Spiritiszta

A Jelképekről

A jelképekről

Nektek ezen a Földön nagyon fontosak a jelképek. Valójában nem tudjátok, mit jelentenek ezek. A legtöbben keresztet viseltek. Fémből, fából, bőrből készítitek és szívetek fölé helyezitek. Magatok sem tudjátok, miért teszitek! Aki nyaka köré fonja keresztemet, úgy kellene élnie, mint én tettem! Vállalnia azt a keresztet, melyet a Jóságos Isten még Földre születése előtt a vállára helyezett. A kereszt jelenti nektek a sorsot, amit idelenn hordoztok. Egyik szegénységet, másik betegséget, harmadik békétlen családi környezetet kért Istentől annak érdekében, hogy a szenvedések által személyiségét kiteljesítse, és a megoldásban földi énjét megtisztítva térjen vissza a Mennyei Hazába.

2. Jól értettétek: a kereszteteket ti magatok kértétek! Idefenn nagy értékkel bír a földi élet. Sok lélek boldog lenne, ha a helyetekben lehetne! Némelyek több száz évig várakoznak arra, hogy újból leszületni engedje őket a kegyelem. Idefenn nem tudnak cselekedni olyan értelemben, mint ti odalenn. Ha a földi élet megszakad, a lehetőség is elakad a tevékenységre. Újabb születésre kell várni, míg az elmulasztott cselekedetre ismét sor kerülhet. Ezért éltetek már több életet. A keresztet idefenn vállaltátok, de a földi testben ígéreteteket be nem váltottátok. Amit hátrahagytatok, azt a következő életben vettétek újból fel. Másként nem tehettetek. A Mennyei Hazában a megoldatlan helyzetek mázsás teherként nehezednek a könnyű lélekre. Mint bőrön a kelés, úgy feszít titeket az el nem végzett feladat terhe. Nyugodni itt az nem képes, aki magáról a bűnt le nem fejtette. Valamennyi lélek leszületésért könyörög az Istennek, hogy engedje megtisztulni végre. Isten látja a lelkeket. Ismer benneteket, mindegyiktek neve az Atya hatalmas szívében van felírva. Látja erőtöket, már előre tudja, földi életeteket miként teljesítitek. Ismeri hibáitokat, melyek a földi létben hegyként tornyosulnak céljaitok elébe. Mégis elenged titeket, mert bízik ígéretetekben.

3. Ti mit adtok e jóságért cserébe? A Földre érkezve elfelejtitek a fogadalmat, mit Istennek tettetek. A keresztet vállatokról ledobjátok, és a szenvedést, ami emiatt vár rátok, az Atyára kiáltjátok. Szemeiteket az Ég felé fordítjátok és Istent átkozzátok a kínokért, amiket úgy hiszitek, Ő hozott rátok. A szenvedést ti magatok okoztátok, mert a keresztet a sárba tiportátok. Hasonlatosak vagytok a bénához, aki mankóját maga dobta el, s a porban csúszva követelte az éptől a segítséget.

4. A ti mankótok a kereszt. Súlynak érzitek, pedig segítségül kaptátok tőlem. Én boldogan viseltem. Sosem éreztem tehernek. Elmondom, mi volt az én keresztem. Elmondom a valót, nem azt, amit ti filmekben, regényekben rólam megjelenítettetek.

5. Isten tanítani küldött erre a Földre. Három és fél éven át tettem. Mielőtt elkezdtem, addigi életemet letettem. Imádtam Anyámat, Józsefet, testvéreimet. A családomtól mégis elbúcsúztam, mert megértettem, hogy többekért küldött engem az Atya. Idegenek kezébe helyezett. Tanítványokat gyűjtöttem, de nem a saját kedvem szerint választottam ki őket. Nem azt tekintettem, hogy aki előttem áll, nekem megfelel-e a természete. Azt kerestem, őbenne mit lát az Atya, amiért mellém adta. Tudtam, hogy akiket Isten gyűjt körém, alkalmasak a feladatra. Mind beteljesítik, amiért érkeztek. Magam mellé szólítottam őket. Örömmel fogadtam mindegyiküket. Amikor éppen nem vettek körül bennünket emberek, akkor sem húzódtam tőlük el. Éppen csak imádkozni vonultam messzebb. Velük töltöttem mindennapjaimat és az emberekkel, akiket tanítani jöttem.

6. Gondolkodj ezen a helyzeten el! Ti miként tesztek, ha egy-egy barátotok keserű szívét öletekbe önti? Talán meghallgatjátok, lehet, hogy szánjátok, ám ha újra kezdi, már unjátok. Mások terhét viselni csak kevesen tudjátok. Én ezrek terhét viseltem, és a nap végén sem tettem le. Hallgattam a szenvedőt türelmesen, bár tudtam, hogy bajának maga az oka. Beszéltem a megoldásról, és nem szomorított el, hogy hiába teszem. Én láttam, kiben találnak meghallgatásra szavaim. Tudtam, hogy az előttem álló miként fog élni a tőlem kapott kegyelemmel.

