hope - Az átalakulásról.doc
2011.05.02
hope - Az átalakulásról.doc
Kedves Mindenki!
A mellékletben olvasható egy olyan anyag, ami mostanában zajló nehézségekhez nyújthat segítséget. A változó világ kellemetlen tüneteire való, és hogy fel tudjuk venni a fordulatszámot.
Áldást és Békességet!
Horváth Péter hope
--
Az utóbb időben rengeteg hírt, panaszt hallani arról, hogy átalakulás van, felgyorsultak az események. Minden változásban van. Most azokra az egyéni megélésekre gondolok, hogy oly sokaknak támad valamilyen betegséghez hasonló tünet együttesük, amivel nem lehet mit kezdeni. Ezek a legkülönfélébbek, látszólag ok nélkül.
Mindeddig magam is szenvedtem ezektől. Fáradtság, levertség, émelygés, szédülés, hányinger, ízületi bántalmak, emésztési zavarok, koncentrációs zavarok, időzavar, szokatlan fájdalmak, tisztulások, vérnyomás, szívritmus zavar. Továbbá egy furcsa kellemetlen zavaró „viszketés”, ami többnyire nyugalmi állapotban tör az emberre, ami valahonnét a csontokból ered. Ezekre az volt jellemző, hogy sehogy nem múltak el, csak idővel, nem volt rá semmilyen alkalmas kezelési módszer. Se jobb táplálkozás, kiegyensúlyozottabb mozgáskultúra, kellő szellemi táplálék, gyógyszer, gyógynövény, vagy természetes gyógymód. Csak ideig-óráig lehetett a tüneteket enyhíteni. Mint az tudható, a test ha jelez, azt jelzi, hogy már gondok vannak, és a megoldást a lélekben kell keresni. Erre van már jó szakirodalom. Miután a lélek enyhülést talál, megoldást, a betegség is elmúlik.
Ez esetben viszont más a helyzet, mert jellemzően olyan megoldandóval találjuk magunkat szemben, hogy az megoldhatatlannak tűnhet - már talán évek óta tologatja maga előtt az ember. Eddig egy kis környezetváltozás már látványosan is javított a helyzeten. Most ez már nem működik. Az emberiség valamiféle változáson megy keresztül, amit már azok is éreznek, akik teljesen ateisták, nem foglakoztak a kézzel meg nem fogható világokkal. Az idő felgyorsult. Mind érezzük a sürgetést, hogy ez így tovább nem mehet! Eljött az ideje, hogy a saját és közös jövőnk problémáira reagáljuk, nem halogatható tovább.
De mi? A hétköznapi életben nem kell messze menni, hogy problémákat találjunk, és egyre kevesebb az olyan ember, aki az árral szemben úszva megpróbál még jobbítani a dolgokon. A világi és anyagi dolgok hozzá tartoznak az életünkhöz, de most nem erről akarok beszélni, hanem a lélek és a „fátyolon túli” dolgok sürgető kérdéseiről. A Föld él. Anyának hívjuk, mert női minőséget képvisel, és belőle vagyunk. Amit ma mindenki érez, az nem csupán a mi átalakulásunk, hanem az övé: részei vagyunk, mint ahogy a testünknek bármelyik sejtünk. A lelkünk rá van felfűzve, tőle nyerjük az élethez való erőt, és az emberiség kollektív tudata is tulajdonképpen valahol az övének tekinthető. Ő változik, és a vele kapcsolatos szellemi, érzelmi, alkímiai, és fizikai változások bennünk is zajlanak. Ezt az ezoterikusok, gyógyítók mind tudják és megélik. Ennek előkészületei évtizedek óta zajlik, és más világok lényei segítik, és figyelemmel kísérik. Öröm az ürömben, hogy nem vagyunk egyedül!
