Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rák elfojtott gyógyszere - ELEMZÉS 2.

Jelentős áttörések:
Cikkünk előző részében alaposan kiveséztük Royal Rife életrajzát, illetve azt, hogyan lett belőle népszerű, és híres bakteriológus. Ott hagytuk abba nyomozásunkat, hogy Rife megépítette a világ legfejlettebb mikroszkópját, mellyel a legkisebb organizmusokat is gond nélkül tudta vizsgálni. Azt már tudjuk hogyan keletkezett, de azt még nem, hogy pontosan hogyan is működött. Lemernénk fogadni, hogy sokakat érdekelnének a technikai részletek.

Az öreg tudta, hogy minden élő organizmus kémiai anyagokból épül fel, s ezeknek más-más egyedi kémiai összetétele van. A modell első, nem végleges prototípusában még petróleum gondoskodott a megfelelő világításról, ám az eredménnyel egyáltalán nem volt megelégedve, és újra tervezte csaknem az egész szerkezetet. Időközben felötlött benne a talány, mi van, ha a petróleumot egy sokkal erősebb fényre cseréli le. Az első prototípus ugyanis a petróleum és néhány technikai bravúr segítségével képes volt kémiai anyagokat láthatóvá tenni az épp vizsgált organizmusokban úgy, hogy megvilágította azokat, majd a fény visszaverődési index segítségével egy színt rendelt hozzájuk. Amikor egy ilyen kémiai részecskét fény ért, mindig a hozzá legjellemzőbb módon, és színben világított, így aztán minden anyagnak meg volt a maga színárnyalata, amiről felismerhető volt. Rife elmélete ebből az alapötletből indult ki: Mi van, ha más fényforrással, fényhullámhosszokkal világítja meg a vírusokat? Szerinte így láthatóvá válnának Ezt rés-spektroszkópiával, precízen állítható és forgatható kvarc-prizmákkal, túlnyomórészt ibolyántúli fénysugárzások két ilyen, a minta által kiválasztott, egymástól kissé eltérő hullámhosszával tudta volna elérni. Ezek a kiválasztott, többnyire a látható fény spektrumán kívül álló frekvenciák voltak azok, amik rezonálva láthatóvá tették a mikrobákat. Ez a két fény-hullámhossz interferenciát okozott, ami így nagyobbá vált, és már a látható fény spektrumába esett. Itt fontos megjegyezni, még mielőtt naivan rákérdezne valaki a dologra: az első prototípus a kémiai anyagokat tudta láthatóvá tenni, a második, már végleges modell pedig magát az élőlényeket, vírusokat, ami nem ugyanaz!
 
 
A munkálatokhoz, és a végleges modell befejezéséhez tehát szükség volt még néhány főbb elemre, mint a prizmákra, illetve egy nagyon erős fényforrásra. A fényforrásról egy általa megtervezett 2000 gyertya fényerejével bíró lámpa gondoskodott. Ez a lámpa egy Risley prizmát használt, aminek segítségével lehetőség nyílt arra, hogy a fény különböző hullámhosszait elszeparálja egymástól. Bizonyára sokan nem tudják, mi is ez a híres neves Risley prizma, ezért szánjunk is rá néhány sort! A Risley prizma két ikerprizmát tartalmaz, melyek rendszerint egyenlő csúcsszöget zárnak be, el lehet őket forgatni anélkül, hogy az egyik a másikkal összeakadna. Lényege, hogy a bejövő sugarakat a megfelelő irányba tereljék, vagy ún. letapogató rendszerként használják őket. Optikai kapcsolóként is használhatók, ha az egyiket függetlenül a másiktól elforgatjuk. Több magazinban, és újságban beszámoltak az elkészült, már működő prototípusról, mindegyikben megkísérelték megfejteni, pontosan hogyan is működik.
 
 
Az egyik népszerű tudományos folyóiratban a következőket írták: „Egy 2000 gyertya erejével bíró lámpa fénye hullik alá a mikroszkóp közepén elhelyezkedő parányi nyílásba, ahol az átlátszó kvarc-prizmákon megtörve láthatóvá teszi a baktériumokat. Fönt pedig 16 kiváló minőségű, glicerinbe mártott kvarclencse foglal helyet, melyek magnetizálják a baktériumok kiterjedését ciklusonként 12.000-szer.” Ezáltal beindul az a fényhullámhosszon való rezgés, mely, mint már említettük, interferenciát okozva láthatóvá tette az eddig láthatatlan organizmusokat. Ez a Rife által tervezett mikroszkóp volt a legfejlettebb akkori készülék a világon, az öreg valami teljesen egyedülállót tett le az asztalra.
 
