2012. december 21: egy új korszak kezdete!
2011.04.09
2012.december 21: egy új korszak kezdete! A nagy felébredés ideje!
Soltész Mónika - 2009.02.11 11:57
A világban lezajló izgalmas, spirituális forradalom részesei lehetünk... az emberiség teljes önmagára ébredésének, Megvilágosodásának korszaka ez.
A planéták a csillagjegyekben való haladásával, 2160 éves korszakokra osztja az emberiség történetét. Így beszélünk Vízöntő korszakról, Halak korszakról...
E közel kétezer éves időszakok szellemiségükben, kultúrájukban valóban magukon viselik a csillagjegy jellegzetességeit.
Az emberiség emlékezetének horizontján még most is ott pislákol egy távoli aranykor fénye – az Oroszlán korszak - .
Úgy tízezer évvel ezelőtt pedig történt valami, amit az emberi magaskultúra és civilizáció traumájának tekinthetünk: egy kontinens süllyed a tenger alá, ez volt Atlantisz pusztulása - a Rák korszak!
A trauma jelentkezése, az emberiség éjszakáját új civilizációk ébredése követte: a mítoszok isteni követek megjelenéséről számolnak be, akik az írás, a számolás, a kereskedelem és a mezőgazdaság tudományát újból elhozták az emberek közé, ez volt az Ikrek korszak!
Ezután épültek a - Bika korszakban – a világ minden táján a masszív falakkal körülvett városok, s monumentális, négyszögletesre faragott kövek egybeillesztésével a hihetetlen méretű piramisok.
A Kos korszak az Ótestamentum szellemiségében tükröződik: Ábrahám „egyetlen fiát, akit szeretett” készült feláldozni, de az Úr az áldozatot egy kossal helyettesítette.
Ennek tükörképeként a rákövetkező időszak a Halak kora a Jordán vizéből messiásként kiemelkedett Jézusban öltött testet, s aki a rabságból való felszabadulás ünnepén (Pészach) áldozatként vállalta a kereszthalált, felmutatva az egyetemes szeretet és az énnek a nem-énben, az én-fölöttibe oldódásának misztériumát.
Napjainkban, a Vízöntő korszak legelején, számtalan párhuzamot találhatunk az elmúlt két évszázad krónikája, valamint a Vízöntő tulajdonsága és ura, az Uránusz jelképisége között. Gondoljunk az újításokra, forradalmakra, robbanásokra, robbanásszerű változásokra, rendszerektől való függetlenedésre és függőségre, közösségi felelősségvállalásra és felelőtlenségre, s szuverén, egyéni utakra, amelyek a szellemi síkokkal keresnek közvetlen kapcsolatot.
E korszak világtanítója még nem adott jelt magáról. Miért? Mert mindenkinek szuverén, külön utakon járva, személyektől és csoportoktól függetlenedve, saját jelzőfényeit követve kell megtalálnia a kivezető kaput. Mindenesetre álljon itt a Vízöntő kor járatlan ösvényeit bevilágító számtalan útjelző közül egy idézet: „Amikor az ember felszabadítja magát tudata béklyói alól, olyan lelki békére talál, amely lehetővé teszi számára, hogy szeresse önmagát és az emberiséget. Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhető el: hogy ráébredjen önnön isteni mivoltára. Ti vagytok e felismerés lehetséges hordozói.”
Tehát itt az idő! Nézz szembe önmagaddal! Nézz a szemébe azon személyiségeidnek, akiket azért teremtettél, hogy eltakard a Valóságot! Nézz a szemébe annak aki voltál, aki vagy és aki leszel! Nézz a szemébe és megismered a valódi Énedet! Megismered, elfogadod és megszereted végre önmagad!
