Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eckhart Tolle

Korai évei és tanulmányai

Ulrich Leonard Tolle névvel született Lünen-ben, Németországban, Dortmund közelében 1948. február 16-án. Megváltoztatta keresztnevét Ulrich-ról Eckhart-ra a német filozófus és misztikus, Meister Eckhart iránti rajongása miatt. Gyermekkorát boldogtalannak jellemezte, különösen 13 éves koráig, amit Németországban töltött. Elmondása szerint otthonában sok volt a konfliktus, és nem élvezte a német általános iskolát, amit ellenséges környezetként élt meg. Azt is állítja, hogy depressziót ébresztett benne „a fájdalom az ország energia mezejében” visszatérő érzékelése, különösen amikor lebombázott épületekben játszott.
13 évesen Spanyolországba költözött hogy az édesapjával éljen, aki lehetőséget adott neki iskolába járni, vagy otthon tanulni. Az utóbbit választotta és ettől kezdve 22 éves koráig nem részesült hivatalos iskoláztatásban. Ehelyett kreatív és filozófiai érdeklődést mutatott, irodalmat, csillagászatot és nyelvet tanult önállóan.
19 évesen Angliába költözött és három évig németet és spanyolt tanított üzletembereknek egy londoni nyelviskolában. Ezen időszak vége felé, „depresszió, szorongás és félelem” által motiválva, elkezdte „keresni a válaszokat az életre”.
Azt mondja: 22 vagy 23 évesen érdeklődővé váltam a szellemi dolgok iránt. Az elmém egyre aktívabb lett. Különféle válaszokat kerestem az értelmen keresztül, filozófián, pszichológián és irodalmon keresztül. És hittem, hogy a válasz az értelemben és a filozófiában volt megtalálható. Tehát ez az amikor elkezdtem képesítéseket szerezni esti előkészítő tanfolyamokon amikre szükségem volt ahhoz hogy bejussak az egyetemre Angliában.
Miután diplomát szerzett a Londoni Egyetemen, kutatásba kezdett a Cambridge Egyetemen mint posztgraduális hallgató, ahova 1977-ben iratkozott be.
 
 
Belső átalakulása

Egy éjszaka 1977-ben, 29 korában, miután hosszú ideig szenvedett öngyilkos depressziós időszakoktól, Tolle azt mondja megtapasztalt egy „belső átalakulást”. Felébredt az éjszaka közepén, depressziós érzelmektől küszködve, ami olyan erőteljes volt, hogy az már „majdnem elviselhetetlen” volt.
Tolle így jellemezte amit megtapasztalt:
Nem tudok tovább élni magammal. És ebben egy kérdés merült fel válasz nélkül: ki az az „én” aki nem tud saját magával élni? Mi az a magam ? Éreztem, hogy beszippant az űr. Abban az időben nem tudtam hogy ami igazából történt, az elme alkotta én, a nehézségeivel, problémáival, amik az elégedetlen múlt és a félelemmel teli jövő között él, összeomlott. Eloszlott. A következő reggel felébredtem és minden olyan békés volt. A béke ott volt, mert nem volt ott az én. Csak a jelen érzékelése vagy „létezés”, csak figyelni és nézni.

Tolle visszaemlékszik, hogy elment sétálni Londonban a következő reggel, és úgy találta, hogy „minden csodálatos, mélységesen békés volt. Még a forgalom is.” Azt mondja elkezdett érezni egy minden helyzet alapjaként érzékelt békét. Ezután egy körülbelül 2 éves időszakban a Telegraph szerint sok időt töltött „mély boldogság állapotában” ülve a Russel Square park padjain ülve, London központjában, „ nézve ahogy a világ elhalad”. Barátokkal lakott vagy alkalmanként egy buddhista kolostorban vagy primitív körülmények között a Hampstead pusztán. A családja azt gondolta róla, hogy „felelőtlen, teljesen őrült”.