A Los Angeles Times így írt: „Arra a tényre alapozva, hogy az emberi szem a bejövő fényhullámok segítségével állítja elő a képet, amit lát, feltételezhetően az ennél kisebb (a fényhullámoknál is kisebb) objektumokat már nem képes érzékelni. Dr. Rife a kvarc-prizmákkal megtörte ezeket a fénysugarakat, ezáltal láthatóvá téve azt, amit eddig nem voltunk képesek vizsgálni: a végtelenül parányi objektumokat.”
 
Ugyanezen magazin (Los Angeles Times) 1931 december 12-i számában pedig ez volt olvasható: „Dr. Rife állítása szerint mikroszkópjának darabjai a világ különböző meg nem nevezett részein készültek. Teljesen tiszta kvarc lencséket használt, ugyanis ezek 48-50%-kal több fényt engednek át, mint bármi más anyag. Egy hatalmas fényerejű lámpa is helyet kapott a készülékben. A fény sugara hideg volt, elég hideg ahhoz, hogy állítása szerint az élő organizmusokat 5-6 órán át, sértetlen formájukban vizsgálhassa.  A kísérleteit csaknem 300-400-szor megismételte csak hogy biztos legyen a dolgában, mindegyik ugyanolyan pozitív eredménnyel zárult. Később Dr. Rife volt az első, akinek lehetősége nyílt látni, és megvizsgálni a Tuberkulózis vírus formációját. Ez a formáció akkor terjedt szét a testben, mikor a baktérium formációt elpusztította frekvencia besugárzással. Elmélete tehát helyes volt, és a Tuberkulózis vírus formájához is megtalálta később a megfelelő frekvenciát, amivel lehetősége nyílt arra, hogy elpusztítsa.
 
Sokáig dolgoztam a Tuberkulózison, nagyon sokáig, de megérte! Megtaláltam a frekvenciát a baktérium állapothoz, és később a vírus formációt is sikerrel pusztítottam el a tesztalanyok szervezetéből. Nem használtam vakcinákat, vagy egyéb kémiai anyagokat, kutatásaim során egyértelművé vált, hogy ezek csak a Tuberkulózis baktérium változatát ölik meg. Emiatt hunytak el a tesztalanyok az első kísérleteim során! Azt hiszem még néhány év, és bármiféle betegséget gyógyíthatóvá tehetünk” Dr. Rife (egy interjúban)
 
 
Még mielőtt továbbmegyünk, szeretnénk tisztázni, hogy valójában hány mikroszkópot is épített Rife élete során. Azalatt, a 40 év alatt, mely alatt különböző organizmusokat vizsgált, és figyelt meg, csaknem 40 tudományos díjat zsebelt be, és a Heidelberg-i egyetem is kitüntette lélegzetelállító felfedezéseiért. Ezen időszak alatt összesen öt vírusmikroszkópot készített, ezek közül négy prizmatikus volt. Az elsőt (#1) 1923-ban fejezte be, ez kör alakú kvarclencséket használt, melyek glicerinbe voltak mártva, és a köztük lévő hézagok is ezzel voltak feltöltve. Egészen 1933-ig használta, amikor is egy újabb típus tervezésébe kezdett. Az ezt követő modellek egyébként már mind prizmatikusak voltak, azaz kvarckristályokat tartalmaztak, és használtak, ez sokkal nagyobb nagyítást tett lehetővé. Az egyik legtöbbet emlegetett mikroszkópja a hármas számú (#3) volt, melyet leggyakrabban csak Univerzális mikroszkópnak hívtak, vagy Univerzális Vírus Mikroszkópnak. Ezt a típust Rife körülbelül 1933-ban tervezte, és építette meg. Ez volt, és még most is ez a valaha készített legfejlettebb fénymikroszkóp. 60000-szeres nagyítással, és 31000-szeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel Rife akár 10 nm-es alakzatokat is képes volt vizsgálni, s ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Ugyanis, mint már a cikkünk első részében említettük, az elektronmikroszkópok úgy működtek, és működnek ma is, hogy elengedhetetlen a vákuum számukra, illetve a magnifikáció, ezek együttesen azonban azt eredményezik, hogy a vizsgálandó organizmusok elpusztulnak, tehát csakis halott objektumok „tetemeit” lehet velük megfigyelni, élő reakciókat, természetes viselkedésüket nem. Ebben rejlett az Univerzális Vírus Mikroszkóp jelentősége, továbbá abban, hogy az elektronmikroszkópokkal ellentétben színes képet adott az organizmusokról. Rife mikroszkópja, így összes többi mikroszkópja úgy tette lehetővé az élő mikrobák megfigyelését, hogy variálta a magnifikációt, azaz hullámhosszok rezgetésével érte el, hogy azok láthatóvá váljanak. (szintén cikkünk első részében található meg részletesen)
 
