Egy rövid völgy Arizonában, amelyet szavakkal lehetetlen leírni. Ezt a helyet Manitou őrült jókedvében teremthette.

Egyesült Államok, Arizona. A navahók földje. A költői nevű “Prérifarkas Bucka” Nemzeti Park a Navahó törzsi parkok közül az egyik. Kietlen, forró pusztaság.

Mégis ez a föld Észak-Amerika néhány legszebb látnivalóját rejti. Az Antilop-kanyont szó szerint rejti.

Már maga a völgy is elképesztő.

Az erózió különös formákat, elképesztő hullámokat vájt a felszínbe.

A puha homokkővet (ez a típus a helyről a navahó-homokkő nevet kapta) évmilliók eróziója alakította.

Az Antilop-kanyon az amerikai Délnyugat legnépszerűbb, legtöbbet fényképezett keskeny kanyonja. A Két szakasza vált a fotózók közt híressé: a Felső Antilop-kanyon (vagy Hasadék) és az Alsó Antilop-kanyon (vagy Dugóhúzó).

Az Antilop-kanyont elsősorban a futóárvizek alakították. Az esővíz, különösen a monszunidőszakban, összegyűlik a kanyonok feletti nagy területű medencében, felgyorsul, homokot ragad magával és beözönlik a levezető hasadékokba.

Mint a folyékony smirgli, zubog végig a vájatokon, folyamatosan alakítva azt. Ezek az idő folyamán egyre mélyülnek, szegélyeik jellegzetes folyóvíz alkotta formákat kialakítva lekerekítődnek.

Az Antilop-kanyont csak vezetővel együtt látogatják a turisták, részben mert az esős évszakban a gyorsáradások veszélyessé teszik. Elég, hogy a kanyontól több tucat mérföldnyi távolságra eső essen, és a kanyont szinte előzetes jelek nélkül hirtelen vadul rohanó ár öntheti el.

2006. október 30-án egy ár 36 órán keresztül özönlött itt keresztül. Volt, hogy az Alsó Antilop-kanyont öt hónapra lezárták. 1997. augusztus 12-én egy ilyen gyorsáradás tizenegy turistát ölt meg az Alsó Antilop-kanyonban, pedig aznap a helyszínen alig esett eső.

A Felső Antilop-kanyon navahó neve Tse bighanilini, „a hely ahol a víz sziklákon keresztül fut.” Ez a látogatottabb a kanyonok közül, egyrészt mert bejárata és teljes járata a “földszinten” van és nem kell hozzá mászni, másrészt a kanyonok különleges jelensége, a fényoszlop-képződés sokkal gyakoribb itt, mint az Alsó Antilop-kanyonban.

A fényoszlopok leggyakrabban a nyári hónapokban jelennek meg, amikor a nap magasan áll. A kanyon azonban télen is rendkívüli természeti szépségeket kínál. A télen készített fotók színei kevésbé ragyogóak. A reggel középi és délután közepi túrák gazdag vörös, bordó és kékes színárnyalatokat kínálnak.

A kanyontól néhány kilométerre található Alsó Antilop-kanyont a navahók Hasdeztwazi („spirális sziklaívek”) néven ismerik.

A kanyonba vaslépcsők vezetnek, korábban csak kötéllel és létrákon lehetett bejutni. A felső kanyonnál nehezebb séta, hosszabb és egyes helyeken jóval keskenyebb.

A hely védelme érdekében már csak napi húsz turista látogathatja.

forrás