Ezen időszak után, különböző emberek, beleértve a korábbi Cambridge hallgatókat és embereket akikkel véletlenszerűen találkozott, elkezdték kérdezgetni az eszméiről. A következő több mint 5 évben, még több hallgató jött Tolle-hoz és és ő átköltözött Glastonbury-be, 3 órányira nyugatra Londontól, az alternatív élet egy fő központjába. Végül elkezdett újból Londonban dolgozni mint tanácsadó és spirituális tanító.

 

Karrier

1995-ben, miután pár alkalommal látogatást tett Észak Amerika nyugati partvidékén, Vancouver-ben telepedett le, Brit Kolumbiában, 47 évesen.
Hamarosan ezután 1997-ben Tolle kiadta első könyvét, A most hatalmát, amit 2008-ra 33 nyelvre fordítottak le, és azóta arab nyelvre is. A média néhány kritikája ellenére 2000. augusztusára a könyv felkerült a New York Times Best Seller listájára „Kemény kötésű Ajánlat” kategóriáját. Csak 2 évvel később érte el az első helyet. Most 2010. májusában 9 évvel később, A most hatalma még mindig a listán szerepel „zsebkönyv ajánlat” –ként 8. helyen ahol 92. hete szerepel.

2005-ben, Tolle megjelentette az Új Föld-et, ami 2008. decemberéig 46 hetet töltött ugyanazon listán, pár alkalommal elérve az első helyet március és szeptember között, ismét a média kritikái ellenére is. Az Új Föld hatalmas sikerét abban az évben követte a könyv Oprah Winfrey saját könyv klujába való kiválasztása. Tolle társult vele azért hogy egy „ online szeminárium ” sorozatot készítsenek. A bejelentést követő 4. héten 3,5 millió példányt szállítottak a könyvből. A heti online szemináriumok magukban foglaltak beszélgetéseket Tolle és Winfrey között, csendes meditációkat, és Tolle felé irányított kérdéseket a nézőktől Skype-on keresztül. Minden hét az Új Főld egyik fejezetét dolgozta fel. A harmadik ilyen szeminárium több mint 11 millió nézőt vonzott.

Tolle alakított egy céget Eckhart Tanításai néven a tanításaihoz kapcsolódó termékek eladásának céljára. Tolle beszédeket és műhelymunkákat, a legtöbbjüket angolul, de alkalmanként ad beszélgetéseket németül és spanyolul. Utazik hogy beszéljen programokon, szemináriumokon és lelki gyakorlatokon. Egy 2003-as interjúban a Telegraph magazinnal Tolle jelezte, hogy nincs szándékában „ jelentős kereskedelmi struktúrát” létrehozni. Az sem áll szándékában hogy egy asram-ot vagy egy központot alapítson de nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy „ kifejlődhessen szervesen”. Azt mondta „ óvatosnak kell lenni, hogy a szervezet ne váljon önkiszolgálóvá” .

2009-ben készített egy internetes oldalt Eckhart Tolle TV néven heti csoportos meditációk sugárzásával.
Szeptemberben a Dalai Láma-val tűnt fel és más szónokokkal a „Vancouver-i béke csúcstalálkozón”, amit a Dalai Láma Központ a békéért és oktatásért szponzorált.
A legújabb könyve a „Létezés őrei” egy képeskönyv Patrick McDonnell által illusztrálva, aki a vicces Mutts képregény alkotója.


