Spiritiszta

Kedves Olvasók!

Egy nemrég történt sztorit írnék le, amit én élhettem át.
Két hétre kórházba kerültem és olyan szobába helyeztek el , amiben csak egyedül voltam. Kb. a 10. nap éjszakáján furcsa dolgot kezdődtek. Egyedül voltam a kórteremben, mint ahogy eddig is. Éjszaka, amikor felébredtem azt vettem észre, hogy velem szemben az ágyon egy férfi fekszik. Nem szóltam hozzá, nem akartam zavarni a pihenését. Aludtam tovább. Másnap reggel mire felébredtem, már senki nem feküdt az ágyon. Egész nap egyedül voltam a szobámban. Majd eljött az éjszaka, felébredtem és újra megpillantottam az előző éjjel látott férfit. Úgy láttam alszik, ezért nem háborgattam. Gondoltam biztos elvitték valamilyen vizsgálatra és én már elaludtam mikor visszahozták. De reggelre megint hűlt helye volt. Ekkor már kezdtem furcsálni a dolgot és megkérdeztem az ápolókat, hova tűnt a rejtélyes éjszakai férfi. Azt a választ kaptam, hogy egyik alkalommal sem volt semmilyen férfi a szobámban, biztos csak álmodtam. Én csak mondtam a magamét, hogy ne mondjanak már ilyet, hiszen felültem az ágyon, teljesen éber voltam. Tisztán láttam a férfit mindkét alkalommal. A nővérek lezárták a vitát azzal, csak képzeltem a dolgot. Elmeséltem a történetet a lányomnak és ő megkérdezte a látó unokámat, ugyan nézze már meg, mi is történt velem esténként. Az unokám azt az információt kapta az égiektől, hogy valóban feküdt ott az ágyon valaki, nem én találtam ki. Ez a valaki a szellemi segítőm volt, és ebben a nehéz időszakomban megjelent nekem, hogy bizonyos dolgokra figyelmeztessen. Ennek tudatában a következő estét már alig vártam. Beszélni szerettem volna a segítőmmel. De innentől kezdve már senki sem jelent meg többé az ágyon. Nagyon mélyen érintett a dolog, mert nem hittem a szellemvilág létezésében soha, most viszont saját szememmel tapasztalhattam meg az ellenkezőjét. Azóta nyitott vagyok erre a dologra és minden éjszaka, ha felébredek éberen figyelek mikor látok újra valami szellemest.

Szeretettel: István

Kedves Fórumozók!

Az Én történetem kb. 2 évvel ezelőtt történt, azon előzménnyel, hogy egyik éjszaka arra ébredtem, hogy valami csodálatos, nyugtató zene szól a falból, vagy valahonnan a szobámból, nem tudtam pontosan beazonosítani, de azt biztosra vettem, hogy nem kintről szűrődik be a hang. Másnap "vezetve" csak egy dolog fogalmazódott meg bennem- Angyali zene! Ezek után faltam az írásokat, könyveket, tapasztalatokat ebben a témában, ami igen messzire vitt!

Később Anyukám megkérdezte, hogy Nekem ki az őrangyalom. Én akkor "Magamon kívül, de sokkal inkább mélyen belülről" rávágtam, hogy Cassiel! Még nevettünk is, hogy ilyen nevet csak Én találhattam ki. Másnap Anyu a számítógép előtt ülve felkiáltott: Cassiel üzent Neked! Pont Tőle kaptam egy üzenetet, ami az akkori élethelyzetemnek tökéletesen megfelelt...Nekem írt!

Anyukámmal közösen éltük át ezt a csodát és azóta is rendszeresen részünk van hasonló élményekben...csak Tudatosa(bba)n!

Mindenkinek Csodálatos Életet és élményeket kívánok a továbbiakban!
Hiszen fantasztikus időszakot Élünk!

Hajrá Emberek!

Szeretettel:

Angyland

Kedves Olvasók!
Engedjétek meg nekem, hogy elmeséljem egy saját tapasztalatomat, mely nagy hatással volt rám. Először is ahhoz azonban, hogy mindent megértsetek, elmesélem a legelső spirituális élményemet, ahol úgymond az egész „elkezdődött”. A családunk épp egy nagyon nehéz helyzetben volt, egy zűrös családtag miatt,az egyszerűség kedvéért hívjuk mondjuk Pistinek, így mindenki igyekezett neki segíteni, köztük az én édesanyám is, akinek az alábbi gondolata támadt: „Mi lenne ha megkérdeznéd az égieket meditációban,hátha adnak rá választ…” . Mondanom se kell először nem is tudtam ezt hova tenni, mondtam is nekik , hogy hagyjuk már ezt a hülyeséget, persze majd pont velem fognak beszélgetni meg választ adni a kérdésemre, de nagyon szerettem volna én is segíteni, így hát leültem, ellazultam, és amikor úgy éreztem, hogy már eléggé befogadóképes vagyok, feltettem a kérdéseimet. Ekkor történt meg a csoda, a kérdéseimre szépen, lassan érkeztek a válaszok. Azt hittem, hogy csak képzelődöm, meg a saját agyam generálja a dolgokat a helyzetről való véleményem alapján(azóta már látók igazolták a képességemet), de nem valójában nem így volt, tényleg megkaptam az adott helyzetet megoldó lehetőségeket, mellyel Pistinek élnie kellett volna. Az már más kérdés, hogy minden embernek szabad akarata van, és mindenki úgy éli az életét, ahogy neki tetszik, az égiek csak egy lehetőséget adnak, ha akarsz, élsz vele, ha nem hát nem, de szokták mondani, hogy könnyebb az egyenes út, nemde?
A továbbiakban e képességemmel sokat foglalkoztam, igyekeztem tovább fejleszteni, hogy minél többet tudjak kihozni belőle, így amikor szüleim megkértek, próbálkoztam az ő kérdéseikkel is, valamint apához gyógyulni járó emberek aurájában kerestem a negatív rezgéseket, amik betegségek jelei szoktak lenni. Mondanom se kell, eléggé meglepődött néhány ember, amikor látatlanban megmondtam róla, pl., hogy lumbágója van, neki pedig erről orvosi lelete volt már egy ideje.
A dolgok fejlődnek, folyamatosan alakulnak, nem volt ez másképp nálam se. Volt olyan meditációm, melynek során találkoztam szellemekkel, igen eléggé félelmetes volt, ahogyan ott lebegett. Deréktől felfelé láttam csak, az arca nem volt tiszta a számomra, meg az egész jelenség elég áttetsző volt, de mégis tudtam, hogy ez nem lehet más, csak egy szellem/szellemi lény.
Így utoljára még azt szeretném nektek elmesélni, amikor egy asztrál utazásom során, olyan helyen voltam, ami szavakkal egyszerűen leírhatatlan. Egy olyan magasabb síkon jártam ahol megtapasztalhattam azt a hatalmas kozmikus szeretetet, Krisztusi szeretetet, ami az egész felsőbb síkot mozgatja. Fantasztikus érzés volt, olyannak tudnám leírni, mint amikor valaki a mennyországban jár, egyszerűen nem akar eljönni onnan, mert tudja, nincsen számára jobb hely. Mindenkinek kívánom, hogy egyszer élje át ezt az érzést!

Köszönöm, hogy leírhattam nektek ide a tapasztalataimat, remélem ez sok embert inspirál majd a továbbiakban arra, hogy megossza a saját történetét, mert higgyétek el ezek a dolgok megérik, hogy megosszák őket másokkal is!

Üdvözlettel,
Laci