Előszó - A földi életről
Előszó, --- A földi életről
2010.11.16. 18:36
Tanítások a végső időkről
Előszó
A Megfeszített Krisztus vagyok. Engem Ti feszíttettetek meg emberek. Ki Értetek küldetett, Annak testét pusztítottátok el. Nem értettetek Engem, pedig a Ti nyelveteken beszéltem. Most is ezt teszem. Utolsó Időkben vezetést kaptok Tőlem, hogy ki Engem hív, egy se vesszen el.
2. Isten adta Nekem e nevet: Immánuel. Égi jelentése a Szabadító ennek. Ha kimondod - Immánuel -, megtart Téged minden körülményben.
3. Értetek jöttém, mert itt az idő, hogy hazatérjetek. Ember, ki meg vagy terhelve, fordítsd Felém tekinteted. Mondd Nekem: Immánuel, szabadíts meg engem!
Sóhajts el egy kegyes imát:
JÉZUS KRISZTUS-ISTEN
A MI SZERETTELJES MENYEI ATYÁNK
AKI A MENNYEKBEN VAGY
Szenteltessék meg a TE NEVED mindenkor és mindörökké!
A TE országod az élet, a fény és az igazság
Jöjjön el hozzánk és maradjon nálunk!
A TE egyedüli szent és legigazságosabb akaratod legyen meg ezen a földön közöttünk emberek között is miképpen a mennyben a TE tökéletes angyalaid között
Ezen a földön kérünk, add meg nékünk a mindennapi kenyerünket.
Bocsásd meg a mi bűneinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!
Ne hagyj kísértéseket hozzánk jönni, melyeknek nem tudunk ellenállni és szabadíts meg minden rosszból amelybe az ember e világ hatalmas nagy kísértése és a bősz szelleme által juthat, mert TIED, Ó ATYÁNK A MENNYEKBEN
ÁMEN ÁMEN AMEN.
4. Imát, ha sóhajtod, halkan suttogod, meghallom Én. Megsegítelek és felemellek. Ha megkönnyebbült a lelked, légy Te is kegyelmes. Add tovább az örömet. Mondd el másik megterheltnek, hogy számára is van kegyelem. Mondja el e kegyes imát, és ő is
adja tovább.
5. Ti emberek nem hiszitek, hogy mi legegyszerűbb, az a jó Nektek. Azt képzelitek, Isten a bonyolult dolgokba rejtette a hitet. Nem így van ez. Isten az egyszerűbe tette a legnagyobb kegyelmet. Nem kell templomok lépcsőin térden csúsznotok érte. Nem kell hatalmasságok előszobáiban hajlott derékkal kérnetek. Nem kell pénzzel fizetni érte. Elég, ha szívből kéritek a kegyelmet.
6. Végítéletben éltek. Már az kegyelem, hogy e Földre születhettetek most testben. Azért vagytok itt, mert Isten akarta, hogy megismerjétek a kegyelmet. Akarjátok Ti is ezt. Ha Magadban kimondod az igent, Isten megmutatja irgalmát Neked. Csak Rajtatok múlik ez. Immánuel neve mindentől megvédelmez Titeket. Szükségetek van erre. Hívjatok, hogy segíthessek.
7. Tanításokat adok e könyvben. Ki üzenetemet írja, Immánuel szavait közvetíti Felétek. Ha felütöd lapjait és olvasod szavait, megszentelődsz Te. Mikor érzed, hogy az értelmedbe hatolt szavak megnyugtatják kínzott idegeidet, ne legyints erre. Olvasd újra és újra, és a betűk életre kelnek Benned. Nyugalmat és biztonságot érzel. Erőt és jóakaratot, mely betölti egész testedet. Teremtőd jutalma ez akaratodért, mellyel Őt keresed. Olvasd a sorokat, melyet Jézus mond Neked szeretettel.
8. Az erőből, mit most Tőle kaptál, adj mindenkinek. Ez az energia sose fogy el. A kegyelem, ha adod, Neked is egyre több lesz. Az Úristen Szent Lelke van Ti Mellettetek, kik hisztek Őbenne.
