Szinte örök probléma a lelki fejlődés útján a nem-minősítés. Vajon hogyan kell csinálni? Miért éri meg gyakorolni ezt a spirituális direktívát? Hol húzódik a határ a minősítés és a véleményalkotás között? Mikortól jogos, igazságos, illetve mikortól sértő, bántó a minősítés? Milyen karmikus következményekkel jár a minősítés és a nem-minősítés? Élhetünk-e valóban a nem-minősítés filozófiája szerint?

Nos, aki magához szeretné vonzani az életében azokat a személyeket, körülményeket, feltételeket és meg akarja teremteni azokat a helyzeteket, amelyek támogatják vágyai és szándékai megvalósulását, annak hatalmas áldozatot kell hoznia: le kell mondani arról az igényéről, hogy az életében vele szembe jövő személyeket és a helyzeteket minősítse. Ez ugyanis egy rossz szokás, egy helytelen beidegződés, amit belénk sugallt a társadalom.

Szó sincs arról, hogy ne legyen önálló véleményünk és gondolkodásunk, de arról annál inkább, hogy ne fecséreljük az energiáinkat és az időnket haszontalan dolgokra. Mi több, a minősítés visszahatásaiból mindannyian tudhatjuk, hogy nincs köztük jó. Így butaságba taszítja az embert. Minősítéseinkkel nem egyszerűen vétünk az isteni törvények ellen, hanem hagyjuk magunkat a sárba tiporni, sőt örömmel asszisztálunk saját magunk akadályoztatásához. Mert kétségtelenül akadályozza magát az, aki a minősítés szintjére süllyed.

A minősítés ugyanis mindig ítélkezés. Az ítélkezésre pedig ugyanúgy vonatkoznak a karmikus rezonanciális szabályok, mint minden másra. Egy kivétel van ezek alól: a bölcsesség. Egy bölcs ugyanis nem minősít. A mágus még minősít, de ő azt a logikát követi, hogy tesz ő annyi jó dolgot, hogy egy-két kisebb minősítés még belefér. A mágus megteheti, talán igaza lesz, talán nem. De egy ember szájából és elméjéből a minősítés egyenlő a bölcsesség hiányával. A tagadás, az ellenállás, a harci modor szintén e hiányra utal.

Az egy kegyelmi állapot, amikor valaki képes élvezni az életét úgy, ahogyan van. Ez nézőpont kérdése, mint minden az életben. Aki néz, még nem biztos, hogy lát, de legalább tud választani. A szellemi és lelki finomságokra vak emberi elme azonban hibát hibára halmoz a sorsában, így meg is kapja érte a jogos fizetségét. Aki a vonzással foglalkozik, aki a másokkal való kapcsolódási pontokat keresi, aki a közösségi lényét csillogtatja, aki toleráns, azt eltölti erejével az ítélkezés-mentesség, vagyis a kozmosz intelligenciája. Az ilyen ember a szeretet embere.

Megfigyelésem szerint az ember azért minősít, mert irányítani akarja a másikat. Egyszerűen nem képes elviselni, hogy a másik olyan, amilyen. Ilyenkor azonnal, szinte természetellenesen, akár erőszak árán is be akar avatkozni a másik ember sorsába, s teszi ezt úgy, mint aki fel lett jogosítva erre. A bölcs ember a lehető legkevesebb beavatkozással él. Az ítélkezés-mentesség útját követő akkor segít, ha kérik, nem akkor, amikor okosabbnak, felsőbbrendűnek, képzettebbnek, idősebbnek, hatalmasabbnak érzi magát másokkal szemben. Amúgy pedig csendben van és élvezi az életet.

Bárki bármikor elsajátíthatja, felveheti ezt az attitűdöt. Nem nehezebb a többinél, viszont kifizetődőbb. Boldogságot ad, egészséget ad, örömöt nyújt és felemeli az embert a földhözragadtságából.

Aki minősít, az nem fogad el. Aki nem fogad el, az hitetlen. Sokszor saját hitetlenségünk, kételyeink, tudatalatti gyengeségeink miatt minősítünk. A minősítés tulajdonképpen egy jóslat, amikor mi vesszük a bátorságot és kijelentjük, hogy ennek ez meg ez az oka és a következménye. Itt azért hibázunk, mert önmagunkból indulunk ki, s nem a másikból. Ítélkezés közben nem tiszteljük a másikban lakozó isteni Ént, mert tévesen csupán az egójával azonosítjuk az illetőt!!!

Aki az ítélkezés-mentességet gyakorolja, az nem keres kiskapukat, s fel sem tesz olyan kérdéseket, hogy akkor most mi számít annak és mi nem, mivel az érzékelése kifinomodásával a gondolkodása is kifinomodik, így megleli a válaszokat saját magában. Aki külső direktívák alapján tud csak fejlődni, az nem árt, ha tisztában van azzal, hogy egyelőre még háttal áll a helyes útiránynak, nevezetesen, a belső ismeretek és bölcsességek felé vezető ösvénynek.

http://www.boldognapot.hu