 
A „Journal of The Franklin Institute” nevű folyóirat 1944-es februári számában a következőket írják a pontos technikai működésről: „A mikroszkóp 1933-ban készült Rife laboratóriumában, és egészen pontosan 5682 alkatrészt tartalmaz. Híréhez méltóan valóban az egyik legfejlettebb mikroszkópjáról van szó. Az optikai rendszer, így a benne lévő lencsékkel, és prizmákkal, beleértve a megvilágító egységet, mind kvarckristályokból készültek, melynek egyik különlegessége a sok közül, hogy átengedi magán az ultraibolya sugarakat. A megvilágító egység, mely az organizmusok láthatóságáért volt felelős, 14 lencséből, és prizmából állt. Ezek közül három a nagy fényerősségű lámpa közvetlen közelében voltak. Négy a Risley prizmában, mely az első három felett helyezkedett el, és hét az akromatikus kondenzátorban, mely legfölül kapott helyet. A fényforrás, és a vizsgált organizmusok között még két henger alakú fekete kvarc kristály is megtalálható volt. Ezek feleltek a fény polarizálásáért, mikor ezek áthaladtak a mintákon. Az Univerzális Mikroszkóp többfajta objektívet használt: 1.12-es száraz lencsét, 1.16 víz immerziós objektív, 1.17 olaj immerziós objektívet, és egy 1.25 olaj immerziós objektívet. Minden bizonnyal bennetek is azonnal felmerült a kérdés, hogy mi a fene is az az immerzió, illetve immerziós objektív. Nos, tulajdonképpen olyan fénymikroszkópok, amelyben a tárgy fedőlemeze és az objektív közötti részt folyadék tölti ki. Leggyakrabban cédrus olajat vagy cukoroldatot használnak erre a célra. A folyadéknak ugyanakkora a törésmutatója, mint a fedőlemeznek, olyan, mintha az objektív közvetlenül a fedőlemezbe merülne. A folyadék növeli az objektív effektív apertúráját, így felbontását. Tehát a Rife mikroszkóp több immerziós objektívet használt egyszerre, egy bonyolult mechanizmussal egybeágyazva egymást, így tette lehetővé, azt a kisebb technikai csodát, amiért most róla egyáltalán írunk. Mivel az Univerzális Vírus Mikroszkóp jóformán minden mikroszkopikus munkára alkalmas volt, nagyon összetett szerkezetnek tartották, az is volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen sok apróbb alkatrészből tákolta össze az öreg. Csaknem negyedmillió dollárba került akkoriban, ma pedig 7 millió dollárért lehetne egy hasonlót előállítani.
 
 
 
Amikor a figyelem középpontjába kerül:
Mialatt Rife szorgosan dolgozgatott laborjában az eljárás tökéletesítésén, híre egy csapásra terjedni kezdett a világsajtóban, s lassan beszivárgott az orvos közösségekbe is. 1929 november 3-án a San Diego Union című lapban egy cikk jelent meg róla „Egy környékbéli, aki leleplezi a baktériumokat!” címmel. A cikk interjúk, és magyarázatok mellett rengeteg fotót tartalmazott különböző baktériumok, és vírusok képeivel, melyeket Dr. Rife saját maga izolált. Ezután az újságcikk után valami aztán megindult, s egyre több hasonló napilapban, és magazinban megjelent kutatásaival. Mondhatni felkapta a média, és a világsajtó. „Rife mikroszkópja új távlatokat nyithat a baktériumkutatásban” állt az egyik tudományos magazin címlapján. Nem kellett eltelnie túl sok időnek, a hír az orvosokhoz is eljutott, s mindenki egyre kíváncsibbá vált Rife munkásságát illetően. Orvosok tucatjai látogattak el San Diego-ba, hogy saját szemükkel győződjenek meg magáról a mikroszkópról, és a kísérletekről.
 