7. Egy alkalommal tíz leprást tisztítottam meg, de csak egy tért vissza hálát adni nekem. Már társait gyógyítva láttam, hogy őértük hiába cselekszem, mégis megtettem. Azzal a bizalommal éltem, amivel az Atya, és ugyanazt a fájdalmat éreztem, amit Neki okoztak. Őérettük fájt a lelkem. Nem magamnak vártam cl a hálát. Azt a boldog örömet akartam megmutatni, amit hitük adott volna nekik, ha élnek a kegyelemmel. Láttam, hogy tisztulásuk csak átmeneti lesz. A testet én meggyógyítottam, a lélekre hatottam, de a nagyobb munka reájuk várt volna. Tisztán tartani a megszabadított lelket, ezt már helyettük nem végezhettem el. Tíz közül csak egy vállalta a munkát magán. A többi elfogadta tőlem a kegyelmet, majd elfelejtette. Ti is ezt teszitek.

8. Nagy kegyelem, hogy e Földön most testben élhettek. A kegyelem nektek a kereszt. Boruljatok térdre és úgy köszönjétek meg, ha még viselitek! Lehetsz boldog a kereszteddel.

9. Mondd ki most a nevét ennek. Mondd ki Nekem, mi a Te kereszted neve. Mondd ki, mi bántja legjobban lelkedet. Írd le a szót, melynek jelentése hordozza fájdalmadat. Meg fogsz könnyebbülni Te. Aranyból készült keresztet Magatokon díszként viselitek, de a valódit, mellyel érkeztetek, sokan elrejtitek. Azt takarjátok el, amire a legbüszkébbnek kellene lennetek. Azt a kegyelmet, amellyel végre a Földre születhettetek. Azt a feladatot akarjátok eldobni, ami végre felemelhetne a Föld porából Titeket.

10. Nem csak magatok elől rejtitek el a keresztet. Mások elől is eltakarnátok ezt! A Földön szégyenné vált a kereszt. Isten Fiának jele csupán divat lett, valódi értelmét számotokra elveszítette. Ma dicsőség, ha valakinek nincs keresztje. Nem látjátok, mert nem akarjátok, hogy ott van valamennyitek mellett. Akinek nem látható, az viseli a nagyobb terhet, még ha maga sem tudja ezt. Ha látsz az utcán egy béna gyermeket, azt mondod magadban, hogy nagy keresztet visel. Meglehet, hogy kisebbet, mint aki mellette szaladva halad el. A gyermek a láthatót hordozva kénytelen élni a sorsot, melyet magára vett. Aki titkolja, és nem akarja felismerni, már elvetette a kegyelmet. Lehetséges ezen a Földön boldogan viselni a keresztet! Ha kimondtad a magadénak a nevét, gondolkozz felőle el! Másképp legyen, mint eddig tetted! Ne engedd, hogy panasz borítsa el lelkedet! Keserű szavak helyett most mást keress! Hívd segítségül nevemet, és kérj engem, hogy segítsek gondolkodni neked: Immánuel, légy velem keresztemben! Ennyi elég, és én segítek, hogy azt is meglásd, amit én akarok mutatni neked. Gondold végig, hogy kereszted által mily sok tapasztalatot gyűjtöttél össze! Örülj ennek a felismerésnek, hiszen már nem éltél hiába! Azért jöttél e Földre, hogy tanulj, s ha keresztedet viselted, ezt már teljesítetted. Minél gyakrabban viselted válladon, annál előbbre jutottál az út végéhez. Keress Magadban helyzeteket, amikor bátran hordoztad sorsodat. Emlékezz vissza, akkor mi történt veled? Talán véget ért életed? Talán megköveztek? Szenvedtél, ez igaz, de éget-e még mais fájdalmad? Aligha. Begyógyította már azt az Atya. Ha mégis úgy érzed, a régmúlt helyzet mais kísért téged, vizsgáld meg lelkedet! Nem önsajnálatból dédelgeted-e Magadban a fájdalmat, hogy mások is szánjanak? Vajon együtt érezhet-e veled úgy ember, mint Atyád, Aki mindenkinél jobban szeret téged? Emberek sajnálatából mit nyertél? Talán enyhítették kínjaid? Arra csak Magad vagy képes! Amit elrontottál, senki nem javíthatja ki helyetted. Csak te tudod, mi a nyitja tévedésednek!

