Navigálás a holdfogyatkozás és Vénusz tranzit júniusán át

A Fehér Farkas Utazásai

White Wolf Journeys

http://www.whitewolfjourneys.com/

Weave the Web – May 30, 2012

Navigating Through June with the Lunar Eclipse and Venus Transit

Copyright © 2012 Robbyne. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]

Vannak olyan álmok, melyeket néha álmodtok, és jövőbelátók. Amikor ez történik velem, egy mély felismeréssel ébredek, miszerint életemet megváltoztatják, és épp készül egy nagyszerű módon változni. A május 20-i Újhold / Napfogyatkozás óta a Telihold / Holdfogyatkozásig vezetve, mely napokon belül megtörténik, egyik álmot álmodom a másik után. Oly hathatósak az üzenetek, hogy meg akartam őket osztani, hiszen tudom, hogy nem csupán nekem szóltak. Világunk változik, és a fogyatkozások és a Vénusz tranzit energiájának ezen örvénye támogatja e változásokat. Vagy megragadjuk őket, és hasznosítjuk az energiát, vagy semmibe vesszük őket, és az érkező energiahullámban sodródunk.

Álmom úgy kezdődött, ahogy kiszaladok az ajtón, a reptérre igyekezve, hogy egy gépet elérjek. Elképzelésem sem volt, hol voltam. Úgy tűnt, hogy a sivatagban voltam, mivel nagyon meleg volt, és volt egy medence a bejárati ajtó közelében. Kisiettem az ajtón, egy utolsó pillantást vetettem a hátam mögé, megbizonyosodva, hogy semmit sem hagyok a házban. Esetlenkedtem a bőröndömmel, a kézipoggyászommal, a hátizsákommal és egy másik dolgokkal teli táskával. Nagyon leterheltnek tűntem ezekkel a dolgokkal. Megbotlottam, és a dolgok kilazult táskája kiesett a kezemből, bele a medencébe (a Víz mindig az érzelmeket jelképezi az álomban), rémülten néztem, ahogy láttam a táskát lesüllyedni a medence aljára. Felismertem, hogy két választásom van: vagy beugrom, és megmentem értékes holmijaimat, mely akkor még inkább nagyobb késést okozna nekem, ahogy megpróbálnék megszárítkozni és átöltözni, vagy csupán magam mögött hagyom a táskát.

Felfogtam az igazságot: elképzelésem sem volt, mi volt a táskában, melyet magammal hurcoltam, így elhatároztam, hogy magam mögött hagyom. Mentem, hogy beszálljak a kocsiba, és felfedeztem, hogy nincsenek meg a kulcsaim; egy másik dilemma, mely még további késést fog okozni. Bezártam a ház ajtaját, mely még nem is az enyém volt, így hogyan jutok vissza, hogy megkeressem a kulcsokat?

(A kocsik az álmokban mindig életünket jelképezik, így nyilvánvaló volt, hogy többé nincsenek meg a kulcsok életem régi részéhez.) Egy pillanatig eltűnődtem, vajon a táskában vannak-e, mely most a medencében csücsül a mélyebb végén. Értékes idő ketyegett el, ahogy ott álltam e dilemmán merengve. Épp akkor megpillantok egy barátot a sarokhoz közel vezetni. Leintettem őt, és kértem, vigyen el a reptérre, melyről biztosított engem, hogy nem gond, hiszen abba az irányba tartott. Felhalmoztam a megmaradt poggyászomat, és távoztunk.

Odaértünk a reptérre, és úgy találtuk, hogy felújítás alatt van, mely egy hatalmas sort hozott létre, és további késést. Elhatároztam, hogy kiugrom az autóból, hogy saját lábamon tegyem meg az utat, hiszen a forgalomról úgy tűnt, hogy megállt. Elkezdtem tűnődni azon, vajon nekem ezen a gépen kell lennem, az összes átélt késéssel és dilemmával.

Végül megérkeztem a jegykezelő pulthoz, épp hogy egy másik hatalmas sort találjak. Egy hordár, látván mennyire kudarcérzettel telt arckifejezés volt az arcomon, intett nekem, és mondta, hogy menjek a másik végében a sorhoz, sokkal kisebb, és nagyon kevés ember tud róla. Haboztam kérdőn, valóban okos dolog megkockáztatni a sorok váltását, ha a reptér másik végébe kell sétálnom, vagy vajon épp maradnom kellene ebben, amiről legalább tudom, hogy halad, azonban csiga lassúsággal. Vettem egy mély levegőt, döntöttem, hogy megyek, a másik sor felkutatásában, mely sokkal rövidebb. (Jelképesen ez a kockázat felvállalása volt, hogy kipróbáljak egy ösvényt, melyet még senki más sem járt.) Amikor megérkeztem, felismertem, hogy csupán egy másik személy volt ott, ahogyan a hordár mondta, és úgy tűnt, hogy másodperceken belül átjutok.

A következő dolog, amire emlékszem az volt, hogy futok a kapuhoz, és azt mondják, hogy a kapu megváltozott. A légiforgalmi társaság képviselője rápillantott a jegyre, és azt mondta:

„Ez a gép éppen felszállt.”

