Halálközeli élmény - ÚJ látásmód
 


1991,- ben egy műtét kapcsán halálközeli állapotba kerültem. Ez a megélés feltárta előttem azt, hogy a halál után is van élet, és megváltoztatta erről a kérdésről alkotott véleményemet. Ebben az állapotban tapasztaltam meg először egy másfajta létformát, amely felejthetetlen élmény volt számomra.
Itt találkoztam először a testen kívüliség élményével. A mindent átölelő határtalan szeretet, békesség, a mindent magába foglaló és átjáró, öntudatra ébresztő fénnyel, és ebben jelenlevő Fénylényekkel,- akik ma is jelentős hatással vannak életemre. Az orvosoknak hosszú percekig tartott "visszahozni" abból a világból.
Eléggé kétségbe voltak esve, nem tudták mi történhetett velem. Ennek ellenére mikor az egyik orvos megkérdezte, hogy hol jártam és mit láttam, a tőlem kapott válasszal nem igazán elégedett meg, csak sejtelmesen nézett rám, és tagadóan rázta meg a fejét.
Nem hitték nekem el nekem, hogy egy csodálatos helyen jártam, ott, ahol béke, nyugalom és végtelen Szeretet uralkodik. Mindezt azzal magyarázták, hogy biztos a kelleténél több altatószert adtak be, és ezt az egész élményt ennek a hatásának tulajdonították. Ez az élmény jelentős hatással volt az életemre, és teljesen megváltozott hatására az életszemléletem.
Az élet megmagyarázhatatlan helyzeteket és eseményeket teremt, amelyeket akkor magunk sem tudunk értelmezni, csak évek távlatából visszanézve jövünk rá, milyen felismeréshez vezetett. Itt, ezen a ponton vett életem új irányt, és fordultam a látható világból a láthatatlan felé.
Az évek során folyamatosan tapasztaltam és kerestem az utam, amely elvezet a megvalósuláshoz.
A kilencvenes évek legelején történt mindez, akkoriban még nem volt ilyen „nagy divat” az ezotéria.
Az emberek többsége nem volt ennyire nyitott a természetfeletti dolgokra. Csekély volt a kínálat a különböző könyveket és tanfolyamokat illetően. Sok időt töltöttem különböző folyóiratok, könyvek olvasásával, és kitartóan kerestem továbbra is a megfoghatatlant, amit az utam részének tartottam. 
Évek teltek el így, és én egy kezdődő porckorong sérvtől szenvedtem már hónapok óta, ami nyomta a lábamban kilépő ideget. Semmilyen alternatív, és orvosi gyógymód nem hozta meg a végleges gyógyulást. Szörnyű fájdalmakat éltem át, ami a munkámban is akadályozott. Abban az időben még női fodrászként dolgoztam, és több esetben csak úgy tudtam dolgozni, hogy a fájós lábamat hajszárítás közben egy széken pihentettem.A véletlenekben nem hiszek, azt mondják a véletlenek mögött Isten mosolyogva áll, nos ezek a véletlenek nekem kedveztek.
Ebben az időszakban költözött a lépcsőházunkba egy orvos, aki többféle gyógymóddal is foglalkozott. Többek közt említést tett, hogy milyen nagy hasznát venném és talán végleges gyógyulást is hozna, ha elvégeznék egy agykontroll tanfolyamot.
Elmondta mi a jelentése, hogy működik. Tetszett a dolog, utána néztem a lehetőségeknek. Szerencsém volt, mert a tanfolyam pár hét múlva kezdődött, egy közeli városban. Két teljes hétvégét vett igénybe a tanfolyam.
Hatására rövid időn belül megváltozott az életről alkotott felfogásom, más lett általa a gondolkodásmódom. Próbáltam a pozitív dolgokat meglátni egy történésben, és ezáltal leginkább a pozitív állítások kerültek előtérbe életemben.
A tanfolyam után hónapokig kitartóan „programoztam”a gyógyulást.
