Időkjelei: Az alábbi cikk egy nagyon fontos témát feszeget: az Igazságot. Az igazságot, arról, ami a világban folyik. A jelenkor eseményeinek hátterében rejlő igazságot. Ahogy egy korábbi cikkben írtuk: “Hillary Clinton panaszkodott, hogy az amerikai katonai-ipari hatalom „vesztésre áll az információs háborúban” a független médiumokkal szemben és sürgette, hogy tegyenek valamit az egyensúly visszabillentése érdekében, mert így túl sokan botlanak bele a hatalmi elit örök bosszúságába: az igazságba.” Ez az egyik legfőbb oka az Internet szabadsága elleni támadásoknak. A mindenkori hatalom abszolút felügyeletet akar magának az információ felett, hogy az igazságnak csak az általa jóváhagyott verziója létezhessen.

Forrás: The American dream

Állami cenzúra - Védelem a valóság ellen

A New York Times nemrégiben megjelent igencsak ritkaságnak számító cikkében elismeri, hogy tulajdonképpen minden nagy médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták és kampányfelelősök cenzúrázzák cikkeiket.

Ezek a médiumok beleegyeztek, hogy az Obama vagy Romney kampány résztvevőitől származó idézeteket kizárólag jóváhagyás után tegyék közzé. A cél, hogy a kampányok a lehető legközelebb maradjanak a hivatalos „üzenethez” és semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a politikusok imázsát.

A New York Times szerint az „idézet jóváhagyás” mára bevett szokássá vált Washingtonban. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a szabad és független média intézménye ma már a múlté. A főáramú médiában tulajdonképpen az alaposan szűrt és cenzúrázott állami propagandát hallhatjuk. Ez az oka annak, hogy egyre több ember fordul el a régen kizárólagos hírforrásnak számító médiumoktól. Az emberek az igazságot akarják és kezdenek rájönni, hogy ezt az esti hírekből nem kapják meg.

A New York Times a következőket írta:

Az idézetek szerkesztve, minden színtől, fesztelen stílustól és a provokatív hangvételnek az árnyékától is megfosztva érkeznek vissza.

Email üzenetben érkeznek a Chicagói Obama-főhadiszállásról az újságírókhoz, akik egyetlen feltétellel kapnak engedélyt arra, hogy interjút készíthessenek a kampány valamelyik tagjával: a kampány sajtóosztályának vétójoga van és ők döntik el, mely nyilatkozatokat lehet közölni illetve névvel ellátni.

Az elnök vezető stratégáinak véleményére áhítozó riporterek a fogukat szívva, de beleegyeznek a cenzúrába. Az interjúkat követően a riporterek a legszaftosabb sorokat ellenőrzésre küldik.

A forgatókönyvhöz foggal, körömmel ragaszkodó kampányfelelősök döntése legtöbbször nemleges: „Barack Obama nem hagyja jóvá a szóban forgó üzenetet.”

Ezt a New York Times írást tényleg érdemes elolvasni: LINK

A cikk elmondja, hogy szinte minden vezető médium beleegyezett, hogy közzététel előtt leadja idézeteit ellenőrzés és jóváhagyás céljából:

Nehéz volt olyan hírcsatornát találni, amelyik nem veti alá magát az idézet-jóváhagyás procedúrának, bár nyilván sokan kelletlenül teszik. A Bloomberg, a Washington Post, a Vanity Fair, a Reuters és a New York Times mind elfogadták, hogy csak ezekkel a feltételekkel készíthetnek interjút.

Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a médiának képviselnie kellene.

Joseph Farah, a World Net Daily alapítója a következőket mondta erről:

Csak annyit tudok mondani ezekről az emberekről, akiket egykor a kollégáimnak tekintettem, hogy szégyellem magam miattuk. Ez borzalmas. Szégyenbe hozzák magukat is és azt az intézményt is, ami egy szabad társadalom számára nélkülözhetetlen.

Nekem úgy tűnik, hogy a szabad és független sajtó számára a legnagyobb veszélyt nem az állami kényszer jelenti, hanem a sajtó hajlandósága, hogy átengedje magát a kormány és a politikusok irányításának.

 

Joseph Farah, aki évtizedek óta dolgozik újságíróként, nincs egyedül véleményével.

Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéd során mondta a következőket:

„Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” mondta. „Csodálatos érzés.”

Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.”

A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.

A legtöbb ember tévé- vagy információfüggő és nem tud meglenni az esti híradó, film vagy kedvenc sorozat nélkül. Ma ez a hat társaság dönti el, hogy ez a sok százmillió ember milyen információt kap, illetve milyen szórakoztató műsort nézve tölti estéit.

Egy átlag amerikai 153 órát tölt tévénézéssel egy hónapban és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára?

Az Egyesült Államokban ez a hat társaság a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal.

A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet.

Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón.

Akit érdekelnek a részletek, itt megnézheti a hat médiabirodalom tulajdonában lévő médiacégek listáját: LINK

Talán így már érthető, miért érzi azt az ember, hogy lassan mindegy melyik csatornából vagy újságból értesül a hírekről, nagyjából mind egyformának tűnik.

Sokan azt sem tudják, milyen óriási az átfedés a nagy médiacégek igazgatói és a bankok, olaj-, gyógyszeripari és technológiai cégek vezetői között.

Az alábbi linken ezek a listák is megtekinthetők: LINK

A fővonalas média nem fogja kritizálni az üzleti rendszert, mert ők a rendszer.

Sokszor a média által közvetített üzeneteket közvetlenül az állam irányítja.

Carl Bernstein, a Washington Post volt újságírója feltárta, hogy több száz amerikai újságíró korábban a CIA-nak dolgozott.

Rendkívül fontos megérteni, hogy a média irányítói, a kezükben összpontosuló rendkívüli információs hatalom segítségével akarják befolyásolni a társadalom gondolkodását. Saját értékeiket és jövőképüket akarják ráerőltetni mindenkire.

Bizonyára sokan észrevették, hogy ritkán halljuk a főáramú médiát Nagytestvér szép lassan körénk épülő rendőrállamát kritizálni. Ehelyett kitartanak amellett, hogy az új biztonsági intézkedések a mi érdekeinket szolgálják és bár szabadságunk egyre fogy, legyünk nyugodtak, ők ezzel soha nem fognak visszaélni és megvédenek minket a rosszemberektől.

Vagy például mikor hallunk vagy olvasunk a globális elit népességcsökkentési terveiről? Ehelyett ott a „családtervezés”, természetesen a környezet védelme és az emberek jóléte érdekében.

Bár a gazdasági válság kérdése ma már elkerülhetetlen téma a médiában, legtöbbször semmit sem hallunk a válság igazi okáról, illetve, hogy mi is váltotta ki valójában.

A mai világban rendkívül fontos a jól informáltság, ez pedig nem lehetséges megbízható források nélkül.

Ne legyünk agyatlan robotok. Nézzünk a dolgok mögé. Ne legyünk lusták és ne elégedjünk meg azzal, amit elénk raknak. Az igazság mindenki számára elérhető, csak kérni vagy keresni kell.

http://idokjelei.hu