A tudomány mai állása szerint 65 millió évvel ezelőtt a bolygónkon egy hirtelen kihalási hullám pusztította ki az élővilágot. Kiirtva a tengerben, földön és a vízben élő fajok többségét. De időről időre vannak jelentések kihaltnak vélt fajok példányainak felbukkanásáról, mint például a pteranodonról.
Mi is a pteranodon?
A pteranodon egy a kréta időszak végén élt repülő hüllő. A madarakkal és a dinoszauruszokkal csak távoli rokonságban van (ugyan az a fán élő hüllő volt az ősük). A szárnyai fesztávolsága elérhette a 9 métert. A tengerek partjain halászott, üreges csontjai könnyebbé tették a testét. Melegvérű volt, így hihetetlenül aktív életet élt. A sziklás partvidékeket lakta, innen járt halászni.
Sok szárazföldi és tengeri társával együtt a kréta időszak végén kihalt, átadva a madarak számára a helyét. De vajon egy ilyen fejlett hüllő, ami az akkori evolúció csúcsa volt, több millió éven keresztül volt a levegő ura, csak úgy kihalhat?
A mítoszok óriásmadarai
Az európai mítoszoknak a visszatérő elemei a wyvernek. A néphit szerint ezek a teremtmények hatalmas, repülő kígyók. Csak szárnyaik vannak, és a hegyvidékeken élnek. Az indiánok mitológiájában van egy hasonló teremtmény, a mennydörgő madár. Ezt a lényt a lakoták wakyának hívják, a kwakák nootka néven ismerik, az ojibwáknál binesi vagy amiki néven szerepel. De egy közös vonás van ezekben a mítoszokban. Egy szárnycsapásának olyan hangja van, mint a mennydörgésnek, a szemének villanása a villám. Olyan ereje van, hogy képes kiemelni egy cetet a tengerből. A sziú indiánok hite szerint ez a bestia végzett az uthenka nevű sárkányszerű lényekkel. A Dél Amerikai indiánok legendái azt mesélik, hogy egy hasonló lény hatalmas, szarvas, víz alatti teremtményekkel áll harcban. Érdekes lehet a penuchen nevű bestia, ami a chilei mapuche és chilute nép történeteiben bukkan fel. A beszámolók szerint egy szárnyas gyík, ami vérrel táplálkozik…
Lehetséges, hogy pteranodonnal van dolgunk? A mennydörgő madár talán egy teljesen más fajta élőlény. A teratorn nevű prehistorikus keselyű, amit a tudomány kihaltnak vél. 1977-ben az Illinois államban található Lawdale városában három gyerek játszott a házuk hátsó udvarán. Két madár csapott le rájuk, az egyik srácot, a 10 éves Marlon Lowet el is ragadták, majd ledobták két méter magasságból. Loren Coleman kriptozoológus kikérdezte a szemtanúkat. Az elmondásukból kiderült, hogy három méteres szárnyfesztávolsággal rendelkező, andoki kondorkeselyűre emlékeztető madarak voltak.
Hasonló lényt láttak 2002-ben Alaszka felett. Az Anchorage Daily News szerint a teremtmény szárnyfesztávolsága 4.3 méter volt, a helyi ornitológusok állítása alapján a különös madár egy Steller tengeri sas volt. A legnagyobb példányának a szárnyfesztávolsága 1.8-2.4 méter.
A leírások szerint valami más állat tartja rettegésben Amerika légterét, nem pedig a pteranodon, ha egyáltalán létezik. Érkeztek beszámolók, amik talán bizonyítékul szolgálhatnak e történelem előtti repülőlények fenn maradására.
1961 májusában egy üzletember átrepült a Hudson folyó egyik völgye felett, amikor a magánrepülőgépe mellett feltűnt egy repülő állat, ami zümmögő hangot adott ki. A férfi leírása szerint egy „repülő gyíkra emlékeztetett”. 1976 februárjában a Texasi San Antonioban három általános iskolai tanár kocsija felett repült el egy különös, repülő állat. A történet alapján denevérre emlékeztető szárnya volt. 1982-ben a texasi Los Fresnoban James Thomson mentős leállt az út szélén. A levegőben észrevett egy madárra hasonlító árnyékot, ám ahogy jobban megfigyelte, látta, hogy a testét szürke vagy fekete színű szőrzet borította, a fején pedig egy púpszerű képződmény volt. Az eset után különféle repülő lényekről mutattak neki képeket. A férfi a pteranodonról készült festményre mutatott.
Az Elveszett bizonyíték
John Keel ufókutató és kriptozoológus húsz embertől kapott bejelentést, mi szerint láttak egy Mennydörgő madárról készült fényképet. A fotón állítólag az Arizonai Tombstoneban kiszegeztek egy hatalmas pteranodonra vagy madárra emlékeztető teremtményt. Robert Lyman megírta a kép történetét. 1900-ban két felderítő lelőtt egy repülő szörnyet, majd kifeszítették egy ház falára. Hat embert állítottak mellé. A madárnak 10 méteres volt a szárnyfesztávolsága. A kép elveszett, ahhoz képest, hogy tíz napilapba leközölték.