 
Dr. Johnson, Dr. Kendall, és a K-medium:
Valamikor a késői 1931-ben Dr. Arthur Isaac Kendall-hoz, a Chicago-i egyetem bakteriológiai kutatóprofesszorához is eljutott a mikroszkóp, és Royal Rife híre. Nagyon kíváncsi volt, vajon mennyi igaz az egészből, ezért kapcsolatba lépett egy kollégájával, Dr. Milbank Johnson-nal, majd San Diego-ba látogattak, hogy megbizonyosodjanak a dolgokról. A Los Angeles Times 1931 december 27-i számában erről egy cikk is megjelent, mely még jobban részletezi a három fő nagyágyú (Dr. Rife, Dr. Kendall, és Dr. Johnson) találkozását.
 
„Mikor Dr. Kendall először hallott erről a „csodamikroszkópról”, melyet egy fiatal San Diego-i készített, csak legyintett, azonban azonnal megindult benne a kíváncsiság. Dr. Milbank Johnson-nal, régi barátjával és kollégájával is kapcsolatba lépett, nem-e tud valamit erről a rejtélyes készülékről, de ő sem tudott biztos információkkal szolgálni róla, ellenben szintén roppant kíváncsi volt. Végül összetoboroztak egy kisebb, orvosokból, és szakemberekből álló csoportot, majd San Diego-ba látogattak. Név szerint az alábbiak: Dr. Kendall, Dr. Milbank Johnson, Drs. Alvin G. Foord, Joseph D. Heitger, Fosdick Jones, közülük az első kettő kivételével mindenki Pasadena-ból jött. A mikroszkóp teljesen új terveken alapult az előző, végleges prototípussal ellentétben, ugyanis tizenhat helyett csupán tizenöt kvarclencsét tartalmazott, ezáltal nyolcszor olyan erős nagyításra volt képes, mint korabéli társai. Dr. Milbank a Pasadena kórházban szervezte meg a találkozót, ahol a fentebb említett nevek jelen voltak. Ez a találkozó jelentős mérföldkövet jelentett Rife életében. Dr. Kendall meglepetésként magával hozott egy mintát, melyben Typhosus bacilusok voltak megtalálhatók. A dolog érdekessége azonban leginkább az volt, hogy ezeket a bacilusokat egy olyan mesterségesen létrehozott valamiből tenyésztette ki, melyet úgy nevezett el, hogy „K-medium”. Ez a rejtélyes K-medium nem volt más, mint egy fehérje kulturális közeg, amolyan mesterséges dolog, mely lehetővé tette, hogy a baktériumokban megtalálható vírus adagokat, vírus darabkákat izolálni lehessen. Ezzel lehetségessé vált, hogy úgy reprodukáljanak baktériumokat, és vírusokat, hogy nincs többé szükség élő mintákra. Egyébként ekkoriban még ment a vita, melyben nagyon sok tudós véleménye nem egyezett, mondhatni mindenkinek más elképzelése volt a dolgokról, ez pedig az, hogy vajon a vírusok mikor alakulnak át baktérium közeggé, illetve mi ennek az oka.
 