A földi életről
Kevés az idő ezen a Földön. Valamennyien érzitek ti ezt. Napjaitok rohanásban, sietségben telnek. Reggel felébredtek, s már azon jár eszetek, mi szükséges teendőket kell elvégeznetek. Egyik gondolat űzi a másikat, így hajtjátok magatokat. Olyanok vagytok, mint az űzött vadak. Nem engedtek tudatotoknak időt a csendes gondolatokra. Amit ti küldtök a világba, azok kiabáló szavak. Oly nagy már a hangzavar, hogy alig lehet abból valamit kivenni. Kevés hasznosat.
2.Isten adta néktek a világot, hogy azt ti építsétek fel. Sok mindennel megtöltöttétek, de leginkább csak szemétre való tartalommal halmoztátok el. Nem véletlen, hogy a Földön oly nagy gond lett a hulladékok tárolásának módja. Haszontalan gondolataitok anyagi megfelelője a rengeteg szemét, mely lassan elborítja a Földet. Némely országok a talajba ásnak hatalmas gödröket, hogy a szem elől eltüntessék azt, ami felesleges. Sok pénzt ölnek e műveletbe, de lassan látható, hogy hiába teszik ezt. Újabb és újabb szállítmányok érkeznek, és a megrakott gépek terhét már nincs hová letenni.
3. Ugyanígy próbáljátok hamis, haszontalan gondolataitokat elrejteni. Azt hiszitek, ha nem mondjátok ki, akkor nem is létezik. Pedig ha egymásra figyelnétek, azonnal rájönnétek, mi tölti ki a másik embert. Szegénység, betegség, veszekedések, sok tönkrement, boldogtalan élet mind megmutatja, mi foglalkoztatja nap mint nap az emberi agyat. Sehol sincs harmónia. Állítjátok, hogy minden rendben van. Erőlködve bizonygatjátok, hogy sorsotok rendben halad. Mutatjátok a házat, amelyben éltek, amit két kezetek munkája teremtett meg. Mutatjátok gyermekeiteket, akiket neveltek. Mutatjátok a tevékenységet, melyet munkának neveztek. Azt hiszitek, ennyi az élet.
4. Egymáshoz hasonlítjátok magatokat és javaitokat. Esténként a szomszéd portájára lestek, és nézitek, mi feleslegeset szerzett be. Ha látjátok, hogy az magát megfeszítve valami újra tett szert, ti is igyekeztek, hogy nyomába lépjetek. De többet is tesztek. Még nagyobb mértéket vesztek, hogy felétek billenjen a mérleg nyelve. Szeretitek, ha a súly a ti oldalatokra billen.
5. A nagy igyekezetben nem veszitek észre, hogy nem haladtok előre. Amiről azt hiszitek, hogy szükséges, kis idő múlva a szemétben végzi, vagy a rozsda, moly eszi meg. Szomorú véget ér azon a szeméthegyen, aminek eltüntetése a hatóságok gondja. Míg azon munkálkodtok, hogy felesleget termeljetek, nem veszitek észre azt, ami lényeges.
6. Házaitokban nincs harmónia. Amikor esténként asztalhoz ültök, egymáshoz alig szóltok. Nincs mit mondanotok. Saját gondjaitokkal vagytok elborítva, nem tudjátok, a mellettetek élőt mi foglalkoztatja. Gyermekeitek nem boldog kicsinyek. Fásultak és követelődzők, mert ilyenné tettétek őket. Nem tudnak örülni egy szem ropogós, piros cseresznyének. Nem ismerik a simogató tenyér melegét fejükön. Nem tudnak szívből dalolni, mert az anyák sem tudják, mit jelent munka közben boldogan nótázni, a szabadban teli torokból énekelni, vagy esténként halkan dúdolni. A rádióból, televízióból idegenek hangját hallja a csecsemő, akinek anyja, míg azt hiszi, gyermeke alszik, kapkodva, sietve végzi a háztartásban feladatait. A kicsinyeket hamar megtanítjátok arra, mi a helytelen. Mire megtanul beszélni, már mindent tud tőletek, amivel majd saját életét ronthatja el. Azt hiszitek, a gyermek előtt bátran beszélhettek, sok mindent megtehettek, hisz még nem érti, mi történik körülötte. Többet tudnak ők, mint sejtenétek! Mélyen magukba szívják a szülői példát, lelkükbe ivódik az otthon légköre. Felnőttként úgy élnek, amint ti éltetek. Programként működik bennük ez, és kitörölni csak nagy akaraterővel lehet. Azt is csak maga a személyiség cselekedheti meg, a szülők később már nem tehetnek ellene semmit sem.