Elképzeltem, hogy újra egészséges lesz gerincem, felszívódik a kitüremkedett sérv, és nem nyomja már a lábamban kilépő ideget, és azt, hogy végleg elmúlnak a fájdalmaim. Rövid időn belül jelentős változást értem el. Mivel ez volt az első sikerélményem, így nagy lendülettel folytattam tovább az utam ebben az irányban.
Az agykontroll tanfolyamot minden embernek szívből ajánlom. Főleg annak, aki erre az útra lép, szerencsés, ha itt fekteti le az alapokat.
A továbbiakban, folyamatosan végeztem el különböző jellegű tanfolyamokat.
Ittam a tudást, a megtapasztalás érzését, amellyel ebbe az új világba kaptam betekintést. De amíg hitünkben nem erősödünk meg, a racionális világ próbál eltávolítani a céltól, és arról az útról amelyre léptünk. Próbál meggyőzni, hogy az a helyes, ha úgy gondolkodsz mint a többi ember. És ha még gyenge vagy hitedben, lehet, hogy kétkedővé válsz. Azon kezdesz el dolgozni, hogy felismerd, - melyik út számodra a helyes, az üdvözítő.
Az én következő állomásom, egy reiki tanfolyam volt. Ennek a tanfolyamnak a hatására gyökeresen más lett Istenről alkotott fogalmam és képem. 
 
 „Az ember akkor tölti be az igaz küldetését a Földön, ha felismeri magában az Istent, és másokat Istenként tisztel.”
Mivel gyermekkoromban nem részesültem vallásos neveltetésben, így nem volt egy kialakult Isten képem.
Reiki mesteremnek köszönhetően, a tanfolyam kapcsán felismertem, hogy Isten mindenhol, mindenben jelen van.
Hiszen az Ő keze nyomát csodálhatjuk meg minden teremtett lényben, önmagunkban is. Mindegy, hogy hol találjuk meg Őt, - egy napfelkeltében, a lenyugvó nap sugarában, a természet lágy ölében, gyermekünk mosolyában, társunk ölelésében, - a lényeg, hogy megtaláljuk, és tudjuk, hogy életünk minden pillanatában velünk van. Ha igazán meg akarod találni Istent, rá kell jönnöd, hogy az út a szívedbe vezet, és szíved szeretetében, békéjében tudsz leginkább egyesülni vele.
Isten határtalan szeretetével végtelenül átölel minket, és ha őszintén keressük Őt, segít megtalálni a hozzá vezető utat.
Az én hozzá vezető utam, egy Angyaltanfolyamra vezetett.
A tanfolyamon egy olyan beavatást kaptam, ami számomra maga volt a csoda.
A mester két személyt választott ki beavatandónak, az egyik én voltam.
Megkért hogy lazuljak el, csukjam be a szemem.Figyelmemet próbáljam befelé fordítani. Először vegyes érzések jártak át, izgatottá váltam. Valójában nem tudtam mit kellene éreznem, pár másodpercig semmit sem éreztem. Viszont egy kis idő elteltével hirtelen egész lényemet betöltötte egy határtalan szeretetérzés, amely nyugalommal párosult és lelkem legmélyéig hatolt.
Belső látással különböző színű és alakú fényeket láttam pulzálni, hol kisebb, hol nagyobb formában, betöltve határtalan szeretetükkel.
Annyira megható volt az érzés, annyira ismerős és fájdalmas a felismerés, hogy újra érzem az Angyalok jelenlétét. Átöleltek feltétel nélküli szeretetükkel, és bizonyságot adtak jelenlétükről.
Az öröm a hála érzésével párosult bennem, és zokogásban tört fel belőlem.
A tanfolyam után és a nap hátralévő részében is megmaradt ez a jóleső érzés, nyugalommal, melegséggel járta át a szívemet. Éreztem, hogy újra kaptam egy megerősítést, és ettől végtelen boldog voltam,- szárnyaltam.