Ez a kép csak rekonstrukciója az eredetinek. De egyszer csak megtört a jég. 1990-ben felbukkant a legendás fénykép. Polgárháborús katonák, az unió egyenruhájában egy halott pteranodon felett állnak. A kép eredetinek tűnt, a fényképészeti technika, a rajta lévő fehér foltok mind a helyükön vannak.
Azonban voltak dolgok, amik nem kerülték el a szakértők figyelmét. A fotópapírt az analízis szerint a hatvanas hetvenes években gyártottak. Erre is mondhatunk egy ellenvéleményt, a polgárháborús fényképéket üveglemezes negatívokról másolták át újabb fotópapírra a Kongresszusi könyvtárban.
A kegyelemdöfést a képnek az őslénykutatás adta meg. Az állat feje túl széles, a szárnyai nem feszesek, inkább egy favázra kirakott, tépett, rongydarabra emlékeztetnek. Valamint ha jobban megnézzük a háttérben Charles Darwin homályos arcképe látható.
És van itt valami: ha lelőttek egy pteranodont, miért nem lett az osztag trófeája? Miért nem főzték meg, majd rakták ki a fejét a falra? És miért nincs máshol nyoma ennek az esetnek? Újságokra célzok.
A következő képen egyből látszik, hogy photoshop. A készítők beöltöztek polgárháborús katonának, majd csináltak egy pteranodon bábut, és lefényképezték magukat vele. Aztán Photoshoppal régivé varázsolták.
Egy másik fényképen ahol farmerek bukkantak rá egy halott pteranodonra eredeti fényképről van szó… Persze a farmerek eredetik, csak a pteranodont rakták oda számítógéppel, mint láthatjuk.
Tehát ezek a fényképek hamisítványok volnának? Lehetséges, hogy a Tombstone mennydörgőmadárról készült fénykép létezhet, csak az évek során elveszett, hála az akkori pocsék fényképezési technikának. De van rá esély, hogy valahol egy archívum mélyén rejtőzhet… A lenti kép csak az eredeti rekonstrukciója, de valahogy így nézhet ki.
Kihaltak volna?
Ezek szerint kihaltak volna. Nem léteznek, más lényt tévesztünk össze velük? Bizonyos természeti népek kultúrkincsében szó van hasonló lényekről, amiket meg is erősítenek beszámolók a modern ember által. Ilyen teremtmény a kongamato (lingua nyelven: a hajók törője). Ez a teremtmény állítólag a Kongó medencében él, ezek a denevérre emlékeztető lények megtámadják a területükre tévedő csónakokat és hajókat. Karmaikkal súlyos, gyakran halálos sebeket ejtve a bennszülötteken. 1925-ben Rhodesiában egy haldokló bennszülöttre bukkantak, akinek a mellkasán egy mély karmolás volt. Elmondása szerint behatolt a démonok területére.
1933-ban Ivan T. Sanderson zoológus és író a Kameruni Assumbló hegységbe vezetett expedíciót a Londoni British Múzeum megbízásából. Az egyik este letáboroztak egy erdővel borított völgybe. Sanderson elindult vadászni, lőtt egy nagy gyümölcsevő denevért, ami beleesett a vízbe. A férfi elindult, hogy kihalássza a zsákmányát a folyóból, amikor az erős sodrás miatt elesett. Az egyik bennszülött felkiáltott, mikor a férfi feje felett elrepült egy sas méretű teremtmény. Sanderson a víz felszíne alá bukott. A teremtménynek denevérszerű szárnyai voltak. A bennszülöttek oliathunak hívták a lényt.
Vannak elméletek, hogy a kongatamo egy helyi madárfaj, a nyerges csőrű gólya lehet. A röpképe hasonlít egy pterosauroszéhoz, de túl nagy lenne a kongamatohoz képest, valamint nem valami jó repülő, ahogy a gólyafélék többsége. De gondolták már óriási denevérnek vagy édesvízi rájának, ami kiugrik a vízből.
A másik hasonló teremtmény a ropen. Ez a bestia állítólag az Új Guinea közelében lévő Umboi szigeten él. A pápuák szerint halakkal táplálkozik, de néha látják, ahogy emberi hullákból lakmároznak. 1944-ben Duane Hodgkinson az Ausztrál lovasság egyik századával Lae városkájának közelében járőrözött. Dél körül átsuhant valami a fejük felett. Hodgkinson meg tudta figyelni a lényt. A leírása szerint hat méter széles lehetett a szárnyfesztávolsága. Sötétszürke színű bőre volt, madáréra emlékeztető feje, a csőrében fogak ültek, míg a hátsó részéből egy taréj nőtt ki.
Sokszor előfordult a tudomány története során, hogy eddig kihalt lényekre bukkantak. Lásd a Dél Afrika közelében kifogott bojtos úszójú őshalat, a tuatara gyíkot, a jávai orrszarvút. Megvan az esély arra, hogy az égen látott állat nem egy gólya vagy egy túlméretezett denevér, hanem talán egy földtörténeti középkorból itt maradt élő kövület. De hiteles bizonyíték hiányában csak a szemtanúk beszámolóira számíthatunk.
Szerkesztő:
Orosz István
Orosz István
Lektorálta:
Németh Eszter
Németh Eszter
http://legendavadasz.blog.hu
