizonyítékok alapján a magyarok ősei, de legalább is rokonai? Ebből viszont az adódik, hogy ránk, magyarokra 2012-vel meginduló spirituális ébredési folyamatban − melynek során az emberiség vagy visszatalál a Mindenséggel való harmóniához, vagy elpusztul − különleges feladat vár!

Nimród visszatér…


ősmagyarokTöbb prófécia említést tesz egy titokzatos uralkodóról, akik a jövőbeni apokaliptikus változás kezdetekor meg fog jelenni, el fog jönni egy dimenziókon túli helyről, ahol évezredek óta rejtőzik. E királyt néha Góg vagy Magóggal, esetleg a bibliai Jáfettel, Noé fiával azonosítják, ám leggyakrabban Ménrótnak, Nimrudnak, Nimródnak nevezik. Márpedig Nimródot a magyarok mindig is őskirályuknak, az Árpád-házi uralkodók dinasztikus őseinek tartották − tehát, ami a magyarság 2012 utánra jósolt küldetését illeti, megint csak helyben vagyunk.

Az is igaz persze, hogy nem mi vagyunk az egyetlen nép, akik a 2012-ik esztendőtől egy különlegesen kedvelt, legendákkal körül vett király visszatérését várja? Angliában például ugyan ezt jósolják a régi szász próféciák Arthur királyról, aki a fia, Morderd ellen vívott utolsó csatában halálosan megsebesült, s most a távoli Avalon szigetén lábadozva várja, hogy − a távoli jövőben − hazatérhessen Nagy-Britanniában. Tibetben ugyanezt jövendölik egy Gesar nevű királyról, a buddhista legendák szerin t pedig a küszöbön álló nagy kataklizma legelején Shambala utolsó császára fogja elhagyni titkos birodalmát, hogy megjelenjen az emberek között!

Ebből is láthatjuk, hogy az emberiség hagyományában általános a hit, hogy a 2012-es globális átalakulás egy nagy uralkodó személyhez fog fűződni. Még azzal a - ma még hihetetlennek hangzó − jóslattal is nem egyszer találkozunk, hogy 2012 után összeomlanak a nyugati típusú köztársaságok, s ismét a királyság lesz a leg általánosabb államforma az egész Földön! Tegyük hozzá, hogy e tradíciók nem pusztán „királyságokról” és „királyokról”, hanem spirituális monarchiákról beszélnek, melyek élén nem egy egyszerűen megkoronázott halandó, hanem egy, a túlvilági dimenziókkal távkapcsolatot tartó, égi megbízásból uralkodó Király áll!

Nimród tehát központi jelentőségű alak a Vaskor − a jelenlegi civilizáció - pusztulásáról, s az új Aranykor születéséről szóló jóslatokban − akárcsak Nimród népe, a szkíta, és vele együtt a magyar? Egy mádik, nem kevésbé megdöbbentő iráni prófécia viszont arról beszél, hogy a távoli jövőben, a még most is tartó sötét kor legvégén a Nimród véréből származó két nép, Irán és Turán törzse ki fog békülni egymással, s örökre szóló szövetséget köt! Ennek gyökere egy ősi legenda, mely szerint Nimród király és felesége, Enéh királyné ikerfiai, Turan és Ír − más szövegekben Tur és Iradzs − trón viszályt robbantottak ki apjuk örökségéért.

Hatalmas háború keletkezett, melynek legvégén a két herceg békét kötött egymással, melyet egy Pamír hófödte csúcsai között megrendezett vérszerződési ceremóniával pecsételtek meg? E vérszerződés egyik emléke volna az a jelenet, mely az ukrajnai Kül-Oba szkíta kurgánjának arany lemezén került elő, s két, hagyományosan szkíta harcosi ruhába öltözött férfi vérszerződését ábrázolja! A lemezen látható rajz, azóta bejárta a világ összes nagyobb múzeumi kiállítását, mint az ősi szkíta világkép és életszemlélet egyik legszebb, legtipikusabb szimbóluma.