Mély lelki átalakulásáról így írt:

30 éves koromig majdnem folyamatosan nyugtalanságban éltem, és ezt az állapotot időről időre öngyilkosságra késztető depressziók tarkították. (Most visszatekintve már úgy tűnik, mintha valami elmúlt életről vagy valaki más életéről beszélnék...)
Nem sokkal a 29. születésnapomat követően egy éjszaka, valamivel éjfél után, rettenetes félelemre ébredtem. Már azelőtt is sokszor éreztem ilyesmit, de az érzés ezúttal minden korábbinál intenzívebb volt. Az éjszaka csöndje, a bútorok körvonalai a sötét szobában, az elhaladó vonat távoli dübörgése, minden olyan idegennek, ellenségesnek és teljesen értelmetlennek tűnt, hogy mély utálatot váltott ki belőlem a világ iránt. Mind közül a legutálatosabb saját létezésem volt. Mi értelme lehet tovább élni ekkora szenvedés terhével? Minek folytassam ezt az állandó küzdelmet? Mélységes vágyat éreztem a megsemmisülésre, a nemlétre, s ez a vágy sokkal erősebbé vált, mint a bennem munkáló életösztön. „Nem élhetek magammal tovább!" Ez a gondolat ismétlődött újra és újra az elmémben. Ekkor azonban hirtelen rádöbbentem, milyen különös gondolat is ez. - Egy vagyok vagy kettő? Ha én nem tudok élni magammal, akkor ketten kell, hogy legyünk: az.,én" és a ..magam", akivel az „én" nem tud együtt élni! Lehet, gondoltam, hogy kettejük közül csak az egyik valódi?! Annyira meglepődtem ezen a furcsa fölismerésen, hogy az elmém leállt. Teljesen tudatomnál voltam, de már nem volt több gondolatom. Ezt követően úgy éreztem, mintha valami energiaörvény ragadna magával. Ez a mozgás először lassú volt, majd fölgyorsult. Testemet heves félelem járta át, remegtem. Szavakat hallottam: „ne állj ellen semminek!" Mintha mellkasom belsejéből hangzott volna. Éreztem, hogy beszippant az űr. Úgy éreztem, mintha az űr nem is kívül, hanem belül, bennem lenne. Majd hirtelen eltűnt a félelem, és hagytam, hogy belezuhanjak az űrbe. Hogy ezt követően mi történt, arra nem emlékszem.
Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen hangot azelőtt! Szemeim még csukva voltak, és egy különleges gyémánt képét láttam. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszűrődtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őket igazán. Minden friss volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat - ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét.
Aznap teljes bódulatban járkáltam az utcán, gyönyörködve a földi élet csodájában, mintha csak most jöttem volna erre a világra. Az elkövetkező 5 hónapban a zavartalan, mély, lelki béke és boldogság állapotában éltem. Ezután mintha csökkent volna ennek az állapotnak az ereje, vagy talán csak úgy tűnt, mert megszoktam, s az természetes lételememmé vált. Továbbra is képes voltam funkcionálni a világban, ugyanakkor tudtam, hogy egyetlen tettem sem növelheti azt, ami bennem már megvan. Természetesen tisztában voltam vele, hogy valami mélységesen fontos dolog történt velem, de egyáltalán nem értettem, hogy mi. Évekig nem is jöttem rá-amíg spirituális témájú olvasmányok nem kerültek a kezembe, és nem ismerkedtem meg spirituális tanítókkal, hogy az történt meg velem, amit mindenki keres. Megértettem, hogy azon az éjszakán, a szenvedés heves nyomására, tudatom arra kényszerült, hogy föladja azonosulását boldogtalan és mélységes félelemmel teli énemmel, amely végső soron az elme kitalációja. A feladás olyan teljes volt, hagy ez a hamis, szenvedő én azonnal összeomlott, akár egy fölfújható játék, amiből kihúzzak a dugót. Ami helyette ott maradt, az valódi természetem, az örökké jelen lévő .,én vagyok" volt: a tudat, tiszta formájában, a formával való azonosulás előtti állapotában. Később megtanultam úgy belépni a belső, időtlen és halál nélküli birodalomba. amit eredetileg az említett űrként érzékeltem, hogy közben képes voltam megtartani teljes tudatosságomat. Hosszú időket töltöttem olyan leírhatatlanul boldog és áldott állapotban, amelyekhez képest még az előbb vázolt. eredeti élményem is halovány.
Eljött a nap, amikor semmim sem maradt a fizikai világban. Nem voltak emberi kapcsolataim, nem volt munkám, otthonom, és nem volt társadalmilag meghatározható identitásom. Majdnem 2 éven keresztül ültem parkok padjain, a legnagyobb boldogság leírhatatlan állapotában.
A legszebb élmények is elmúlnak egyszer, úgy, ahogy jöttek, de talán minden élménynél alapvetőbb az a mélységes béke, amely azóta sem hagyott el. A lelki békének ez az érzése néha már annyira intenzív, hogy csaknem tapintható, és körülöttem mások is megérzik. Máskor valahol a háttérben húzódik meg, mint egy távoli melódia.
Később emberek jöttek hozzám, és így szóltak: „Szükségem van arra, ami neked van! Át tudod adni, vagy meg tudod mutatni, hogy miként juthatok hozzá én is?" Így feleltem: „Benned is megvan ez. Csak nem érzed, mert az elméd túl nagy zajt csap." Ez a válasz duzzadt idővel egy könyvvé, amelyet éppen a kezedben tartasz. (A Most hatalma) Mielőtt észbe kaptam volna, ismét rendelkeztem már külső identitással is. Spirituális tanítóvá váltam.

