Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dimenziójárat 2.rész


Fényrezgő vagyok a Fény kapujából...
 

Dimenziójárat  2. rész
A határok elérése
 

 


Üdv mindenkinek..!
 
Az energiák napokon belül fel fejlődnek az eddigi méreteket meghaladó állapotokba. Olyan lesz ez, mintha egyszerre több Nap kerülne fel az égre, a fénysugarak frekvenciája megtöbbszörözödten ritkítja tovább a sötét foltokat mind a fizikai, mind a szellemi térben [az emberi fejek tartományaiban] az egyidejűség mintázatával. Ettől pedig egyszerre gyógyul a Föld és az ember.
 
Azok a sokfajta színes szemellenzők, amik a huszonnégy órás földi napok sötét részeként az illúziók biztonsági őreiként kísérték időnként kíméletlenül hosszan tartó útjukon a vele együtt ide született embert , annak az erre az időre meghagyott tudatrészével együtt, – mostantól eredően ezen a bolygón mit sem érve hullanak a porba, esnek le a fejekről, szemekről és elmékről, hogy a [belső] látás új képessége korlátok nélkül terjedhessen ki a nagyobb valóságok által nyújtott többszörös lehetőségek irányába, egy új korszakot megalkotva. [Na itt néhány másodpercig azt hittem, sohasem jövök ki ebből a mondatból...]
 
A Falak leomlanak
 
Ömlenek tehát az energiák sokak bánatára de mégtöbbek örömére.
Egyetemes tisztásággal ellátottak ezek, pontosan olyanok, mint az a Tudat, amelyik irányítja őket. Egyre nagyobb az izgatottság, odabenn az emberi lények érzései között és "odakinn" is, a magasabb tudatrészek megfigyelőiben, ami [mégis] csak jó előjel, a várakozásnak ez az egyre növekvő szintje feszíti szét a kereteit ennek a rendszernek. [Amiatt beszélünk egyszerre odabentről és odakintről, mert ez egy olyan mezsgye, egy olyan határ, egy olyan fizikai határvonal, ami [egy időre] a minőségeket „különbözteti” meg egymástól egy olyan módon, hogy [később] egyesítse azokat.
 
 
Ez persze nem egy vasfüggöny, ez nem egy valamiféle [volt] berlini vasbetonfal amit egy régi „RendszerFelügyelők” húztak egy bizonyos célból saját népük tagjainak jó magasra azért, hogy nehogy tovább „láthassanak” azok, akik egyébként nagyon szerettek volna tovább látni.
 
Mint ezzel a példácskával érzékelhetővé vagy megérthetővé vált is számotokra, a tudatnak ez nem akadály, egy [bármilyen] fal számára nem lehet akadály, egy tudatrésznek - még ha emberi is az - semmiféle fal nem lehet akadály  egy tőle nagyobb tudatrészhez való kapcsolódásához mindig is meg volt, meg is marad a lehetősége, - még ha ideiglenesen „akadályoztatva” vagy korlátozva van is az – hogy egyesüljön azzal a nagyobb részével, mint ahogy egy vízcseppnek sem lehet megtiltani, hogy ne zuhanjon bele a Bering –szoros tengervizébe, a belecseppenés után a minőség ugyan az marad, de már jóval nagyobb tér által behatároltan. Ez egyfajta osztódás a térben, nagyon érdekes vagy inkább visszás módon a kisebbik rész osztja fel magát a nagyobb térben. Kiterjed. És ez olyan, mint egy mese, egy csodálatos mese.
És most éppen ez történik.
 
Ez a határvonal az emberi tudat[rész] számára bármikor átjárható a nagyobb tér felé és ez az idő jár le vagy érkezik el, zárul be vagy nyílik ki, - attól függően, honnan nézzük és ki nézi.
Rendívül feszült a figyelem, nagy a várakozás a bolygón belül a bolygó felszínén és körülötte - ahol így nem maradt több hely és idő, a tervezett még több őrültségek megteremtésére. A Tudat összpontosítva figyel, és most már minden sötét rezdülésre felkapja fejét. Ezen a bolygón egyszerűen nincs már több tér a még több hülyeség, a még több kényszer, a még több illúzió elviselésére. Néha nagyon is jól jönnek a tapasztaláshoz a szűkre szabott helyek és keretek a megújulás lehetőségeinek előzményeként és részeként.
Ez pedig már tudatváltást feltételez.
 