 
Vírusok és mutációk:
1931 december 12-én a Science Newsletter-ben egy cikk jelent meg a kutatásokról: „A Dr. Kendall által használt anyag egy Typhoid (Tífusz egy fajtája) kitenyésztett bacilusközeg volt, melynek mérete átlagos volt, egy átlag szabványmikroszkóppal is látni lehetett. Azonban mikor ezeket a bacilusokat „megetették” a Kendall által tervezett K-medium-mal, azok rendre visszaalakultak a láthatatlan formájukba. A K-medium, mint később kiderült róla, képes volt minden baktériumot átalakítani egy ugyan „láthatatlan”, de szűrhető, vizsgálható formába (Rife mikroszkópja által) Ezután egy átlagos, de nagyon fejlett mikroszkópon át ellenőrizte a mintákat, szinte semmit sem látott apró, szürke pontokon kívül. Ellenben Rife szupermikroszkópjával, ugyanis a mintákat ebben újra megvizsgálva már láthatóak voltak az ovális alakú, elnyúlt testek, melyek zöldeskék színben pompáztak. Ez a fölfedezés később pleomorfózis néven vált ismertté, azonban sokan még ma sem ismerik el, mint bizonyított tényt. (Érdekesség, hogy magyarul rákeresve csupán annyi találatot ad a Google, amit két kezünkön meg tudnánk számolni) Hogy mi is ez a fogalom, és pontosan milyen folyamatot takar? A pleomorfózis lényege a különböző bakteriális életformák egymásba alakulási képessége. Egyszerűbben fogalmazva ez olyan, mint két érték egymásba válthatósága, legjobban a különböző hosszúsági váltószámokkal lehetne érzékeltetni. 1 métert át lehet váltani 10 dm-re, vagy éppen 100 cm-re. Az érték, tehát a lényegi esszencia ugyanaz marad, épp így működik a pleomorfózis. Ezzel bizonyíthatóvá tették a mikrobák egymásba válthatóságát (pleomorphism), amit bizonyosság végett több mint 300 alkalommal megismételtek, mindig azonos és pozitív eredménnyel. A kísérletek két korábbi tudós, név szerint Pierre Bechamp, és Dr. Edward C. Rosenow munkásságát is megerősítették, akik szintén korábban már megfigyelték a szóban forgó folyamatot, azonban akkoriban még vajmi keveset tudtak róla. A tudomány mára már érti a pleomorfózis lefolyását, azonban még mindig akadnak fehér foltok jócskán a témában. Később természetesen sikerült megtalálni a tífusz megfelelő frekvenciáját, amivel ettől kezdve gyerekjáték volt elpusztítani a baktérium, és vírus formációit is. Ettől kezdve Rife munkássága egy csapásra szinte reflektorfénybe került. Hirtelen mindenki kíváncsi lett, többet emlegették a nevét, mint más híres orvosokét. Rife később többször is dolgozott huzamosabb ideig Dr. Alvin G. Foord-dal, aki patológusként kereste kenyerét a Pasadena kórházban, néhány év elteltével pedig az amerikai patológusok szövetségének elnökévé választották. Másik közeli kollégája Dr. Milbank Johnson volt, aki a Pacific Mutual Life Insurance nevű cégnek dolgozott. Dr. Johnson volt Rife élete talán legnagyobb mecénása, hatalmas, és befolyásos ismertségi körrel rendelkezett, s ez lehetővé tette számára, hogy különböző neves orvosok, és szakemberek elé tárja Royal Rife munkásságát és kísérleteit. Rengeteg találkozót szerveztek, Rife felfedezése pedig megindult a biztos hírnév felé.
 
„Minden betegség vége”:
Dr. Milbank teljesen le volt nyűgözve Rife munkásságát illetően, és szeretett volna egyre nagyobb publicitást koholni a kutatásoknak, azért Pasadena-ban meg is szervezett egy vacsorát jeles szakemberek, és orvosok részvételével, melynek neve találóan „The end to all disease” (Minden betegség vége) lett. A vacsorán 44 tekintélyes egészségügyi szakember jelent meg, hogy méltassák Dr. Rife eddigi kutatásait, és azok eredményeit. 1932 nyarán Rife Chicago-ba látogatott, hogy tovább folytassa a kutatásokat Dr. Kendall-lal. Kendall a világszerte ismert bakteriológust, Dr. Edward C. Rosenow-t is meghívta a Rochester-i Mayo klinika bakteriológiai osztályáról. Rosenow ezelőtt már többször hallott Rife-ről, méghozzá sosem találnátok ki kitől. Az egyik páciensétől, méghozzá Henry Timken-től. Ugyanarról az emberről van szó, aki korábban szoros barátságot kötött Rife-fal, illetve pénzelte a laboratóriumát. Ők hárman aztán megismételték azon korábbi kísérleteket, melyeket már Rife önmaga is, és Kendall társaságában is elvégzett néhány hónappal ezelőtt, de ez amolyan bizonyítási procedúrának nézett ki, hogy kizárják a hibalehetőségeket, illetve demonstrálják Rosenow-nak az eljárást. 3 nap múlva Rosenow aztán hazament, teljesen le volt nyűgözve, s később levelet írt Rife-nak.
 