Rengeteg médiumi üzenet érkezik, hogy mennyire egyedülálló a folyamat, és hogy a teremtésben ritka pillanat felé közeledünk, a „nagy együttálláshoz”. Nem feltétlenül kell a világ végére gondolni. Mint két gyerek beszélget az anya hasában: - Szerinted van élet a születés után? De tetszik vagy nem, a rendrakás előtt ki kell borogatni a szennyest, és szét kell pakolni, hogy átlássuk, mivel van dolgunk. Sok igazság derül ki mostanság, és mintha még nem lennénk a végén, nem jött még el a rendrakás ideje, és hogy a régi lomokat kidobáljuk. Csak az érezzük, hogy már nincs hova lépni. De tudom, hogy nemsokára az is megkezdődik.
Mi is történik a háttérben? Most a nem látható átalakulásra gondolok. Rengeteg új élő segítő születik mostanában. Az első nagyobb hullám 1980 körül volt, utána pedig 1989 után szinte minden gyerek ilyen – furcsa. Hatalmas tudatossággal rendelkeznek, nem tűrik az igazságtalanságot, és hajlamuk is van azt megmondani, sőt, megoldani. Beláthatatlan erejük van, amit - elég rosszul - hiperaktivitásnak neveznek, és hibásan betegségként kezelik, pedig az új kor első világraszóló generációjáról van szó. Indigókék színű aurával rendelkeznek, ami a homlok csakra színe. Fokozott tudatossággal és közvetlenebb lelki kapcsolattal rendelkeznek. Mondhatni a rádiójuk jól van ráhangolva a lelkiismeretük hullámaira. Nekik nem kell megtanítani, hogy mi a helyes, mert érzik, tudják. Ezek a „gyerekek” már szavazó korban vannak. Szóval jók az esélyeink. 1995-től születtek a kristálygyerekek, akiknek az iménti tulajdonságok sokkal fokozottabban vannak jelen. Sokan köztük már a családjukat nevelik, nem pedig fordítva. Szeretetre vannak hangolva.
A Földanya is egy élő szervezet, akinek részei vagyunk: érzi mit érzünk, és szimbiózisban élünk. Pontosabban úgy kéne élni vele. Minden, amit az emberiség lélek szinten végrehajt vele egyetértve, szabad döntés alapján tesz. Neki is megvannak a természetes energia pályái, meridiánjai, és fontosabb pályák metszéspontján igen nagy energiájú helyek vannak, amiket az emberiség minden időkben szent helyekként tisztelt. Oda zarándokolnak, ott épülnek a templomok; és ezek közül is a legfontosabbakon vannak a Föld csakrái. Nem is különös, ha anyánktól valók vagyunk, hogy ugyanúgy is működjünk – ahogy fent, úgy lent. Ezek köré a fontos csakrák köré települtek a régi nagy ókori birodalmak is, akik lakói nagyon is tisztában voltak mindezzel. Ők még valóban szimbiózisban éltek az Anyával. Itt, a Kárpát hazában a szíve csakrája van.
Nem csak belső rendszere van, hanem külső kisugárzása is, amit ez emberek már mérnek, tapasztalják a mágneses burkot a Föld körül, és maga a légkör is egyfajta aurának tekinthető. Ebben is ismert egy energiahálózat, amit Krisztus-hálónak hívunk. „Kintről” nézve rózsaszínes pamacsnak nézett ki az egész. E hálónak földi becsatlakozási pontjai szoros kapcsolatban vannak a föld alatti rendszerekkel. Összeköttetései vannak, egy 100 méteres sugarú körben nagyjából 6-8 eget a földdel összekötő „fényoszlop” van. Ezeken a helyeken az ember különösen jól érezheti magát. 2008-ban megindulni látszott a változás, mert a háló színe pirosra alakult. Az energia oszlopokhoz távoli világokból érkeztek segítők, akiknek az volt a dolguk, hogy segítsenek megtisztítani azokat. Az emberek tudva, vagy tudattalanul pedig azon tevékenykedtek, hogy a fényoszlopokat aktivizálják, az elakadások helyén a le- és felfelé haladó energiákat megindítsák. Ez hatalmas erővel látta el a korábban halódó nagyvárosokat is. Maroknyi csoportok is nagyszerű munkát vittek véghez. 2009-ben az energiaoszlopok tisztasága elért egy fokot, miután egy különleges tisztaságú fehér energiát lehetett meghívni bennük. Ez volt „a minőség”. Akkor indult meg sok ember egy irányba, kinyilvánítván, hogy hajlandóak együtt dolgozni a dolgok jobbításáért. 