Szinte minden ember életében adódik olyan pillanat, amikor egy titokzatos hang szólal meg a fejében és súg valamit. Ilyenkor az ember rendszerint nem teketóriázik, hanem cselekszik. Később pedig megdöbbenve tapasztalja, hogy ez a hang megmentette az életét vagy valamilyen természetfeletti csodában részesítette.

Vannak írók és zeneszerzők, akik az állítják magukról, hogy műveiket nem is ők vetik papírra. Ők csupán néhány percre ülnek le íróasztalukhoz és a betűk vagy a hangjegyek mintha maguktól működnének, szinte „kifolynak” a kezükből, bele a tollukba, rá a papírjukra. Az ő bevallásuk szerint olyan érzés ez, mintha valaki diktálná a sorokat, kezük szinte önkéntelenül mozog. Mi lehet erre a magyarázat?

Nem feltétlenül mindenki írómédium, vagyis olyan személy, aki a „spirituális csatornává” válik a túlvilág és a mi világunk között. Könnyen elképzelhető viszont, hogy a tudatalattiból vagy a tudatfelettiből csúszik át a tudatba ilyenkor néhány impulzus. Az mindenesetre bizonyos, hogy nem az alkotó ír, hanem egy belső késztetés, egy pszichikai erő veszi át az irányítást átmenetileg felette. Olyan ez, mint az ihlet, tehát ne gondoljunk mindjárt megszállottságra. Már csak azért sem, mert ilyen bárkivel bármikor előfordulhat.

James Deant például halálos autóbalesete előtt egy színészkollégája, akivel csak úgy véletlenszerűen futott össze egy étteremben, arra figyelmeztette, hogy ne használja új autóját, mert abban fogja a halálát lelni. Nos, egy héttel később pontosan ez történt. De vajon milyen titokzatos hang figyelmeztette Sir Alec Guinnes-t kollégája közelgő végzetre.

A Végső Állomás című filmben az egyik diáknak látomása támad, amelyben végignézi, hogyan robban fel az a repülőgép, amelyre éppen felszállnak. A diák kiborul, ezért leszállítják a gépről. Pár perccel később a rémálomszerű vízió testet ölt, a gép a felszálláskor kigyullad, majd felrobban. Ez csak egy film, nem több kitalált történetnél – legyinthetnénk a sztorira. Csakhogy ismerek olyan személyt, aki felszállt volna egy olyan repülőgépre, amelyik lezuhant. Milyen hang figyelmeztette őt, hogy ne szálljon fel a gépre?

De hallottam olyasvalakiről is, aki egyedüli túlélője volt egy szerencsétlenségnek, majd pár nap múltán egy bagatell hétköznapi akcióban lelte halálát. Vajon milyen eseményeknek kellett összejátszaniuk a sorsban, hogy emberünk végzete ne előbb, hanem utóbb következzen be.

Vannak, akik látomásban térnek vissza szeretteikhez és beszélgetnek velük álmukba vagy akár éber tudatállapotukban. Ilyenkor az alanyok hangokat hallanak, amelyeknek nincs fizikai forrásuk. Olyan is szép számmal előfordul, hogy az aznap elhunyt barátaik, rokonaik adnak titokzatos jeleket a velük történtekről. Mégsem állítható, hogy mindenki szellemekkel suttogó. Itt valami másról lehet szó.

Ihletet nyerni, előre érezni mások halálát, elhunytakkal kommunikálni, előrelátni a jövőt vagy egy távoli hely jelenét, az érzelmi kötelékkel hozzánk kapcsolódó traumáját, vagy épp egy ismeretlen személy sorsfordító pillanatáról intuitív módon tájékozódni – ezek a furcsa érzetek és hangok egyre gyakoribbak. Bizony olykor képesek vagyunk ráhangolódni a sors áramlásaira, melyek egy hatalmas masszát alkotnak sok furcsa anomáliával és előttünk még feltáratlan törvénnyel. Az idő törvényei ezek, melyek arról árulkodnak, hogy nincs mindenhol az a lineáris időbeliség, amihez mi a tudatunkat hozzászoktattuk. Lehet, hogy a magasabb szférákban másképp történnek az események, s mi ezekből csípünk el valamennyit. Máskor pedig földöntúli lények szólnak hozzánk, hogy elkerüljünk, vagy pont hogy ne ússzunk meg egy, a sorsunk szempontjából kulcsfontosságú élményt.

Aki átélt már ehhez hasonló titokzatos hangélményt – még ha nem is nevezné ezt egzakt módon hangnak –, akkor is jól meg tudja különböztetni a mindennapi lármától,  morajtól és egyéb benyomásoktól. Olyan ez, mintha üzennének nekünk a szellemvilágból, mintha sugdosnának a fülünkbe. Baleseteket, természeti katasztrófákat, de akár pozitív fordulatokat is érezhetünk előre. Kérdés persze, hogy mi magunktól érezzük ezeket az információkat, vagy valaki érezteti velünk?

Ha igaz az, hogy az első megérzések mindig helyesek, mert nem a gondolkodás útján születnek, akkor a titokzatos hangokra is áll ez a megállapítás. Figyeljünk a jelekre és hangokra, mert néha csupán ennyin múlhatnak a dolgaink: egy találkozás, egy utazás, egy párkapcsolat, egy karmikus esemény!

Boldog napot!

http://www.boldognapot.hu