„Biztos ön ebben?”

„Igen, olyan borzasztó zajt csapott, hogy mindenki felpillantott, hogy megnézze, melyik repülőgép volt az.” Elszorult a szívem; a férjem azon a gépen volt. Találkoznunk kellett volna a reptéren. Épp akkor valaki megmozdult, aki takarta a kilátást, és ott ült a férjem.

„Te is lekésted a gépet?” – kérdeztem.

„Nem, te késted le a gépet, én nem megyek nélküled.” – válaszolta.

Épp ekkor a fölötte lévő tévé képernyőjére hírek érkeztek, és azt jelentették, hogy az a gép, amin rajta kellett volna lennünk, irányváltoztatásra kényszerült mérgező füst miatt. Kétségtelenül a gépen a sok gyermekhez tartozó játékokat mérgező festékkel festették, és amikor a gép felszállt, a mérgező energia beszivárgott a gépbe, mindenkit rendkívül megbetegítve, és a gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania a közeli reptéren.

Ez az egyik volt azon álmok közül, ahol a lélek meg akart bizonyosodni arról, hogy vettem az üzenetet. Minden alkalommal, amikor felébredtem, és körülnéztem, azonnal visszaaludtam, hogy befejezzem az álmot. Az álom utolsó része az volt, hogy most egy megfigyelő vagyok egy irányító központban, egy emberekkel teli szobát figyelve, akik összegyűltek, nem ebből a világból, hogy megfigyeljék a holdfogyatkozást és a Vénusz tranzitot a helyzeti előnyükből.

„Nem tehetünk semmit, csupán megfigyelünk.” – hallottam, ahogy egymásnak mondták.

„Fajuktól függ, hogy meghatározzák, mit fognak tenni. Reméljük, bölcsen választanak.”

Vajon ez egy tudományos fantasztikus filmből való, vagy valóban megfigyeltem egy másik fajt, mely figyeli az emberiséget áthaladni a Vénusz tranziton.

A Vénusz tranzit, mely az északi féltekén lévők számára június 5-én történik meg, a déli féltekén lévőknek pedig június 6-án, egy hathatós energiaörvény, mellyel megajándékoznak minket, és átjuttatnak rajta. Szándékos tervezés nélkül, tökéletesen elhelyezkedve találtam magam Új-Zélandon, ahol ez a ritka jelenség látható lesz, és érzékelem, hogy van egy nagyszerűbb cél is bennem, hogy ez időben itt vagyok. Ez a jelenség minden 128 évben történik meg, tehát ez egy „egyszer az életben” ritka lehetőség, melyet adtak nekünk. Egy másik történelmi Vénusz tranzit 1769-ben ment végbe, amikor James Cook kapitány az Endeavour-t elvitorlázta Tahitiba, hogy megfigyelje ezt a planetáris jelenséget. Cook kapitány és Charles Green csillagász megfigyelte a tranzitot a sziget legészakabbra fekvő pontjáról, melyet ma is még mindig Vénusz Pontként ismernek. Tahitiról Cook továbbment, hogy körülhajózza Új-Zélandot, és partra szállt Kelet-Ausztráliában, ott, melyet ma Botany Bay-ként ismernek.

Hiszem, hogy ez a planetáris együttállás mindegyikőnknek egy ritka lehetőséget ad életünk kristálytiszta felülvizsgálatára, azért, hogy feltérképezhessünk egy új pályát életünk megélésére, melyet mindig is szándékoztunk élni, és elvitorlázzunk teljes lehetőségünkbe [potenciálunkba]. Azt is éreztem, hogy álmom egy hathatós üzenete volt annak, hogy valóban engedjünk el bármit, melyet cipelünk személyes dolgaink [lim-lomjaink] zsákjában. A holdfogyatkozások a leghathatósabb energiái annak, hogy mélyen belepillantsunk érzelmi testünkbe, hogy felfedezzük, milyen káprázatokhoz ragaszkodunk még mindig, azért, hogy mit kell elengednünk álmaink megvalósításához. (Az álmok kapcsolódnak a hold hatalmához.) Amikor telihold van, ahogyan az lesz épp napokkal a Vénusz tranzit előtt, és ha összekapcsoltak vagyunk az Istennőhöz, a benső női erőhöz / hatalomhoz, meglepő erővel bírunk, hogy álmainkat a megvalósításhoz vigyük. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy ha késleltetettek vagyunk, akkor mindig van egy ok. Álmomban oly nagyon sok késleltetés volt, mely megakadályozott engem egy repülőgépre való feljutástól, mely végtére megbetegíthetett volna engem. Ezt az elgyengülés jeleként láttam, és annak, hogy megengedem fényemnek, hogy elhomályosodjék. A gyerekek játékai voltak azok az anyagi tételek, melyekről úgy érezzük, szükségünk van, hogy azonosítsuk azt, akik vagyunk. A még többért való szükség vezetett el a kapzsisághoz, irányításhoz és a teljes elferdítéshez pénzzel kapcsolatosan és az életben az igazi siker meglátását illetően. Ez okozta számunkra azt, hogy belecsúsztunk a káprázatba, mely megalkotott egy világot, amely elfojtotta a női megérzést, az Istennő, és a természet egészének teremtő kifejezését. Ő [a női minőség] visszatér, és ez az, mely egy nyugtalanságot teremt belül.