„Azok után, amit láttam, hogy mennyire professzionálisan megtervezett, és megépített mikroszkópot sikerült letennie az asztalra, teljesen átértékeltem saját munkásságomat is. 3 felejthetetlen napot köszönhetek Önnek. Remélem a jövőben sikerül eljárását, és kutatásait a széles közönség elé tárnia, és elmagyaráznia azt, ami a mai kor tudósainak még mindig lehetetlen!
 
 
1932 augusztus 26-án a fent említett bakteriológus egy neves tudományos folyóiratban is publikált:”Jelentettem a Mayo klinikának, hogy sokkal fontosabb kutatások, és kísérletek részese leszek az elkövetkező 3 napban, Július 5-én, 6-án, és 7-én. Dr. Kendall, és Dr. Rife invitált meg egy tanulmányra, melynek keretében a baktériumok egymásba válthatóságát demonstrálták a tífusz baktériumon szemléltetve. Arra kértek, hogy hozzak magammal saját magam által tenyésztett Streptococcus (torokgyulladásért felelős) baktériumot is. Egyúttal szeretném megismételni egy korábbi beszámolómat is, mely nagyrészt Rife mikroszkópjával kapcsolatos, azt hiszem itt most ez a lényegi esszencia. (teljesen el volt szállva ettől a mikroszkóptól. – a szerk.) Mivel mindannyian szakmabéliek voltunk, izgalommal töltött el az egész folyamat, az, ahogy a pusztán elméletre alapozott eljárás életre kel. Lenyűgöző, amit Rife, és Kendall elértek, a pleomorfózis valóban létezik. Dr. Rife a saját maga által készített mikroszkópot teljesen rutinosan kezelte annak ellenére, hogy külsőre elég bonyolult szerkezetnek látszott. Minden bizonnyal az is volt. Míg ők tették a dolgukat, én is bekapcsolódtam a munkába átlagos Zeiss típusú mikroszkópommal. Rife szupermikroszkópja mellett döbbentem rá a mai mikroszkópok erős limitációjára, és arra, hogy valóban egy igazi mestermű született a kezei között, mely hatalmas löketet adhat a bakteriológiának, mint tudományágnak.”
 
Dr. Rife később Dr. Rosenow-val is hosszú éveken át dolgozott együtt különféle mikroorganizmusokon, köztük a már említett Streptococcus-on. Royal Raymond Rife diadalmenete tehát tovább folytatódott. A nagyszerű felfedezések sora nem állt meg, sőt, az igazán fantasztikus tudományos eredmények még csak ezután következtek, Rife ugyanis kifejlesztett egy eljárást, melynek segítségével gyógyítani lehetett a rákot. 16 emberi páciensen kísérleteztek, ebből 14 meggyógyult a határidő lezártáig, kettőnek pedig kellett még egy kis idő, de szintén meggyógyultak. A gyógyítás tehát 100%-os volt! De vajon hogy csinálta ezt, és mi vezetett a sikerhez? Még nincs vége a történetnek! Minden kiderül 2010 április 11-én itt, a Legenda vadászon!

 

 Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Kovács Tímea
Kovács Kornél
Barnabási László

http://legendavadasz.blog.hu
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


****


******

 


Angel


Angyalok


Élet virága


Energy


Fényt hozok


Fényváros

uj.jpg

 

" A Fény gyermeke vagyok.
Szeretem a Fényt.
Szolgálom a Fényt.
Fényben élek.
A Fény vezet, gyógyít,
átalakít és megvilágít.
Áldom a Fényt.
A Fény bennem van.
Egy vagyok a Fénnyel.
A Fény én magam vagyok!"


Őrangyalod vagyok


Sanat Sananda


Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    

Statisztika

Online: 18
Összes: 2664382
Hónap: 22723
Nap: 775