A magyar népmeséink ősrégi, szimbolikus tanításokon alapszanak. Az önzetlen szolgálat, a kegyelem, a részvét óriási energiákat mozgat meg. Nem csak régen és nem csak a mesében!
Az aranykorban, ahová igyekszünk így él az ember. Már ma alkalmad van gyakorolni és megtapasztalni a hatását.
Soha nem tudhatod, hogy a másoknak végzett önzetlen szolgálat – még a legkisebb is – milyen próbatételből fog egyszer kirángatni és milyen váratlan segítséget eredményezhet a kihívásaid idején.
Ne a sánta hangyától, a földön vergődő ázott tollú madártól, vagy a partra vetett haltól várd vissza a segítséget! Ne azokat nyúzd, hogy adják vissza a kölcsönödet, vagy a segítséget, amit egyszer nyújtottál nekik! Azoknak nem áll módjában visszaadni neked!
Azonban van a világnak egy Gigantikus, Jóravaló Törvénye, amely kimondja, hogy minden szívből jövő cselekedet feljegyzésre kerül, és alkalom adtán, abban a mértékben, amilyen szivjósággal te adtál, abban kapod vissza mások kegyelméből. Nem más, mint maga a hangyák királya (föld elem), maga a madarak királya (levegő elem), és maga a halak királya (víz elem) fogja a seregeit felvonultatni a szolgálatodra!
Az aranykori mese aranykori üzenetet hordoz!
Egymás kegyelméből élünk! Merj nagylelkű, gyengéd, odaadó, szerető szívvel élni! Tudom, hogy hatalmas bátorságra van hozzá szükség, majdnem vakmerőségre! De a törvény, az törvény! Ha mered így élni az életedet és elrugaszkodni végre a vaskori nézetektől, a rád száradt önző és egoista ideáktól, az élet kivirágzik körülötted!
Nincs szükséged ehhez sem pénzre, sem diplomára, sem aranyra, sem földi javakra… csak szívre, bátorságra és tudásra!
Ez a hatalmad, EMBER! Ne engedd megtéveszteni magad!
|