Tökéletesen védelmeznünk kell értékes fényünket most, és ez azt jelenti, hogy eltávolítjuk magunkat a mérgező [toxikus] nergiáktól, a mérgező barátoktól, a mérgező munka helyzetektől, a félelem és kétely mérgező gondolatformáitól és néhány esetben a mérgező kapcsolatoktól. Fényünk sokkal értékesebb, minthogy megengedjük, hogy elhomályosítsa valaki más negatív gondolatai, valaki más félelmei, vagy féltékenysége / irigysége. Merjetek mindaz lenni, amire megszülettetek, hogy azok legyetek! Amikor a tudó szív hangosabban beszél, mint a gondolkodó, aggódó fej, akkor vagytok a jó ösvényen.

A Vénusz tranzitnál van egy hatórás ablak, amikor a Vénusz bolygó a nap képét fogja keresztezni. Hozzatok létre egy oltárt, helyezzetek el egy tál vizet, melyben van egy rózsaszín, vagy piros rózsa. Helyezzetek el egy darab rózsakvarcot is a tál vízben. Elég nagy legyen a tál, hogy beletehessétek [mindkét] kezeteket. A rózsa őrzi a feltétel nélküli szeretet rezgését, és a rózsakvarc egy olyan kő lény, mely a gyengéd gyógyulást ajánlja fel. Szükségetek lesz egy gyertyára is (bármilyen gyertyára), én a fehéret részesítem előnyben e szertartásnál, azonban bármilyen gyertya jó, feltéve, hogy új, és sajátságosan a Vénusznak szentelték. Gyújtsátok meg a gyertyát, helyezzétek kezeteket a tál vízbe, és csukjátok be szemeteket. Lélegezzetek szívetek középpontjába, és ahogy kiengeditek a lélegzeteteket, érezzétek, hogy bármi, melyhez ragaszkodtok, kioldódik a tál vízbe; egy fájdalom a múltból, egy káprázat, érezzétek kiáramolni szívetekből kezetekbe. (Ez a személyes emlékeitek zsákja, mint az enyém, mely a medence mélyebb végének aljára esett.) Ez olyan dolgokat tartalmaz, melyre talán még nem is emlékeztek: a barátot, aki csalódást okozott nektek, a munkát, melyet nem kaptatok meg, a családtagot, mely fájdalmat okozott, a tanárt, aki azt mondta, hogy nem voltatok elég okosak, vagy egy egyént, aki hazudott nektek, elárult, vagy lopott tőletek.

Mindet engedjétek el, MINDET! Amikor érzitek, hogy elengedtetek mindent, vegyétek ki a rózsát a tál vízből, és tartsátok a szívetek felett. Egy másik lélegzettel, lélegezzétek az új álmot; az új kapcsolatot, tervezetetek sikerét, az új lehetőséget, mely rátok vár, hogy átlépjetek az ajtón, az új házba, melybe vágytok beköltözni. Bármi is az, lélegezzétek az álmotokat bele a rózsába! Most, kezdjétek el önmagatokat elképzelni, hogy egy nagy hajóra szálltok, melynek neve ENDEAVOR [TÖREKVÉS], és mondjátok el a szavakat: „mutasd meg nekem … vezess engem … KÉSZEN ÁLLOK, hogy előrevitorlázzak.” Figyeljétek meg, halljátok, és lássátok meg, mit vezetnek el hozzátok. Amikor készen vagytok, ajánljátok a vizet a földnek vissza, vagy a városiak ajánlják fel vissza egy növénynek. Ajánljátok fel szereteteteket mindennek, most hogy bírtok a teremtés hatalmával. Helyezzétek el a rózsát egy méltó helyen. Írjatok le mindent, melyet megtapasztaltok, még ha az csupán egy váltás volt energiátokban, melyet éreztek.

Legyetek a tudásotokban. Emlékezzetek, nem szükséges tudnotok a hogyant, a holt, a mikort és a miértet. Csupán TUDNOTOK kell!

Az Új-Zélandon lévőknek egy délutáni műhelyt ajánlok fel a Rocky Bay-ben Waiheke-szigeten, arról, hogyan hasznosítsuk az energiákat e hathatós együttállás okán, és hogyan készüljünk fel a Vénusz tranzitra. [Június 3. vasárnap, délután 1:00 – 4:00 óráig. Ha szeretnél további részleteket, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot a Robbyne[at]whitewolfjourneys.com e-mail címen]

Szeretet és Szivárványok az új kalandok földjéről, Robbyne

A Fehér Farkas Utazásai

White Wolf Journeys

http://www.whitewolfjourneys.com/

Copyright © 2012 Robbyne. All Rights Reserved [Minden jog fenntartva!]

Translated by / magyar nyelvű fordítás: Clarissa

Fényvilág Press

http://fenyvilag.blogspot.com/