Hazatérve boldogan meséltem el a családomnak a velem történt eseményeket, majd másnap a fodrászüzletemben is a vendégeimnek.
Eleinte furcsán néztek rám, nem igazán tudták hová tenni azt a változást amelyen rövid időn belül keresztül mentem.
Aki erre az útra tér, ami számára annyira szép és egyben ismeretlennek tűnik először, meg szeretné osztani az átélt élményeit másokkal is. Megpróbálja rávezetni a körülötte élő embereket, hogy a fizikai léten túl van egy másik valóság.
Ez a valóság, attól hogy nem mindenki látja a lelki szemével, - létezik, és a részünket képezi. Megpróbáljuk elmagyarázni, hogy ez a valóság mit is adhat a számunkra, ha megmerünk nyílni előtte. Sok időbe telt mire saját tapasztalatomon keresztül rájöttem, hogy nem mindenki nyitott a természetfeletti világra.
A kilencvenes évek végén, a könyvesboltok polcai nem roskadoztak ilyen mennyiségben az Angyalos könyvektől.
Talán ennek az lehet az oka, hogy: - az Angyaltörténelem szerint, három korszakra oszthatjuk az Angyalok jelenlétét a Földön. 
A jelenlegi korunkban az Angyalok jelenlétének a harmadik hullámát éljük.
Az első hullám, - a Bibliai időkre datálódik, amikor többnyire csak alkalmanként jelentek meg, túlnyomórészt prófétáknak, pátriárkáknak.
A második hullám, - a középkor idején volt, és itt főleg szenteknek és látóknak jelentek meg.
A harmadik hullám, - a tizennyolc- tizenkilencedik században kezdődött. Ebben az időben megjelentek költőknek, művészeknek, bármilyen foglalkozású embereknek, akik nyitottak voltak az irányukban. Mindig is voltak Angyalok, minden időben, de most ebben a különösen nehéz időszakban, még közelebb húzódtak a Földhöz, és többen vannak, mint valaha. Azért jöttek, hogy bátorítsanak minket, és segítsenek a felemelkedés felé vezető utunkon. Fokozott jelenlétüket érezhetjük, hiszen egyre több filmben, és regényben, ábrázolásban lopják be magukat a szívünkbe.
Irányt mutatnak, készek rá, hogy megérkezzenek életünkbe, és ha kérjük, a segítségünkre legyenek.
 
Az Angyalok különböző irányultságú tanfolyamra vezettek el, az itt hallottakat már a saját szűrőmön keresztül engedtem be és fogadtam el.
Abban az időben, az egyik tanfolyam különösen felkeltette az érdeklődésemet, azonos szemléletet képviseltünk. A legelső alkalommal már az első tíz perc után úgy éreztem,- hazaérkeztem. Nagy hatással volt rám a magyarság értékeinek felvállalása, és az az értékrend, hogy nem kell szégyellnünk magyarságunkat, hanem méltón lehetünk büszkék rá. A magyarság tudat már akkor is mélyen bennem élt, és az előadások hatására egyre jobban felszínre került. Sokféle gyógyítási technikát sajátítottam itt el, de legjobban az ősi gyógymódok, technikák tetszettek.
Ahogy telt az idő, érzékelésem folyamatosan erősödött.
Látni ugyan még nem láttam a körülöttem lévő szellemvilág lényeit, de az energiájukat fokozottan éreztem.
Főleg az éjszakák töltöttek el félelemmel, mikor tisztán éreztem körülöttem a jelenlétüket, de látni nem láttam őket.
Ebből kifolyólag sokszor nem tudtam aludni, volt időm gondolkodni.
Egyre jobban felszínre került bennem az a meggyőződés, hogy a jelenlegi világban az emberek jelentős többsége elvesztette természetes érzékelését és Istenbe vetett hitét, ősi tudását, és nem utolsósorban szertartásait.
