Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó időben, jó helyen?

2012.06.03
Melyikünk ne szeretne jó időben lenni a jó helyen?! A kérdés azonban csak az, pontosan mit is jelent Neked a „jó időben – jó helyen”?

Hogy egy agyoncsépelt példával érzékeltessem, mire gondolok, tegyük föl, hogy egy lottózóban vagytok 6-8-an, és buzgón töltitek ki a nagy reményekre jogosító cetlit. És lám, lám, köztetek ül az a szerencsés nyertes, aki hétvégén megüti az ötöst!

Sajnos, nem Te vagy az… – akkor valószínűleg nem ezt a cikket olvasnád, hanem épp síelnél (nyáron) vagy szörföznél (télen) valahol – egy jó helyen. Hogy lehet, hogy az a piszok mázlista nyert, és nem Te (ha Te lettél volna, akkor természetesen csak a Sors megérdemelt ajándékát söpörnéd be), holott ugyanabban az időben voltatok ugyanott? Erről (is) szól az asztrológia!

Az idő minősége

Abban senki sem kételkedik, hogy hely és hely között nem csak mennyiségbeli (70 m2 vagy 10 hektár), hanem minőségbeli különbség is van. Elég csak összevetni egy ugyanolyan paraméterekkel rendelkező ház árát a budai hegyoldalon egy somogyi, 150 lelkes kis faluban lévő házzal. Ez esetben a pénz mérhetően (ez ma az egyik csodafegyver!) fejezi ki a minőségbeli különbséget.

Azon viszont már lehet, hogy hosszasabban kellene eltöprengnünk, hogy az időnek is van ám minősége, nem csak mennyisége. Szerinted ugyanaz a minőség írja le azt az 1 percet, ami alatt fekvőtámaszban tartod magad, és azt az 1 percet, ami közben a vidámpark egyik dodgemében száguldozol? Persze ízlés dolga, de szerintem messze nem ugyanarról van szó…

 

 

Az asztrológia tulajdonképpen arra való, hogy egy adott idő és egy adott hely (tér-idő pillanat) minőségét meghatározzuk! A Világegyetemet egységes erők és törvények működtetik, tehát a nagyban megmutatkozó minőséget (bolygók, csillagok stb.) a kicsiben (saját, kis környezetünk) ugyanúgy érzékeljük – ha másban nem is, akkor majd következményeiben.

Mi a „haszna” mindennek?

Amikor egy születési képletet megnézünk, azt a minőséget igyekszünk minél jobban megragadni, amelyik a szóban forgó emberben megnyilvánul és kiteljesedik. Ahogy egy elültetett makkból idővel tölgyfa lesz (és ezt már akkor tudjuk, amikor a kezünkbe fogjuk a makkot), ugyanúgy egy „emberpalántából” ember cseperedik – de hogy milyen lesz ez az ember, azt a Világegyetem aktuális minősége határozza meg, amit a születés idejéből és helyéből tudunk meg.

Az ember lehetőségei, képességei és hiányosságai (mert sajnos egyikünk sem tökéletes) már előre kódolva vannak a születési horoszkópban. Ennek legszembeötlőbb megnyilvánulása maga a fizikum, a test, ami kinek erős és robosztus, kinek pedig gyenge és törékeny stb. Értelemszerű, hogy már a fizikum is nagyban meghatározza, hogy mire leszünk képesek az életben és mire nem, hiába adódik erre lehetőségünk.

A „jó időben, jó helyen” ezek alapján akkor működik valakinek, ha a születési képletében megbúvó potenciál (adottság) a megfelelő időben és helyen találkozik azzal a lehetőséggel, amiben kiteljesedhet.

Ha erős vagy, tehetséges és szorgalmas (ez a potenciál, ami látszik a horoszkópodból), és rendszeresen és keményen edzel (ez a szabad akarat), akkor kijuthatsz az olimpiára (jó idő, jó hely – ez pedig az előrejelzés feladata), és megnyerheted a kajak 1000 m-es számot.

