Soicsi Harukava ( Shoichi Harukawa ) kapcsolata

1976-79

( Rövid összefoglalás )

Ennek a japán fiúnak az első UFO-élménye még 15 éves korában, 1976-ban történt, mikor egy éjszaka egy fénylő, narancsszínű objektumot látott, melynek a látványa mély benyomást gyakorolt rá.

Egy hónappal később pedig szokatlan jeleket és ábrákat látott a belső lelki szemei előtt, mikor az ágyában feküdt. Ez ismétlődött vele majdnem egy évig, de az ábrák ekkor már mozogni kezdtek, végül folyamatos válaszok jöttek Harukavának a sok kérdésére e belső telepatikus kapcsolatban.

Ezek a földönkívüli tanítások voltak az első leckéi, melyek a kozmikus filozófiáról szóltak.

A fiúnak a tudata ezáltal kiterjedt, értelme egyre nagyobb ismereteket fogott át. De a fiú látta azt is, hogy negatív gondolatoktól – félelem, kétség, düh – van körülvéve, melyek megakadályozzák abban, hogy az igazságot átélje.

Ezzel a telepatikus oktatásával párhuzamosan kifejlődött egy lelki képessége is, hogy betegségeket tudjon diagnosztizálni.

Így végül a fiú a világűrbeli testvérekkel egyre bensőségesebb kapcsolatba került.

Harukava 1978-ban Sizuoka városában egy férfivel találkozott, aki elmondta neki, hogy egy másik bolygóról jött. És hogy a fiúban semmi kétség se maradjon e földönkívüli eredet iránt, az idegen elmesélte Harukava életének olyan részleteit is, melyről csak a fiú tudhatott.

A japán fiú ezután folyamatosan különböző földönkívüliekkel találkozott, akik a Merkúrról és a Vénuszról érkeztek ( Megjegyzés : a Merkúr tudomásunk szerint ma már épp olyan földönkívüli megfigyelő bázisok otthona, mint a Holdunk, azaz állandó civilizáció milliárdos népességgel már nincs rajta. )

1979-ben Harukavát telepatikusan a Fudzsi-hegy közelébe hívták el. A fiú ott egy földönkívüli felderítőhajót látott maga előtt landolni, melybe beszállt, majd azzal egy anyahajó fedélzetére vitték. Harukavát teljesen lenyűgözte, amit az anyahajó belsejében látott : a kívülről nem észlelhető sokkal több dimenzió miatt országutak terjeszkedtek végig a beláthatatlan messzeségbe az anyahajó belsejében, olyan széles főútvonalakkal, mint amilyen a saját városában is voltak.

A fiút aztán egy kozmikus tanítóhoz, egy Mesterhez vitték, aki olyan magasztos lény volt, hogy Harukava nem tudott a sugárzó szemeibe pillantani, ezért csak alázatos, lecsukott szemmel volt képes beszélgetni vele.

A Mester pedig elkezdte tanítani a fiút, és Harukava figyelmét különösen a Kozmosz Három Alaptörvényére hívta fel :

1. Minden ismétlődik egy bizonyos rend szerint

2. Minden viszonylagos

3. Hasonló hasonlót vonz :  dolgok ugyanazon tulajdonsággal és természettel vonzzák egymást

„ Ha erre a három alaptörvényre tudatosan figyelsz, akkor már nem fogsz hibát elkövetni az életedben”, mondta neki a Mester.

Továbbá elmagyarázták neki – miután Harukavát az anyahajó tároló-hangárjába vezették –, hogy az UFO-knak három típusa van : anyahajók, felderítőhajók és távirányított szondák, melyek mind elektromágneses energiával működnek. Egy képernyőn pedig megmutatták neki, hogy az anyahajó hogyan fogadja magába egy fénylő felderítőhajót. Továbbá utaltak rá, hogy egy anyahajó normál esetben a Föld ( egy bolygó ) atmoszféráján kívül szokott keringeni. És a japán fiú különösen csodálkozott azon, hogy az anyahajó mozgásából ő semmit sem érzett, mivel az űrjárműnek saját gravitációs mezeje volt.

Ez az utazás Harukava számára egy érdekes tapasztalatra is alkalmat adott, mikor egy 14-15 méter széles felderítő-űrhajóba szállt be. Ott mutattak neki egy nagy fekete képernyőt, melyen világító vonalakat lehetett felismerni. Először egy űrbeli testvére állt a képernyő elé, erre az rögtön szép geometriai mintákat mutatott, azután arra kérték meg a fiút, hogy ő is álljon a képernyő elé, mire a képek pokoli összevisszaságot mutattak! A földönkívüli barátai erre azt mondták :

„ A képernyő a gondolatrezgéseket mutatja meg. Ha az embernek jó, helyes, nyugodt gondolatai vannak, akkor a képernyőn is tisztán fognak megjelenni a minták, ha viszont a gondolatok nyugtalanok és erőszakosak, akkor csak kaotikus ábrákat kapunk. Ezt a monitort felhasználjuk akkor is, mikor az űrhajót irányítjuk – még kézi vezérlésnél is, bár ez csak végveszélyben történik – a Földre való látogatásunkkor, mert az ezen a bolygón jelen lévő alacsony gondolatrezgések interferálnak a mi gondolatvezérelt űrhajóirányító-rendszerünkkel.”

Egyszer megengedték Harukavának azt is, hogy egy felderítőhajót a gondolataival vezessen. A fiú egy másik képernyőn ezalatt magát az űrhajót is látta, melyet megpróbált irányítani. A kép pedig azt mutatta, hogy az űrhajója szörnyen ingadozott ide-oda, mely dülöngélés viszont magán a hajón belül, a kontrollált gravitációs mező miatt nem volt érzékelhető! Az űrbeli barátai viszont olyan harmonikus módon vették át utána a hajó irányítását, mintha az a lelkük vagy testük egy része lett volna – ám ennek ellenére egy anyahajó irányítása mindig csak egy Mester számára van fenntartva.

Harukava pedig sok tanulás és próba után eljutott arra a mentális önuralom szintjére, hogy felderítőhajót tudjon vezetni.

Ezután az érdekes tapasztalatok után földönkívüli barátai megkérdezték tőle, hogy hogyan érezte magát, amikor az anyahajóról visszatért a Földre.

A fiú azt felelte, hogy bizony nehezére esett a szokásos földi rutint újra felvennie.

Erre űrbéli testvérek azt mondták, hogy akkor elviszik őt arra bolygóra, ahol azelőtt élt, mielőtt még a Földre inkarnált volna.

Így hát elvitték Soicsi Harukavát a korábbi bolygójára, mely a Cassiopeia csillagképben volt. Ott három napot töltött, miközben ezalatt a legmélyebb unalom érzését élte át. Ezután földönkívüli barátai azt mondták :

„Na, most már megérted, hogy nincs itt semmi, amit tenned kell. A te feladatod a Földön van! Ha tehát a földi emberek is végre eljutnának oda, hogy nem másokkal foglalkoznának , hanem magukon dolgoznának keményen, akkor a bolygójuk ugyanolyan csodálatos lenne, mint a miénk!

http://spiritufo.ditro.hu