Az ember állandóan keres… válaszokat keres. Mindig a kultúrája legfejlettebb eszközeivel figyeli környezetét, és a felfogott információkból igyekszik összeállítani egy elfogadható, működő rendszert. Nos, a Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész! Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható. Ezért bármilyen választ is találnak a kereső elmék, bármilyen rendszert alkotnak vagy fedeznek fel – amúgy e két cselekedet egy és ugyanaz – egyszerűen képtelenek tévedni. A saját szemszögéből, a saját nézőpontjából és realitásából mindenkinek – legyen tudós, vagy pap, hívő vagy materialista – igaza van! Másrészt természetesen mindenki téved, mert azzal, hogy az ember a fizikai rendszerbe horgonyozta magát, az elméjével minden más rendszert a materiális világ nyelvére és működési elvére torzít. Amíg valaki a földön élőlénynek – növénynek, állatnak, embernek – vagy egy másik létsíkon létező személyiségnek – szellemnek, angyalnak, mesternek, segítőnek, tanítónak stb – ismeri önmagát, addig nem ismeri a Valóság korlátlan, eredendő állapotát. Mert a korlátlanság nem tudhat önmagáról! Csak az a Létező nyilváníthatja ki önmagát, akinek határai vannak. Ha a korlátlannak felfedezed a határait, akkor már elvesztetted a korlátlanságot, akkor már csak része vagy valaminek. Tehát a Létezés korlátlan, határtalan és formátlan. Nézd meg az anyagot! A matéria a határtalan Energiából áll. A szilárdnak, korlátozottnak látszó fizikai rendszer végtelen, eredendő állapotában nincs saját igazsága, alakja és célja sem. Hogy a materiális rendszerben mégis végtelen különböző élet és forma, személyiség és történés, törvény és lehetőség létezik, az a Létezőknek köszönhető: atomok, kövek, növények, állatok, emberek, angyalok és istenek együtt teremtik, gyúrják és önön képükre formálják mindazt, mit látható és láthatatlan Univerzumnak nevez a tudomány. Úgyhogy a Mindenség működése semmiféle igazságnak vagy törvénynek nincs alávetve, formát a Létezők, az Én-tudattal rendelkezők által kap. A valóság mindenki számára önön egyénisége határaival egyezik meg. Mindenki önmagát látja a világban és mindenki számára olyan a világ, amilyennek látja, amilyennek a gondolataival megteremti… a saját valóságát!
Mert aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ – pedig vannak színek -, s aki nem hallja a hangokat, annak néma lesz a világ – pedig van zene, létezik a tánc-.
Nincs egyetemes igazság! Tökéletesen igaza van a keresztényeknek, a buddhistáknak, a muzulmánoknak és az összes vallás összes hívőjének – mégis mind tévednek – tökéletesen igaza van a biológusoknak, a fizikusoknak, a genetikusoknak és az összes tudomány összes tudósának – mégis mind tévednek – tökéletesen igazuk van az agykontrollosoknak, a dianetikusoknak, a TM-eseknek és az összes személyiségfejlesztő tréning összes tanulójának és tanítójának – mégis mind tévednek -.
„Mert ha csak egy vallásban hiszel, akkor elvesztetted határtalan hited korlátlan istenét.
Mert ha csak az anyagban hiszel, akkor határtalan tudományod elvesztette a korlátlan tudás lehetőségét.
Mert ha csak egyetlen gondolkodásmódban hiszel, akkor már elvesztetted határtalan gondolataid korlátlanságát.
Mert ha Á-t mondasz, már elvesztetted a B-t!”
Tehát látható, hogy mindenki úgy él, ahogyan kell… a probléma az, hogy mindegyik csoport azt gondolja, hogy csak ők élnek tökéletesen, csak ők tudják az igazságot, míg a többiek nem.
Az egyes elvek, hitek és világnézetek képviselői elhatárolódnak egymástól, nyíltan vagy csak a lelkük mélyén lenézik a többieket, és fennen hirdetik, hogy csak az ő útjuk igaz.
Pedig hát erről szó nincs: valójában minden ember, elv, tudomány, vallás, egyéni s tömeges gondolat egyenrangú, egyedi színfolt a Teljesség – az Univerzum - palettáján. Úgyhogy az éppoly jó, hogy a materialista az anyagban hisz, mint az, hogy a hívő valamelyik vallásban – a hitben - találja meg a számára elfogadható válaszokat. A Mindenségben – az Univerzumnak - mindennek és mindenkinek megvan a létjogosultsága!