Ez egy tipikus példa arra, hogy a potenciál találkozik a lehetőséggel – és még a szabad akarat is jelen van, ami a kettőt összehozza (hiszen ha például nem dobod be a nyerő lottószelvényedet, hiába lapul a pénztárcádban, nem lesz a tied a lottó ötös – és akkor joggal fog megütni a guta).

De mi van akkor, ha eleve nincs meg a potenciál? Nem vagy olyan jó, bármennyit is edzel, hogy kijuss az olimpiára. Vagy ha emberfeletti teljesítménnyel mégis kijutsz, de lesz nálad még jobb, aki rádver egy fél hajót a hajrában? A végeredmény e tekintetben ugyanaz.

És mi van olyankor, ha a potenciál megvan, de nincs meg hozzá a „jó idő és a jó hely”, pont akkor és ott, amikor és ahol az olimpia van? A Sors számtalan ötletes módon megoldja ezt a problémát is: a verseny napja előtt elrontod a gyomrod, és nem indulhatsz; a verseny közben „véletlenül” eltörik a lapátod; pont aznap felkerekedik a szél, Te pedig nem tudod a hullámok között a maximumot nyújtani… és a megvalósulások számának csak a képzelet szab határt.

Akkor minden eleve elrendeltetett?

No, ne ijedj meg, azért itt még nem tartunk! Azonban nem mindegy, hogy szabad akaratunkat megvalósítható vagy fölösleges és eleve kivitelezhetetlen dolgokra pazaroljuk.

Tegyük föl, hogy férfi vagy, meglátod Jessica Alba legújabb filmjét, halálosan beleszeretsz és elhatározod, hogy feleségül veszed! Még ha olyan jóképű is vagy, mint Alain Delon, szerinted mekkora az esélye, hogy ez a frigy összejöjjön?! (Fogadóirodákban erre számszerűsített arányt is adnának.)

Manapság a csapból is az folyik, hogy az ember mindent meg tud valósítani, ha fejben erre képes. Nem vitatom, hogy a gondolat teremtő ereje (ezt hívják mágiának) mindenre képes, csak mekkora jelenleg bennük ez a teremtő Erő?! Igen, tudom, hogy ez is fejleszthető – és ha Te már olyan szinten vagy, hogy pusztán a gondolataiddal tárgyakat materializálsz, akkor légyszi add meg az elérhetőségedet, megyek hozzád tanoncnak –, viszont ez az Erő ugyanúgy korlátokhoz kötött bennünk, mint a fizikai erő, a mentális képességek, a művészi hajlamok, stb.

Ezt persze tagadja a „mindenre képes vagy” iparág, és jól elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, amibe – valljuk be – szívesen bele is kapaszkodunk, mert jó dolog elhinni, hogy olyanok vagyunk, mint az istenek! Aztán, amikor ragacsos kézzel mégiscsak azt látjuk a 10. „mindenre képes vagy” tanfolyam után (amin régi ismerősökkel találkozunk, akik velünk egy cipőben járnak), hogy messze nem változtunk meg olyannyira (és a körülményeink sem), ahogy reméltük, jön a kiábrándultság. „Hülyeség ez az egész, hülyeség mindenfajta mentális technika, gyógyítás, asztrológia, hókusz-pókusz stb.” – gondolod.

Az asztrológia azonban nem hülyeség, mert ha őszintén fordulunk felé, akkor azokat a dolgokat is meghalljuk, amik nem éppen szívet melengetők, ám segítenek eloszlatni a csalódások melegágyát, a rózsaszín ködöt, és segítenek abban is, hogy valójában megtaláljuk a saját Utunkat, azt az utat, amit mi választottunk magunknak még a megszületésünk előtt, és aminek a „keresztjét” elfogadva és cipelve, mégiscsak teljes és boldog életet élhetünk.


„Gnóti szeautón” – ismerd meg Önmagad!
Van valami ebben a delphoi templomfeliratban, nem gondolod?

Kárpáti Gábor

http://astrokarma.org

http://www.astronet.hu


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.