Utolsó idők
 
Ezek nem mások, mint tudati határok amik ugyanúgy megkülönböztethetőek egymástól mint az ég és föld. Akik pedig nem tudnak ”gyaloglásuk” alatt útközben addig a pontig, e határhoz való eljutásig felölteni magukra egy bizonyos szintű minőséget, – ami pedig most nem egy teret mutat meg, hanem egy időpontot jelöl - a határőrizeti rendszerek nem fognak vele sokat vacakolni, egyszerűen kicsengetik ezen „menekülőket” és visszaküldik oda, ahonnan jöttek, a zöld határ itt teljesen mást jelent. Nem lesz könnyű feladat tehát átjutni ezeken a dimenzióhatárokon és itt még embercsempészekre sem nagyon számíthatsz, akik esetleg egy jó fizetség ellenében becsaphatnának.

Arnold Schwarzenegger megmondta jó néhány évvel ezelőtt az Emlékmás - ban, hogy nem fogod elhinni Ki Vagy Te. Össze fogsz zavarodni pontosan ugyanúgy, ahogyan ez az elmeállapot rövid időn belül őt is elérte, amikor is végképp nem tudta, ki is ő valójában. Amikor őt akkoriban azzal ijesztgette hű [kép]mása, hogy Én is Te vagyok,- na, ettől a kijelentéstől aztán ez a nagyon erős ember is kikészült.

Szóval nem könnyű ez.

De megoldható és most be is segítünk ebben a rejtvényben, ill, annak megoldásában, hogy [talán és egy speciális szempontból megvezetve] mi legyünk számotokra azok az embercsempészek, akik némi információ megadásával, akik mindenféle valuta elfogadása nélkül [is] segíti e határon átjutni azokat, akiknek a saját tudatrésze erre az információra megéhezett. Igaz, hogy van valami bankszámla ott a címoldalon valahol, de [jelenleg] olyan üres az, hogy a koldusok is [súgva a többinek, hogy arra nem menj - messze elkerülik, a Világbankhoz pedig nem megyünk.
 
Megosztunk néhány fontosnak tűnő tippet még a Nagy Váltás előtt, ami egyeseknek inkább lesz Nagy Bumm mint váltás, ha csak nem teszik meg azt az alázatot, amit ez a most kialakuló helyzet megkívánna. [Alázat önmaguknak és másoknak.] Ugyanis egyéb más esetben a dolgok körbejárnak, tehát aki eddig a Nagy Bummról szónokolt, azt a Bumm utól is fogja érni őt és lecsap rá, komolyabb nézőpont változtatás nélkül az ökölcsapást kikerülni garantálhatóan nem fogja. Azt fogja érezni, mintha Ferrariban ülve 280 – al betonfalnak csapódna.
 
Felemelkedni nem jelent mást, mint meglátni magatokban időnkénti döntésképtelenségeteket úgy, mint valami magas fokú hiányosságot. Amikor meg tudod figyelni magadban saját gyengeségedet, az jó előjel, ugyanis ott van az a pont, ahová el kell jutnod, mert az az erősebbik részed, ahová mint egy jó hegymászó elkezdhetsz felkapaszkodni. Amikor oda felérsz, tenyereddel nyugodtan homlokodra csaphatsz mert felismered, hogy onnantól rá látsz önmagadra. Ez egy olyan villámcsapásszerű valami lesz, amiért legalább [egy] Nobel - díj járna.
 
 
Továbbá Felemelkedni nem jelent mást mint felismerni önmagatokban a sűrűséget. Azt a rengeteg terhet, ami a letelt évek\évtizedek alatt alakult ki, ami lehúz, ami viszont itt tarthat, mert a sok felesleges súly terhe miatt a határig sem érsz el. Ezek a Te terheid és itt nem lesznek serpák, akik segítenek ezeket cipelni. Tudd, hogy Minden Sűrű [abból] Ami Fáj.
 