11. Sokszor jártál már úgy, hogy otthonodhoz érve kulcsodat kerested. Zsebeidet kiforgattad, táskád mélyét megnézted, mégsem lelted. Az ajtó előtt mind hidegebb lett, vacogva, egyre kétségbeesettebben kutattad. Már lemondtál róla, amikor izzadt tenyered végre ráakadt. Magadnál hordtad egész idő alatt. Így van ez gondjaitokkal is.

12. Kereszteteket, mint a fenyőfát díszekkel, úgy aggatjátok gondjaitokkal tele. Ezek súlya nyomaszt benneteket. A keresztet Isten könnyűnek teremtette. Hasonló az a tollpihéhez. Csendesen nyugszik a lelken, és mint nyoszolyóleány, várja az esküvő időpontját. Ha a frigyet kiteljesítenétek, boldogok lennétek. Ti mást akartok, mint az Atya. Azt a szenvedést, amit odafenn magatokért vállaltatok, idelenn már elutasítjátok. Helyette magatoknak másikat találtok. A gondokat, mint leány a gyöngyöket, egymás mellé fűzitek és nyakatok köré tekeritek. Egymás felé ezt mutatjátok, akinél nagyobbak a szemek, az még büszke is erre. A bajokról beszéltek, ez tölti ki életeteket. Nem veszitek észre, mi vészt hoztok ezzel fejetekre!

13. Ami egész nap a fejedben jár, ami elborítja tudatodat, az te magad vagy. Ha hiszed, hogy csak akkor gondolkodsz, amikor valamin töröd a fejed, nagyot tévedsz! Akkor gondolkodsz többet, amikor azt észre sem veszed. Utcán, ha mész, vagy íróasztalod mellett gépelsz, netán fát gyalulsz, gondolataid nem hagynak el. Tégy egy próbát: hagyd abba hirtelen tevékenységedet! Mondd ki hangosan azt, ami a fejedben járt éppen! Írd le egy papírra, és vizsgáld meg! Ha biztató és kellemes, tégy elé egy pluszjelet! Ha nyomasztó, mínuszt írjál melléje! Gyűjts a jelekből egy csokorra valót, és megtudod ki vagy! Ha sok a vízszintes, szükséged van a segítségemre.

14. Nagyon kellenek a Földnek a bizakodó, hittel teljes gondolatok. Erre van most szüksége minden létezőnek. Látom, a Földön miként éltek. Virágaitokat tápszerekkel öntözitek, hogy mind erősebb, mutatósabb leveleket neveljenek. Kutyát, macskát tartotok, ezeket rendszeresen orvoshoz hordjátok. Ebből divatot csináltatok, egymás felé ezeket mutatjátok, de magatokat nem gondozzátok. Testeteket csinosítjátok, lelketeket rongyokban hagyjátok.

15. Idefenn a lelkek anyagburkot nem viselnek. Mint a csiga, mely házát vesztette, úgy léteznek. A gondolatok itt láthatóak. A gondolat minőségének megfelelően látszik a lélek rútnak vagy szépnek. Tekints szét a világban idefentről velem! Benézünk egy kávéházba, ahol két barátnő ül egymással szemben. Egyikük fénylő fekete haja, magas homloka, íves, büszke szemöldöke, bársonyos tekintete magához vonzza a férfiszemeket. A másik keskeny szájára, halvány orcájára oda se figyelnek. A mutatós asszony fondorlatos szívével sok embert megkeserített, míg a vele szemben ülő életében sok jót tett. Idefentről így egészen másképp láthatod őket. Az elsőnek a lelke fekete, nyirkos ködként gomolyog, míg a másiké rózsaszínbe hajló fehér, melyet virágillat kísér. Szomorú a látvány, mert Isten éppen azért adta elsőnek a szép testet, hogy annak segítségével győzze le énje szürke foltjait. Ti itt a Földön könnyebben elfogadjátok a szépet, mint a jelentéktelent. Innen láthatod, hogy Isten hiába adta meg a rút léleknek a javulási lehetőséget, az nem élt vele, pedig ígérte. Így hálálta meg a segítséget.

16. Ne legyetek hálátlanok! Mindaz, aki az élet kegyelmét visszautasítja, ezt az utolsó lehetőséget most elmulasztja. Fogadjátok el úgy az életet, ahogyan az Atya nyújtja felétek! Higgyétek, hogy az a legjobb tinektek!