Mint a mezőn… rajta rengeteg különféle színű kis virág. Nos, a kék virág mondjuk a kereszténység, a sárga a buddhizmus, a piros a materializmus… mindnek megvan a maga haszna, értelme, ám egyik sem jobb, egyik sem ér többet a másiknál. Természetesen ezt a piciny virágok nem tudják – vagy csak nem akarják tudni -, de attól ők még tökéletesek, szépek, egyediek… az emberek az elméjükkel és az egójukkal próbálják meg felfogni a Létezőt, a Mindenséget, az Univerzumot, ezért a legtöbbször szükségszerűen félreértik… a szavak egyfajta világképet tükröznek, amelyet vagy elfogad vagy nem… a hitére hivatkozva egyfajta „hiszem-nem hiszem” szerencsejátékot játszik, a belé nevelt gondolkodásmódok és elvek miatt nem tud befolyás nélkül létezni… ha megszakad, sem foghatja föl vagy értheti meg a Valóságot, mert a jelenlegi eszközei – a felfogása, a gondolkodásmódja, az elméje stb – nem alkalmasak rá (vésővel és kalapáccsal nem lehet atommagot hasítani)… senki nem azért születik ide, mert gazdag vagy szegény óhajt lenni. Azért vagyunk itt ezen a létsíkon, mert itt akarunk élni, mert itt szeretnénk tovább finomítani érzelmeinket, mert itt szeretnénk olyan érzelmi megértést elérni, amely kiteljesíti belső világunkat, mert EGÉSZ-ek akarunk lenni.
Ezek az élet igazi kincsei, akár a jelen létsíkon, akár egy másik dimenzióban… mivel egyedül ez marad velünk egy örökkévalóságon át!
2012.december 21.azért különleges évszám az emberiség történetében, mert elfelejtett örökségünket, halhatatlan isteni Fény-énünket nyerhetjük vissza ebben az időszakban.
2012.december 21. nem vallást hirdet, hanem az emlékezés szépségét… a tapasztalatot… hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról! A Vízöntő-kor átvezet minket az anyagi kultúrából a kozmikus szellem világkultúrájába. Lehetőséget ad, hogy mindenki a maga módján átültesse a gyakorlatba az ősi bölcsességeket és így harmonikusabb és örömtelibb életbe lépjen át a harmadik dimenzióból a negyedik dimenzióba.
Egy dolog azonban megismerni az igazságot és más dolog megélni azt! Honnan tudod, hogy valóban átélted? Amikor véget ért a fáradságos keresés… nincs többé tanácstalanság… nincs többé harag, önutálat… nem számítanak már a könyvek és tanítók, hiszen benne élsz a szavakon túli, mélységes megértés pillanatában… sőt… egy vagy vele…
A planéták a csillagjegyekben való haladásával, 2160 éves korszakokra osztja az emberiség történetét. Így beszélünk Vízöntő korszakról, Halak korszakról...
E közel kétezer éves időszakok szellemiségükben, kultúrájukban valóban magukon viselik a csillagjegy jellegzetességeit.
Az emberiség emlékezetének horizontján még most is ott pislákol egy távoli aranykor fénye – az Oroszlán korszak - .
Úgy tízezer évvel ezelőtt pedig történt valami, amit az emberi magaskultúra és civilizáció traumájának tekinthetünk: egy kontinens süllyed a tenger alá, ez volt Atlantisz pusztulása - a Rák korszak!
A trauma jelentkezése, az emberiség éjszakáját új civilizációk ébredése követte: a mítoszok isteni követek megjelenéséről számolnak be, akik az írás, a számolás, a kereskedelem és a mezőgazdaság tudományát újból elhozták az emberek közé, ez volt az Ikrek korszak!
Ezután épültek a - Bika korszakban – a világ minden táján a masszív falakkal körülvett városok, s monumentális, négyszögletesre faragott kövek egybeillesztésével a hihetetlen méretű piramisok.
A Kos korszak az Ótestamentum szellemiségében tükröződik: Ábrahám „egyetlen fiát, akit szeretett” készült feláldozni, de az Úr az áldozatot egy kossal helyettesítette.
Ennek tükörképeként a rákövetkező időszak a Halak kora a Jordán vizéből messiásként kiemelkedett Jézusban öltött testet, s aki a rabságból való felszabadulás ünnepén (Pészach) áldozatként vállalta a kereszthalált, felmutatva az egyetemes szeretet és az énnek a nem-énben, az én-fölöttibe oldódásának misztériumát.