7. Ezekben az időkben újra nagy érték, kiváltság lett a munka. Isten valóban annak teremtette. Atyánk a munkát szentségre emelte, hogy az által teljesedjék ki a lélek. Ti nem Isten akarata szerint cselekedtek. Elvégzitek a tevékenységet, melyet legtöbben tehernek éreztek. Hogyan is lehetne másképpen, hiszen nem az Atya szándékát követitek! Béresek vagytok, akik pénzért teszik a dolgukat. A Földön szükséges a pénz, hiszen mint minden más, az is energia.
6. De amennyit ti fektettek a munkába, annyit is kaphattok vissza. Ha nem vagy elégedett, kérdezd meg magadtól, vajon te eleget adtál-e? Nyújtottál-e annyit erődből, amennyi pénzt kezed számolni szeretne? Ha a válaszod igen, akkor gondolkodj el, hogy szükséged van-e ennyire? Nézz körül házadban, és mutass rá azokra a tárgyakra, amiket naponta használsz. Ha asztalod körül négy szék van, te egyszerre mennyin ülsz? Levesedet miben főzöd meg, fejedet este hány vánkosra hajtod le? Mindenből elég lenne egy, de nektek három-négy is kevés. Végül minden a szemétre megy. Az is, ami valóban kiszolgált, de az is, ami használatlanul állt. Tudat alatt mélyen érzitek, hogy csak a használatban lévő anyagnak van értéke. Ami áll, olyan, mintha halott lenne.
7. A béka teste, amit autó kereke taposott, hamar elbomlik a köves út porában. Nem mozog, nem lélegzik, nem tölti be funkcióját. A rovarokat nem pusztítja tovább, testével más élőlényeket nem szolgál. Léte feleslegessé vált. Eltűnik Földről, hogy átadja helyét annak, ami átveszi feladatát.
8. Járjátok körbe otthonotok és tekintsetek szét egyszer figyelő szemmel benne. Nézzétek, mennyi mindent kerülgettek, rakosgattok. Üljetek le és gondoljatok arra, ezekért mi erőfeszítést tettetek feleslegesen. Fogcsikorgatva küzdöttetek, hogy fáradtságot legyőzve teljesítsetek. Megérte-e? Most csak a bosszúságot okozza Nektek. Sajnáljátok kidobni, mert akkor be kellene ismernetek, hogy hiábavalóságért erőlködtetek. Ebben telik egész életetek.
9. Ha magáért a munka öröméért tevékenykednétek, végre megtapasztalnátok az örömet! Az öröm mellett mellékesen a szükséges anyagi javakra is szert tennétek. Az örömben nyugvó tudat kitágul, megnyílik a teljesség felé. Aki nyitott, az látja meg lényeget. Kitágult tudatotokkal felismernétek, hogy mire van valóban szükségetek. Kevés, de hasznos dolgokat gyűjtenétek össze, melyeknek használata újabb örömhöz juttatna benneteket. A gyakran forgatott szerszámok tartósak lennének, hiszen mindenből a legjobbat vehetnétek. Kisebb mennyiségű anyag kevesebb tárolásra szükséges helyet igényelne.
10. Járjátok körbe otthonaitokat! Nem használtok ki minden helyet, mert nincs is rá szükségetek. Nézzétek meg: amit nem jártok be nap mint nap, oda felesleges dolgokat helyeztek. Egy szekrényt, amiben sosem használt ruhák pihennek. Egy polcot, melyen elfeledett tárgyak porosodva várnak sorsukra
11. A Földet is így rendeztétek be, ezért lassan kinövitek. Felesleggel tömtétek tele, s mondjátok, hogy már nem fértek el rajta. Nincs az embernek a tárgyak miatt helye. Ti mondtátok ki saját magatokra az ítéletet.
12. Kínában jutalmazzák, ha a párok megakadályozzák a gyermekáldást. A lelkeknek nem adnak esélyt a leszületésre, de a tárgyaktól nem sajnálják a létet. Az anyagot többre becsülitek, mint magatokat. Az anyagot emeltétek magasra, s a szellemet elhagytátok. Észre sem veszitek, s az anyagba zárt szellem a feleslegessé vált mulandóval együtt kerül a szemétre.
