szerzö: Éles Csilla-Asajah Spiritiszta

A spirituális úton a probléma kritikus része akkor lép előtérbe, amikor az ember eléri az okkult fejlődés területét. Ez a terület kapcsolatba hozza a negyedik dimenzióval, fellép a tisztánlátás, tisztánhallás.

A szimbólumok kinyilnak, életre kelnek - de e folyamatok mindegyike az asztrálsík kapuján át vezet.

Amikor az ember éppen át akar lépni ezen a kapun, jelentkezik énjének régebben felépített asztrális démona, amely az ő húsából, véréből nyerte formáját és az ő bűneitől terhes. A vele való találkozás óriási megrázkódtatást idéz elő. Számára ez a küszöb őre.

Ezt a lényt meg kell szüntetni, fel kell oldani. Nem szabad, hogy a félelem, az utálat visszavonulásra késztesse. Ha visszaretten, akkor sem jár jobban, mert az asztrálgarázdálkodás minden elképzelhető megpróbáltatásánál csak rosszabb lehet.

Például a tiszta életű embernél érthetetlen sorscsapások következnek be. Nem vissza kell nézni, hanem szembefordulni az asztráldémonnal. A démon létfeltétele az ember. Nélküle nem élhet, csak belőle, általa. Ő a teremtője, fenntartója. Ha ezt felismeri, máris megismerte a démon nevének első betüjét. A szenvedélyt, amivel a démon töltve van, felismerni annyit jelent, mint megismerni a démon nevének második betűjét.

Ezek a lények összeomlanak, ha építőjük mágikus mantrákat sugároz feléjük.
A félelem a küszöb legnagyobb őrzője, ezer szörnyarca van. Le kell győzni szembefordulva és határozottan, a fénylő erők fegyvereinek a segítségével, az örök mantrák ellenállhatatlan erejű kinyilatkoztatásával. (Wictor Charon)

forrás:/facebook/ http://paramoral.eu/news.php