2009 végére a fényoszlopok már maguktól működtek, nem kellett külön működtetni azokat, és a korábbi „személyzetet” felváltotta egy sokkal nagyobb számú „külsős” csapat, akik dolga a rendszer megtartása volt. A külső háló színe királykékre változott. 2010 végére pedig megkezdődött az az átalakulás, ami minket olyan nehezen érint. Elsőre az volt tapasztalható, hogy az energiaoszlopok eltűntek, feloldódtak egy nagy lila ködszerű közegben. Helyükön kékes színű felhők maradtak, és egyáltalán nem állandósult a helyük. Akkorra az emberek bántó testi tünetei már gyakran volt tapasztalható. 2011 első negyedévében pedig szinte mindenkinél fellelhető volt „valami”. Örömmel jelentem, hogy a korábban évezredekig olyan jól működő fényoszlopok nem tűntek el, hanem a közeg változott meg. Mondhatni dimenzióváltás, áthangolódás zajlik. A kellemetlenséget az okozza, hogy az Anya egy félhanggal magasabb hangon énekel, de mi még botfülűek vagyunk hozzá.
Évekkel ezelőtt hallottam egy olyan jövendölést, hogy eljön az idő, mikor a régi mesterek tanításai és energiái már nem fognak hatni. Azt hittem, hogy új ideológiákat kell bevezetni. Pedig csak arról van szó, hogy alvás után arra ébredünk, mintha a házat valaki elvitte volna a fejünk fölül csendesen, ami nagyon fájó érzés, hiszen mindannyian jól begyakorolt szokásaink rabjai lévén nagyon rosszul esik változni. De talán nem olyan rossz a helyzet, „csak” követnünk kell, rá kell hangolódnunk a megváltozott energetikai közegre. Odaátról azt súgják, hogy nem kell aggódni, sokkal jobbak vagyunk ebben, mint képzelnénk, mert hiszen minden a tervek szerint halad, és mind aláírtuk születésünk előtt. Sajnos az apró betűs részre kevesen emlékszünk.
Feladatunk tehát az, hogy rá kell hangolódni a közegre. Elsőre talán bonyolultnak hat, főleg, ha nincs erre vonatkozó korábbi tapasztalat. De mint mondtam, nem vagyunk egyedül. Sokan lesik körülöttünk azt, hogy miben segíthetnek. Természetesen ők jobban szórakoznak. A hangolódás lényege, hogy végre tudjunk kicsit magunkkal foglalkozni. Mondhatni egyfajta meditatív állapotot kell keresni. Ne essék félreértés, nem meditálni kell. Egyrészt mert nagy a zavar, tekintve, hogy nem pontosan ugyanazt a dolgot értjük meditáció alatt, másrészt mert keveseknek adatik meg hogy magas szinten műveljék. Nem. Azt az állapotot kell keresni, hogy mi van. Jelenbe kell helyezni magunkat, lehetőleg a sorakozó gondolatokat odahagyva, megfigyelve azt, hogy mi zajlik körülöttünk és bennünk.
Tehát helyezkedj el kényelmesen, és készülődj mondjuk alváshoz, csak egy darabig még figyelj. Ne legyen különösen zavaró körülmény, zaj, hideg, rázkódás, erős szag, elsőre lehetőleg egyedül próbáld. Csukd be a szemed és engedd el magad. Ne tarts ellenállást az érkező gondolatoknak, mert a cél az ellazulás. A lényeges dolgok úgyis előtörnek, mert a tudat szuverenitásért küzd – fáradhatatlan. Csak gondold végig, és hagyd továbbszállni. Ha úgy érzed, hogy ez lezajlott, figyelmed irányítsd a környezeted felé, és lásd, hogy egy lila ködben vagy, amit kifejezetten kellemes belélegezni, és enyhe simogató melegséget érezni tőle a bőrödön. Csak figyeld, milyen érzés. Aztán kezdd figyelni magadat is, amint egy várhatóan sárgás színű burok vesz körül, ez az aurád. Nem mindenkinek sárga, és mérete, formája is teljesen változékony lehet. Figyelj arra, hogy a körülötted lévő lila köd mozogni kezd úgy, mint ahogy a bográcsban a pörköltet forgatják. Lassan egyenlegesen ide-oda forgat valaki, míg meg nem puhulsz. Lásd, hogy a lila köd lassan kezdi átszínezni az aurádat egészen addig, amíg a testedig nem ér. Érezd milyen kellemes, és hogy ez neked milyen érzés, milyen lazító hatású. Most figyeld meg a csakráidat. Úgy kell elképzelni, mint egy virágcsokor, ami az emberből lóg kifelé. Most nem írom le pontosan, hogy milyen, ennek nézz utána, hogy hol milyen színek várhatóak. De most az elhelyezkedésük számíthat.
