Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ismeretlen lények

Ismeretlen lények


Amióta  a  világtengereket  is  meghódította  az  emberiség, azóta szinte folyamatosan  lábra  kel,  majd  elcsitul,  aztán  újjáéled  néhány rémisztő történet   a  tenger  felszíne  alatt  élő,  a  hatalmasnál  is  hatalmasabb szörnyekről.  Van,  aki  úgy véli, a letűnt korok tengerészei azért meséltek ilyesmit,  hogy  bátornak  és  fontosnak  tűnjenek a "szárazföldi patkányok" szemében,  másrészt  meg  azért, hogy minél kevesebben vágjanak neki a nyílt vizeknek, így ne legyen túl nagy a konkurencia.

   Mára  már  tudjuk,  hogy  gyakorta  szóltak  igazat  azok, akik az elmúlt századokban  hihetetlen méretű lényekről meséltek, azokat látni vélték, vagy más módon találkoztak velük. Elég belegondolni, hogy a földgolyó felszínének több  mint  hetven százalékát tenger borítja, tehát az élőlények tekintélyes hányada  vízi élethez alkalmazkodott. Ezt a nagy területet csak a felületén ismeri,  csak  ott  járta  be  az  ember.  A  nagy mélységekről alig több az ismeretünk, mint mondjuk a Mars bolygó felszínéről!

serpent_ancient.jpg


 Az  elmúlt ötszáz évben tehát nem ok nélkül keltek lábra a húsz-huszonöt, vagy  ötven  méteres,  sőt  ennél  is  nagyobb szörnyről szóló történetek. A hajósok, illetve a hajón utazó papok, hittérítők, orvosok olykor csak látták az óriást, máskor életveszélybe is sodorta őket, mert megtámadta a hajót.

 A  tizenkilencedik századtól kezdve már hiteles, olykor szakemberek által írott  beszámoló  maradt az utókorra. Láttak hajó nagyságú polipot, "tengeri kígyót"  (ez  utóbbi a korabeli sajtóban ugyanazt a szerepet játszotta, mint napjainkban  a Loch Ness-i szörny, a szkeptikusok a magukat felvilágosultnak hirdető  újságolvasók  egyik  létezésében  sem hittek-hisznek). Mindenesetre elgondolkodtató,  hogy csaknem száz éve nem láttak ilyen élőlényt. Viszont a huszadik  század  második  fele  sem  szűkölködik  tengeri szörnyekben. Több ország  partjainál  -  Angliától  Norvégiáig,  az  Egyesült  Államok nyugati partvidékén,  Alaszkában,  és  néhány latin-amerikai országban láttak efféle "szömyeket", nemcsak a nyílt vízen hajózó tengerészek, hanem olykor a parton sétálók is. Van  néhány  terület, ahol ezek a különös lények évtizedek óta, mondhatni rendszeresen   feltűnnek.   Így  a  kanadai  Vancouver  város  közelében  az úgynevezett  Georgia-szorosban  az  indiánok  már  jóval az első fehér ember odaérkezése  előtt  sokszor  láttak  néhány  fura  szörnyet,  aztán később a fehérek  is  látták azokat, de sosem szabályos időközökben. Olykor évtizedek múlnak egy-egy felbukkanás között.

A  huszadik  században  is  akadtak  szemtanúk,  akik látták a hihetetlen sebességgel  mozgó, felszínen haladó rejtélyes és nagy méretű tengeri lényt: előbb 1932-ben, majd 1950-ben, aztán pedig 1963-ban. A szemtanúk mindig elég sokan  voltak,  és beszámolójuk is nagyon hasonlított egymásra, holott azok, akik  a  lényt  látták,  sem a jelenség előtt, sem utána nem találkoztak, mi több,  nem  is  tudtak  egymásról.  Abban  tehát  biztosak  lehetünk, hogy - akárcsak az ufók esetében - "valami van" a dologban.

   Legutóbb  1977-ben  az egyik japán halászhajó legénysége látott felszínen úszó,  s  már  nagyobb  részt  elrothadt,  gigászi méretű tetemet. Ezt végül óriásdaruval ki is emelték a Csendes-óceánból. A róla készült fotó bejárta a világsajtót,  ma  is megtalálható minden ezzel foglalkozó alapműben. De hogy mi  lehetett  ez a bálna-nagyságú, vagy még annál is nagyobb lény, azt senki nem  tudja. Egy biztos, nem bálna volt, mert arra csöppet sem hasonlít. Igaz is, a bálnák. Néha a több száz méter, esetleg egy kilométer mélyre lemerülő nagy  emlősök  furcsa sebhelyekkel jönnek fel a mélyből. Lehetséges, hogy az ismeretlen szörnnyel találkoztak?!...

Egyre  több tény mutat arra, hogy a mélyben élhet olyan nagy testű állat, amely  csak  bizonyos  mélységben  és nyomáson létezhet, az az ő természetes közege,  élettere.  Feltehetően  vak, és valami más úton-módon tájékozódik - ami  nem  ritka  a  tengeri  világban. Mivel a szervezete csak nagy nyomáson élhet,  soha  nem  kerül a felszínre, legfeljebb ha elpusztul és az áramlás, vagy  más  tényező fel nem hozza. Az sincs kizárva, hogy nagyon kevés, talán csak  néhány  száz példány él belőle, mint ahogy az is lehet, hogy több ezer vagy tízezer van, legalább annyi, mint a bálnából. És talán soha nem hal ki. Millió  év  óta  él  a víz mélyén, zavartalanul, és élhet mindaddig, amíg az ember az óceánok mélyét is fel nem deríti, titkát ki nem kutatja.


/Nemere István/
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.