Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nap Műve – az analógiák útján

2012.03.24
2012. Március 23. - Szerző : Horváth Zoltán előadása alapján szerkesztette Száraz György

 

Újfajta gondolkodásmód és világkép van kibontakozóban. Ez az analógiák világa. Mind a tudományokat, mind a vallásokat, mind a spiritualitást az analógiák fogják előrevinni. De vajon mit takarnak? Miben rejlik az értékük? Milyen kapcsolatban állnak az eddigi tanulmányainkkal és paradigmáinkkal? Hogyan sajátíthatjuk el az analógiákban való életlátás művészetét?

 

Az analógiák feltárása talán úgy érthető meg a legnyilvánvalóbban, ha úgy írjuk le őket, mint a világegyetem összetevői közötti hasonlóságokat és párhuzamokat. De nem szimplán materiális analógiákról van itt szó, hanem anyagtalan erőkről, s még inkább ideákról, amikor az analógiákra gondolunk.

 

Az világegyetemben minden elemekből épül fel – ezt az ókori gondolkodók is tudták. Az elemek azonban nem kézzelfoghatók, hanem elvont dolgok a szellemvilágtól eltávolodott emberek számára. Ezért az elemeket és azok működését úgy lehet a legjobban kifejezni a földhöz kötött ember számára, ha szimbólumokkal helyettesítjük azokat. De vigyázat, a szimbólum nem maga az elem, csak annak egy csökevényes képe. Megjegyzem, a szimbólum szó a görög „egyesíteni, egymáshoz vezetni” jelentésű symbolon szóból ered. A szimbólumok és tartalmaik mögött tehát logika húzódik, méghozzá isteni rendszer. Így azonos elv köt össze számos szimbólummal kifejezett dolgot, voltaképpen bármit, aminek formája van. Ily módon születik meg a kapcsolat a látható és a láthatatlan egy része között, majd a kozmosz és az ember között.

 

Az Univerzum egyetemes nyelve az analógia, beszéde a szimbólum (kép, forma, szókép.) Ezért igaz a tétel, miszerint a lét egy kép, az érték csírája.

 

Két tükrözési szimmetriáról beszélhetünk: fentről és lentről, kintről és bent, énrólam és terólad, de persze csak egy darabig. A szimmetria a görög matematikában összemérhetőséget jelent. Ezt sugallja, hogy az összetevők összemérhetők egymással, mert ugyanabból állnak vagy ugyanolyan természetűek. Így jutunk el a rendezettségig.

 

Ebben a csodálatos rendben a létezők összefüggnek és kölcsönhatásba kerülnek egymással. Sőt azonos elvekre, s legfelül egyetlen közös elvre lehet felfűzni az élet minden megnyilvánulását. Ezért lehet bármelyik embernek megvilágosodnia, vagyis kapcsolatba lépnie a Nagy Egésszel.

 

A mindenség az analógiák miatt egy hálózat, egy stabil rend és rendszer. Az analógiák megismerése keretbe foglalja, körvonalaiban láttatja a teremtés titkait. Nem helyettesíti a személyes megismerést és megtapasztalást, de elvezet hozzá.

 

Hermész Triszmegisztosz műve, a Tabula Smaragdina csodálatos analógiákat tár fel. Az életet fakasztó világosságot, a fényt és annak működését írja le analogikus formában, többsíkúan. Van, aki csak a fényében sütkérezik, van, aki fénnyé válik általa és van, aki felfedezi, hogy benne szunnyadó Napot.

Az alkímiát azért hiszik sokan aranycsinálásnak, mert az alkímiában arany a Napnak megfelelő fém és amikor az ember önmagát fénnyel (magasabb tudatossággal) árasztja el, valójában önmagát Nappá, Fénnyé, vagyis arannyá változtatja át.

 

Az alkímia a lények és a dolgok meg- és átváltoztatásáról szól. Abból indul ki, hogy az emberek és a dolgok itt nem természetesek és tökéletesek. Más szóval a jelen világ nem az eredeti természet, hanem annak elrontott mása. De van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, és ez az eljárás éppen ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé lehet tenni. Az alkímia az a tudás, amely a tulajdonságok és az elemek megváltoztathatóságát tanítja. Miért? Mert ezt a fajta „romlást” ki lehet küszöbölni és helyre lehet állítani. Az analógiák nyelvén ezt fejezi ki az aranycsinálás.

 

A Tabula Smaragdina annak a műveletnek receptje, amely segítségével a világ (ember, tulajdonság, dolog, elem, fém, stb.) visszahelyezhető eredeti és valódi állapotába.

Az ősi tanítások szövegét azonban nem vagyunk képesek mai tudásunk szerint tökéletesen értelmezni, mert a benne található analógiák olyan sokértelműek és bonyolultak, hogy a megfelelő kulcsok nélkül az értelmezése lehetetlenné válik. Ilyenkor kell használnunk a meditatív technikákat és az intuitív tudásunkat.

 

Minden értelmezése attól függ, hogy az egyén milyen ismeretekkel rendelkezik. Paracelsus szerint ez a Smaragdtábla mondatai az univerzális receptek, melyek segítségével a dolgok természetes vagy tökéletes állapotba helyezhetők.

Aki pedig megérti az ember titkát, az Emberré válthat, vagyis azzal az őseredeti isteni ideává, amit leginkább a Nap Művének nevezhetünk, de hívhatjuk mágusnak, táltosnak, aranyembernek, aranykori embernek, megvilágosodottnak… is.

 

Boldog napot!

http://www.boldognapot.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.