Írta:Szolláth Mihály

Azt olvasni az emberi testről tudományos cikkekben, hogy folyamatosan megújul. A bőrünk sejtjei 2-3 hetente cserélődnek ki, és még a legesleghosszabb életűek is hét év után újratermelődnek, a régi elöregedett sejtek helyett újak jönnek létre. Talán csak egyedül a szemben vannak olyan sejtek, amelyek születésünktől a halálunkig velünk vannak. Érdekes dolog ez – főként, ha az emberi szellemre vetítjük ezt a biológiai jelenséget.


Környezetemben sok olyan emberrel találkozom nap, mint nap, akik azt mondják magukról, hogy ők nem, vagy alig változtak valamit az évek során, most is úgy gondolkodnak, mint rég. Aztán olykor-olykor tanúja vagyok annak is, hogy életük válságba fordul: nem tudnak együtt haladni környezetük változásával, viszonyaik fejlődésével. Eléri őket a „házassági merevség”, vagy nem hívják már fel régi barátaikat, mondván, az se hívja őket. Életük egy pontján valahogy megállnak ezek az emberek, mintha lemaradnának a vonatról, elmenne mellettük a hajó… alakjuk a távolság növekedésével a továbbhaladók szemében egyre kisebb lesz, mígnem egyszer képpé állandósulnak a ritkán elővett albumokban.



Bizonyára a kedves Olvasónak is vannak, vagy voltak ilyen kapcsolatai.

Osho jut eszembe, aki a változásról, az ellenállhatatlan fejlődésről oly sokat írt:

„Minden gyermeknek új viharokkal kell szembenéznie, új helyzetekkel; és teljesen új tudatosságra van szüksége, hogy ezekre megfelelően reagáljon – és csak ekkor lesz a reakciója építő; csak ekkor élhet diadalmas életet: olyan életet, amely nem csupán hosszúra nyúlt és fáradságos kínlódás, hanem tánc, pillanatról pillanatra, amelyik egyre csak többé és többé válik, az utolsó lélegzetig. Beszáll a haláltáncba, és örömmel teszi.”

Nem takaríthatjuk meg a harcot, mi élők, ezek szerint, nem szállhatunk ki, mert akkor feladjuk önmagunkat. „Csendesedj el, és találd meg önmagad.” – folytatja a gondolatot. A tánc hasonlata nagyon ősi, archetipikus. Nem is véletlenül ragad meg egy ilyen régi képet Osho: az emberi küzdelmet a tánccal hasonlítja össze, milyen szép. A tánc folyamatos, hullámzó, mint maga az élet, pillanatnyi szüneteket enged meg. Lassul, gyorsul, körbe jár és mindig valami eddig nem látottat ígér. Aki kiszáll a táncból, magát a táncot szünteti meg – nincs tánc táncos nélkül.

„Nem kell az egész világot megváltoztatnod; csak változtasd meg magadat, és máris elkezdted megváltoztatni a világot, hiszen a világ része vagy. Ha csak egyetlen ember megváltozik, a változás ezrekre és ezrekre átsugárzik. Egy forradalom gyújtópontja leszel, amelyből megszülethet egy teljesen újfajta ember.”

Ahogy a tánc pillanataiból összeáll egy magasabb valóság, ahogy a zene elhalkul, úgy áll össze életünkből, annak folyamatosan megélt és megharcolt eseményeiből egy élet egésze – mert nem hagytuk abba.

Erről az új, 2012-es esztendőről sokféle csacskaságot írnak mindenfelé, riogatják az embereket mindenféle tartalmakkal, amit sokszor régi, vagy réginek mondott próféciák álarca mögé bújtatnak témaszegény szerzők. Van, aki azt állítja vége lesz a világnak, még idén decemberben. Na persze, mióta élek, már vagy harminc előre bejelentett világvége volt, s pont annyiszor ébredtem csalódottan másnap reggel… Egy gondolat azonban megragadt a fejemben a mostani sok sületlenség közepette is, ami valami olyasmiről szól, hogy itt az ideje a változásnak – s bizony ez nagyon igaz. E változást, ébredést, megújulást abban az értelemben gondolom, hogy mindenki a saját életét mozdítsa előre, mindenki a saját dimenziói kitágítására legyen nyitott, s tegyen meg mindent azért, hogy megújuljon. Ez hatni fog a környezetére, csak ezzel hathatunk a világra. Ismerős a szép mondat, ugye: A változás te magad légy.

Osho ezzel folytatja:

„Az emberiség számára most az a legfontosabb, hogy megértse, a múltja elárulta. Hogy nincs értelme tovább folytatni a múltat, mert az felér az öngyilkossággal. Egy teljesen új emberiségre van szükség, méghozzá sürgősen. Az új emberiség nem a szó régi értelmében vett társadalom lesz, ahol az egyén csupán része a nagy egésznek. Az új emberiség az egyének találkozásából születik majd, ahol ők az irányítók, és a társadalom az, amely kiszolgálja őket.”

Önmagunkért és a világunkért csak mi vagyunk a felelősek. 2012-ben is, meg azután is.

(Az Osho-idézetek „Az egész a változásról szól” c. könyvéből valóak.)

http://rejtelyekszigete33.blogspot.com/