Napjainkban, a Vízöntő korszak legelején, számtalan párhuzamot találhatunk az elmúlt két évszázad krónikája, valamint a Vízöntő tulajdonsága és ura, az Uránusz jelképisége között. Gondoljunk az újításokra, forradalmakra, robbanásokra, robbanásszerű változásokra, rendszerektől való függetlenedésre és függőségre, közösségi felelősségvállalásra és felelőtlenségre, s szuverén, egyéni utakra, amelyek a szellemi síkokkal keresnek közvetlen kapcsolatot.
E korszak világtanítója még nem adott jelt magáról. Miért? Mert mindenkinek szuverén, külön utakon járva, személyektől és csoportoktól függetlenedve, saját jelzőfényeit követve kell megtalálnia a kivezető kaput. Mindenesetre álljon itt a Vízöntő kor járatlan ösvényeit bevilágító számtalan útjelző közül egy idézet: „Amikor az ember felszabadítja magát tudata béklyói alól, olyan lelki békére talál, amely lehetővé teszi számára, hogy szeresse önmagát és az emberiséget. Az emberiség számára csupán egyetlen megváltás képzelhető el: hogy ráébredjen önnön isteni mivoltára. Ti vagytok e felismerés lehetséges hordozói.”
Tehát itt az idő! Nézz szembe önmagaddal! Nézz a szemébe azon személyiségeidnek, akiket azért teremtettél, hogy eltakard a Valóságot! Nézz a szemébe annak aki voltál, aki vagy és aki leszel! Nézz a szemébe és megismered a valódi Énedet! Megismered, elfogadod és megszereted végre önmagad!
Az ember állandóan keres… válaszokat keres. Mindig a kultúrája legfejlettebb eszközeivel figyeli környezetét, és a felfogott információkból igyekszik összeállítani egy elfogadható, működő rendszert. Nos, a Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész! Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható. Ezért bármilyen választ is találnak a kereső elmék, bármilyen rendszert alkotnak vagy fedeznek fel – amúgy e két cselekedet egy és ugyanaz – egyszerűen képtelenek tévedni. A saját szemszögéből, a saját nézőpontjából és realitásából mindenkinek – legyen tudós, vagy pap, hívő vagy materialista – igaza van! Másrészt természetesen mindenki téved, mert azzal, hogy az ember a fizikai rendszerbe horgonyozta magát, az elméjével minden más rendszert a materiális világ nyelvére és működési elvére torzít. Amíg valaki a földön élőlénynek – növénynek, állatnak, embernek – vagy egy másik létsíkon létező személyiségnek – szellemnek, angyalnak, mesternek, segítőnek, tanítónak stb – ismeri önmagát, addig nem ismeri a Valóság korlátlan, eredendő állapotát. Mert a korlátlanság nem tudhat önmagáról! Csak az a Létező nyilváníthatja ki önmagát, akinek határai vannak. Ha a korlátlannak felfedezed a határait, akkor már elvesztetted a korlátlanságot, akkor már csak része vagy valaminek. Tehát a Létezés korlátlan, határtalan és formátlan. Nézd meg az anyagot! A matéria a határtalan Energiából áll. A szilárdnak, korlátozottnak látszó fizikai rendszer végtelen, eredendő állapotában nincs saját igazsága, alakja és célja sem. Hogy a materiális rendszerben mégis végtelen különböző élet és forma, személyiség és történés, törvény és lehetőség létezik, az a Létezőknek köszönhető: atomok, kövek, növények, állatok, emberek, angyalok és istenek együtt teremtik, gyúrják és önön képükre formálják mindazt, mit látható és láthatatlan Univerzumnak nevez a tudomány. Úgyhogy a Mindenség működése semmiféle igazságnak vagy törvénynek nincs alávetve, formát a Létezők, az Én-tudattal rendelkezők által kap. A valóság mindenki számára önön egyénisége határaival egyezik meg. Mindenki önmagát látja a világban és mindenki számára olyan a világ, amilyennek látja, amilyennek a gondolataival megteremti… a saját valóságát!
Mert aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ – pedig vannak színek -, s aki nem hallja a hangokat, annak néma lesz a világ – pedig van zene, létezik a tánc-.
Nincs egyetemes igazság! Tökéletesen igaza van a keresztényeknek, a buddhistáknak, a muzulmánoknak és az összes vallás összes hívőjének – mégis mind tévednek – tökéletesen igaza van a biológusoknak, a fizikusoknak, a genetikusoknak és az összes tudomány összes tudósának – mégis mind tévednek – tökéletesen igazuk van az agykontrollosoknak, a dianetikusoknak, a TM-eseknek és az összes személyiségfejlesztő tréning összes tanulójának és tanítójának – mégis mind tévednek -.
