Dimenzióváltás II.

2011.04.08

Dimenzióváltás

Hatalmas változások mennek végbe Földünkön. Rendkívüli módon felgyorsult az élet, a beavató, érzelmi próba-élethelyzetek mindennapossá váltak.

Ez érzelmileg mindenkit megvisel. Sok a vita, a súrlódás, a türelmetlenség, de egyúttal az útjukon önnön belsőjük felé igyekvők előtt soha nem látott érzések, gondolatok, katarzisok játszódnak le.

Az egyik oldalon az egyre nagyobb káoszba hulló őrület, a másik oldalon egyre jobban kristályosodó tudatosság, tartás és méltóság.

Ezek mindenfelé egyre jobban látható jelei világunk gyökeres, mindent átható átalakulásának, melyet általánosan elterjedten a négydimenziós élet kialakulásának is neveznek.

Vajon mit jelent pontosabban a négydimenziós élet?

A Föld a 4. Dimenzióban

Sokan gondolják úgy, hogy a dimenzió térdimenziót jelent. Tehát a tér három iránya ( előre-hátra, jobbra-balra és a le-föl ) kiegészül egy újabb, jelenleg nem érzékelhető iránnyal, így lehetőség lesz az ezekben a dimenziókban lévőkkel, élőkkel felvenni a kapcsolatot. Úgy vélik, mindenki, aki részt vesz az átalakulásban, szinte automatikusan spirituálisan fejlett lény lesz, belelát a jelenleg rejtett világokba és a látónak nevezett – jelenleg csak keveseknek elérhető - állapotba kerül.

Lehet, hogy így lesz, és lehet, hogy nem. Játsszunk el a gondolattal, hogy a dimenzió kifejezést egy másik értelmében használjuk!

Legyen ez a jelentés az arány, nagyság, lépték.

A világ összes jelensége, minden gondolat, szó és tett, vagyis a teremtés és megvalósulás mindhárom szintje mögött áll valamilyen tudat. Ilyen tudat lehet a nagy egész, a Forrás – vagy ha úgy tetszik Isten - egy része. Ilyenek vagyunk mi emberek, ilyen egy kő és ilyenek a bolygók, csillagok is. Ez a tudat hozza létre a világ minden egyes elemét, az összes jelenségét, valamennyi szellemi, lelki és fizikai megnyilvánulását.

Ennek a tudatnak a fejlettségétől, nézőpontjától, és tudatosságának fokától függ, milyen jelenségeket vesz figyelembe a világból, és hogy ezeknek megfelelően milyen megnyilvánulásokat hoz létre. Minél több szempontot, tényezőt vesz figyelembe, annál fejlettebb, tudatosabb. Ha ez nagyságrendekkel több, mint más tudatoknál, akkor az adott tudat más léptékekben, vagyis más dimenziókban mozog.

Tehát a tudat fejlődésében létrejövő, vagy elért minőségi, vagy fejlettségi szintet az adott tudat tudatossági dimenziójának nevezhetjük. Így a tudatosságban bekövetkező fokozatváltás a tudat dimenzióváltása.

Ha történetesen a tudat szintje emelkedő – jobban tudatosodó – változást él át, akkor ez a jelenség a tudat magasabb dimenzióba váltása.

Ilyen szempontból is felbontható az emberiség tudati fejlődése.

Az egydimenziós tudatú ember nincs tudatában annak, hogy él. Fizikai vegyi, biokémiai folyamatok szintjén mozog. Tudatszintje megegyezik az őket alkotó elemek, anyagok, folyamatok tudatszintjével.

A második tudati dimenzió lénye már ráébred, hogy él. Tudja, hogy van keze, lába, teste. Megjelennek, az első érzések, mint az éhség, szomjúság, fájdalom és érzelmek mint pl. a félelem.

A harmadik dimenzióba lépettek felismerik, hogy nem csak ők vannak a világon, léteznek más lények is. Vannak, akik hasonlítanak hozzá, és vannak, akik nem. Megértik, hogy minden egy adott környezetben történik.

Ez a világ alapvetően énközpontú. Az egyén elszigetelt lénynek éli meg önmagát és alapvetően testével azonosítja magát. Ennek igényeit próbálja minél jobban kielégíteni. Az egyedek alapvetően egymás konkurensei, egymással állandó harcban állnak az erőforrások, javak megszerzéséért. Létrejöhet együttműködés is az egyedek között, de ennek fő motívuma a többiek ELLENI tevékenység. Ez az összefogás azonban rövid életű, csak addig működik, amíg a zsákmány ( élelem, nyersanyag, technológia, terület, hatalom, pénz stb. ) megszerzését elősegíti.