13. Kétezer évvel ezelőtt, amikor szellemem Jézusként leszületett erre a Földre, példát adtam nektek, miként éljetek. Beszéltem a Mennyei Hazáról, sokat tanítottalak titeket. Azt mondod, Te nem hallottad ezt? Valamennyien, akik most testben itt éltek, a bibliai időkben is léteztetek. Lelketek másik ruhát hordott, számotokra most akkori testetek idegen lenne. Ha az utcán szembejönne veletek, nem ismernétek fel, pedig a lélek ugyanaz benne. Tekints tükörbe, játssz a fantáziáddal el! Képzeld magad copfos, szöszke lánynak, majd délceg katonának. Vetítsd a tükörre testedet mint fiatal férfit, utána képzelj helyébe egy büszke hölgyet! Valamennyi lehettél Te.
14. Több életet éltetek már itt e Földön, és most azért jöttetek, hogy ez utolsót kiteljesítsétek. Most záródik le az a sorozat, mely alatt ruháitokat vállalt életfeladataitok szerint hordtátok. A testeket az Atya szabta rátok, s Ő azt adta, amiben a legjobban érezhettétek volna magatokat. Többségeteket mégis szorítja a ruha, másikat akartok helyette. Nem emlékeztek - mert a kegyelem ezt eltakarja előletek -, hogy korábban másikat viseltetek, de azzal sem voltatok elégedettek.
15. Én, Immánuel, azért jöttem erre a Földre, hogy tanítsalak benneteket. Te, aki kezedben tartod e könyvet, hallottál akkor engem, vagy tanítványaimtól vehetted át üzeneteimet. Lelked emlékszik Igéimre, és akaratod szerint valósítottad meg ezeket. Kevesen vannak, akik akkori életükkel oly mélyen lelkükbe írták szavaimat, hogy arra ma is emlékeznek. Ne keresd tudatodban szavaimat! Cselekedeteidet vizsgáld meg, mert az egymás után következő életekben a tettek mutatják az emlékeket!
16. Sok csodát tettem, míg feladatomat Jézus testében végeztem. Ezrek lehettek tanúi ezeknek. Míg szemük látta a béna elindulását, a vak szemének megnyílását, a leprás megtisztulását, addig őrjöngve ünnepeltek. Szabadítónak neveztek, és csapatostól követtek. Magasra emeltek és szentként ünnepeltek. Amikor azonban kértem, hogy amit Igéimben tanítottam, azt valósítsák meg, elhagytak engem. Mikor számon kértem tőlük ígéreteiket, már nem ünnepeltek. Köveket ragadtak és elkergettek. Végül a keresztre adtak fel, hogy ne kiáltsam rájuk szüntelen a bűneiket.
17. Valamennyien, kik e Földön éltek, megismertétek Igéimet. Tudatotok ismeri a helyes utat, mely a Mennyei Hazába visszavezet. Még nem késő, hogy erre az útra lépjetek. Kövessetek engem, mert én az igazság kardjával ösvényt vágtam a bűn dzsungelében. Az út keskeny, haladni rajta nem könnyű Nektek, de csak ez visz az életbe.
18. Lefestek egy képet, így könnyen megértitek. Képzelj el egy napsütötte rétet, amelyen jó lenni neked. Előtted erdő emelkedik sűrű, tüskés aljnövényzettel. A fák között két út vezet. Az egyiket előtted sokan járták, lábbal letaposták. Látod, hogy gondos kezek a szúrós ágakat eltávolították, az előrehaladást akadályozó indákat, gyökereket levágták. A másik út fele ilyen széles. A keskeny sáv elszáradt gallyakkal tele, szemmel alig látni az erdő belseje felé. Nyirkosnak, elhagyatottnak tetszik innen a rengeteg.
19. Képzeld el, hogy elindulsz a szélesebb úton. Kezdetben könnyen haladsz előre, s amíg megfordulva magad mögött látod a rétet, az út is barátságosnak tűnik előtted. Amint egyre beljebb keveredsz, az út sötétté válik, mind keskenyebb lesz, lábad előtt kidőlt fatörzsek, gallyak borítják a földet. A gaz egyre magasabb lesz, elvadult indák tekerednek testedre, melyeknek erős szárát elvágni lehetetlen. Vissza akarsz fordulni, de ahogy hátad mögé nézel, észre veszed, hogy a biztonságos rét már régen eltűnt mögüled. A széles út is szertefoszlott, mindent beborít a sűrű erdő mögötted.