„Mert ha csak egy vallásban hiszel, akkor elvesztetted határtalan hited korlátlan istenét.
Mert ha csak az anyagban hiszel, akkor határtalan tudományod elvesztette a korlátlan tudás lehetőségét.
Mert ha csak egyetlen gondolkodásmódban hiszel, akkor már elvesztetted határtalan gondolataid korlátlanságát.
Mert ha Á-t mondasz, már elvesztetted a B-t!”
Tehát látható, hogy mindenki úgy él, ahogyan kell… a probléma az, hogy mindegyik csoport azt gondolja, hogy csak ők élnek tökéletesen, csak ők tudják az igazságot, míg a többiek nem.
Az egyes elvek, hitek és világnézetek képviselői elhatárolódnak egymástól, nyíltan vagy csak a lelkük mélyén lenézik a többieket, és fennen hirdetik, hogy csak az ő útjuk igaz.
Pedig hát erről szó nincs: valójában minden ember, elv, tudomány, vallás, egyéni s tömeges gondolat egyenrangú, egyedi színfolt a Teljesség – az Univerzum - palettáján. Úgyhogy az éppoly jó, hogy a materialista az anyagban hisz, mint az, hogy a hívő valamelyik vallásban – a hitben - találja meg a számára elfogadható válaszokat. A Mindenségben – az Univerzumnak - mindennek és mindenkinek megvan a létjogosultsága!
Mint a mezőn… rajta rengeteg különféle színű kis virág. Nos, a kék virág mondjuk a kereszténység, a sárga a buddhizmus, a piros a materializmus… mindnek megvan a maga haszna, értelme, ám egyik sem jobb, egyik sem ér többet a másiknál. Természetesen ezt a piciny virágok nem tudják – vagy csak nem akarják tudni -, de attól ők még tökéletesek, szépek, egyediek… az emberek az elméjükkel és az egójukkal próbálják meg felfogni a Létezőt, a Mindenséget, az Univerzumot, ezért a legtöbbször szükségszerűen félreértik… a szavak egyfajta világképet tükröznek, amelyet vagy elfogad vagy nem… a hitére hivatkozva egyfajta „hiszem-nem hiszem” szerencsejátékot játszik, a belé nevelt gondolkodásmódok és elvek miatt nem tud befolyás nélkül létezni… ha megszakad, sem foghatja föl vagy értheti meg a Valóságot, mert a jelenlegi eszközei – a felfogása, a gondolkodásmódja, az elméje stb – nem alkalmasak rá (vésővel és kalapáccsal nem lehet atommagot hasítani)… senki nem azért születik ide, mert gazdag vagy szegény óhajt lenni. Azért vagyunk itt ezen a létsíkon, mert itt akarunk élni, mert itt szeretnénk tovább finomítani érzelmeinket, mert itt szeretnénk olyan érzelmi megértést elérni, amely kiteljesíti belső világunkat, mert EGÉSZ-ek akarunk lenni.
Ezek az élet igazi kincsei, akár a jelen létsíkon, akár egy másik dimenzióban… mivel egyedül ez marad velünk egy örökkévalóságon át!
2012.december 21.azért különleges évszám az emberiség történetében, mert elfelejtett örökségünket, halhatatlan isteni Fény-énünket nyerhetjük vissza ebben az időszakban.
2012.december 21. nem vallást hirdet, hanem az emlékezés szépségét… a tapasztalatot… hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról! A Vízöntő-kor átvezet minket az anyagi kultúrából a kozmikus szellem világkultúrájába. Lehetőséget ad, hogy mindenki a maga módján átültesse a gyakorlatba az ősi bölcsességeket és így harmonikusabb és örömtelibb életbe lépjen át a harmadik dimenzióból a negyedik dimenzióba.
Egy dolog azonban megismerni az igazságot és más dolog megélni azt! Honnan tudod, hogy valóban átélted? Amikor véget ért a fáradságos keresés… nincs többé tanácstalanság… nincs többé harag, önutálat… nem számítanak már a könyvek és tanítók, hiszen benne élsz a szavakon túli, mélységes megértés pillanatában… sőt… egy vagy vele…
virtus.hu