Pista bácsi szókincskészletéből [meg]élve: felismerni önmagadban mindazt, mi hülyeség és mi nem az. De ez is egy olyan határ, amikor inkább valami hajlamosság nyílik mások irányítását elfogadni, mintsem saját magadét megnyitva, - mások elképzeléseit ezzel mellőzve és szépen kikerülve, - és amit egyébként elég könnyedén Te is meg tudnál [magadban] teremteni. Ennek hiányában azonban inkább megjelensz mások által szervezett úgymond számodra „idegen rendezvényeken,” politikai színezetű pártgyűléseken, gazdasági összefonódásokban\versenyhelyzetekben, vallásalapú katolikus vagy bármilyen áhitatú miséken, vagy a többi, különféle [egymás ellenében] harcoló alakulatokban, akik csak azt erősítik, hogy miért is vagy különb ember mint más és mitől is vagy másabb, mint a többi.
 
Pedig szemmel láthatóan egyre nagyobb a zavarodottság ezeknél a csomópontoknál, indokolatlanul közel az Irányítók mágneses teréhez, ahol nincs már egy ép hely abban rendszerben, amit  ahol ne ütöttek volna lyukat az elmésebbnél elmésebb elméből fakadó negatív érzelmek. Itt [lesz] legnagyobb a káosz. De még mindig hatnak,- törvényekbe, szabályokba, rendeletekbe csomagolt, hazugságokba, adósságokba hajszolt gondolatokkal és cselekedetekkel.
 
Mert tudd, hogy ezeken a helyszíneken sohasem lesz Én is Te vagyok felismerés, mert ezek olyan helyek, ahol csupán [csak] Te és Ő leszel, ahol Te leszel a szolga, a végrehajtó és Ő [lesz] az, aki megmondja hogyan érezd magadat. Mert az Ő az, aki összerántja a csoportokat azokból, akik még bizonytalanok valós hovatartozásukat illetően, akiknek még úgymond célpontokat lehet mutatni, akiket még be lehet lőni kábítószerrel azzal a céllal és szándékkal, hogy másokat még le kell valahogyan győzni. [Az Én is Te vagyok - nak van ám egy még magasabb szintje, ameddig is ez a tudatosság még jobban kiterjed, de előbb ezt az [alap]szintet fontos elérni.]
 
Mi is az a sűrűség..?
 
Energia az is, egyrészt mert minden az és ami arról ismerhető fel, hogy időnként valami nagyon nehéznek tűnik. A sűrűség kőkemény fizika, egyfajta emberi tapasztalás a 3. dimenzióban, az érzések világában. Ez a „sűrű” azonban sok minden lehet, ezért mi most belülre mutatunk, de ott is nagyon könnyen felismerhető, azonosítható és tetten érhető.
 
Ha félelmeid vannak, ha haragosaid vannak, amikor bánat gyötör, ha féltékenység, gyűlölet neheztelés söpör végig rajtad, azaz minden, amitől nehéz a légzésed, az nem más mint „sűrű” és ezért nehéz. Ezek nem mások, egyfajta nehézségi fokok, próbatételek, amiket pedig csak magadban lehet és tudsz legyőzni. És ez az, amit nem mondanak el az elmés intelligenciák a hetenkénti törvényerejű rendeleteikben. Ott ülnek napokig, hetekig képviselői mandátumukkal feldíszítve magukat az ország háza padsoraiban de ezek a valóban világot módosító információk,  ezek a felvilágosítások valahogyan mindig kimaradnak a törvények nyomdába érkezés után.
Na de ott nyilván más a szándék – ahol egyre nagyobb a teher…
 
Mi pedig itt és most ezt elmondjuk, hogy akkor és azért megtévesztő ez, hogy [nyilván nagyon okos megfontolásból] ebből a kivételesen fontos ismeretekből Téged [mindig] kihagynak. Téged, akiben pedig mindez a sokféleség, ez a sokféle nehézség felgyülemlett, ahol lassan meg sem tudod őket rendesen megkülönböztetni egymástól mert egy nagy katy-vaty lett az egészből, amik lassan kőkemény sz*rrá állnak össze benned és Te, aki pedig felügyelhetné és főképp megváltoztathatná, saját magad orvosaként felhigíthatná ezeket a besűrűsödött energiaáramlásokat, - jobban, hatékonyabban, eredményesebben mint [bárki] valaki más.
 