Az első alulra virágzik, valahol a két lábad közé kifelé. A kettes a köldököd alatt a hasadon két-három ujjnyira, előre és hátra. A harmadik nagyjából három ujjnyira van, a köldöködtől felfelé, félúton a szívednek. A negyedik a szívedből nő, ugyanúgy előre és hátrafelé. Az ötödik a nyakadon valahol a kulcscsont magassága fölött kicsivel. A hatodik a homlokod közepén. Ha kopasz vagy, a szemöldököd fölött kicsivel. A hetedik a fejed tetején, azt koronának is hívják.
Lásd tehát, amint ezek a csakrák szépen csokorban nőnek ki a gerinced mentén, és közben forgatják a lila ködöt veled ide-oda a bográcsban. A testedbe azután fog beáramlani a lila köd miután a csakrák a némi formai átalakuláson mennek keresztül. Kinyújtóznak, és úgy néznek ki, mint egy csukott esernyő, csak nincs rajta fogantyú. A közepéről egy igen tiszta fehér energiát érezhetsz felfényleni. Aztán lásd, ahogy a lila köd lassan átszínezi a testedet, kezdve a végtagokkal, nagyjából kintről befelé és lentről fel haladva, míg legutoljára a szíved és a fejed közepe lesz lilává. Érezheted, amint a hatására megkönnyebbülés tölt el, és szabaddá leszel. Maradj így egy kicsit, adj magadnak pár percet. Aztán már alhatsz is!
Javaslom, hogy ezt reggel, délben, este, egy pohár vízzel fogyaszd, vagy ahogy jól esik. Lényeg, hogy legyen belőle rendszer, míg nem érzed, hogy a kellemetlenkedő tünetek nem szűnnek meg, és amíg a közeg nem állandósul benned.
Gyakorlott nézőimnek javaslom a következő részt is beiktatni elalvás előtt. Mivel itt test is alakul a közeggel és az energiáinkkal, egyfajta genetikai átalakulás is zajlik. De ne aggódj, senkiből nem lesz légy. A DNS-ünk ilyenkor nem kémiailag változik. Ez az a csatlakozó ami által a sejtjeink a nem látható világokba kapcsolódnak, és energiát cserélnek. És mivel azok a világok közege is megváltozik, az rádiónkat rá kell hangolni arra a közegre is, ahogyan a fényoszlopok már csak a varázstalanok világát erősíti. Honnan is tudhatjuk, hogy merre fejlődik ez a dolog?
A módja, hogy mikor már minden lilában úszik, hangolódj rá egy, azaz egy sejtedre. Azt keresd, amelyik jó állapotú, és alkalmas az együttműködésre. Lásd, hogy a benne lévő végtelen mélységek átfordulnak és kivetítenek eléd egy kockahálót. A kocka rácspontjaiban babszem formájú elemek vannak. Sok. Ezeknek a babszemeknek van valamilyen színe, várhatóan a többség azonos színű lesz, kivéve párat, amelyek sötét, matt fekete színűek. Láthatóan valami teendő van velük. A feladatod az, hogy választasz egy fekete babot és felfényesíted. Lásd, hogy a mátrix minden színes babja hozzáad valamit, amitől az működővé válik. Szélsőséges esetben, ha változásra képtelen, elsül, és újat kell építeni a helyére a többi babszem segítségével.