20. Most lépj a keskenyebb útra! Kezdetben alig bírsz rajta haladni. Küszködnöd kell a lépéseidet gátló növényekkel. Lábaidat, oldaladat tüskék sebzik meg, véred és könnyed a földre cseppen. Néha megállsz, és letörlöd izzadt homlokodat, vagy kínodban kiáltasz, de tudod, hogy senki nem nyújt segítő kezet. Azután újból elszánod magad és elindulsz. Nem adod fel. Lassan haladsz előre, úgy érzed, sosem érsz az út végére. Nem is veszed észre, hogy egyre könnyebbé válnak a lépéseid. Az út tisztul előtted, a fák lombjai napfényt engednek fáradt testedre. Végül felsejlik az út vége. A szűk ösvény ragyogó sétánnyá válik előtted, ahol mint diadalmenet, olyanná válik menetelésed. Hátrafordulsz, hogy utoljára megnézd, min mentél keresztül, de semmi mást nem látsz, csak ugyanazt, mint előtted. A napsütötte rétet, ahonnan elindultál.
21. A napsütötte rét valódi hazátok, ahonnan az Úristen elengedett titeket. Az erdő a földi élet, mely két utat kínál nektek. Egy könnyebbet és egy nehezebbet. A többség a könnyűt választja és elvész benne. Kevesen lépnek a nehezebb ösvényre. Akik mégis megteszik ezt, azok élnek.
22. Olyan idők következnek, amikor a Mennyei Atya válaszút elé állít titeket. Felkínálja a könnyű mellé a nehezet. Jézus, Isten Fia arra kérlek benneteket, hogy válasszátok a könnyű helyett a nehezet. Csak így menekülhettek meg. Minden helyzetben vizsgáljátok meg, mi követel erőfeszítést tőletek. Azt minden esetben tegyétek meg! Én, Jézus, minden küzdő mellett ott leszek, és hívó szavatokra megsegítelek titeket. Kiáltsatok nekem: Immánuel! Meghallom, bármilyen halkan súgod is! Megsegítelek minden körülményben. Testem kereszthalálával nyertem el e kegyet Istentől, hogy nektek segíthessek. Meg is teszem minden esetben. Nincs oly bűnös ember, aki ha küzdelme közben engem keres, ne találna meg. Sem javítóintézetekben, sem börtönökben 'nincs olyan lélek, kit magára hagyna Immánuel, az Isten Fia. Nevemet kell mondanod, és a küzdelmet választanod. Akkor megtapasztalod kegyelmemet, és kilátástalan, keserű helyzeted csodálatos fordulatot vesz.
23. Ezekben az időkben sokan próbálnak majd a könnyűre rávenni titeket. Ne tegyétek meg, arra kér Isten Fia benneteket, mert az az út a halálba vezet. A könnyű most nemcsak a testet pusztítja el. A lélek is elvész benne. Mindig lesz két lehetőség, akkor is, ha csak az egyik mutatkozik meg elsőnek. Ez mindig a könnyebb lesz. De ti keressetek, és találtok majd mellette egy csöndben meghúzódó nehezebbet. Erre mondjatok igent és találkozni fogtok velem!
24. Az én utam a szeretet és a béke. Arra hívlak titeket, hogy ezen haladjatok, és ez visszavezet a Mennyei Hazába titeket!
Amen.
****
******
Angel
Angyalok
Élet virága
Energy
Fényt hozok
Fényváros
" A Fény gyermeke vagyok.
Szeretem a Fényt.
Szolgálom a Fényt.
Fényben élek.
A Fény vezet, gyógyít,
átalakít és megvilágít.
Áldom a Fényt.
A Fény bennem van.
Egy vagyok a Fénnyel.
A Fény én magam vagyok!"
Őrangyalod vagyok
Sanat Sananda
Archívum
Statisztika
| Online: | 6 |
|---|---|
| Összes: | 3175685 |
| Hónap: | 37005 |
| Nap: | 605 |