Tehát a legfontosabb dolog, ami nagyban segíthet eljutni a határig, az nem más, mint elengedni minden múltból fakadó „termést” abból, ami teher. Felemelkedni csak úgy lehet a Földről] ha elvágtunk minden köteléket, ami idefűz. Ez egy kicsit félreérthető lehet, ezért most pontosítunk de úgy, hogy egy picit belemerülünk a bolygó helyzetébe és majd onnan [vissza] önmagunkba.
 
A Föld bolygó is ezt teszi, Gaia is ezzel van elfoglalva, a testébe érkező energiák hatalmas szenvedéllyel, a szeretet bűvöletével lazítják meg [benne] ezeket a kötődéséket, hogy leválasszák róla azt a mérhetetlen sok sérelmet, egyenlőtlenséget, szennyezést, azt a sok –sok katy-vatyt, ahol teste nem bírja már [el] azt a tömény szennyet, amit az emberiségtől szolgálataiért „ajándékba” kapott. Hogy ezúttal véglegesen tisztába tegye magát, egyik lehetőségként adódik a megoldás: földrengésszerűen vagy éppen vulkánszerűen „felbüfizi” magából azt a sok negatívumot, ami a továbbiakban még szorongást, sérülést okozhatna szépséges vonalaiban. Az már a megértés egy bizonyos szintjét követeli meg egy egyéntől, hogy Gaia egyszerűen nem kerülhet el a meghatározott időpontra, a váltás idejére piszkosan, koszosan, erősen szennyezett állapotban oda úgy, ahol eleve tisztaság uralkodik.
 
Az energiák ebben segítik tehát személyiségét azzal, hogy felhígítják benne a sűrű, a néha keserves és szomorú múltat, az „élettelen” részeket, - ahogyan a víz beáramlik a kiszáradt földbe, - hogy aztán a következő áramlatok kifújhassák belőle azt a sok lerakódott mínuszt, eredeti életminőséggé változtatva azokat és felüdítse azt.
 
Az energiák [egyik] áramló természete vagy jellemzője olyan, hogy mindig visz valahová, vagy a munkahelyre, vagy a Hawai –szigetekre – tehát [el]visz, elszállít valahová a „külső” világban. Ha most viszont csak önmagunkon belül maradtok, ott is le kell tenni minden terhet, hátra kell hagyni minden régiséget, el kell vágni minden fájdalmasnak tűnő kötelet, régi szerelmet, asszonyt vagy férjet, ökölcsapást, lopást, „tulajdon”vesztést, minden retrót, mindent ami még köthet valamiképpen a múlt részeihez, ahol még nagy a nyomás, a feszültség és ami ez ügyben terhet jelenthet. Ha viszont a retro örömöt jelent, vagyis örülsz annak, hogy [azokat] megtapasztalhattad, azt tartsd meg emlékeidben.
 
 
Nincs az a hőlégballon, ami túlsúlyos állapotban fel tudna emelkedni. Nincs az a tengeralattjáró, amiből ha nem nyomják ki a balansz tartály balansztvizét, - azt a nehezéket, ami először segített ugyan a mélységekbe merülnie, - azzal a többlettel az fel tudna emelkedni a vízfelszínre.
 
Ezen légies és mélytengeri fizika tanítások alapjait szemlélve: nincs az az emberi lény, aki ha ezeket a [hasonló] nehezékeket továbbra is magában hordozza és ahol még szándék jelek sem mutatják magukat azok elengedésére, - hogy ezekkel eljuthatna a határig. Persze eljuthat, de a rendszer ellenőrzés azonnal kidobja egy selejtes megjelöléssel és a Vissza a Pokolba címzéssel együtt.
 
Elengedni, elengedni és elengedni mindent azokból a terhelésekből, ami a legkisebb félelmet is okozhatja.
 
Számoljatok csak [ennek] utána..?
 
