A szellemek - 4.rész - Ördögök

Ha volnának ördögök, Isten teremtményei volnának. Igazságos és jó volna-e azonban Isten, ha teremtett volna olyan lényeket is, akiknek örökre a gonosz felavatottainak és boldogtalanoknak kellene lenniük? Ha volnának ördögök, akkor a te alantas világodon és más ahhoz hasonló világon élnének. Azok a képmutató emberek az ördögök, akik az igazságos Isteni gonosz és bosszúálló Istenné alacsonyítják le és azt hiszik, hogy kedveskednek Neki, ha nevében aljas tetteket visznek véghez.
Az ördög (démon) szó csak a mostani értelmében jelenti a gonosz szellemet, mert a görög daimon szó, szellemet, értelmet jelentett és a test nélkül való lényekre vonatkozott, a jókra és rosszakra egyaránt.

A közönséges értelemben vett ördög alatt az emberek csakis gonoszt cselekvő lényeket értenek, akiknek, mint minden másnak, Isten teremtményeinek kellene lenniük. Isten azonban mindenekfölött igazságos és jó lévén, nem teremthetett, már természetüknél fogva, rosszra, szánt és örökre elkárhozott lényeket. Ha pedig ezek nem Isten teremtményei volnának, akkor Istennel egyenlően öröktől fogva kellett volna lenniük, vagy pedig léteznie kellene több felsőbb hatalom nak a mindenségben.

Minden tannak az az első feltétele, hogy logikus legyen, a szoros értelemben vett ördügről szóló tanpedig épen ez ellen a lényeges kellék ellen vét. Érthető az, hogy a régi népek, akik nem ismerték Isten tulajdonságait, hittek rosszat cselekvő istenségekben, sőt ördögökben is: de vét a logika ellen és önmagával is ellenkezik az, aki Isten jóságát isteni tulajdonságnak minősitve, feltételezi Istenről, hogy képes volt olyan, lényeket is teremteni, akiket a gonosznak szánt ós kiknek végzetük örökké gonoszat cselekedni; mert ezzel a feltevéssel tagadná Isten jóságát. Az ördög tanának hívei Krisztus szavára támaszkodnak. Mi pedig, akik sokkal jobban szeretnők az emberek szivében látni, mint szájukból hallani Krisztus tanát, bizonyára nem vitatjuk el annak tekintélyét; de azt kérdjük, egészen bizonyosak-e ama tannak hivei abban, hogy milyen értelmet adott Krisztus az ördög szónak? Nem ismerjük-e az ő beszédét épen arról a jellemző oldaláról, hogy képletes; és szó szerint kell-e vennünk mindazt, ami az egész evangéliumban van? Nem kivánunk több bizonyítékot, mint a következő sorokat:

„A nyomorúságnak azon napjai után a nap elsötétedik és a hold nem fénylik, az ég csillagai lehullanak és az egekben lévő hatalmasságok megrendülnek.  Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, mig meg nem lesznek mindezek."

Nem láttuk-e, hogy a teremtést és a föld mozgását illetőleg egészen mást állapított meg a tudomány, mint amit a bibliai tétel, szó szerint értelmezve, állított? Nem történhetik-e ugyanez azokkal a képekkel, melyeket Krisztus alkalmazott beszédében, kinek a korhoz és a helyhez kellett alkalmazkodnia tanításaiban? Tudományosan helytelent Krisztus nem mondhatott, és ha mégis van valami olyan a beszédében, ami az értelembe ütözik: akkor annak csak az lehet az oka, hogy mi vagy nem értjük meg, vagy rosszul értelmezzük.

Az ördögökkel ugyanazt tették az emberek, amit az angyalokkal. Amint azt hitték az angyalokról, hogy öröktől fogva tökéletesek voltak, úgy hitték az alsórendű szellemekről is, hogy örökké gonoszak. Az ördög szó alatt oly tisztátalan szellemeket kell értenünk, akik igen gyakran semmivel sem jobbak, mint amilyet ez alatt a név alatt érteni szoktak: csakhogy abban rejlik a különbség, hogy ez az állapot csupán átmeneti. Oly tökéletlen szellemek azok, akik zúgolódnak a megpróbáltatások ellen és azáltal meghosszabbítják szenvedéseiket.; de azért eljutnak ők is a helyes útra,  mihelyt akarni fogják. Ilyen értelemben meg lehetne tartanunk az ördög szót; de abban a kizárólagos értelemben véve, melyben most használják, könnyen arra a félreértésre vezetne, hogy vannak külön csakis a rosszra teremtett lények.

A gonosznak valósággal képletes megszemélyesítője az ördög; mert nem tételezhetjük fel, hogy van olyan gonosz lény, aki ugy küzd Istennel, mint magához hasonlóval, és akinek egyéb foglalatossága nem is volna, mint hogy állandóan Isten ellenébe helyezze a saját szándékait. Mivel pedig az embernek képzelete kielégítésére mindig alakok és képek kellenek, azért olyan tulajdonságú anyagi testek alakjában festett,e le a test nélkül való lényeket, amelyek kellőképen kifejezték azoknak minőségét, vagy hibáit. így történt az, hogy a régiek az időt öreg ember alakjában ábrázolták, kaszával és homokórával; mert fiatal ember alakja épen az ellenkezőjét fejezte volna ki. Ugyanígy van jelképe a szerencsének, az igazságnak st.b. A jelen korban az angyalokat vagy szellemeket tündöklő fehérszárnyú alakoknak festették a tisztaság jelzésére. A szarvakkal, karmokkal és állati tulajdonságokkal ábrázolt, ördög az alacsony szenvedélyek jelképe. A közönséges ember, aki mindent betű szerint értelmez, valóságos egyéneknek tekintette ezek el a jelképeket, mint hajdanában Szatumusznak nézte az idő jelképét.

/Részlet Allan Kardec: Szellemek könyvéből/