Az energia dinamikus erő, amely megállíthatatlanul áramlik a szervezetben. Egyesek szerint az „élet" szó helyettesíthető lenne az „energiával", miután a két fogalom között elenyésző a különbség, és kizárólag a nyelvészeknek tűnhet fel. Ám elengedhetetlen a két fogalom értelmezése, csak így érthetjük meg pontosan a szervezetre vonatkozó energiaelméletet.

Gyakorlatilag maga az élet bizonyítja az energia jelenlétét a szervezetben. Energia nélkül minden olyan tevékenység, amelyet általában az élethez kapcsolnak: a beszéd, alvás, evés, gondolkodás, olvasás és hallás nem volna lehetséges. Azonkívül a szervezet mindegyik funkciójához - akár érzékelhetők akár nem - szükség van energiára. Például az egyes sejtekben zajló anyagcsere-folyamatok nem játszódhatnának le a szükséges energia nélkül. Az energia a test minden anyagi struktúrájának alapja. Mit jelent egy szilárd struktúra, például a csont, ha nem élő sejtek összességét? Az élet és az élethez kapcsolódó tevékenységek minden formája - legyen anatómiai vagy fiziológiai - egyszerre szív fel és bocsát ki energiát.
Bár a mozdulatlan anyag szilárdnak tűnik, maga az energia tartja össze a protonokat, elektronokat és neutronokat az atomon belül. Tehát az energia az abszolút alapja a világegyetemen belül az élet minden formájának.

A táplálék és a levegő fontos energiaforrásokká válnak, amellyel nemcsak pótoljuk mindazt, amit egy nap folyamán elhasználtunk, hanem életünk feltételei. Az energia nem egyszerűen a táplálék és a levegő molekuláris rendszerében rejlik, hanem abban amit „vibrációs" lényegének neveznek -vagyis az elektromágnesességben. Egy táplálékot elő lehet állítani laboratóriumi körülmények között, de ennek kizárólagos fogyasztása nem alkalmas arra, hogy hosszabb ideig biztosítsa az életet. Mindenféle vitamint, vegyi vagy ásványi anyagot elő lehet állítani, amit egy tojás tartalmaz. De mégsem hasonlítható a valódi tojáshoz. Egy élőlény nem képes sokáig élni laboratóriumban előállított oxigén segítségével, vagy klimatizált helyiségben. Valami hiányzik az életéhez és pedig ez a ,,dolog" nem más, mint az életerő a maga elektro-mágnesességével vagy azzal a láthatatlan energiával, amely életet lehel minden tárgyba. Az elektromágnesesség olyan erő, melyet kevesen ismerünk. A nyugati tudósok mutatták ki létezését, megkönnyítve számunkra, hogy logikai magyarázatát adhassuk a belső taoista gyakorlatok jótékony hatásának. Az elektromágnesesség igen intenzív erő, amely átjárja valamennyi tárgy atomjainak szerkezetét, az atmoszféráét, amelyben élünk. Miután természetes erőről van szó, szoros kapcsolatban áll a szervezetben keringő energiával. A belső taoista gyakorlatok olyan médiumokat képeznek, amelyek révén az atmoszféra energiája behatol a szervezetbe, hogy azt serkentse és segítsen pótolni az életben maradáshoz felhasznált energiát.

Az elektromos energiát csak közvetve lehet megismerni, mivel hiánya sokkal könnyebben megállapítható, mint jelenléte. Amint részleges energia hiány lép fel, a szervezet azonnal legyengül, teret ad a betegségnek. Ha teljesen megszűnik a vitális energia, a szervezet meghal. (A halál nem akkor áll be, amikor megáll a szívműködése, ahogyan ezt a jógik is bebizonyították, amikor szívverésüket leállították mégis életben maradtak, mert szervezetük megőrizte vitális energiáját.) A kimerültség a túl alacsony energiaszint tünete. A szellem vagy a test használata, működtetése elkerülhetetlenül energiaveszteséggel jár. Tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy annak, aki egy teljes percen át mereven figyel egy pontra, húsz percnyi pihenésre van szüksége ahhoz, hogy az eközben elvesztett energiát pótolja. Haldokló emberek megfigyelése során kimutatták, hogy a halál pillanatában az ember súlyából akár 175 grammot is veszíthet; ez a súlyveszteség pedig a vitális energia konkrétan mérhető súlya.