17. Valamennyien egy folyamat végéhez értetek. Testet ölteni, a Földre jönni nektek sokáig nem lesz lehetőségetek. A Föld beteljesítette sorsát, amit vállalt, elvégezte. A Föld él. Élőlény csakúgy, mint ti. Azt ígérte Istennek, hogy méhébe fogad benneteket. Elhordta a leszülető testeket, akik egyre nagyobb súllyal terhelték meg. A teher Földanyának már elviselhetetlen. Vegyszerek felmarták a testét, radioaktív hulladékok pusztítják légkörét. Ami nem kell, amire azt mondjátok, hogy már felesleges, azt a földre öntitek. Nem gondolkoztok felőle, hogy azzal ott mi lesz. Halott anya adhat-e életet ficánkoló csecsemőnek? Ha a Föld nem élne, miként kelne életre az elvetett mag benne? Az élőre öntitek a halott anyagot, a rengeteg mérget, amely lassan kiöli a Földből a lelket. De ne higgyétek, hogy ezt büntetlenül tehetitek! Földanya rázkódik, a folyók medrei öklendeznek és hatalmas árvizek keletkeznek. Ez az alázatos lélek, aki titeket befogadott, segítségért kiáltott. Isten meghallgatta és engedélyt adott neki a pihenésre. Földanya küldetését befejezte, így nektek is mennetek kell.

18. Keserves idők jönnek. A Föld félelmetessé lesz. Most fogjátok megtapasztalni eddigi anyaságát, mit, míg jól ment sorotok, észre sem vettetek. A nyárban tél lesz. A szél ereje másként mutatkozik meg, mint eddigiekben. Sehová sem tudtok elbújni előle. Az épületek védelmet többé nem adhatnak nektek. Az áldott Nap titeket nem vigasztal. Gépek, eszközök nem segíthetnek. Minden, amiben bíztatok, cserben hagy benneteket. Csak Istentől kérhettek menedéket. Rajtatok egyedül Ő segíthet. Higgyétek, hogy hatalmas jósága nem hagy el Titeket!

19. Tanuljatok meg imádkozni. Bibliai időkben. Én megtanítottalak titeket erre. A Mi Atyánk-imában benne nyugszik a megoldás minden földi bajra. Ha ezt mondod, meg fogsz nyugodni! Hited függvényében kapsz segítséget. Nem lehetséges, nem fordulhat elő semmilyen körülményben, hogy Isten magadra hagyjon téged. El ne feledd, hogy neved Isten hatalmas lelkében nyugszik. Ő nem bosszúálló Isten. Ő féltőn szereti és könyörületes. Aki utolsó földi percében segítségül hívja, megmenekülhet.

20. Az utolsó időkben sokan fogják mondani nektek, hogy elkéstetek. Bűneiteket fejetekre olvassák, és megpróbálják elhitetni veletek, hogy az igazak közé ti már nem léphettek. Emberek mondják meg, hogy mi Isten ítélete. Ne higgy annak, aki a reményt akarja elvenni tőled! Lelkedet kívánja az elvinni. Míg remélsz, míg Istenről nem mondtál le, addig megtart téged. Atyám a kezedet sosem engedi el. Őt csak te hagyhatod el, Isten téged sosem! El ne feledd szavaimat! Ember ember felett nem ítélkezhet. Az ítéletet az én kezembe adta az Atya. Mind hamis, aki engem utánoz ebben. Az csak a másom. Aki megtartani jöttelek Titeket, elítélhetem-e a küzdőket? Csak aki már feladta, annak lelkéhez nem fér hozzá az Atya. Aki Istentől elfordul ezekben az időkben, saját maga felett mondott ítéletet. Légy szigorú önmagadhoz, de lelkedről ne mondj le! Bűnöd égesse szívedet, és ha a bánat sóját kiizzadtad, töröld testedről le! Hívj segítségül engem, hogy tisztítsalak meg! Istentől kaptam engedélyt erre, hogy aki engem kér, egy se vesszen el.

21. Mindennapjaidat míg éled e Földön, add gondolataidat nekem! Reggel, amikor felébredsz, adj hálát, hogy élhetsz! Adj hálát a levegőért, a Napért és esőért! Köszönd meg, hogy tető van fejed felett, hogy az ágyból felkelve van mibe öltöznöd! Ha így teszel, megtanulod észrevenni a kegyelmet, mely körbeveszi életedet. A hála még több jóra nyitja fel szemedet. A hála örömmel és békével tölti el életedet, és ezekben az időkben erre van a legnagyobb szükséged. A hálás, örömmel telt szívbe nem tudja befészkelni magát a félelem. A béke nem ad helyet a pusztító rettegésnek. Ha hálát érzel, lelked nem ismeri fel a félelmet. Érzékelni fogod, hogy a körülötted lévők rettegnek, de a pánik, amit keltenek, hozzád nem érhet el. Nem fogod érteni, mitől félnek.

22. Fontosak a reggelek. Légy résen, mikor kinyitod a szemed! Fejedben örömteli, hálás gondolatok legyenek! Küldd ezeket Isten felé, Ki elfogadja tőled, és megjutalmazza életedet! Mindent, ami ennek nem felel meg, küldd el!

23. Ne aggass gondokat a keresztedre! Vedd a válladra, és magasra tartva viseld! Láss magad előtt engem, és tudd, hogy megsegítelek minden körülményben!

Amen.