Amikor a tudat a tudatosság negyedik dimenziójába lép, megérti, hogy szerves része környezetének, hogy ő csak EGY megnyilvánulása a természetnek, a bolygónak, és csak egyike az élet formájára adható válaszoknak.

Felfogja, hogy gondolatai, elképzelései, tettei nem az abszolút igazságot képviselik, hanem csak egyet a lehetséges utak közül. Belesimul a környezetébe és nem annak rovására él. Osztozik az erőforrásokban mindenkivel, még késői utódaival is.

A világgal harmóniában lenni azt jelenti, hogy alkalmazkodom hozzá. Ennek első lépése, hogy figyelem és ezáltal megismerem a törvényeit, szabályait, lehetőségeit. Amit ismerek, azt már fel tudom, (nem pedig ki! ) használni. Minél jobban ismerem a világot, annál hatékonyabban vagyok képes használni. Tehát ha nő a tudatosságom, növekszik a képességem a világban történő, azzal harmóniában lévő tevékenységre, teremtésre a folyamatok finom, természettel összehangolt irányítására.

Gondoljuk át, hogy ha bolygónkon megjelennek a tudatosság negyedik dimenziójában élők, akkor kinek a kezében lesz a Föld és lakói, mindannyiunk fejlődésének irányítása?

A világot jelenleg a tudatosság harmadik dimenziójából irányítók nem értik a negyedik dimenzió szempontjait, tudatuk nem csak nem terjed ki ezekre a régiókra, hanem tagadják annak létezésének lehetőségét is. Nem fogadják el ezeket a szempontokat, törvényeket, lehetőségeket.

Ezért vannak gondban a világ jelenlegi, a Föld összes erőforrását bitorló “vezetői”.

Ha a tudatosság növelésének irányába mozdulnak, mi lesz az öntudatlanság miatti “békés” álmukkal, vagyonukkal, a mesterséges és a környezetétől egyre inkább elszigetelő látszólagos biztonságukkal?

Másfelől mi történik, ha a majd' hétmilliárd fejőstehén öntudatra ébred?

Mi történik, ha rájövünk, hogy ez a gyilkosságra épített világ csak a mi engedélyünkkel és a félelmeinkre alapuló együttműködésünkkel tartható fenn?

Mi történik ha a birka rájön, hogy igazából bárány?

A magasabb szabadságfokú dolgokat nem lehet kevésbé szabad módszerekkel irányítani, szabályozni, megbéklyózni, gúzsba kötni.

A szelet nem lehet rácsokkal bezárni. A víz a legkisebb rést is megtalálja és feltartóztathatatlanul elszökik.

Az életünket az egyes nem kívánatos ( kinek a szempontjából?) cselekedeteket tételesen tiltó törvények, szabályrendszerek nem képesek irányítani. Hányszor hallhatjuk: „törvényes, de nem etikus” az adott, sokszor közfelháborodást okozó tett.

Az Univerzum alaprezgése a szeretet. Vagyis a létező legszabadabb anyag a szeretet. Minél többet tartalmaz valami belőle, minél harmonikusabban rezeg valami az alap rezgésével, annál szabadabb az adott dolog. Ezért az életet, főleg ha feltétlen szeretet alapú, nem lehet tiltó szabályokból szőtt rácsok közé zárni.

A tiltás egyenes következménye a kiskapu. Minden jogi végzettségűnek elsők között tanítják meg: „Ez jogszolgáltatás, nem pedig igazságszolgáltatás.”

Akit a törvény betűje szó szerint vezet, mindig megúszhatja, akit pedig a törvény szelleme, a társadalmi együttműködés szándéka és kerete, az attól tart, nem hágott-e át valamilyen szabályt.

A negatív tiltó rendeletek emiatt nem válhatnak be soha tartósan.

Ezért Jézus azt mondja: „Eltörlöm a régi parancsolatokat és újat adok nektek: Szeressétek egymást!”

Próbáljuk ki! Hátha van benne valami...

Ja és persze kezdjük magunkon!

lelekmod.hu/index.php