 
Először csak néhány valaki tiltakozott valamiért és valami ellen, gondoljuk azért, mert nem maradt már semmi reményük az életben maradásra - és ezt most jelképesen írjuk. De nem is olyan sokkal később ehhez a hullámhoz csatlakoztak a rendvédelmisek is azok, akik arra vannak kiképezve, hogy emezeket szétverjék. Most pedig színpadra lépnek a pedagógusok, ellenáll az újabb orvosdinasztia, előrelépnek a vasutasok és még sokan mások, ami azt jelenti a számok esetében és törvényében, hogy minden tartományban erősen csökken a félelem érzése, amitől még bátrabbak lesznek mások.
Ez a láncreakció.
 
Ez a Nagy Bumm– és egyben ez a Nagy Váltás, amit az a robbanás okoz, amit ennek a [kicsiny] rendszernek határai által bezárt területek egyre nehezebben viselnek el A robbanás tulajdonképpen egy kiterjedő folyamat, ami hatalmas zajjal jár, ahol következménynek nagyon de nagyon kevés ép hely marad, ahol valószínűleg minden megsemmisül, de az a terep ahol a robbanás történik, az újra alkalmas válik az újjáépítésre. A Nagy Bumm és a Nagy Váltás így pedig nem mások, mint határvonalak egymásban, káosz a rendben amikor is következményként egy kisebb rendszer hagyja magát beáramolni egy nálánál jóval nagyobb, egy őt magában foglaló egy tőle nagyságrendekkel tisztább rendszerbe és környezetbe.
 
Így aztán a dimenzióváltás ezernyi dolgot foglal magában. Frekvenciaváltást, ami elkülönít a sűrű [és süsü] rezgésektől. [Én] tudat váltást, ahol az [már nem csak] Én vagyok a Mi vagyunk tudatossággá módosul és növi ki magát. Tér váltást, ami pedig magába foglalja az Idő váltást a maga erősen lecsökkent tartományával, így pedig megváltozik a mozgás érzékelése, ahol megváltoznak a gondolkodás egymásutáni sorrendjei, megváltoznak az arányok, a megoldások, ahol megváltozik a Földhöz, mint hordozóközeghez való viszony és azonosulás - és ahonnan már sokkalta közelebbnek látszik a hatodik dimenzió.
 
Fergeteges időszak következik a bolygó és az emberiség történetében annak, aki [el]hagyja magát és hagyja magát ennek a sodrásnak és nem áll ellen semminek. Az energiák elszabadultak, mindamellett precíz utasítások által vezéreltek. Most mindent szabad úgymond, így még az is megtörténik, amire eddig sokan azt mondták, hogy ezen a bolygón nem lehetséges, hogy megtörténhet. Éppen ezért senki ne fogja majd magát vissza akkor, amikor el szeretne végre engedni valamit is abból, ami idáig gyötörte, amitől nehézzé lett a hátizsák, amitől meghajlott a gerinc és amitől szaggatottá vált a légzés.
 
Az először tegye le a nehéz dolgokat, kezdje az elengedést a nehéz dolgok legkönnyebbikével, valamelyik sérelemmel és letevődik a többi is idővel, látva eredményeket és át is érezve azokat. És majd akkor lélegezhet szép nagyokat és szabadon.
 
De éppen ezért számítani kell arra is, hogy senki nem fogja majd magát vissza akkor sem, amikor meg akarja őrizni valamiképpen a hatalmát, bárki és bármi felett is érvényesüljön az. Hangjuk ebben a háromdimenziós térben és a médiákban duplájára erősödve próbálja visszakiabálni a régmúlt „vívmányait,” hogy pozíciója ebben a sűrűségben mindenáron megmaradjon.
 
De Ti kedveseim, Ti már szívetekben és a fejetekben az ötödikben vagytok már, ahonnan alig lehet hallani már a zsivalyt, dörömbölést és ordibálást, a kapkodást a jajveszékelést a félelem félelmetes hangjait az elvesztések miatt, ami csupán amiatt ilyen drámákkal átszőtt körítés, mert sohasem volt tudatos az egyén részéről a tapasztalás.
 
Megfordulnak az események azokon a számokon és napokon belül amit a kezeitek és lábaitok ujjainak összeadódásából keletkeztettek.
 
Éppen ezért ezekre az időkre bőséges nyugalmat és egymás iránti törődést kívánva most elköszönünk.


 

forrás: www.dimenzio-uzenetek.lapunk.hu