Egyáltalán létezik ez a hatodik érzék? Legtöbb ember egyetért abban, hogy igen. Mindenki tapasztalatból tudja, hogy az öt érzék, tehát a hallás, látás, tapintás, szaglás, és ízlelés képességén túl is jut el hozzánk információ. Nincs ebben semmi misztikus.

 

A rejtélyes álmok

Az emberiség ősidőktől kezdve meg van győződve arról, hogy az álmok jelentőségteljesek. A tudomány  ma azt feltételezi, hogy az álmokat a tudatalatti határozza meg. Lelkünk tudatalan világa legjellemzőbben álmainkban mutatkozik meg, és sokszor fontos jelzést ad arról, mit kellene végre belátnunk, abbahagynunk vagy elkezdenünk.

Álmodás közben ugyanaz a folyamat zajlik le bennünk, mint meditáció közben. Az álom tehát az agy nyugalmi állapotában jön elő, segít abban, hogy a napi stresszt feldolgozzuk. Néhány problémát este megoldhatatlannak látunk, reggel pedig már a megoldást is tudjuk. Miért van ez így? Mert álmaink mi magunk vagyunk.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy szerveinknek, sejtjeinknek nincs szükségük sem alvásra, sem álmodásra. Egyetlen szervünk, amelynek szüksége van erre, az az agyunk. Ma már azt is tudjuk, hogy alvás közben, különböző szakaszok vannak.

Ezek közül az úgynevezett REM szakasz az, amelyben az álmok jelentkeznek. Ilyenkor a szem és lélegző izmokon kívül az egész izomzat petyhüdt, ugyanakkor műszerrel jól kimutatható, hogy hatalmas elektromos hullámok indulnak ki az agytörzsből, hatásukra a látókérek idegsejtjei megszólalnak, vagyis álmot látunk. Valószínű, hogy álmaink kompenzálják, kiigazítják  tudatos cselekvéseinket, szándékainkat.

Kísérletek bizonyítják, hogy ha az embert  rendszeresen felkeltik, amikor álmodni kezd, ha tehát nem hagyják álmodni, megbetegszik. Mivel ezekben a REM szakaszokban egyértelműen a jobb agyfélteke az uralkodó, álmaink érzelmekkel, tudatalatti tartalmakkal telítődnek. Aki tehát képes visszaemlékezni álmaira, és értelmezni azokat, sok hasznos információt szerez saját belső világáról. Mondhatjuk úgy is, képes hallgatni megérzéseire.

Meglepő véletlenek

C. G. Jung  szinkronitásnak nevezte az élmények, gondolatok véletlenszerű találkozását. Amikor például eszünkbe jut  egy rég nem látott ismerős, aki ugyanebben a pillanatban telefonál. Furcsa, de igaz: az ilyen véletlenek általában akkor jönnek, amikor a legnagyobb szükségünk van rá: halál, válás, szakítás, születés alkalmával.

Valószűleg ennek az az oka, hogy az ilyen helyzetekben, időszakokban érzékenyebbek vagyunk, jobban figyelünk a megérzéseinkre. Sajnos előfordul az is, hogy negatív eseményt jeleznek a véletlenek. Egyik riportalanyom például elmesélte, hogy két évvel ezelőtt halt meg az édesanyja.

A betegsége nagyon hirtelen jött, mert korábban semmi panasza nem volt. Előtte folyamatosan késztetést érzett arra, hogy meglátogassa. Egyszer meg is tette. Amikor elbúcsúztak, és  a mama a balkonról integetett, megint érezte, azt a furcsa bizonytalanságot - pedig látszólag minden rendben volt. Aztán az édesanyja beteg lett, és nem sokkal rá, meghalt. Azóta sokkal jobban figyel a megérzéseire.

Mi lehet ennek az oka?  Valószínűleg az, hogy ilyenkor a külvilágból érkeznek felénk olyan jelzések, amelyeket nem tudatunkkal, hanem jobb agyféltekénk tudatalatti receptoraival érzékelünk, mintegy átsuhan bennünk, s realizálni, bal agyféltekénk számára értelmezni csak akkor tudunk, amikor az esemény valóban bekövetkezik.