Egyre távolabb kerül a természetestől, és ez által egyre messzebb az Istenitől. Kihalófélben vannak az ősi gyógyítási technikák, az ősi szertartások és rítusok, ahol az emberek még Isten közelében éltek és mindennapjaikba is behelyezték Őt.
Ahol a mesék, a mítoszok, szájról, szájra terjedtek, és az idős embernek meg volt a becsülete, tisztelete.
Mivel ő már élete útján jelentős tapasztalatokra tett szert, így azt át tudta adni azt a követő nemzedéknek. Ezáltal kialakult egy olyan ősi közeg, aki Istenbe vetett hittel és tudattal élte mindennapjait, és ezen keresztül megélt tapasztalatait feltárta és beavatta a rend szerinti követőknek.
A mai emberre ez nem jellemző. Egyre jobban eltávolodott a természetes közegétől, és a belső énjétől! Nem igazán hallgat a megérzéseire, a belső hangra, amely segítőként jelentkezik nála, és általában a legkevésbé bízik meg önmagában.  
 
Ebben a mai világban kevés szó esik arról, hogy milyen érzések, lelki folyamatok játszódnak bennünk.
Egyszerűbb elterelni magunkról a figyelmet, hogy ne szembesüljünk saját hiányosságainkkal, és inkább a másik ember felé fordítani figyelmünket. Vele foglalkozni, ítélkezni felette, ahelyett, hogy a saját házunk táján söprögetnénk.
Az ember akarva, akaratlanul is meg akar felelni a körülötte lévő világnak és a kihívásoknak. Ezzel együtt jár, hogy nem saját magukat mutatják, hanem mindenkinek más- mást,- azt az arcukat mutatják, amit elvárnak tőlük.
Talán már azt sem tudják mélyen legbelül, hogy kik is ők valójában.
Azt is elfelejtették, hogy egy csiszolatlan gyémántként jöttünk a világra.
Csak aztán az évek során megélt fájdalmak, a megpróbáltatások, félelem, és a másokkal való azonosulás következtében, ezt a gyémántot egy vastag védőburok fedte el. Azonosulunk vele és elhiszzük, hogy ezek vagyunk.
El kell jutnunk odáig, hogy felismerjük ez nem így van, és szép lassan letisztogatni a ránk rakódott és felvett piszkot. Feltárni és megismerni saját lelkünk nagyságát.
Ez nem megy másképp, csak kemény önismerettel.
Ami nem igazán tartozik a legkellemesebb dolgok közé, mert közben saját hiányosságainkkal is szembe kell néznünk. Valójában, ez egy nagyon nehéz belső munka eredménye. Útközben egyre jobban megismerjük saját magunkat, és ez által közelebb kerülünk az Isteni Önvalónkhoz.
Megértjük, hogy különböző eseményekre miért és hogyan reagálunk, és ha nem tetszik, megpróbálunk változtatni rajta. Ha elég kitartóak vagyunk, és közben nem tudnak eltéríteni az útról, végül célba érünk. Rátalálunk saját igazi nagyságunkra, az Isteni mivoltunkra, a mélyen megbúvó csiszolatlan gyémántunkra, aki valójában mi vagyunk.
Különböző irányultságú tanfolyamok elvégzése után
2001 augusztusában jelentkeztem a budaőrsi parapszichológiai Akadémiára, amit sikeresen elvégeztem.
Az Akadémián nagyon sok érdekes témába kaptunk betekintést, és választhattunk, hogy vizsgát követően melyik gyógyítási területtel foglalkozunk.
Engem továbbra is a regresszió, az életutazás, más néven belső utazás, érdekelt a legjobban. Így hát a későbbiekben a gyógyítás során ezzel kezdtem el foglalkozni, amihez aztán kapcsolódott a spirituális gyógyításban jelenlévő csakra,- auratisztítás és harmonizálás, és egyéb kiegészítő technikák.
Azóta is parapszichológusként gyógyítással foglalkozom.

http://lendvaykati2.gportal.hu