A szellemek - 3.rész - Jó szellemek

A szellemük uralkodik az anyagi részük fölött és a jót óhajtják. Hogy milyenek és mennyi erejük van a jó véghezvitelére, az attól függ, milyen fokig emelkedtek ebben a fokozatban. Némelyek a tudásban haladtak előre, mások bölcsek és jók; a legelőhaladottabbakban pedig egyesül a tudás az erkölcsi tulajdonságokkal. Mi­vel pedig az anyagból még nem bontakozhattak ki tel­jesen, fokozatuknak megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben viselik a testi lét nyomait, amely a beszé­dükben vagy a szokásaikban nyilvánulhat, melyek kö­zött még rögeszméket is fellelhetünk, különben tökéle­tes szellemek volnának.

Megértik Istent és a végtelenséget és élvezik már a jók üdvösségét. Boldogok, ha jót tehetnek és ha megakadályozhatják a rosszat. Kimondhatatlan boldogság forrása számukra az őket egyesítő szeretet, ame­lyet nem zavar meg sem irigység, sem lelkifurdalás, sem semmi olyan szenvedély, amely a tökéletlen szelle­meket gyötri, mégis mindeniknek bizonyos megpróbál­tatásokon kell átesnie, mielőtt a teljes tökéletességet elérhetné.

Mint szellemek, jó gondolatokat ébresztenek az emberekben és elterelik őket a rossz útról; támogatják az életben azokat, akik méltóknak bizonyulnak rá és ellensúlyozzák a tökéletlen szellemek befolyását azok­kal szemben, akik nem akarják magukat annak alárendelni.

Ha testet öltenek, jóakaratúak embertársaikkal szemben, nem hajtja őket sem a gőg, sem az önzés, sem a becsvágy; nem gyűlölködnek, haragot, sem tartanak, nem irigyek, nem féltékenyek és a jót magáért a jóért, cselekszik.

A néphit az ebbe a fokozatba tartozó szellemeket őrző szellemeknek, vagy jó szellemeknek nevezi. A babona és a tudatlanság korában jótevő isten­ségekké emelték ezeket.

Jóakaratú szelle­mek

Uralkodó jellemvonásuk a jóság; szeretnek az embereknek szolgálatára állani és támogatni őket, tu­dásuk azonban korlátolt. Nagyobb haladást tettek er­kölcsi tekintetben, mint értelem dolgában.

Tudós szelle­mek

Ami őket különösen jellemzi, az a mély tu­dásuk. Kevésbé foglalkoznak az erkölcsi, mint a tudo­mányos kérdésekkel, mert az utóbbiakra sokkal inkább rátermettek. A tudományt azonban csupán mint hasz­nos dolgot veszik számba, mentesek minden olyan szen­vedélytől, ami a tökéletlen szellemek tulajdonsága.

Bölcs szelle­mek.

Ezeknek a szellemeknek a legmagasabb fokú erkölcsi minőség a kiváló jellemvonásuk. Anélkül, hogy határtalan ismeretekkel bírnának, rendelkeznek oly ér­telmi képességgel, melynél fogva úgy az emberekről, mint egyebekről helyes ítéletet mondhatnak.

Magas szellemek

Ezekben együtt van meg a tudás, a böleseség és a jóság. Beszédjük csakis jóindulatot árul el és ál­landóan méltóságteljes, emelkedett, sőt gyakran fen­séges. Magas voltuknál fogva a többi osztálybelieknél sokkal inkább hivatottak arra, hogy az emberekkel a másvilágról helyes fogalmakat közöljenek, természete­sen csak azon a korláton belül, ameddig az emberek ebbeli ismeretének terjednie szabad. Szívesen közleked­nek azokkal, akik hittel keresik az igazságot és akik­nek lelke a földi kötelékektől eléggé fölszabadulI., hogy megértse őket. Azoktól azonban, akiket csupán kíván­csiság ösztönöz, vagy akiket az anyagiság visszatart a jó cselekvéstől, eltávolodnak.

Ha kivételesen testet öltenek, akkor az emberek haladását eszközlendő küldetést nyernek, és akkor bennük a tökéletességnek olyan típusát látjuk, amilyen­nél nagyobbat nem lehetséges az emberiségnek itt a Földön elérnie.

A tiszta szellemek.

 Az anyag reájuk semmi befolyást sem gyakorol. Értelmi és erkölcsi felsőbbségük a többi fokozatba tartozó szelle­mekkel szemben határtalan.

Végig járták e szellemek a lépcsőzet minden fokát és levetették magukról az anyag minden tisztátlanságát. Miután, pedig elérték azt a tökéletességet, amit valaha teremtett lény elérhet, nem kell már megpróbáltatáso­kat elszenvedniük, sem bűnhődniök, hanem a mulandó testbe való költözés kötelezettsége alól is teljesen fel­szabadulva, Isten kebelében élik az örökéletet.

Háborítlan boldogságot élveznek, mert nincsenek már az anyag szükségleteinek és változandóságának alávetve; de azért nem az egyhangú tétlenség és örök elmélkedés képezi ezt a boldogságot. Istennek követei és szolgái ezek a szellemek, akik a nagy egyetemes összhang fenntartásában teljesítik Isten parancsolatait. Minden alájuk rendelt szellemnek parancsolnak, segítik őket a tökéletesbülésben és kijelölik küldetéseiket. Kedves foglalkozásuk, hogy az em­bereket szorongattatásaikban megsegítsék, őket a jóra indítsák vagy arra bírják, hogy vezekeljenek bűneikért, melyek távol tartják őket a legnagyobb üdvösségtől. Az emberek őket néha angyaloknak, arkangyaloknak, vagy szeráfoknak nevezik. Az emberek érintkezhetnek is velük, de merészül képzelődnék, aki állítaná, hogy azok állandóan rendelkezésére állanak.

/Részlet Allan Kardec: Szellemek könyvéből/