Nem kell pánikba esni, ha sok a fekete bab, mert az nem azt jelenti, hogy meddig húzzuk még a bőrgatyánkban, hanem körülbelül azzal arányos, hogy mennyi változatást kívánó elem van az önéletrajzunkban. Vagyis amit az élet már elénk tárt, de úgy éreztük, hogy van még idő változni, megtanulni, megnőni azt.
Minden alaklommal elég egy babot felfényezni. Ne „nagyfaszoskodd el”! Az örökletes genetikai állományodban dolgozol. Ha az egy megvan, forgasd vissza a babokból álló kockát a sejtbe, és lásd, hogy az átadja a szomszédjainak a kapott információt, és szépen átterjed a szervezet minden sejtére. És akkor most már alhatsz is.
A dolgok összefüggésében talán értelmet nyerhet pár dolog. Mint például, hogy mit jelent a Mester azon kijelentése, hogy szeresd felebarátod, mint önmagadat. Mert ő, aki jön szembe az utcán, vagy aki a lábadra lépett a buszon, ugyanabból van. Ugyanattól szenvedünk jóízűeket, hogy a tapasztalataink a közösségé lehessen, mert egyek vagyunk, csak tudod, elfelejtettük, mikor e világ szent kapuján át megérkeztünk. Hisz minden ember életében a születés a legnagyobb trauma.
Úgy néz ki, hogy a változások már jó úton haladnak. De a jövő nincs elrendelve. A lehetségesség nem attól függ, hogy kinek mit súgnak a jövőről, hanem attól, hogy hányan mennek ugyanabba az irányba. Például, ha a csuklós busz kanyarodik eldönthető, hogy mindenki elborul-e és felborul buszostul, vagy talán megértjük, hogy jön a kanyar, és idejében kapaszkodunk, és igyekszünk elkapni, aki mégis borulna. Felelősek vagyunk egymásért. Van mindenkinek szabad akarata, hogy igazodik-e abba rendbe, amit a szerződésben aláírt, vagy vállalva a következményeket nekilát széllel szemben leereszteni a fáradt gőzt. Mert az egészhez képest elenyészően kicsik vagyunk, de a saját boldogulásunk igenis rajtunk múlik elsősorban, és csak másodsorban a körülményeinktől. De akármilyen kicsik vagyunk, a világ támogat, ha egy elképzelést követsz. Pontosabban igazodik hozzád, mert kétségbe esve is azt támogatja, és az egységbe érve is azt támogat. A testednek te vagy a fenntartó istene, mint a Földanya minekünk. Talán elfogadhatnánk, hogy nem vagyunk zárt rendszer, és a hatással vagyunk mindenre és mindenkire, mint magunkra is.
Van azért pár fontos intelem, ami nem változik a közeggel. A világ legnagyobb ereje a szeretet. Vagy talán a szerelem. Főleg, ha kettő van belőle. A teremtő a világot szerelemmel teremtette, vagyis érezhető, hogy valami olyan mély érzésű jóról lehet szó, ami mindent megváltoztatni képes. A jó pedig csak akkor jön létre, ha a szeretet, és a tudás együtt nyilvánul meg. Ez a szer elem, ami tehát mindenkit táplál és etet. De mit is ér, ha árnyékos tekintettel szeret az ember? Nem elég szeretni. A szeretet valódi formájában cselekvő dinamikus, élő. És minél többet adják, annál több lesz belőle. Ez az, ami képes lehet fenntartani a világot. Ha csak a nadrágszíjat húzzuk, egy idő után megfolyt minket. Ez az összes energiára érvényes szabály, mint például a pénz. A szeretet nem akarja, hogy csodálják, nem akar hatást kelteni másokban. Nem akar sose félelmet kelteni, és nem akar soha másokból élni, kizárólag csak másokért.
Ez a Kárpát haza üzenete mára. Kívánom, hogy mindenki érezze jól magát ebben a jól kitalált társasjátékban, és fogadja szeretettel azt, ami ezután lesz - egészségben, boldogságban, mosolyogva.
forrás: www.lendvaykati.gportal.hu/