Létezik egy módszer, amivel észlelhető a testből áradó és az egészségi állapotot jelző energia. Ezt az életerőt látjuk a minden embert övező aurában vagyis energia-mezőben. Az aura jelenségét már többezer éve ismerik, de csak a Kirlian-féle fotótechnika felfedezése után vált kimutathatóvá. Ezzel a technikával reprodukálni lehet az aurát, vagyis fényképeken láthatóvá válik a testünkből áramló energia kis színes lángok formájában. Az aura színéből állapítható meg egy személy egészségi állapota és energiaszintje. így a halvány és világos színek egészségét és magas szintű energiát, a sötét illetve átlátszatlan színek betegséget jeleznek. A fekete nem más mint a halál.
Óráról, órára, napról napra folytonosan bocsátunk ki energiát; akkor is felhasználjuk, ha valamilyen tárgyat vagy tevékenységet figyelünk, amikor testünkkel alig mozgunk vagy szellemi munkát végzünk. Idővel ez a folyamatos energia felhasználás annyira legyengíti szervezetünket, hogy képtelenné válik arra, hogy a behatoló mikrobák vagy más betegséghordozók ellen harcoljon. Maga a betegség pedig gyorsítja az energia fogyasztását. Elegendő energia hiányában a sejtek és szövetek képtelenek regenerálódni, elsorvadnak és lassan elhalnak. Ahogy csökken energiaszintünk, azonnal jelentkezik a betegség. Ezzel szemben, ha szervezetünk energiája nem csökken, nem tud sem enyhe, sem súlyos betegség kialakulni. Természetesen életenergiához a táplálékkal, a levegővel és a kozmikus sugárzásokkal is hozzájuthatunk. De ahogy öregszünk, általában sokkal több energiát veszítünk, mint amennyit befogadunk, s ezzel csökken energiatartalékunk. Teljes kimerülése okozza a halált.

Az energiaveszteségen kívül problémát jelent még az energia egyensúlyának hiánya, mely hasonló következményekkel járhat. A szervek energiájának kiegyensúlyozatlansága (olyan szerveké, amelyek funkciójukban függetlenek egymástól) gyakran idézik elő betegség kialakulását. Minden szerv energiaszintjét annak rendszeres mozgása határozza meg. A szív normális ritmusa percenként 72 és 78 szívverés között mozog. Láz vagy magasabb energiaszint esetében eléri vagy meghaladja a percenkénti 80 szívverést. A vese normális ritmusa 36 lüktetés percenként; mivel két vesénk van, ez 72-t jelent minden percben. A szív és a vesék tehát egymáshoz viszonyítva kiegyensúlyozottan működnek. Tehát, ha valaki vizelethajtót vesz be, meggyorsítja a vesék lüktetését, s ez egyensúlyzavart okoz a szív és a vese között. Mi történik ekkor a szívvel? Hogy újból megtalálja az egyensúlyi állapotot, a szívverés szaporodik, emelkedik az erekben a nyomás és több vér jut a vesébe. Mivel a vese a vérbe szűri a vizeletet, a nagyobb mennyiségű vér sokkal több munkára kényszeríti majd. így a vizelethajtó gyógyszert szedő személy a szív és a vese között ördögi kört alakít ki, holott addig e két szerv működése kiegyensúlyozott volt. Hogyan hat mindez a többi szervre? A szervezet működése hasonlít az óraműére: ha az egyik fogaskerék gyorsabban működik, a többi is kénytelen gyorsabban forogni, nehogy a rugó vagy más kerék megakadjon és ezzel a mozgás leálljon. Világos tehát, hogy ha szervezetünket egyensúlyából kizökkentjük, súlyos veszélyeknek tesszük ki.

Másrészt pedig, ha valaki soha nem beteg nem jelenti azt, hogy örökké fog élni, mert a halhatatlansághoz még több energiát kellene a szervezetbe juttatni, mely teljesen átalakítaná, és olyan szintre emelné, ami már tértől és időtől független. Hogyan tudjuk elkerülni az energia veszteséget vagy az egyensúly felborulását és ezek mellékhatásait, és mégis elérni testünk átalakulását?