 

Eckhart Tolle tanításának központi pillérei


1. Nem a gondolataid vagy. Te a gondolatok mögötti tudatosság vagy. A gondolatok gyakran negatívak és fájdalmasak, vágynak valamire vagy félnek valamitől a jövőben, panaszkodnak valami miatt a jelenben, vagy egy múltbeli dologtól tartanak. Azonban te nem a gondolataid vagy; azokat az ego teremtette. Tudatában lenni a gondolataidnak anélkül hogy magukkal ragadnának az első lépés a szabadsághoz.

2. Csak a jelen pillanat létezik. Ez az ahol az élet van (valójában ez az egyetlen hely, ahol az élet igazából megtalálható). Tudatossá válni a jelen pillanatra továbbá azzal haszonnal is jár, hogy elvonja majd a figyelmedet a (negatív) gondolataidról. Használd az éberség technikákat arra hogy nagyra értékeld ami körül vesz és mindent amit tapasztalsz. Figyelj és hallgass erősen. Adj teljes figyelmet a legapróbb részleteknek.

3. Fogadd el a jelen pillanatot. Az ellenállás a jelen pillanatnak ami a legtöbb problémát okozza az életedben. Habár, az elfogadás nem jelenti hogy nem cselekedhetsz azért, hogy helyrehozd a szituációt amiben vagy. Az a fontos, hogy hagyd abba az ellenállást, hagyd a pillanatot lenni, és minden cselekvés ami a mélyebb tudatosságból fakad jobb mint ami az elutasításból. A legnagyobb része a fájdalomnak egy személy életében annak elutasításából ered, ami van.

4. Figyeld a fájdalomtestet. Kondicionált gondolatminták évei, egyénien és kollektívan, eredményeztek szokásszerű érzelmi reakciókat saját személyiségükkel. A „fájdalom test támadások” alatt teljesen azonossá válunk ezzel a „fájdalom identitással” és reagálunk is rá ami még több fájdalmat okozni magunknak és másoknak. Figyelni a fájdalomtestet tudatosságot eredményez, mivel megengedi az embereknek, hogy különváljanak ettől a tudattalan fájdalommal való azonosulástól.


Eckhart Tolle tanításáról


Echart Tolle ismeretközlő irodalmi sikerkönyve A most hatalma a jelen pillanatra való tudatosság fontosságát hangsúlyozza olyan módon amit nem szakítanak félbe a múlt és a jelen gondolatai. Eckhart későbbi könyve Az Új Föld tovább vizsgálja az emberi ego szerkezetét és hogy ennek működése hogyan vonja el az embereket a világ jelen pillanatának megtapasztalásától. Ez az emberi ego táplálása, hogy a gondolat a belső és külső konfliktus forrása. Csak az egójuk megvizsgálásával kezdhetnek el az emberek azon kívülre látni és hozzájutni a spirituális megvilágosodás érzékéhez vagy a valóság egy új szemléletmódjához.

