Fényről, lélekről, isteni értelemről és pozitív jövőképekről beszélni olyan embernek, aki a lelki válság küszöbén áll, nem hálás feladat. Különösen most, 2012 októberében kell odafigyelnünk a lelki állapotainkra, mert ez az időszak támogatja a lelki súlyok felszínre jövetelét. 

Én sokat foglalkozom a lelki fájdalmak kialakulásának és feloldásának módszereivel. Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mitől alakulnak ki a lelki fájdalmak az emberben és miért tudunk olyan görcsösen kapaszkodni beléjük.

A legfontosabb azt tisztáznunk önmagunkkal, hogy a hibás gondolkodás mindig negatív lelki hullámokat gerjeszt körülöttünk és bennünk. Ezek a lelki energiák hatnak az Univerzumra és magukhoz vonzzák a hozzájuk hasonló rezgéseket.

Ha ezt a negatív lelki állapotot nem változtatjuk át pozitívra, ha nem foglalkozunk a problémákkal, akkor a negatív lelki hullámok betegségek formáját ölthetnek a fizikai szinten, hiszen ha a test súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre is, de ez fordítva is igaz. A pszichoszomatikus beteg igen hamar egy saját maga által gyártott önrontó körbe kerülhet, mivel figyelmét minduntalan testi történéseire irányítja. Az egó pedig ebből táplálkozik, illetve ezt a negatív energia-termelést áll érdekében fenntartani, vagy rendszeresíteni.

A pszichoszomatikus zavarok során – csakúgy, mint a krónikus betegségek esetén – a beteget az általa megélt testi szenvedés készteti panaszra, emiatt keres segítséget. Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is, az életben maradás feltétele, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd, vagy menekül. Ma az emberek lelki ereje sokszor gyenge, s belül feladják.

Én személy szerint abban szeretnék segíteni, hogy igaz hittel és valódi tudással küzdjön meg minden ember a lelki kríziseivel, a belső konfliktusaival.

Az emberi szenvedés keletkezésében mindig vizsgálni kell az egyéni mellett a társadalmi testi-lelki kölcsönhatásokat is. Ha ugyanis maga a szenvedés megszokott, visszatérő élménnyé terebélyesedik, akkor kórosnak minősíthető. De ez soha nem áll meg ennél a pontnál, mivel a kollektív tünetek az élmények szintjén felerősödnek. Így a társadalmi tünet meghatározója lesz az egyén mindennapjainak, s így fokozott beteg-szerephez és ennek megfelelő viselkedéshez vezet.

A lelki betegség, a lelki fájdalom ma nincs kellőképpen kibeszélve, menedzselve. Sokszor csapnivaló az emberek problémakezelő képessége. Vegyük csak például az én-védő és hárító mechanizmusok virtuóz alkalmazását, hogy a problémák kivetítésével már ne is példálózzak.

Felvetődött már benned, hogy miért azonos sok ember mozdulata vagy érzése lelki és testi értelemben egyaránt, ha fájdalom éri? Nos, mert ezek tanult automatizmusok. Hajlamosak vagyunk annyira megszokni eme lemásolt reflexeket, hogy hagyjuk azokat hozzánk nőni, s egy idő után már teljesen azonosulunk velük.

A fájdalom leválasztása az idő múlásával egyre nehezebbé válik. Mi a fájdalmakat is érzelmeknek hívjuk, s mélyen átéljük őket. Az ember ilyenkor elfelejti, hogy az érzelmek, az érzések, maga az érzékiség az elméjében és a lelkében jön létre. De a kettőt meg lehet különböztetni.

A titok, mint mindig, a pillanatban rejlik: amikor előbukkan a fájdalom vagy a feszültség, eldönthetjük és érezhetjük legbelül, hogy az lelki, vagy az elmében lejátszódó érzet.

Az érzelmek tipikusak és mindegyik lelki érzelem maga egy újjászületés is, valami újnak a kezdete, mert kétszer ugyanúgy sosem érzünk. A fájdalom viszont kaptafaszerű, ennek ellenére képes megbűvölni minket és a hatása alá von. Erre a mechanizmusra kell felfigyelni és elkezdeni irányítani.

A lelki válság akkor hatalmasodik el az emberben, ha elgyengül és meghunyászkodik a probléma kényszerítő ereje előtt. De dönthet másként: nem törvényszerű, hogy megalkuvók legyünk, vagy behódoljunk. Méltósággal, türelemmel és egyfajta lazasággal is keresztülmehetünk az élethelyzeteinken. 

A lelki válság küszöbén jusson eszünkbe, hogy ha akarjuk, akkor mentálisan egy másik szintre emelhetjük magunkat és máris kikerülhetünk abból az állapotból, amelybe csöppentünk. A saját tudatos választásunk eredménye csak abban a pillanatban valósulhat meg, amikor nem gondolkozunk más dolgokon. Tudniillik, amikor az elménket nem pörgetjük felesleges információkon, negatív gondolatokon, akkor sok minden megváltozik a működésében: másképp látunk, hallunk, érezünk, s másfajta tapasztalatokhoz juthatunk és érezhetjük az új pillanatokat és a pillantatok varázsát. Ezek apró, belső újjászületések, melyeket úgy lehet elérni, hogy figyelmünket elvonjuk a fájdalomról és az elménket elcsendesítjük. Ezt az állapotot sokkal egyszerűbb elérni, mint sokan hiszik.

 boldognapot.hu