Ha tehát hiszünk az antik világból fennmaradt mítoszoknak, akkor arra a következtetésre juthatunk, 2012-től a Föld emberisége egy hihetetlen kaland főhősévé válik! Minden folyamatnak azonban szüksége van szellemi inspirálásra, s nem csodálkoznánk, ha ez a szerep valóban a magyarságra hárulna? Népünk neve ugyan is az indoiráni mag gyököt tartalmazza, melynek jelentése „nagy” „magasztos” − gondoljunk az indiai nyelvek „maha” azaz „nagy” szavára, s ebből a gyökből származik a mágia, illetve a mágus kifejezés is. Talán nem túlzás tehát komolyan venni az ókori elképzelést, miszerint minden népnek van valamilyen − lelkületéhez illő − küldetése a világban, s a magyarságnak ez nem más, mint a tudás terjesztése. Márpedig a 2012-vel elkezdődő fantasztikus folyamatnak épp az lesz a lényege, hogy mostani, anyagközpontú világképet fel fogja váltani egy másik, melyben a legfőbb érték a tudás és a tudásvágy lesz!

A magyarság, mint „aranykori nép…”


ősmagyarokAzt már sok helyen hallhattuk-olvashattuk, hogy az ókoriak nem egyenes vonalú, hanem ciklikus, azaz körkörös időfelfogással rendelkeztek. Ennek jegyében hittek abban, hogy a történelemben hol magasabb, hol alacsonyabb rendű világ korszakok váltakoznak. A „világos” korokban az emberek általános életfelfogása, viselkedése is pozitívabb, mint a „sötét” időszakokban zsarnok uralkodók irányítása alatt tengődik a hitehagyott, tudatlanságba taszított, de legfőképpen boldogtalan emberiség. Indiától a görögökig négy világkorszak változását képzelték el, ezeket pedig a fémeknek megfelelően: Aranykornak, Ezüstkornak, Bronzkornak, és Vaskornak nevezték. Az egyes fémek természetesen az adott korszakra nézve értékítéletet is jelentenek (az Aranykor a legjobb, a Vaskor a legrosszabb időszak).

Kevesebben tudják azonban, hogy a régiek egy-egy néphez is kapcsolhatták a négy világkorszakot. Jobban mondva, minden népet egy-egy világkorszakkal jellemeztek, mely szerint vannak aranykori, ezüstkori, bronzkori, és vaskori népek! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a „jobb” és „rosszabb” népek létezésében hittek − az ilyesmi ugyan is abszolút távol állt az ókoriaktól. Sokkal inkább, hogy egy nép általános lelkisége, viselkedése, erkölcsi és szellemi beállítottsága hasonlíthat egy-egy világkorszak szellemiségéhez. Ez azzal jár, hogy minden nép a rá legjobban jellemző világkorszak alatt érzi magát a legjobbnak, azaz ebben az időszakban képes leginkább felvirágozni.

Az Aranykor jellemzői a következők: istenhitt, szeretet, önzetlenség, becsületesség, igazmondás, testi-lelki tisztaság, bátorság, tudás, éles elme, tolerancia, befogadása. Ezek után talán nem okoz nagy meglepetést, ha elárulom a tényt, az ókoriak a szkítákat − a magyarság feltételezett ősei − egyértelműen aranykori lelkiségű népként tartották számon!

A nyirkai jóslat


Máté Imre, a Yotengrit című könyv szerzője tette közzé művében elsőként azt a jóslatot, mely elmondása szerint 1946 telének egy éjszakáján, a Hanságban összegyűlő magyar táltósoktól − két asszonytól és öt férfitől − származik. Maga a prófécia sokak szerint homályos, és igen sok féle képen értelmezhető, bár az is tény, hogy az ilyesféle szövegek mindig rébuszokban beszélnek? Ennek oka az, hogy révülés során a jós elméje olyan tartományokat ér el, ahol nem feltétlenül a mi világunkra jellemző száraz logika uralkodik − sokkal inkább szimbólumok és a mítoszok! A nyirkai jóslat − Máté Imre által megadott − értelmezés szerint Magyarország és a magyarság sorsát jövendöli meg, 1946 és 2012 között. Cikkünk szempontjából tehát a prófécia legutolsó része az érdekes, ez pedig egy látványos, ám mindenképpen pozitív változásról beszél, mely Magyarországról indul ki, és mind az öt kontinensen végigsöpör!

A vonatkozó részek szó szerint így hangoznak:
„A megszeppent maradék ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t. A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének. A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni. Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé Yotengrit, az Ős-tengerek Istene nevében. A Jó szomszédság Törvénye győzedelmeskedik…”
Akárhogyan is értelmezzük e szavakat, egy biztos, semmiképpen sem világvégéről szólnak!

Forrás: Hihetetlen magazin
Beküldte: Oltyán Edit
Közzétette: Molnár Ferenc

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.