Eckhart látásmódjában, a jelen a hozzáférés a béke magasabb érzékelésének. Eckhart állítja, hogy a „jelenben levés” tudatosságot idéz elő ami az elmén kívüli, egy tudatosságot, ami segít az ego határainak túllépéseiben. Az ego itt a hamis formával és címkékkel való azonosulást jelenti: test, elme, gondolatok, emlékek, társadalmi szerepek, élettörténet, vélemények, érzelmek, anyagi javak, név, nemzetiség, vallás, rokonszenvek és ellenszenvek, vágyak, félelmek, stb. Ha valaki jelen van, az felismeri magát mint a tértudatosságot amiben a gondolat és az impulzus keletkezik. Ez a személy nem veszíti el magát sem a gondolatban, és az impulzussá sem válik. Jelen lenni a térnek lenni, inkább mint ami történik. Eckhart azt mondja az elme arra való, hogy használjuk mint egy eszközt, de ne engedjük, hogy az elme használja az egyént.

A „fájdalomtest” az érzelmi összetevője az egónak; az elfojtott érzelmek összeadódásával jön létre, a szenvedés a van nem elfogadásától. A „fájdalomtest” mérete személyenként változik, az adott személy múltbeli kondicionáltságára vezethető vissza, rendszerint a korai gyermekkorra.

Eckhart azt mondja hogy az igazi identitásunk alapjául szolgál az én vagyok érzésnek, ami a tudatosság maga. A létezés tudatossága az önmegvalósítás és az igazi boldogság. Eckhart azt állítja mi emberek nagyon fontosak vagyunk, mert azért vagyunk itt, hogy képesek legyünk a világegyetem isteni céljának feltárására.

Eckhart hiszi, hogy mindenki akar dolgokat, amik a jövőt még vágyottabbá teszik mint a jelent. Amíg akarsz valamit, addig keresed hogyan érhetsz el egy bizonyos pontot a jövőben ami a beteljesülést ígéri. Ezért a jelen pillanatot, valamint más embereket a vég eszközévé teszed. Nincs szükséged jövőre vagy jövőbeli életekre ahhoz hogy megtaláld önmagad, és semmit sem kell magadhoz adnod hogy megtaláld önmagadat.

Eckhart tanítja, hogy az Új Testamentum mély spirituális igazságot tartalmaz, ahogy torzításokat is, amik Jézus tanításának félreértelmezéséhez vezetnek. Eckhart tanítása, hogy amikor jelen vagy hozzáférsz a belső tudásodhoz és érzékelni fogod mi igaz és mi az amit hozzáadtak vagy eltorzult.

Eckhart látásmódjában a szeretet akkor jön létre, amikor tudod ki vagy lényegedben és felismered a „másik” önmagadat. Ez az elszigeteltség káprázatának a vége, amit a gondolkodásba vetett túlzott bizalom hozott létre. Ez a tudatosságra váltás sok ember számára nem egy alkalom, hanem egy folyamat, egy fokozatos nem azonosulás a gondolatoktól és érzelmektől a tudatosság létrejöttén keresztül.


Eckhart Tolle tanácsai


o Maradj teljesen jelen a mostban – az egész életed kitárulkozik itt. A mostban ott a Létezés öröme és a mély béke.

o Légy jelen az elme figyelőjeként.

o Csak figyelj és érezz – ne bírálj semmit.

o Ne kívánd, hogy a jelen pillanat más legyen attól mint már amilyen.

o Tedd szokássá testedet belülről érezni amilyen gyakran csak lehetséges. A test mindig a jelenben van.

o Ne hidd el ezt, próbáld ki!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://www.uj-fold.hu